DAATH2 - http://www.daath.hu/ A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Gnosis – Nipo – Erowid:

ÚTMUTATÓ A PSZICHEDELIKUS ÉLMÉNYEKHEZ (V1.1)

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozunk a következőknek: Timothy Leary, Ralph Metzner, Richard Alpert: a „The Psychedelic Experience” című írásukért, bobw@promind.com: a sok segítő hozzászólásért, a Visionary Plants levlistának, mindazon névtelen internetezőnek, aki rendelkezésre bocsájtott vagy pontosította az információkat, és külön köszönet a belső űr minden asztronautájának a kutatásért, barátságáért, és hogy megvannak, ha szükség van rájuk.

1. Nyilatkozat

Ez az útmutató kizárólag a tájékoztatás céljait hivatott szolgálni. Semmilyen illegális tevékenységeket nem támogatunk. Hiszünk abban, hogy mindenkinek joga van szabadon hozzáférni a különböző ismeretekhez és gondolatokhoz. Kifejezetten ajánljuk az olvasónak, hogy tájékozódjon a pszichoaktív szerek birtoklására, eladására, előállítására, és megszerzésére vonatkozó helyi jogszabályokról.

2. Bevezető

Sok írás született már a különböző pszichedelikus élményekről, és sok jól megírt anyaghoz lehet hozzáférni az interneten, mint amilyen például a fentebb említett „The Psychedelic Experience” 200 kbyte-os átirata. Mindezidáig azonban nem születet olyan írás, amely a kezdő felhasználó felkészítését szolgálná, vagy az élményt olyan nézőpontból mutatja be, ami azok számára is jól követhető, akik még soha nem jártak arra. Ez az útmutató ezen célokat hivatott szolgálni.

Ezen írás alapjául egy Pszilocibe Gombák FAQ szolgált. Ez a FAQ sok olyan információt tartalmazott, ami nem csak a gombára, hanem más pszichedelikus anyagra is alkalmazhatónak bizonyult. Kiválogattuk hát ezeket a részeket, és ahol szükségét láttuk, kibővítettük azokat. Mint ahogy korábban is, a „mi” és „én” a szerzőkre és segítőikre vonatkozik.

Ez az útmutató 5 fő részből áll. A 3., 4., és 5. rész („Előtte”, „Közben”, „Utána”) a tripre való felkészülésről, a tripről magáról, illetve az utóhatásokról szól. Az 5. rész további tanácsokkal szolgál a kezdő utazónak, a 6. rész pedig a kezdő vezetőnek szól.

Egy további „Magas Dózisú Kiegészítő” (MDK) jelenik majd meg még ehhez az íráshoz, mely további tanácsokkal látja el a nagyobb dózisokban utazó felfedezőket.

Szívesen fogadunk minden megjegyzést és kritikát. Kellemes utazást!

3. Előtte

Mentális és egyébirányú felkészülés az útra.

3a. Az anyag megválasztása

Ma az LSD és a gomba mondhatók a legnépszerűbb pszichedelikus anyagoknak. A cannabis, ha bizonyos értelemben pszichedelikus jellegű is, a hatásintenzitás vonatkozásában (legalább is a szokásos adagban) nem tartozik egy súlycsoportba a „valódi” hallucinogénekkel. Azt mindenképpen megmutathatja a rendszeres alkohol/nikotin/koffein fogyasztónak, hogy nem minden drog kábít. Az MDMA egy külön kategória. Az itt leírtak nagy része vonatkozik rá is, de – legalábbis használatának legelterjedtebb formájában – sokkal inkább fizikailag eksztatikus, mint tudattágító hatású. Ott vannak még persze a DMT, a 2C-B, és egyéb cseles designer-drogok, de az átlagember ezekkel igen ritkán találkozik. Bővebben az MDK-ban esik majd szó róluk.

Első alkalomra – ha vagy olyan szerencsés, hogy választhass – én a gombát tudom ajánlani. Egy gomba-trip legfeljebb 6 óra, míg az LSD akár 12 óra hosszan is tarthat, és az a plusz hat óra – legalább egy része – majdnem mindig túl sok idő, főleg, ha az első utazásról van szó. Mindazonáltal van, aki szerint az LSD a gombánál pozitívabb, feldobottabb élményt nyújt, de ez igazából sokkal inkább az aktuális hangulatod függvénye. Én személy szerint úgy vélem, hogy fontosabb, hogy ne legyen túl hosszú a trip, és egyébként is nagyon ritka a rossz hangulatú első alkalom.

Az első adag legyen inkább alacsonyabb. Következő alkalommal még mindig növelheted az adagot, ha túl kevés volt, de egy rossz utazást nem lehet visszacsinálni. A feketepiacon beszerzett anyagok erősségét sajnos nagyon nehéz pontosan megállapítani, úgyhogy érdemes lehet megkérni egy tapasztalt utazót, hogy mérje be a dolgot. Az LSD/Pszilocibe FAQ-kban utána tudsz nézni a pontos adagolásnak. Ne ess bele a „nem történik semmi... beveszek még egy kicsit” csapdájába. Legalább egy órát várj a pszilocibin (gomba), és legalább két órát az LSD elfogyasztása után, mielőtt feljavítanád a tripet egy újabb adaggal.

Dave Gross (dgross@morlock.punk.net) szerint viszont:

„...de ne túl keveset. Az első trip fontos dolog, és valahogy intenzívebb az élmény, mikor először lép be valaki a pszichedelikus birodalomba. Szerintem nem árt, ha az első trip egy nagyobb lélegzetű kaland (inkább belemerülni, mint a felszínen pancsolni). Két szempontot kell szem előtt tartani: minél kisebb legyen egy bad trip esélye és esetleges súlyossága, valamint hogy minél intenzívebb és lehengerlőbb legyen az élmény. Mindkettő fontos. Ha a biztonság lenne az egyetlen szempont, akkor az illető eleve nem próbálkozna egy illegális agyszétcsapó anyaggal. Meg kell találni az egyensúlyt a biztonságos konzervatizmus „Hogyan trippeljünk biztonságosan...”), és a túlzott lelkesedés („Hogyan találkozzunk Istennel, váljunk istenné, és tegyük Istent fölöslegessé Pink Floydot hallgatva.”) között.”

3b. A társaság

A tripezéshez választott társaság dinamikája döntő fontosságú szempont. Vegyük sorra a különböző szempontokat:

A társak kiválasztása

Íme egy idézet egy névtelen szerzőtől, ami nagyszerűen vázolja a társaság-választás problémájának lényegét:

„Olyan társat válassz, aki hajlandó végighallgatni ahogy újra és újra elénekelsz egy dalt teljesen hamis hangon, és teljesen rossz szöveggel. Olyat, aki nem zavar hogy, és akit nem zavar hogy azt figyeli, ahogyan össze-vissza zagyválsz, vagy nevetgélsz, vagy sírsz, vagy összevizeled magad félelmedben, vagy éppen Istennel beszélgetsz. Olyat, aki hajlandó fogni a kezed miközben a WC-n ülsz, hogy nehogy beleessél, és véletlenül lehúzzanak. Nem árt ha fizikailag valamivel erősebb nálad.

Mindenképpen olyan legyen, aki többször is tripezett már korábban. Akinek van mit mesélnie, és van mit elhallgatnia. Olyan legyen, aki komolyan veszi a dolgot, de van valamennyi humorérzéke.

Mindenképpen olyan legyen, akiben van egy kis együttérzés, és ad absurdum, akár egy kis bölcsesség is.

Mindenképpen olyan legyen, aki egy pillanatra sem hagy magadra.

Ha olyan társat választasz, akivel lehet, hogy testileg is igazán közel kerültök egymáshoz, legyen olyan, aki elfogad téged egy ügyetlen, nevetgélő, dilis szeretőnek, nem sértődik meg, ha nem tudsz, vagy elfelejtesz a tettek mezejére lépni, továbbá nyugodt marad, és le tud nyugtatni, ha túl nyomulóssá válsz.

Ha találsz valakit, aki az összes fenti feltételnek megfelel, fontold meg a házasság lehetőségét. Próbálj meg méltó lenni hozzá.”

A csoport mérete

Egyedül tripezni, főleg első alkalomnál, meglehetősen buta dolog. Két fő szempontot kell figyelembe venni a csoport méretének megválasztásakor. Először is, ha tapasztalatlan emberekről van szó, több társ jelenléte csökkentheti a pánikérzés kialakulásának valószínűségét. Más részről viszont, a létszám lineáris növelésével exponenciálisan nő a jelenlévők közötti konfliktusok lehetősége, ami feszült légkört teremthet, és növelheti egy bad trip esélyeit. Jó, ha páros számú résztvevő van jelen, mert ha a csoport párokra bomlik, nem jó érzés egyedül maradni. Mi a következő létszámokat tartjuk ajánlatosnak:

Ha mindenki tapasztalatlan: 3-4.
Ha egyvalaki tapasztalatlan: 2-3.
Ha mindenki tapasztalt: 2.

Egy tapasztalt vezető, például egy pszichoterapeuta, vagy egy sámán néha nagyobb létszámú (8-16 fős) csoportokkal is tud bánni, de ilyenkor többnyire már mindenki rendelkezik valamennyi tapasztalattal.

A csoporton belüli bizalom kérdése

Ez talán a legfontosabb szempont. Ha olyanokkal vagy, akikben megbízol, akkor valószínűleg jól elleszel velük a trip alatt, és nem fogsz egyfolytában a lehetséges rejtett szándékaikon töprengeni ahelyett, hogy hasznosabb dolgokkal töltenéd az időt. A vezető döntéshozatali képességébe vetett bizalom így szintén nagyon fontos lehet.

Nemi kérdések

Ellenkező neműekkel tripezni szórakoztató időtöltésnek bizonyulhat, de magában foglalja a szexuális feszültségek kialakulásának lehetőségét is. Az nem baj, ha kifejezed az érzelmeidet egy trip alatt, de előfordulhat, hogy félreértesz valamit, és olyat teszel, ami utólag kellemetlenné válhat. Figyeljünk oda arra is, hogy olyan emberek, akiknek problémás a kapcsolatuk (nemrég szakítottak, vagy egyfolytában veszekednek stb.) ne tripezzenek együtt, mert a negatív gondolatok könnyen meghatározóvá válhatnak.

Itt is a bizalom a legfontosabb. Ha a csapatban mindenki megbízik a többiekben, nem lehet probléma. Hasznos lehet a szabad beszélgetés, vagy a közös lelki gyakorlatok, mint például a csoportos meditáció. Érdemes lehet megpróbálkozni egy közös (tisztán) MDMA élménnyel, lehetőség szerint egy MDMA vezető segítségével.

Az egyik társaságunk egyszer már találkozott ezzel a problémával. Hónapokon keresztül nagyon kellemetlen volt a légkör, a csoport három tagja közötti kölcsönös bizalmatlanság és paranoid érzések miatt. Mikor már tarthatatlan volt a helyzet, nyíltan kibeszélték a dolgot, és az egyenes szavak megoldották a problémát, mielőtt még kritikussá vált volna a feszültség. A történet tanulsága pedig az, hogy az ilyen helyzeteket eleve el kell kerülni. A problémák nyílt kibeszélése sokszor elég mocskos, és zavarbaejtő téma, de sokkal jobb, mint az állandó bizonytalanság, és a romlott légkör.

