Vajna Tamás:

Kábulatdizájn

Divatdrogok

Egyes híradások szerint immár a hazai drogfeketepiacra is betörtek a Nyugaton már évek óta divatos, a klasszikus illegális kábítószereket „überelő”, az alvilág gyógyszerkémikusai által az eddigieknél jóval hatékonyabbá turbózott, úgynevezett dizájner drogok, amelyek használata olykor a „szolgáltatási többletteljesítménnyel” arányosan nagyobb veszélyt is hordoz.

E- vagy Í-por, metkatinon, fentanil és kínai fehér – néhány név, amelyet máris tanulgathat a nyugat-európai szakzsargonban dizájnernek, azaz formatervezettnek nevezett drogoktól okkal tartó közvélemény. Félreértés ne essék, a formatervezés e szereknél nem a külcsínre, inkább a beltartalomra vonatkozik. „Színtelen, szagtalan, íz nélküli tabletták, bogyók és porok ezek is, mint elődeik, ám pontos összetételükről fogyasztóiknak még az eddiginél is kevesebb ismeretük van. Csak az ígéret jut el hozzájuk, hogy ezek újdonságok, és »másként hatnak«, mint a már megszokott, »uncsi« anyagok” – definiálja az interneten is közzétett Szakmai körlevelében az amerikai gyógyszerkémikus professzor, Alan Leshner a sokak által a harmadik évezred közellenségeinek is kikiáltott új típusú kábítószerek mibenlétét. A korunk marketingstratégiáin szocializált nemzedékek ugyanis természetesen a tiltott mámor keresése során is a legújabbat, a legmenőbbet keresik, hiszen a lényeg: szombat este valami teljesen szokatlan, friss kaland következzék.

Az efféle igényeket kiszolgáló drogpatikusok meg is felelnek az elvárásoknak. Az eredmények azt igazolják, hogy immár korántsem csak a gyógyszergyárak szigorúan őrzött laboratóriumaiban tudnak zsonglőrködni a molekulacsoportokkal, a mindennapos orvosi (sőt állatorvosi) praxisban használatos medicinák hatóanyag-összetevőivel. A végeredmények pedig az addigiaknál „szuperebb”, gyorsabban és erősebben ható „anyagok”. És ezzel nemcsak az olyan már bejáratott, szintén dizájnolt – azaz szintetikus úton előállított – drogok „hatékonyságát” növelik meg, mint a speed néven ismert metamfetaminét vagy a diszkódrogként számon tartott, ecstasyra keresztelt metiléndioxid-metamfetaminét. A drogkémia során olykor sikerül úgy átalakítani a késztermék vegyi szerkezetét, hogy az alkotók és a felhasználók adott esetben még a törvényi retorziók alól is kibújhatnak. Pontosabban egérutat nyerhetnek. Azért csak egérutat, mert némely átgyúrt produktumot nagy valószínűséggel nem ismernek fel a bűnüldözők – a legismertebb kábszerek azonosítására szolgáló – gyorstesztjei, ám a jól felszerelt laboratóriumban a szakértők azért viszonylag egyszerűen fényt deríthetnek a drogszakácsok turpisságaira.

Maffiás csúcstechnológia ide, sötétben bujkáló drogvegyészhad oda, az már bizonyított, hogy a dizájndrogok használata többnyire jóval veszélyesebb, mint a már közellenséggé vált elődöké. A rendkívül erős, szintetikus nyugtatóként 1964-ben a svéd Jansen gyógyszergyár által szabadalmaztatott, színtelen kristályos fentanil immár kínai fehérként közrettegett változata, az alfa-metil-fentanil például – mondják – több százszor „ütősebb”, mint a legtisztább heroin. Nem véletlen, ha hamar a heroinnal üzletelők kedvence lett. Ugyanakkor immár maguk a