Döntéshozatal

Nagyobb társaság esetén könnyen előjöhetnek bizonyos érdekellentétek. Íme néhány ajánlott irányelv:

  – Mindig kérdezzünk meg minden jelenlévőt, hogy betehetünk-e más zenét, vagy felkapcsolhatjuk-e a villanyt stb.
  – Mindenkinek abszolút vétójoga van. Ha mindenki azt akarja, hogy X dolgot csináljatok, kivéve egy embert, aki nem akarja, hogy X dolgot csináljatok, akkor nem csináljátok azt az X dolgot.
  – A végső döntés joga mindig a vezetőé.

Adagok

A vezető is fogyasszon az anyagból, hogy könnyebben szót érthessen a többiekkel, és hogy érdekesebb legyen a számára a 6, vagy akár 12 órás babapesztrálás. Ne legyen viszont az adagja olyan nagy, hogy elveszítse a kapcsolatot a valósággal. Talán valahol a kettes szint körül a legjobb. Egyébként pedig legfeljebb a vezető legyen az, aki nincs az anyag hatása alatt, különben azok, akik nem trippelnek, a többieket is könnyen leránthatják a valóságba.

3c. A helyszín megválasztása

Az ideális helyszín egyaránt
  – félreeső, hogy ne fussunk össze ismerősökkel/rokonokkal/szomszédokkal a trip alatt,
  – a nagyvárostól távol fekszik, hogy a mindennapok zajától, és gondjaitól távol élvezhessük a természetes környezetet,
  – ismerős, hogy kényelemben, és biztonságban érezzétek magatokat,
  – kényelmes, tehát van elég matrac és ágy mindenkinek.

Sajnos, legtöbbünk számára nem érhető el olyan hely, ami megfelel mindezen feltételeknek, és be kell érnünk kevesebbel. Ha egyedül élsz, akkor semmi gond, csak szépen fel kell függeszteni minden kapcsolat lehetőségét a külvilággal. Kapcsold ki a telefont és a csengőt, és mondd meg az ismerősöknek és rokonoknak, hogy ne keressenek. Ha a szüleiddel élsz, olyan időpontot válassz, mikor abszolút, de teljesen hogy tutira biztos vagy benne, hogy nem törnek rád a trip kellős közepén. Érdemes megpróbálni kibérelni egy erdei faházat egy hétvégére, vagy egy szobát egy motelben. A diákszállók árai elég alacsonyak, főleg, ha többen osztoztok a költségeken. Itt, Finnországban ezrével állnak rendelkezésre olcsón bérelhető nyári faházak. Általában van a közelükben egy tó és erdő, ideális helyszínt nyújtva az élménynek.

Az első néhány alkalomra azt mondanám, hogy legalább a csúcs ideje alatt jobb, ha inkább a házon belül maradsz. Mikor a hatás enyhülni kezd, megengedhetsz magadnak egy kis sétálgatást egy közeli ligetben. A másik kérdés az, hogy éjszaka, vagy nappal „induljunk útnak”. Éjszaka a hallucinációk jobban látszanak, és a sötétben erősebb ez a betripezettség-érzés, valamint kevésbé gáz kimenni az utcára, mivel kevesebb emberrel lehet találkozni. Az éjszakai tripnek még az is előnye, hogy utána rögtön lefekhetsz aludni, hogy aztán reggel frissen, kipihenten ébredj. Ellene szólhat viszont, hogy éjszaka a dolgok néha talán kissé túl észbontónak látszanak, meg ha mondjuk trip közben például kirabolnak, az ugye kimondottan kellemetlen lehet.

Ha már szereztél egy kis tapasztalatot, és tényleg profi vagy a józan világgal való kapcsolatteremtésben, szedj elő egy kis kalandkedvet, és menj el táborozni az erdőbe, vagy sétálj a vízparton, menj el vidámparkba, buliba stb… Leary (úgy emlékszem) egyszer azt mondta, hogy leginkább azért unják meg az emberek a pszichedelikus szereket, mert trip közben mindig ugyanazt csinálják, és soha nem próbálnak ki új dolgokat.

3d. Becsomagolás az útra

Egy pár nappal az út előtt el kell kezdeni „bepakolni”. Rakjuk meg a bőröndöt (az agyunkat) mindazzal, ami hasznos lehet. Én például szeretem a természetfilmeket (TV vagy videó), mert könnyű őket elrakni. Egy csendes, békés sétával a természetben, és csöndes meditációval elegendő lelki energiát és jókedvet gyűjthetünk az útra. Lépj ki a megszokott kerékvágásból, és ha feszült vagy, tölts néhány nappal többet így távol a mindennapoktól, mielőtt elindulsz a felfedezőútra.

Érdemes odafigyelni arra, hogy mit eszel a tripet megelőző 8-12 órában. Egy kis tartalék energia nem árthat az útra, úgyhogy 3-4 órával az út előtt ehetsz egy kis szénhidrátot és fehérjét, főleg, ha a hosszabbik tripre indulsz (LSD). Másrészről viszont a koplalás vagy csak gyümölcslét inni az utazás napján könnyedebbé teheti az élményt, ami jól jöhet egy vallásosabb jellegű, vagy sámánista utazásnál. Ha ettél valamit 1-2 órán belül, akkor az anyag lassabban fog felszívódni (kivéve, ha LSD-s bélyeget használsz, és mondjuk a nyelved alá teszed), és fokozottabban jelentkezhet a hányinger az arra hajlamosaknál. A trip napján kerülendőek a magas zsírtartalmú ételek, de Mexikóban hagyományosan egy kis csokoládé majszolás is hozzátartozik a gomba elfogyasztásához.

Kerülj minden kellemetlen helyzetet a trip előtt. Ha túl sok horrorfilmet nézel, vagy két órán át ordítozol a szüleiddel vagy akárkivel, az érzelmek valószínűleg újra a felszínre jönnek majd a trip alatt.

3e. Zene

A zene a setting egyik legfontosabb összetevője. Egy városi környezetben szükség lehet rá, hogy megváltoztassa és elfedje a mindennapi háttérhangokat. A zene milliónyi különböző irányba viheti a képzeletet. Magával sodorhat, megnyugtat, vagy a mennyekbe repít, de szomorúvá, idegessé, vagy dühössé is tehet. Ezért nagyon fontos, hogy jól válasszuk meg a zenét. Sokféle zene lehet megfelelő egy trip mellé, a kívánt hatástól függően. A következők a trip mélyebb vonulataira vonatkoznak; sámánista utazások, űrutazások, és nagy erejű gomba-varázstúrák.

Én itt a saját ízlésemből és élményeimből indulok ki, egyik itt ajánlott zene sem biztos, hogy igazán a te stílusod. Én magam is sokukkal szemben voltam szkeptikus, de az eredmény gyakran volt kellemesen meglepő. Nem feltétlen az a zene az ideális, ami normális tudatállapotban igazán bejön. Mostanában például sok olyan ambient zene születik, ami nem az az igazi trip-zene, de tökéletesen megfelelő előtte, vagy utána. Az utazáshoz válassz olyan zenét, ami nyugodt, nem túl zaklatott vagy gyors, nem túl strukturált, és a háttérben marad, ha kell.

Íme egy tipikus trip-zene program:

1. óra: Hangulatteremtés, lazítás, lehetőleg nem túl mélyreható zene. Az „Adventures Beyond the Ultraworld” egy nagy kedvenc, a „Little Fluffy Clouds” garantáltan megteremti a megfelelő hangulatot.

2-3. óra: Ebben az időszakban érsz a csúcsra, úgyhogy nagyon óvatosnak kell lenni a zene megválasztásával. Legyen valami nagyon halk és nyugtató zene, alább találsz javaslatokat.

4-6. óra: Ugyanaz, vagy egyáltalán semmi. Eddigre a zene már csak háttérként szolgál, és annyira nem is fontos, hogy pontosan mi megy.

A fenti idők pszilocibinre értendők. Az LSD-hez szorozd meg kettővel. És most a trip-zenék általánosabb fajtáiról:

Ambient

Manapság sokmindent sorolnak ide, és igazán nehéz valami igazán ambient-et találni a sok ambient- techno/dub zene között... Kedvenceim közé tartoznak a következők: Ashra Temple, John Cage, Cluster, Brian Eno, Robert Fripp, Steve Hillage, Daniel Lanois, Pink Floyd, David Toop & Max Eastley, Tangerine Dream, és Tuu. Ezek mind a súlyosabbik fajtából valók, érdemes őket kipróbálni. Sok lemezboltban nagy okosan a „New Age” részlegbe dugják el ezeket, a gyógykristály zenék meg hasonlók közé. A könnyedebb, technósabb oldala az ambientnek pedig: Aphex Twin, James Bernard, FFWD, FSOL, Pete Namlook, The Orb (főleg az újabb lemezek), William Orbit, Seafeel, Sun Electric, vagy Terre Thaemlitz például.

Ethno

A világ különböző részeiről származó népzenék, főleg a sámánok zenéje, és egyéb vallásos vagy spirituális célzatú zenék. Sámánista dob-zene, ausztrál dijeridoo, vagy gregorián, illetve buddhista szerzetesének. A „Meditációs zenék” című válogatások nagyon kellemesek lehetnek. Az ilyen zenék nagy választékban hozzáférhetőek mindenhol a világon.

Minimalizmus

Főleg Terry Riley. Steve Reich, Philip Glass és Lamonte Young „pszichoakkusztikus” zenét alkottak. Riley különösen... ööö... „világokon túli”, valami hiheteten. Műértőknek ajánlott.

Csönd

Vagy teljes csönd, vagy „a természet zenéje” – a legjobb trip-zene, amióta csak ember él a földön. Az eső hangja felülmúl minden zenét, amit bárki ember alkothat. Nem lehet kihagyni. Tökéletes.

Egyéb

Vannak, akik például az industrial-tól, vagy a rap zenétől érzik magokat a legjobban. Kétségtelenül jól hangzanak, ha fel vagy javítva, de gyakran jönnek elő bennük kellemetlen, vagy lehúzó témák, amiket jobb elkerülni, amíg alaposan meg nem ismerkedtél az adott szerrel. Néha az izmosabb techno (trance, acid, progressive) is jó lehet – szerintem például az „Orbital 2” az Orbitaltól zseniálisan jó – de a túl erős ritmus általában nem ajánlatos. Sokan szeretik még a klasszikus zenét. Végül is, próbáld ki azt a zenét, amit eleve szeretsz, de légy óvatos.

Összességében véve, ha igazi „utazást” akarsz: mikor beindul a hajtómű, kapcsold le a villanyt, állítsd a hangerőt az épphogy érzékelhető határára, lazíts, és hangolódj rá a Föld dallamára.

3f. Tripjátékok

A tripjátékokat akkor vegyük elő, mikor a csúcson már egyértelműen túl vagyunk, és a csapat kezd erőre kapni a hipertérben való lebegés után. Természetesen van, aki folytatja a zenehallgatást, vagy valami spirituálisabb tevékenységet.

  – A könyv tanult ízlés. Sokaknak nehezen megy az olvasás trip közben, vannak viszont, akik számára páldául Joyce csakis így lesz érthető.
  – Citrusféle gyümölcsök, főleg a narancs. Az illat, a tapintás, és az íz leírhatatlan kombinációja.
  – Rajzolás zsírkrétával vagy festés.
  – A dobolás kellemes transzkeltő hatású lehet, akár úgy, hogy valaki dobol, és a többiek hallgatják (Michael Harner sámánista módszere), akár együttesen.
  – Zselatin-alapú ételek, mint a kocsonya, a puding stb. A gumicukor is klassz dolog.
  – Sötétben világító tárgyak, lehetőleg nem koponyák és csontvázak, gondolom sejted, hogy miért.
  – Foszforeszkáló akármicsodák.
  – A friss virágok csodálatos látványt nyújtanak, és nagyszerű az illatuk.
  – Az ennivaló külön kategória. Az elévülhetetlen kedvenceken túl (narancs, cukorka, zselé) próbáld ki még a fagylaltot, a babapépet (a gyümölcsös a legjobb), a szénsavas üdítőt stb. Csak kis adagok kellenek, mert egy trip alatt ugyebár nem eszik az ember, hanem ízlel.
  – Füstölők. Sötétben rajzolni lehet a levegőbe a parázsló végével, vagy az elemlámpával megvilágított sodródó füstöt figyelni. Az illat is finomíthat a légkörön.
  – Gumi-szőrös labdák, minél nagyobb, annál jobb. Kozmikus élmény.
  – A tükör érdekes lehet, de kissé kockázatos dolog. Ha nem kimondottan magas az önbecsülésed – és a legtöbb embernek nem az – előfordulhat, hogy ahogy nézed, az arcodat elborítja a szőr, vagy bogarak, vagy pattanások, vagy akármi. Sokan vannak viszont, akik imádják a tükröket a trip alatt, és volt már olyan, hogy egy alapos tükörbe-bámulós túra kifejezetten pozitív hatással volt az illető önértékelésére.
  – A filmek külön fejezetet érdemelhetnének. Mivel mindenkinek megvannak a maga kedvencei, itt csak a legnépszerűbbeket említem. A „The Mind's Eye” és a „Beyond The Mind's Eye” klasszikus számítógép-animációk. A „Fantasia” és az „Alice in Wonderland” a Disney-től, valamint a „Koyaanisquatsi” szintén klasszikus kedvencek. Kerüljük a túlzottan szétbaszott filmeket, mint például David Lynch filmjei, a „Született Gyilkosok”, vagy a „Tetsuo”. Túl ijesztőek, és nehéz követni a történetüket, ha be vagy állva.
  – Zenélés, például gitáron.
  – A természet a végső tripjáték. Nagyon tudom ajánlani, főleg éjszaka. Teljesen meg vagyok róla győződve, hogy éjjel betripezve sétálni az erdőben a legjobb dolog az egész univerzumban. Meg a napos tengerpart, meg a tóparton naplementekor, holdfényben a hómezőn, meg...
  – A stroboszkóp úgy 20-30 Hz-re állítva jópofa lehet. Legyünk óvatosak! Epilepsziás rohamot okozhat!
  – A kitömött állatokat nem lehet kihagyni. Ismerős kapcsolatot nyitnak a valósághoz, és ami még fontosabb, lehet őket ölelgetni, és lehet játszani, meg dobálózni velük.
  – A trip alatti TV-nézést van aki szereti, mások viszont ki nem állhatják. Ha ki akarod próbálni, a legjobbak a rajzfilmek (főleg a „Reboot”).
  – Hangjátékok. Csak magánhangzókkal beszélni, vagy kitalált nyelven halandzsázni, akár csoportosan, akár egyenként.
  – A víz jó. Meg lehet inni, lehet vele pancsolni, és ha van belőle elég, akkor bele lehet gázolni, vagy teljesen belemerülni. Úszni viszont nem ajánlatos, főleg nem ismeretlen vizekben.

Kísérletezzünk a minket körülvevő dolgokkal. A természet a jópofa dolgok kiapadhatatlan tárháza. Még egy egyszerű kaviccsal is órákon át el lehet lenni (ott van például Herbert, a kedvenc kövem/amulettem, akire módosult tudatállapotban a vízparton sétálva találtam rá, és azóta is hűséges társam).

3g. Kombinációk

A legtöbb gyógyszer és drog nem keverhető a pszichedelikus szerekkel, úgyhogy a legjobb teljesen elkerülni mindenféle keveredést. A recept nélkül kapható gyógyszerek, mint például az aszpirin nincsenek különösebb hatással a tripre (bár a trip közben jó, ha nem fáj a fejed), de például az antidepresszánsoknak nagyon kiszámíthatatlan hatásaik lehetnek. Néhányuk (pl. a Prozac) csökkenti a trip erejét, mások viszont (pl. a lítium) túlságosan is felerősíthetik.

Három kivételt kell megemlíteni a fenti szabály alól:

  – A trip alatti marihuána fogyasztásnak alapvetően háromféle hatása lehet az élményre. Ha előtte szívod, vagy közvetlen a pszichedelikum fogyasztása után, általában valamelyest megpuhítja a trip élét. Ha a csúcs közben szívod, erősebb lesz a hatás, ha pedig a csúcs után, akkor egy kis időre visszahozza a tripet. Ezek legalábbis a leggyakoribb hatások, de személyenként eltérőek lehetnek.
  – Az MDMA (Ecstasy) jól kombinálható mind az LSD-vel, mind pedig a pszilocibinnel. Az MDMA LSD-vel a „candyflipping”, a gomba + MDMA tripet pedig „MX-rakétának” hívják.
  – A dinitrogén-oxid (N₂O) gyakran előhoz egy pár perces 4-es vagy 5-ös szintű élményt. Közben ne felejtsünk el néha levegőt venni.

3h. Egyéb

A ruhád legyen kényelmes, és könnyen le- és felvehető. A testhőmérsékleted megemelkedhet egy kicsit, úgyhogy ne öltözz túl melegen.

Vigyél magaddal innivalót (lehetőleg vizet, de a szódavíz még szórakoztató is lehet), és valami könnyű ételt a trip utánra.

A világítást kapcsoljuk ki, vagy állítsuk gyengébbre. Kerüljük a vörös fényt. A trip alatt a látvány gyakran amúgy is a vörös felé hajlik, nem kell még rárakni egy lapáttal.

Sokan különböző testgyakorlatokkal készülnek fel a tripre, például jógával, vagy masszázzsal. Egy spirituális kezdőhangot ad az élménynek, és elcsendesíti a trip alatti „zajokat”, főleg ha böjtöléssel kombináljuk, vagy csak könnyű ételeket eszünk előtte. Vannak, akik a trip kezdetén irányított meditációt vagy vizualizációs gyakorlatokat végeznek.

Trip közben a tested jelzései gyakran nem a megszokott módon jelennek meg. Például az éhség, szomjúság, vagy hogy meleged van, fázol, vagy hogy vécére kell menned, sokszor később, vagy más formában jelenik meg az ember tudatában. Ha a trip közben egyszer csak izgatottá, elégedetlenné, vagy ingerültté válsz, és nem tudod, hogy ennek mi az oka, akkor
  – tegyél be valami más zenét,
  – változtass a világításon
  – menj el vécére,
  – igyál egy kis vizet.

3i. Az utazás célja

Egy idézet a „The Psychedelic Experience”-ből:

„Mi a cél? A klasszikus hinduizmus négy lehetőséget említ:

1. A személyes energia növelése, intellektuális belátás, az én és a kulturális közösség mélyebb megértése, egy élethelyzet kezelése, gyorsabb tanulás, szakmai fejlődés.
2. Szolgálat, mások megsegítése, gondoskodás, rehabilitáció, embertársaink újjászületése.
3. Szórakozás, érzéki élvezet, esztétikai élvezet, személyes közelség, tiszta tapasztalás.
4. Transzcendencia, felszabadulás az ego és a tér-idő kötelékeiből, misztikus egység elérése.”

A külvilágra irányuló transzcendens élmény során az én egy eksztatikus egységbe fonódik a külvilág tárgyaival (például más emberekkel, vagy egy virággal). A belső irányultságú állapotban viszont az én a belső életfolyamatokkal egyesül (fények, energiahullámok, testi történések, biológiai alakzatok, stb.). Bármely állapot megjelenhet pozitív vagy negatív élményként is az illető lelkiállapotától és az esemény körülményeitől függően. A külső irányultságú misztikus élmény szokásos kellékei gyertyák, képek, könyvek, tömjén, zene, vagy a tudatosság fókuszának irányítására szolgáló hangfelvételek. A belső irányultságú élményhez viszont a külső ingerek teljes kiküszöbölése szükségeltetik: minden fény, hang, illat és mozgás teljes hiánya.

„Hajlamosak vagyunk rá, hogy saját személyes és társadalmi nézőpontjainkat kivetítsük az új helyzetekre. Néhány felkészületlen alany például hajlamos arra, hogy orvosi modellekben értelmezze az élményt. Tüneteket keresnek, és minden új érzést a betegség/egészség fogalmaiban élnek meg. Ha nyugtalanná válnak, rögtön nyugtatókat kérnek. Előfordul, hogy egy rosszul megtervezett alkalom során az alany egyszer csak hirtelen úgy dönt, hogy most akkor ő megy, és megnézeti magát egy orvossal.

A konvenciók elleni lázadás is előfordul a droghasználat lehetséges motivációi között. Az a naiv szándék, hogy valami nagyon elborultat, vagy valahogy rosszaságot csinál, könnyen elhomályosíthatja az élményt.

[A pszichedelikus anyagok] sok különböző lehetőséget nyújtanak a tudományos kutatásra, de a kezdeti alkalmak során az intellektuális reakciók megakaszthatják az élményt. „Kapcsold ki az agyad!” Kezdők számára ez a legjobb tanács. Ha már megtanultad mozgatni az öntudatodat – ego-vesztésbe és vissza –, csak akkor lehet az intellektuális gyakorlatokat beilleszteni a pszichedelikus élménybe. Az a cél, hogy olyan hosszú időre szabadulj el nyelvi tudatodtól, amennyire csak lehetséges.

Hasonló a tanácsom a vallásos elvárásokkal kapcsolatban is. Az első néhány alkalommal csak sodródj az áramlattal, minél többet maradj a felszínen, és halaszd későbbre a teológiai értelmezéseket.

A kikapcsolódás és az esztétikai élmények vágya teljesen természetes dolog. A pszichedelikus élmény olyan eksztatikus pillanatokkal szolgálhat, melyek mellett eltörpül minden személyes és közösségi alakoskodás. A tiszta érzet átöleli a tudatot. Az emberek közötti intimitás emberfeletti magasságokba emelkedik. Az esztétikai élvezet – zenei, művészi, botanikai, természeti – milliószorosan jelentkezik. De az énközpontú reakciók („Én élem át ezt az eksztázist. Milyen jó nekem!”) megakadályozhatja az embert abban, hogy elérje a tiszta ego-vesztés állapotát.”

Más szóval, ajánlatos előre eldönteni, hogy milyen céllal indulsz neki az estének, és megbeszélni a dolgot a többiekkel is, hogy egyeztethessétek a programokat, a zenét stb. Elég nehéz lehet megpróbálni za-zen meditációval eljutni a nirvánába, miközben a társad éppen azt akarja kipróbálni, hogy milyen lehet a 300 bpm hardcore-techno 100 decibelen.

Más részről viszont nem lehet az élmény természetét olyan pontosan előre meghatározni. Végül is csak hatással lehetsz a trip lefolyására, de akárhogyan nem lehet azt irányítani, és ha nem sikerül elérned egy mereven kitűzött célt, az csak fölösleges frusztrációt okoz. Még mindig: „kapcsold ki az agyad”.

4. Közben

Hogy mi fog történni az út során, és hogy akkor mi van.

4a. Általános jótanács

Mikor már úton vagyunk, könnyen elfelejthetjük, hogy meg tudjuk változtatni az útirányt. Képek és gondolatok jönnek és mennek, és minden valami furcsán ismerős, mégis túlvilági és ismeretlen ösvényt követ. Lehet tehát tátott szájjal bámulni, mintha tévét néznél. De könnyen lehet ösvényt váltani, feltéve, hogy nem felejted el, hogy ez lehetséges. Az út előtt mindig gondolkozz el azon, hogy mit szeretnél látni, és hova szeretnél elmenni. Egy sámánista utazás az alvilágba, vagy a jövőbe látás például elég komoly tud lenni. Valahol minden utazó maga alakítja stílusát, és a saját ösvényeit járja, bármi is legyen a célja.

És ne feledjük a Galaxis Utikalauz Stopposoknak halhatatlan szavait:

NE ESS PÁNIKBA!

4b. Fizikai zavarok

A lehetséges kezdeti hányinger mellett, ami a hallucinációk megjelenésének idejére mindig elmúlik, a gombának egyéb fizikai és pszichoszomatikus hatásai is lehetnek. Szokatlan, furcsa, vagy akár ijesztő fizikai élmények jöhetnek elő, mint például a folyékony bőr, vagy egyes testrészek torzulása. Előfordulhat, hogy légzési nehézségeket tapasztalsz, vagy úgy érzed, mintha bevizeltél vagy becsináltál volna, vagy mintha belesüllyednél a padlóba, vagy önmagadba. Ha erre elkezdesz kétségbe esni, megjelenhetnek olyan érzések, mintha férgek nyüzsögnének a gyomrodban, mintha rád készülne szakadni a mennyezet, vagy a lepedő, amin fekszel, megpróbálna felfalni...

Igen, egy bad trip közeleg. Ne ess pánikba! Ez egy természetes jelenség, és valójában nem történt vagy történik semmi, csak az elméd hozza létre és túlozza el a dolgokat. Ami a legfontosabb: MEG LEHET ÁLLÍTANI. Próbáld meg más irányba terelni a figyelmedet, mikor ilyesmi történik. Ez nem könnyű, de a magas dózisú túrákhoz elengedhetetlen, hogy megtanuld.

A jól megválasztott társaság egyik legnagyobb előnye, hogy az ilyen pillanatokban megkapaszkodhatsz valakiben, és meggyőződhetsz róla, hogy nem őrültél meg. Ha pedig van egy jó vezetőtök, észre fogja venni, hogy nyüszítve kuporogsz a sarokban, odajön, megnyugtat, lecseréli a zenét, és kihoz a dologból.

4c. A repülési terv

A fázisok (eltelt idő LSD / gomba)

Gyújtás (0 / 0 perc)

A szer első hatásai általában tíz-húsz perccel a fogyasztás után kezdenek megjelenni. Vicces vagy furcsa dolgok jutnak eszedbe. Ilyenkor van, hogy nagyon nyugodttá válik az ember, de van olyan is, hogy legszívesebben körbeugrálná a házat. Aztán megjelenhet egy olyan érzés, mintha elhagynád a kilövő állomást, és egyre feljebb emelkedsz, a csillagok felé.

Gyorsítás (45 / 20 perc)

Ha lesznek egyáltalán fizikai tünetek, akkor most. Elkerülheted vagy legalább is csökkentheted a hányingert, ha nem eszel sokat a trip előtt, és nem mozogsz sokat ebben a fázisban. A hányás elég ritka, de nem kizárt. Nem árthat, ha van egy zacskó a kezed ügyében, főleg az első alkalmakkor. Ha nagyon nem veszi be a gyomrod a gombát, bevehetsz előtte valami tengeri betegség elleni gyógyszert (Drapamine, vagy más anti-hisztamint). De nem kell túlaggódni a dolgot. Az émelygés és hányinger hamar elmúlik.

A légkör elhagyása (60 / 40 perc)

Belépés az élmény birodalmába. Az hatás első valódi jelei csukott szemmel, vagy sötétben látható egyszerű hallucinációk, kis mozgó színes pontok, és hasonlók. Ha vécére kell menned, most menj.

Úton (90 / 70 perc)

Ekkorra elkezdenek megjelenni a legerősebb hatások is. Bágyadtság jelentkezik, a test elnehezül.

A csúcs (180 / 120 perc)

Az élmény csúcsa. Gyakran kifejezetten nem-semmi.

Lassítás (300 / 240 perc)

Ekkorra kezdesz visszatérni a rendes valóság fogalmai közé. Jól jöhet egy kis inni- és ennivaló, egy kis beszélgetés, vagy mozgás.

Földetérés (10 óra / 360 perc)

Ekkorra a legtöbb hatás megszűnik, és lehetővé válik az alvás.

Valóság (16 / 12 óra)

Ekkor ébredsz, ha éjszaka tripeztél, aztán meg aludtál. Valszeg' mondjuk nagyszerűen érzed magad.

Hasznos lehet, ha legalább néhányan együtt maradtok az élmény után, és elmesélitek egymásnak a tapasztaltakat. Egy-két napig még kissé befelé forduló lehet az ember, ahogy a történteket elemzi, és azok jelentőségét saját életében, de ezt követően hasznos lehet összejönni, és összehasonlítani az élményeket a többiekéivel.

4d. Különbségek

Az LSD és a pszilocibin bár hasonlóak, mégsem teljesen egyformák. Ellis Dee (an188749@anon.penet.fi) most következő írása ezen különbségekre próbál rávilágítani.

„Íme egy részleges felsorolás, hogy milyen különbségek vannak az LSD és a pszilocibin hatásai között, ahogyan azt én látom (ez egyéntől függően másmilyen is lehet).

P: pszilocibin,
L: LSD-25.

Időtartam:
P: beindulás: 30 perc; csúcs: 90 perc; összesen: 6 óra,
L: beindulás: 60 perc; csúcs: 2-3 óra; összesen: 10 óra.

Serkentő hatás:
L: kimondottan stimuláns hatás, a fenetilaminokhoz hasonlóan,
P: gyengén stimuláló hatású, néha enyhe álmosságot okoz.

Érzékelés – a hatás kiterjedése:
L: minden érzékszervre (látás, hallás, tapintás, és a testmozgás érzékelése),
P: főleg a látásra [mi ezzel nem értünk egyet – a szerk.].

Érzékelés – érzetintegráció:
L: nagy adagnál erőteljes szinesztézia, főleg hanghatások képi megjelenése,
P: nagy adagnál is csak korlátozott szinesztézia.

Érzékelés – megjelenő képek – változatosság:
L: a lehetséges hatások széles skálán mozognak,
P: valamelyest jellegzetesebbek, visszatérő formákkal.

Érzékelés – megjelenő képek – esztétikum:
L: semleges, a hétköznapi képektől a magasztosakig,
P: általában a fennkölt szépség képei.

Érzékelés – megjelenő képek – színek – színárnyalatok:
L: alapszínek, vagy a spektrum színei,
P: „földszerű”, összetett meleg színek.

Érzékelés – megjelenő képek – színek – szín-tárgy kapcsolat; mozgás:
L: absztrakt, a színek szabadon mozognak és változnak,
P: konkrét, a színek tárgyakba folynak.

Érzékelés – megjelenő képek – színek – egyéb jellemzők:
L: élénk, semleges,
P: telt, ragyogó.

Érzékelés – megjelenő képek – minták – részletesség:
L: finom részletek, fraktál-szerű jelleg,
P: a részletesség kevésbé hangsúlyos.

Érzékelés – megjelenő képek – minták – forma:
L: nagyon változatos formavilág, kis vonalak; lapjaik által megvilágított struktúrák,
P: széles, változatos színű, tiszta, görbe élek által határolt egymásba kapcsolódó részek.

Érzékelés – tudat és egyéb – ego-feloldódás:
L: erős személyiség-vesztés a mögöttes egység és minden dolog határtalanságának élménye révén,
P: enyhe személyiség-vesztés a jelenségek és élőlények szépségének és empatikus átélésének élménye által.

Érzékelés – tudat és egyéb – kiterjedés:
L: nagyon kiterjedő; sokszorosan rétegződött gondolatok és érzelmek, határtalanság érzete,
P: kevésbé kiterjedő.

Érzékelés – tudat és egyéb – gondolatok és érzékelés:
L: gondolat és érzet szorosan kapcsolódik, mintha a gondolatok alakítanák az érzékelést.
P: a gondolatok alig befolyásolják az érzékelést.

Érzékelés – tudat és egyéb – folytonosság:
L: magas fokú folytonosság, (látszólag) az érzetek gondolat-befolyásoltsága által,
P: kevésbé folytonos, egyik intenzív érzet követi a másikat.

Némely különbség kissé el lett túlozva, a jobb érthetőség kedvéért.”

4e. Hallucinációk

A hallucinációkat és vizuális élményeket nem lehet leírni. Nemcsak mert szó szerint leírhatatlanok, hanem azért is, mert mindenki számára más és más formában jelennek meg. Mi most azért megpróbálkozunk a lehetetlennel, és megpróbálunk felsorolni néhány alaptípust az általunk tapasztaltak közül, a szükséges dózis hozzávetőleges sorrendjét követve.

CsuSzeK – Csukott szemű képhatás.
NyiSzeK – Nyitott szemű képhatás.

Kék/zöld/vörös pontok (CsuSzeK vagy NyiSzeK)

Talán a leggyakoribb hallucináció, általában az élmény elején jelentkezik. A dolognak az az elmélete, hogy mindent egy piros, zöld, és kék pontokból álló réteg borít, mint mikor nagyon közelről nézed a tévé képernyőjét. Sötétben látszik a legjobban.

Pixelizáció (NyiSzeK)

A kék/zöld/vörös jelenség következő szintje. Olyan, mintha minden különálló kis pontokból állna, mint a képpontok a monitoron. Ezt a jelenséget nehéz leírni, csak annyit mondok: fel fogod ismerni, ha úgy adódik. Azok, akik nem ülnek annyit számítógép előtt, úgy írják le, hogy mintha egy finom háló lenne a látómezejükre terítve.

Nyomvonal (NyiSzeK)

A háttértől erősen elütő mozgó tárgyak (égő füstölő parázsló vége a sötétben, vagy a kék ég felé dobott labda) színes csíkokat húznak maguk után.

Vöröseltolódás (NyiSzeK)

Minden olyan, mintha pirosra festett lencséjű szemüvegen át néznéd. Így már érthető ugye, hogy miért voltak a hippik úgy oda a vörös napszemüvegekért...

Légzés (NyiSzeK)

Közepes és nagy adagoknál nagyon gyakori jelenség, mikor egy tárgy elkezd ki-be hullámzani, bugyborékol, elmozdul, több rétegre hasad, vagy a felismerhetetlenségig átalakul... Leggyakrabban a nagyobb tárgyakon látható, mint amilyen egy homokos terület, egy felhő, tapéta, vagy szőnyeg.

Olvadás (NyiSzeK)

A légzés folytatódása. Legjobban fáknál, és más növényeknél tapasztalható. Olyan, mint a műanyag, ha túl sok hőt kap. Eltorzul, elkezd lefele folyni, és esetleg billeg egy kicsit jobbra-balra, mintha valami kozmikus táncot járna... Az árnyékok az olvadás egy különleges formáját produkálják: maguktól mozognak.

Dicsfény (NyiSzeK) [jkent@jkent.seanet.com tollából]

A gombás látomásaim általában úgy kezdődnek, hogy egy ködös szivárvány-szegély jelenik meg minden körül, amire ránézek, mintha folyamatosan párolognának... Ahogy a trip erősödik, megjelenik az, amit „kodak” vagy „polaroid” hatásnak hívok: a hétköznapi, háromdimenziós tárgyakat körülvevő fényburok átalakul családtagokat, vagy a közelmúlt eseményeit különböző perspektívákból ábrázoló „pillanatképekké”.

A pillanatképek szélének van egy ilyen „végtelen fodrozódása”, mintha belepárolognának az időbe... ez így nem pontos, de nem tudom, hogyan tudnám leírni. Megvan! Talán hogy mintha elfraktálosodna a szélük. Sokat vizsgáltam ezt a hatást, és arra jutottam, hogy ez a hallucináció” annak eredménye, hogy elcsúszik a fényérzékelésem sebessége. A fraktalizált élek néha villognak, vibrálnak, és belehalványulnak a végtelenbe. Minél aprólékosabban figyelem, annál összetettebbnek látszanak, egészen a végtelenség felé. A jó zene, a jó fű, vagy ezek együtt mozgásba hozzák a pillanatképeket – elkezdenek egyre gyorsabban átalakulni vagy átfolyni más és más jelenetekbe. Ezt hívom én „képzelet-csúszdának”.

Röntgenlátás (NyiSzeK) [jkent@jkent.seanet.com keze nyomán]

Egyszer egy barátommal közepes mértékben begombahuascázva (1,5 gram P. cubensis + 1 Peganum harmala kapszula) utaztam a buszon. Amikor ránéztem a barátom arcára, látni lehetett az érrendszert, ahogy a vért pumpálja keresztül a fején és az agyán. Átláttam a bőrén, és láttam a koponyáját. Elég hátborzongató volt, de egyben nagyon klafa is. Annyira nevetni kezdtem, hogy az arcomra kellet fogni a kezemet, hogy tompítsam a hangot. Egy másik tripen (ugyanaz az adag – a normál kombóm) felnéztem egy fára, és egyszer csak megláttam benne minden eret, ahogy a növény nedveit szállítja egy lassú, de folyamatos áramlásban. Kis pontokat is láttam, olyanok voltak, mint az apró hangyák, és keresztül-kasul szaladgáltak mindenben, a saját testemet is beleértve. Szerves hatású mintákban áramoltak a térben, a fától a talajig, majd tovább a lábamhoz, és így tovább. Nem tudom, hogy mik voltak ezek. Először azt hittem, hogy valamiféle rovarok, de ahhoz túl kicsik voltak. Rajtam kívül senki nem látta őket (se józan, se túrázó), úgyhogy megvontam a vállam; biztos csak érzékcsalódás. Egy másik alkalommal azonban, mikor egy betripezett kirándulás közben épp egy sziklán feküdtem, újra PONT UGYANEZT láttam. Ez alkalommal alaposan megfigyeltem őket, és láttam, hogy valójában valamiféle apró kis rovarok azok, ahogy a kövek között szaladgálnak.

Apróbbak voltak a köveket borító porszemeknél, de határozottan rovarszerű minta szerint mozogtak. Megmutattam őket a haveromnak, aki szintén be volt tripezve, de ő nem látta őket. Akkor azt mondtam neki, hogy „nem, ilyen EGÉSZEN aprók, mint az ATOMOK”, és hirtelen Ő IS meglátta őket. Teljesen kész voltunk a dologtól. Máig sem tudom, mik voltak, atkák, baktériumok, vagy nem tudom, de egyértelműen ott voltak. A környéken a fákat és a sziklákat mindenhol valami zuzmó borította, és ezek azt ették, vagy épphogy az ő váladékuk volt. Eszméletlen volt. Sokat kirándultam arra józanul, de soha nem láttam őket. Egyszer visszamentem józanul, és ha NAGYON közelről néztem, megint láttam őket, de csak azon a kis területen, amit figyeltem, és eléggé megerőltette a szememet a dolog. Amikor beállva mentem el, mindenhol láttam őket (mint milliónyi vonuló hangyát)… Ennyit az éleslátásról!

Az Őr (CsuSzeK vagy NyiSzeK)

Csak keveseknek adatik meg az a szerencse, hogy olyan hallucinációban legyen részük, amely az egész trip alatt jelen van, és utána is megmarad. Castaneda is tesz róluk említést a könyveiben, és „vezetőknek” vagy „őröknek” hívja őket. Egyik fajtája egy kis kék rács, vörös és zöld pontokkal, egy másik pedig egy ragyogó vörös csillag. Ezek újra és újra előjöhetnek a tripek során, és a trip elmúltával is meg-megjelenhetnek.

Mértani formák (CsuSzeK)

A hallucinációk egy további fajtája a mértani formák megjelenése. Sokféle alakzat jelenhet meg: mandelbrot fraktálok, csigavonalak, hulláminterferencia-minták, stb. Az a közös bennük, hogy általában alapszínekben jelennek meg, és fraktális természetük van, tehát ugyanazok az alapminták ismétlődnek bennük. Kezdetben kétdimenziósak, de magasabb dózisoknál három dimenziósakká válnak. A „The Psychedelic Experience” ezeket „az archetípusos folyamatok belső áramlatainak” hívja.

„A Belső Egység Tűz-Folyama” (CsuSzeK)

Egy újabb típus a „The Psychedelic Experience”-ből. Ugyan leírhatatlan hallucinációkkal jár együtt, mégis sokkal inkább egy érzésről szól, mint a látványról. Az előbb említettől leginkább abban tér el, hogy a képek nem annyira mértaniak és különállóak, hanem sokkal inkább az éppen megélt érzésekhez kapcsolódó elmosódott, amorf formák. Ezek az érzések lehetnek pozitívak (boldogság, szeretet, béke), de lehetnek negatívak is (elszigeteltség, elidegenültség, szomorúság).

Minták ősi kultúrákból (CsuSzeK)

Az azték, maja, indián, indiai, és afrikai kultúrákat idéző látványok elég gyakoriak. Ez terjedhet egy ősi istent ábrázoló kép vagy szobor tiszta látványától a különböző szent könyvek és templomok homályosabb vízióin át egészen a hallucináció különleges hangulatának halvány érzéséig.

Hallucinációk (CsuszeK, ritkábban NyiSzeK)

Magas dózisú tripeknél akár Valódi hallucinációk is megjelenhetnek (tehát olyan dolgok, melyek jól felismerhetőek, és valósnak tűnnek, de valójában nincsenek ott). Ha szerencséje van, az utazó akár nem csak metaforikus, hanem szó szerinti értelemben is eljuthat egy Alice Csodaországban típusú alternatív univerzumba. Ez nem olyan, mint mikor azt mondod, hogy „olyan volt, mintha a föld körül keringtem volna”, vagy „elvitt a zene egy egészen más helyre”. Egy valódi hallucinációnál a látvány olyan, mint egy színes 3D moziban, 360 fokos vetítővászonnal.

Lények (CsuSzeK, ritkábban NyiSzeK)

A magas dózisú tripeken előfordulhatnak különböző lényekkel és teremtményekkel való találkozások is. Nem akarok belemenni az olyan igencsak összetett filozófiai kérdésekbe, hogy mik ezek (ha valamik egyáltalán), hogyan kerülnek oda, és hogy mit jelentenek. Csak annyit tudok, hogy léteznek. Néhány gyakrabban előforduló típus:

  – A „sáska”, egy idegenszerű rovarfejű lény, ami általában rendkívül intelligensnek, és körültekintőnek tűnik, az utazóval szemben általában semleges vagy negatív hozzáállással. Lehet zöld, vagy szürkés-fehér.
  – Az úgynevezett „DMT-manó”, egy törpe-szerű teremtmény. Játékos, mókás, és általában barátságos.
  – Kis táncoló vidám emberek; általában nagy csoportokban jelennek meg.
  – Formátlan, de tudatos hipertér-protoplazma.

Előfordulnak más lények is, de ez a négy elég gyakori.

A Valóság Tiszta Fénye (CsuSzeK vagy NyiSzeK)

Nirvána, ego-vesztés, érdekmentes eksztázis, megvilágosodás, a végső igazság, „a tisztán misztikus állapotú csalhatatlan tudat” stb. Egy biztos: fel fogod ismerni, ha találkozol vele. Ugyan minden tisztességes trip felszabadít valamelyest az ego uralma alól, és sok mindent megláthatsz, amit egyébként nem veszel észre, de a „Tiszta Fény” típusú teljes ego-vesztés elég ritka, és még a tapasztalt utazók is szerencsésnek mondhatják magukat, ha akár csak egyszer is átélhetnek egy ilyen úgynevezett „ötös szintű” élményt.

Ez a felsorolás közel sem fedi le a lehetséges képi élmények teljes spektrumát. Ezen jól kategorizálható fajtáin kívül majdnem biztosan észre fogod majd venni, hogy minden – főleg a természet – valahogy olyan más. Friss, és idegennek tűnik, mégis ismerős. Feltűnővé válnak a legapróbb részletek, és a színek közti kontraszt hangsúlyosabbá válik. Ez a képesség, hogy a világot más szemmel láthassam, szerintem a pszichedelikumok egyik legértékesebb jellemzője.

4f. A Pszichedelikus Szintek

Létezik egy skála a trip „szintjének” mérésére, hogy a pszichenauták közös fogalmakban beszélgethessenek az élményekről. A „szabványos” osztályozás alapját – legalábbis az interneten – Graeme Carl ötös skálája képezi, ami jóval kifinomultabbnak és praktikusabbnak bizonyult Shulgin „három plusz” módszerénél. Maga Graeme (an43543@anon.penet.fi) a következőket írja róla:

„Valamivel több, mint hét év alatt körülbelül 60 utazásban volt részem. Ez alatt az idő alatt alapos figyelmet fordítottam a dózis és a hatás kapcsolatára, és arra a következtetésre jutottam, hogy a görbe, ami leírja ezt a kapcsolatot se a pszilocibin, sem pedig az LSD esetében nem lineáris. A görbe egyéntől függően nagyon sokféle lehet, de az alakja alapvetően állandó.”

A fordító megjegyzése: Az eredetiben van itt egy nagyon gáz diagramm-szerűség. A kölcsönviszony jellegének demonstrálására álljon itt inkább egy hozzávetőleges érvényességű becslés a www.shroomery.org dosage calculator-a alapján. Fontos megjegyezni, hogy a valódi értékek igen nagy mértékben eltérhetnek nem csak a gomba fajának (akár egy fajtán belül is előfordulhatnak egész nagyságrendnyi különbségek), hanem az egyéni érzékenység (van, akinek ötször annyi kell, van akinek harmad annyi is sok), testsúly, a szárítási eljárás, és sok egyéb faktor függvényében.

Adott pszichedelikus szint eléréséhez szükséges friss/szárított Psilocybe cubensis gomba mennyisége grammban:

1. szint: 6 g / 1 g.
2. szint: 10 g / 1,7 g.
3. szint: 18 g / 3,1 g.
4. szint: 27 g / 4,7 g.
5. szint: 36 g / 6,3 g.

Még egyszer: ezek a számok az átlaghelyzet átlagértékei, és csak a hozzávetőleges arányokat jelzik. Ne bízz meg benne. Inkább légy óvatos, és fokozatosan növeld az adagot.

Első szint

Enyhe „betépettség” érzés jelentkezik, és feljavul a látvány (élénkebb színek stb.) Kisebb-nagyobb rendellenességek a rövidtávú memória működésében. Az agyféltekék kapcsolata megváltozik, amitől a zene „szélesebbnek” hangzik.

Második szint

Élénk színek, és képhatások (a dolgok mozogni és lélegezni kezdenek), csukott szemmel 2 dimenziós minták jelennek meg. Zavaros vagy merengő gondolatok. A rövidtávú memória működésének megváltozása következtében a gondolatok szétszórttá válnak. A természetes agyi szűrőrendszer rövidre záródásával nagy mértékben nő a kreativitás. *

Harmadik szint

Különböző képek egészen nyilvánvaló megjelenése, minden meggörbültnek tűnik és/vagy torzult- és kaleidoszkóp-szerű minták jelennek meg a falakon, arcokon stb. Enyhe hallucinációk, mint például egy folyó mozgó képe a famintás, vagy a színjátszó felületeken. A csukott szemű képek háromdimenzióssá válnak. Kisebb-nagyobb mértékű érzékkeveredés (pl. különböző színek formájában megjelenő hangok). Időtorzulások és „végtelen pillanatok”. Az illető mozgása időnként nagyon nehézkessé válik.

Negyedik szint

Intenzív hallucinációk, például egyes tárgyak átalakulnak valami mássá. Az ego megszűnik, vagy több részre hasad. (A tárgyak beszélni kezdenek, vagy egy időben több ellentétes érzés van jelen.) A valóság-érzet gyengülni kezd. Az idő értelmetlenné válik. Testen kívüli élmények, és „természet feletti érzékelés” típusú jelenségek. Az érzékek egybeolvadnak.

Ötödik szint

A külvilággal való érzéki kapcsolat teljes elvesztése. Az érzékszervek természetes működése megszűnik. Teljes ego-vesztés. Egyesülés a térrel, tárgyakkal, vagy az univerzummal. A valóság leírhatatlan szintű megszűnése. Az előző szintek viszonylag jól leírhatók az érzékelés és a gondolatok megváltozásának fogalmaival, ezen a szinten viszont az univerzum szűnik meg létezni, amelyben az érzékelés egyáltalán értelmezhető. Szatori megvilágosodás, meg még ahogy ezt nevezni szokták... **

Megjegyzések:

* Az emberi agy a túlélés érdekében már egészen fiatalon megtanulja megszűrni az agyban megjelenő információáradatot. Így vélik képessé az irányított figyelemre. Képzeljük csak el, milyen lenne, ha minden pillanatban minden egyes beérkező inger tudatosulna bennünk. Bőrünk minden négyzetcentiméterének tudata és érzete, a nyelvünk jelenléte a szánkban, az orrunk viszketése, és a légkondi sziszegése... Azt hiszem, a trip valamennyit visszahoz ebből a rég elvesztett tudatosságból.

Megfigyelted már, milyen egy kisgyerek a bevásárló központban? Olyan, mint ha be lenne tripezve. Tágra nyílt szemekkel bámulja a változatos színeket, vagy a plafonra meredő tekintettel járkál, és a tükörképét figyeli. Ahogy idősebbek lesznek, fokozatosan megtanulják megszűrni a bejövő ingereket, és már nem érzékelik a külvilágot olyan mértékben, mint a kistestvéreik. Mire felnő, ezt az élményt már rég el is felejtette. Talán ezért van, hogy gyakran tűnik az első trip-élmény olyan furcsán ismerős ízűnek, mintha a trip világa valahogy igazibb lenne, mint a hétköznapi valóság...

** Szatori megvilágosodás, azonnali Zen, Nirvána stb., stb. Gyakran említik ezeket a keleti vonatkozású kifejezéseket a pszichedelikus szerekkel kapcsolatban. Az én (szerény) véleményem szerint a valódi Zen megvilágosodás csak az ego teljes háttérbe szorítása útján érhető el. Nyomára kell bukkanni az „ökörnek”, megszelídíteni, és visszavezetni a városba. A trip-univerzum alternatív valóságában ezt sajnos nem lehet megvalósítani. A szatori „bevillanásai” a teljes béke és nyugalom átmeneti állapotaiként jelenik meg a szerencsés tripező számára, amikor is annyira feloldott állapotba kerül az ego, hogy az elme egy rövid időre teljesen felszabadul a vágyak és szenvedélyek rabsága alól.

Nem teljesen egyértelmű, hogy milyen alakja van a hatásgörbének. Valójában eléggé hullámzó, főleg a skála alsó szakaszán (1-2. szint). Én személy szerint úgy gondolom, hogy a második és harmadik szintek között még az is egy különbség, hogy a másodikon befolyásolható a NyiSzeK, tehát csak akkor látod, ha figyeled, míg a harmadik szinten minden odafigyelés nélkül is megjelennek. Az ötös szint pedig egy külön kategória. Attól, hogy egy óriási adagot vettél be, még nem kerülsz a Nirvánába.

5. Utána

Az élményt követő fizikai és mentális történésekről.

5a. Áttekintés

Az élmény leülepedése napokon, akár több héten át tartó folyamat. A tapasztalatok megváltoztathatják az életed. A feldolgozás folyamata kellemetlen is lehet, és ilyenkor lehangolttá válhatsz, ahogy világossá válik előtted, hogy egész életed során tévedésben voltál valamivel kapcsolatban, de ez a lehangoltság soha nem túl komoly, és – hangozzék ez bármily sután is – sokkal jobb ember leszel utána.

5b. Trip utáni jelenségek

Idővel az alábbi hatások mindegyikének csökken a gyakorisága és/vagy intenzitása. Körülbelül egy hónap alatt tér vissza minden az alapállapotba, de a legtöbb jelenség egy hét alatt teljesen elmúlik.

Gyakori utóhatások (ezekkel nagyon sokan találkoznak):

Elidegenedés

Elég csúnyán hangzik, de ez is talán a legkellemetlenebb mellékhatás. Miután átélted az ego megsemmisülését, és átláttál az emberek mindennapi játszmáin (lásd a „The Psychedelic Experience” c. írásban), gyakran elidegenültnek érzed magad a „józan” világtól, mert ők egyszerűen nem képesek átlátni saját játszmáikon, és nem látják, hogy vannak fontosabb dolgok is az életben, mint az üres hajsza a pénz után. Ott van aztán az is, hogy mivel a pszichedelikus szerek illegálisak, folyamatosan oda kell figyelni, mikor egy „felvilágosulatlannal” beszélsz. „Mi van, ha a szüleim/szomszédaim/tanárom/főnököm megtudja, hogy drogozom?” Még a közeli barátaiddal szemben is kialakíthat egy korlátot az, hogy ők nem élték át azt a lehengerlő élményt, amiben részed volt. Erre nincs más gyógyír, mint az idő, és egyfajta cinizmus kifejlesztése, és – természetesen – a barátaid esetleges megtérítése.

Szétszórtság

Miután az elméd nagy fáradsággal elrendezgeti a trip során belegyömöszölt információ-áradatot, gyakran kissé lomhává válik egy pár napra. Gyakran elkalandoznak a gondolataid, és nehézzé válhat a koncentrálás. Előfordulhatnak afféle „tudatossági rohamok”, mikor is azon veszed észre magad, hogy az élet értelmén töprengsz, vagy neaggyisten olyasmin, hogy „ki vagyok, mi vagyok, és miért vagyok?”. Ez az a jelenség, ami miatt ajánlatos a trip után kivenni egy szabadnapot.

Eufória

„AZ ÉLET CSODÁLATOS!” Ez egy olyan utóhatás, ami miatt senki nem szokott panaszkodni. Sajnos csak ritkán tart egy-két napnál tovább. Az eufória enyhébb formája, amit én „a dolgok általános csodálatossága iránti fogékonyságnak” neveznék, és abból áll, hogy értékelni tudunk olyan dolgokat, mint a ég tiszta kéksége akár hétfő reggel is, eltarthat hónapokig, évekig, vagy akár örökké.

Felismerések

A különböző benyomásokra adott természetes reakciók. Többek között olyan zseniális megfigyelések, mint hogy „az autók gépek”, „az emberek háromdimenziós testek”, vagy „a sár bejön!”. Ne nevess: ezek mind olyan dolgok, amik nem jutnának eszünkbe az agyi fogaskerekek pszichedelikus megolajozása nélkül. Ráadásul a felismerések legalább egy része a magánéletedre, és/vagy az életfilozófiádra vonatkozik, ami valóban hasznodra válhat.

Hirtelen indíttatások

A tripet követő héten a különböző teljesen véletlenszerű, gyakran szokatlan vágyak és késztetések hirtelen megjelenése teljesen természetes jelenség. Nagyon sokfélék lehetnek, de az olyanok a legtipikusabbak, mint például hogy „Fel akarok ugrani arra a sziklára, és ugrándozni rajta!”, vagy „Szőlő! Most feltétlen meg kell ennem egy fürt szőlőt!”. Ezek mindig ártalmatlan vágyak (tehát nem olyanok, hogy pl. „le akarok ugrani a szakadékba”), még ha az emberek kicsit furcsán néznek is rád, mikor eleget teszel nekik. Nyugodtan éld ki ezeket a vágyakat; jó buli!

Ritka utóhatások:

Mániás depresszó („érzelmi hullámvasút”)

Ez a depresszió egy fajtája. Ahogy az elnevezés is utal rá, mániás (felfokozottság, boldogság) és depressziós (lehangoltság, szomorúság) időszakok közötti minden különösebb ok nélküli váltakozásból áll. Egy ciklus hossza a pár perctől a több naposig terjedhet, és a kilengések nagysága fokozatosan csökken, amíg úgy két hét alatt teljesen meg nem szűnik. Ilyenkor sajnos nemigen tehetünk mást, mint hogy kivárjuk a végét, és közben a jópofa részeit élvezzük, a rossz időszakokban pedig emlékezünk rá, hogy ez csak a szer utóhatása, és el fog múlni; ez segíthet valamit. Fura módon úgy tűnik, hogy ez a tünet más utóhatásokkal ellentétben nem függ a trip dózisától. Egy jelentéktelenebb, alacsony dózisú trip után is megjelenhet.

Világnézeti fordulatok

Itt most többről van szó, mint a pszichedelikus szerek hatására általánosan jellemző értékrend-rendezgetésről. Ez a személyes értékrend teljes átformálódása. „Semmi sem igaz, amiben hiszel, de van mód a gyógyulásra.”

Depresszió

A ritka utóhatások közül talán ez a legritkábban előforduló. Leggyakrabban egy bad trip hozza elő, főleg ha annak során valami kellemetlen dologra jöttél rá magaddal, vagy másokkal kapcsolatban. Előfordul azonban az is, hogy minden különösebb ok nélkül jelenik meg. A mániás depresszióhoz hasonlóan általában úgy egy hét alatt elmúlik.

„Flashback”

A legismertebb, és kétség kívül a legjobban túllihegett utóhatás. A média által oly sokszor megénekelt valódi „kórós” flashback, aminek során teljes egészében átéled a trip egy részét, inkább a „nagyon ritka” kategóriába tartozik. Sokkal gyakrabban fordul elő viszont, hogy valami a tripre emlékeztet, és egy pillanatra valami tripszerű jelenséget érzékelsz: egy egyszerűbb hallucinációt, vagy azt az oly kozmikus lebegés-érzetet. Ez majdnem mindig kellemes és szórakoztató élmény, olyan meglepő és mulatságos ingyenes juttatás. Számítógépes fogalmakban szólván a flashback nem bug, hanem feature.

48 óránál tovább tartó pszichotikus állapot

Vagyis az a súlyos elmezavar, ami a trip végére sem múlik el. Ez elég ritka: egy az LSD használatra vonatkozó vizsgálat 0,08%-ot hozott ki (nyolc eset a 10000-ből). Ezen ritka esetekben is az illetőnek majdnem mindig volt valamilyen pszichiátriai „múltja”. Egyébként még egy súlyosan pszichotikus időszak sem jelenti azt, hogy akkor most már véglegesen úgy maradsz.

Nagyon ritka utóhatások (az összes használó kevesebb mint egy százalékánál):

Maradandó érzékzavar (Post-hallucinogen perceptual disorder, PHPD)

Az első trip után majdnem mindenki tapasztalja azt, hogy a józan állapotban csukott szemmel megjelenő képek gyakran maradandóan megváltoznak, és élénkebbekké válnak. Ezt általában annak tulajdonítják, hogy az ember olyan dolgokat is észrevesz, amik korábban nem tűntek fel neki. Nagyon ritkán viszont ez egy különlegesen szélsőséges formában is megjelenhet:

„A PHPD-ben szenvedők állandó érzékzavaros állapotukat úgy jellemzik, hogy az olyan, mintha egy víz alatti buborékból látnák a dolgokat. A kezük mozgását követő csíkokról és képekről is beszámolnak... Erre az érzékzavarra minden pszichoaktív drog használata súlyosbító hatással van.”

„A PHPD-ben szenvedők gyakran tapasztalnak szorongást, vagy akár pánikrohamokat is, valamint fóbiássá és depresszióssá válnak. Azt vettük észre, hogy az érintetteknek a pszichedelikus droghasználat előtt nem voltak pszichiátriai jellegű problémáik.”

„A pszichoterápiával kiegészített drogmentes állapot elegendő kezelésnek szokott bizonyulni, de a gyógyulás így is több hónapot vehet igénybe. A maradandó agykárosodás lehetőségének gondolatára másodlagos tünetekként gyakran megjelenő szorongás és pánikbetegség kezelésére szükség lehet gyógyszeres terápiára is...”

(David Smith és mások, Psychiatric Annals / 24, 1994. március 3., 145. oldal)

Öngyilkosság

Nyilvánvalóan nem a drog közvetlen hatásaként, hanem közvetve; súlyos depressziós rohamok, radikálisan pesszimista szemléletváltás, és különböző elmezavarok következményeként fordulhat elő. Ez is rendkívül ritkán fordul elő.

5c. A Radírfej Szindróma

A gomba gyakran igen szórakoztató élményt nyújthat. Az embernek kedve támadhat minden nap begombázni. A: nem menő, b: nem jó. Elég gyorsan kialakul egy mentális/fizikai tolerancia; ha hetente eszel belőle, három-négy alkalom után már gyengébb, és kevésbé átható lesz a hatás. Azt ajánlom, hogy évente úgy 4-10 alkalommal látogasd meg a szellemvilágot, hogy élénkebb és magasztosabb legyen az élmény. Az LSD- vagy gomba-fixált elemeket én radírfejeknek szoktam nevezni (láttad a filmet?), mert gyakran kissé paranoiások, mániás-depressziósok és eléggé betompultak. Nem nehéz a pszichedelikus szerek segítségével eltévedni, és alaposan elveszni; csak annyi kell, hogy úgy használd, ahogy az alkoholt szokták; minden tisztelet és körültekintés nélkül. Jobban teszed hát, ha használod is azt a felturbózott majomagyat, ha már egyszer ez jutott ki nekünk, embereknek. Ha pedig csak alaposan szét akarod csapni az agyadat, arra sokkal jobb szerek is léteznek a világban.

6. Az első alkalom

Ez a rész azoknak szól, akik a pszichedelikus birodalomba teendő első útjukra készülnek.

6a. Előszó

Az első trip olyan feledhetetlen és érzelmileg olyan intenzív élmény, amihez csak az olyan események hasonlíthatóak, mint mikor megházasodsz, vagy gyereked születik, és saját érdekedben jobban teszed, ha komolyan veszed a dolgot. Hogy Andrei Foldestől idézzek: „Egyedül születtél, egyedül fogsz meghalni, és egyedül tripezel.”

A PSZICHEDELIKUS DROG NEM JÁTÉKSZER!

6b. Lelkiállapot

Ha lehangolt vagy, bosszant valami, rosszul vagy, vagy csak szeretnéd jobban érezni magad, ne fogyassz pszichedelikus drogot. Az LSD és a pszilocibin mentális nagyítók, és ha már eleve szarul vagy, csak saját jelentéktelenséged tudatába süllyeszt a trip, és még szarabbul leszel. A tapasztalt utazó képes lehet arra, hogy előnyére fordítsa ezt az élményt, és kibogozza a gondját, de ez elég súlyos trip, nem túl kellemes, és kezdőknek egyáltalán nem ajánlott.

Ha viszont egészséges vagy, jókedvű, és már alig várod, hogy elindulhass egy kellemes útra a távoli tájra, amit mindig is meg akartál látogatni, akkor minden rendben van. A jókedv ugyanúgy felerősödik, mint a düh és a félelem.

6c. Fel a fejjel!

Mostanra már nyilván teljesen kétségbe vagy esve, és meg győződve arról, hogy a pszichedelikus élmény valami rettenetes próbatétel, ahol a legkisebb hiba is egy 12 órás pokoljárást eredményez. Valójában szerencsére nem ez a helyzet. Ez az írás hajlamos arra, hogy a dolgok negatív oldalát hangsúlyozza. Alacsony dózisnál elég, ha a set és a setting nem túl gázos, és minden rendben lesz. Igazán csak a nagyobb adagoknál áll fenn a bad trip veszélye, de alapos felkészüléssel, koncentrált önelemzéssel, és jól megválasztott társakkal még akkor is közel nullára csökkenthető a kockázat.

De hadd mondjak el neked egy rövid kis történetet. Az én első tripem egy közepes adagnyi Psilocybe semilanceata jóvoltából esett meg, és így utólag az ötös skálán olyan 2-3. szintűnek mondanám. Este tízkor felhívott egy haverom, és szólt, hogy menjek át, mert be fogunk gombázni. Már régóta tervezgettük a dolgot, és hogy így hirtelen lehetőség adódott rá, úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk. Volt egy órám, hogy felkészüljek, soha nem próbáltam még más drogot, mint az alkoholt, és megyek egy teljesen ismeretlen lakásba, se tripjáték, se rendes tripzene, se semmi fogalmam, hogy most akkor mi lesz...

Befaltuk a gombát, és teljesen elborultam. A világnézetem kifordult sarkaiból. Hat órányi eksztázis, az épelméjűség határán lebegve. Annak ellenére, hogy nem volt semmi felkészülés, hihetetlenül elképesztő, és majdnem teljesen pozitív hangulatú élményben volt részem.

Azt mondom, ne aggódj, csak nyisd meg az elméd a közeledő élménynek, és minden rendben lesz.

6d. Laza trip

A legtöbb útmutató – ezt is beleértve – a trip fennköltebb, misztikus vonatkozásaira van kiélezve, de ha jól lövöd be az adagot, az első élmény nem nagyon lesz több, mint hármas szintű, és csak úgy magától nem fog történni semmi igazán „kozmikus”, úgyhogy alapjában véve két dolgot tehetsz:

1. Meg lehet próbálni a tripet misztikus irányba elvinni. Ehhez minden érzéki ingert ki kell zárni; teljesen sötét és csendes környezet, és nagyon jól kiválasztott társak szükségesek hozzá, és csak úgy működik, ha meditálsz, illetve teljesen mozdulatlanul, és csukott szemmel maradsz a csúcs ideje alatt. Így marad még 3-4 óra a tripből. A legésszerűbb dolog hát az, ha:

2. Hagyjuk a misztikus vonatkozásokat, csak szokjuk az állapotot, és főleg ÉREZZÜK JÓL MAGUNKAT! Fentebb felsoroltunk egy csomó tripjátékot. Próbáld ki őket! Járkálj a lakásban, vagy odakint (akár nappal is...), sétálgass a parkban. Ne félj mosolyogni, és nevetgélni! Egy csomó bolondos és/vagy gyerekes dolgot fogsz csinálni. Érdekes kövekkel, növényekkel és egyebekkel játszol, vagy tátott szájjal bámulsz egy fát, hogy milyen eszméletlenül néz ki... Teljesen tudatában leszel, hogy milyen „éretlen” a viselkedésed, de ez egy cseppet sem fog érdekelni, hiszen néhány boldog óra erejére végre felfedezheted, milyen újra gyereknek lenni, és újra megtapasztalhatod a világra való őszinte rácsodálkozást.

6e. Egy alternatív megközelítés (Jake [s766184@aix2.uottawa.ca])

Átolvastam ezt az útmutatót, és tényleg nagyszerű darab (köszönet Gnosisnak [és Niponak!]), de azt vettem észre, hogy a tripezésnek igazából csak egy nagyon emelkedett, spirituális, nyugodt, és mondhatni „egészséges” „stílusát” mutatja be (egyébként én, és legközelebbi barátaim is ebben a stílusban műveljük a dolgot). Ebben a közösségben úgy tűnik, mindenki így áll hozzá, és olyan dolgoknál pedig, mint például a DMT, csak így lehet hozzáállni.

De én találkoztam más stílusokkal is (és részem is volt bennük). Olyan emberek stílusairól van szó, akik nem olvasnak internetes levelező listákat, nem foglalkoznak a trip spirituális vonatkozásaival, vagy akár még csak azzal sem, hogy egyben maradjon az agyuk. Kíváncsi vagyok, ki milyen hozzáállásokkal találkozott már. Azt hiszem, tőlem nem lehet meglepő ez a fajta kíváncsiság...

Ott vannak például a középiskolás haverjaim. Ők úgy fogalmaznak, hogy „szétkúrjuk az agyunkat”. Mikor bebélyegeznek vagy begombáznak, teljesen „szétcsúsznak”, „szétbaszódnak”, vagy „totál elélveznek”. A pszichedelikus szerek számukra olyanok, mint az alkohol, csak erősebbek, és ugyanaz a nagymenő önpusztító póz kapcsolódik hozzájuk. Mennyit bírsz elnyomni, hány pipányit/jointot/adagot tudsz betermelni, mielőtt beájulsz, vagy vért hánysz (igen, én ismerek olyan embereket, akik addig szívták a gázolaj-gőzt, bizonyára jó okuk volt rá, amíg vért hánytak). Mikor említést tettem nekik a DXM-ről, rögtön rohantak, hogy kipróbálják. Fejenként 3 dobozzal, valami embertelen mennyiségű THC-vel párosítva, aztán „jól meghaltak” egy párszor. Egyikőjük egy héten át a lakásában ült, és DXM-ezett. Végül egy másik haveromnak 20 dollárt akart fizetni, hogy elmenjen neki még egy dobozért.

Errefelé az esték 6-8 izmos bélyeggel kezdődnek, aztán mozgásra képtelen állapotban üldögélve a sötét, füstös lakásban, miközben maximális hangerővel megy a Pantera, Machine Head, White Zombie, Fear Factory, Sepultura, vagy valami egyéb thrash/death alkotó remekműve. Brain Eno, és a világzene asszem' úgy nem jellemző.

Nagyon büszkék rá, ha sikerül képben maradniuk. Folyamatosan paráztatják egymást, és olyan közel húzatják az agyukat a határokig, amennyire csak lehetséges. Ha valaki parázni kezd, rögtön ráindulnak, és kipróbálják, meddig lehet még fokozni a dolgot.

A legkedveltebb tevékenységeik a sötét mellékutakon való száguldozás, tévéképernyők puszta ököllel való bezúzása, a verekedés, és hasonlók. Gondolkozni természetesen szigorúan tilos. Az egész csak a bedrogozottságról, az érzésről, az érzéki kavalkádról, és a bepörgésről szól.

Ismerek olyanokat is, akiknek a beadagolás után irány a kocsma, és nyomjunk le egy rekesz sört. (Igen, egy rekesszel. Aki eddig nem figyelt, annak jelezném, hogy ennyit ugye meg sem érzünk... Kíváncsi lennék mondjuk a májuk véleményére is...)

Persze úgy is nézhetjük, hogy mindez csak a buli-drog mentalitás egy végletesebb megjelenési formája...

6f. További megjegyzések

  – Csak a kitágult pupillákból lehet látni, hogy be vagy tripezve. Ha kimész az utcára, viselj napszemüveget.
  – Olvasd el az LSD és/vagy Pszilocibe gomba FAQ-t.

6g. A végső jó tanács

Engedd el magad, hadd vigyen az áramlat. Ez csak a szer hatása. Minden rendben van.

7. A vezető

Ez a rész annak szól, aki a barátait a lehető legkellemesebb módon szeretné bevezetni a pszichedélia világába.

7a. Előhang

A vezetői feladatot nem lehet félvállról venni. Vezetőként egyengetned kell a többiek útját; biztosítanod kell, hogy minden rendben menjen, és senkinek ne essen bántódása. Ez azt jelenti, hogy háttérbe kell szorítanod saját szórakozásodat, és azon késztetésedet, hogy a többieket a saját kényelmed szempontjai szerint irányítsd. Nem egy könnyű feladat.

7b. Követelmények

Egy vezetőnek valamennyi tapasztalattal mindenképpen rendelkeznie kell a pszichedelikus utazások terén (nem feltétlen szükséges hogy nagyon tapasztalt legyen, de minél tapasztaltabb, annál jobb), és képesnek kell lennie a váratlan helyzetek kezelésére. Olyan embernek kell lennie, aki még egy heavy trip alatt is képes „visszajönni”, ha kommunikálni kell a külvilággal, és nem esik pánikba, nem zuhan magába. A tapasztalt vezető képes lehet arra is, hogy minden anyag nélkül olyan szintre kerüljön, mint azok, akik be vannak tripezve. De ez mondjuk nem olyan könnyű, mint amilyen egyszerűen hangzik.

7c. A vezető szerepe

A jó vezetőt gyakran hasonlítják a jóindulatú Zen mesterhez. Nem az a feladata, hogy egyfolytában csak magyarázzon, és hogy megszabja, hogy mit tehet az utazó, és mit nem. A vezetőnek vezetnie kell: átsegíti az utazót a rázós részeken, esetleg javaslatokat tesz, hogy milyen tevékenységeket lehet érdemes kipróbálni, de a legfontosabb, hogy tudja, mikor kell csöndben maradni, és hagyni, hogy az utazó a maga útját járja. Figyelnie kell az utazóra, de nem tolakodóan. Ne kérdezd meg tőle öt percenként, hogy jól van-e; csak aggódni kezd tőle. Ha odafigyelsz rá, észre fogod venni, ha valami gáz van.

A vezető feladatai:

  – A „beindulás” időszaka a legfontosabb rész, mert általában itt dől el, hogy milyen lesz a csúcs. Gondoskodj róla, hogy kellemes legyen az elemelkedés. Ilyenkor még képesek vagytok kommunikálni egymással, úgyhogy rendszeresen ellenőrizd, hogy minden rendben van-e.
  – Mire a csúcs fázisához értek, általában már látható, hogy milyen irányba tart a trip. Ha minden rendben, húzódj a háttérbe, diszkréten figyeld az utazót, és igazgasd az evilági körülményeket (megfelelő zene stb.). Ha valami gond van, lásd alább.
  – Mikor túl vagytok a csúcson, a tripező valószínűleg járkálni kezd, vagy rákattan a tripjátékokra, amiket hoztál (ugye nem feledkeztél meg róluk?). Kapcsolódj be a játékba! Egy betripezett ember közelében a trip-hangulat rád is átragadhat.

Előre biztosítsd az utazókat, hogy te azért leszel ott, hogy segíts nekik, és bármivel jönnek, azzal nem idegesítenek téged, és szívesen teljesíted a kéréseiket. Mondd meg nekik, hogy bátran szóljanak, akármi van, főleg, ha valami nem jó, vagy kellemetlenül érzik magukat. Ezt könnyű megbeszélni, de a gyakorlatban nem mindig olyan egyszerű.

7d. A rázós szakaszok kezeléséről

A kellemetlen érzések megjelenésekor mindenki máshogy viselkedik, de a legáltalánosabb reakció az, hogy az illető összegömbölyödik, és fájdalmas tekintettel néz kifele az arcából. (Fontos megjegyezni, hogy sokan akkor is magzat-pozícióba fészkelhetik magukat, mikor nagyon is hogy jól vannak, úgyhogy ellenőrizd az arckifejezését, és beszéld meg a dolgot vele és a többiekkel, mielőtt közbelépsz.) Ha nem érzi jól magát, tegyél be valami vidámabb és ismerősebb zenét, változtasd meg a környezetet, vagy menjetek el sétálni (az illetővel együtt, természetesen). Ha meg van ijedve, fogd meg a kezét (ne légy tolakodó), és biztosítsd róla, hogy minden rendben lesz. Ha hangot ad a félelmeinek („El fog ez múlni? Most megőrülök? Meg fogok halni?”), határozottan biztosítsd arról, hogy nincs mitől félnie; emlékeztesd, hogy egy drog hatása alatt áll, a trip el fog múlni, és vigyázni fogsz, hogy ne legyen semmi baj. Ha szomorú, egy ölelés általában jót szokott tenni. Nagyrészt csak ésszerű meggondolás kérdése az egész. Ha szükségesnek látod, ne habozz közbelépni. Előfordulhat, hogy a negatív érzések annyira lebénítják az utazót, hogy még arra is képtelen, hogy szóljon; úgyhogy a kezdeményezés mindig a vezető feladata.

Bármilyen bad tripről legyen is szó, mindig fontos emlékeztetni az utazót arra, hogy a félelem csak abból adódik, hogy az ego megpróbálja egyben tartani magát, és hogy az egyetlen gyógyír az, ha elengedi magát. Az ellenállás nem csak hasztalan, de kifejezetten ront a helyzeten. Nem valószínű, hogy Roosevelt pont erre gondolt, de a betripezett embernek is csak egy félnivalója van: a félelem.

Ha ez nem működik – ami előfordulhat –, ott van még a környezet megváltoztatásának lehetősége. Igen, ismétlem magam, de ez tényleg egy fontos dolog. Gyakran előfordul, hogy az utazó nem hajlandó beleegyezni a setting megváltoztatásába, de ha megpróbálod finoman rávenni a dologra, az nagyon pozitív változást hozhat. Törekedj a minél karakteresebb változásra: pl. ha bent vagytok, menjetek ki, és fordítva. Így „törlődik” a rossz hangulat, és a tripező „új lappal indulhat”.

7f. Összefoglalás egy ismeretlen hozzászólótól

Én nem kedvelem a „vezető” kifejezést. Nem hiszem, hogy akárkit is vezetni szeretnék. Nem szabad beleesni abba a csapdába, hogy tevőleges módon egy adott irányba akarjuk terelni az illetőt. A vezető így elesik annak lehetőségétől, hogy tanuljon a másik tripjéből. Nevezzük inkább „segítőnek”.

A következő előnyökkel jár, ha van egy segítőnk:

1. A segítő jelenlétével bátrabban szembenézhetsz a negatív jelenségekkel. A segítő megnyugtató jelenléte erőt ad ahhoz, hogy belemerülj egy súlyosabb élménybe, vagy átlátogass a túloldalra. Nem kell visszariadni a veszélyesebbnek tűnő területektől, felfedezheted „a sötétséget”, és egy kis fényt vethetsz rá, és önmagadra.

2. A segítő segíthet kezelni azt a félelmedet, hogy maradandóan megőrültél. Az ilyen félelmek teljesen természetes következményei az időérzék megváltozásának (segítség, nem ér véget!). A segítő elmondja, hogy melyik fázisban jársz, mennyi idő telt el, és hogy meddig tart még. Az idő megállásának hasznos aspektusai megmaradnak, de a félelem elmúlik.

3. A segítő emlékeztethet rá, hogy mit akartál kipróbálni vagy megvizsgálni. Előfordulhat, hogy előre elhatározod, hogy utánajársz egy élménynek, vagy egy kérdéskörnek, de valami teljesen eltereli a figyelmedet. A segítő emlékeztethet rá egy megbeszélt időpontban.

4. Az élmény emlékei kissé megkophatnak. A segítő felfrissítheti a memóriádat, ha közben jegyzeteket készített, és segíthet felidézni a folyamatot. Így sokkal könnyebben tanulhatsz az élményből.

5. Ha komolyan gázossá válik a helyzet, a segítő beavatkozhat a folyamatba a setting megváltoztatásával. Megváltoztatja a zenét, valami másra tereli a figyelmedet, átterel egy másik szobába, stb. Később, mikor csökken az érzelmi érzékenységed a dologra, visszatérhetsz a problémás környezetbe.

Nagyon ritkán ejtünk szót arról, hogy a segítő is sokat profitálhat a tripből. Mások trip-élményének alakulását figyelve sok a saját élményeinkre vonatkozó dolgot érthetünk meg. Semmi sem hasonlítható ahhoz, ahogy a körülöttünk lévő emberek, megnyílt érzékelésükkel a legegyszerűbb tárgyak szépségét szívják magukba, legyen az akár csak egy egyszerű falevél, vagy egy csiszolt kő, és megtanuljuk értékelni a mindennapos érzékelés élvezetét. Csodálatos lehetőség nyílik a vezető számára az emberi elme megfigyelésére. Gondoljunk csak bele, hogy érezhették magukat azok a pszichológusok, akiktől a hatvanas években elragadták ezt a lehetőséget! Azt hiszem, sokan közülük bármit megadtak volna azért, hogy folytathassák a kutatásokat.

7g. Lábjegyzet

A „The Psychedelic Experience” elég sok mindent ír erről a témáról. Nagy részének lényege bele van sűrítve a fentiekbe, de hasznos lehet elolvasni az egészet, hogy egy további nézőponttal is megismerkedhessünk. Vedd figyelembe, hogy a „The Psychedelic Experience” tízes, és nagyobb csoportok vezetéséről ír, mi viszont a 2-4 emberes túrák szempontjai alapján közelítettük meg a témát.

Sokan nem szeretik a „The Psychedelic Experience”-t, mert úgy vélik, hogy a vezetőnek túl aktív szerepet ír elő, és eléggé negatív hangnemben adja elő magát („ha nem ezt és ezt teszed, a pszichedelikus pokolban fogsz megrohadni.”) Én személy szerint úgy vélem, hogy ennek ellenére hasznos tanácsokkal szolgálhat, de ezt ítéld meg magad.

8. Végszó

Öveket becsatolni, szivarokat eloltani, és... kellemes utazást!

(K) Kopyleft Brahman Industries 1995. All rites reversed.

Fordította:
Siphersh

A mű eredeti címe:
THE PSYCHEDELIC EXPERIENCE FAQ (V1.1)

Az írást az alábbi címen találod:
http://www.daath.hu/showText.php?id=36

© Copyright 1996, 2001 Erowid.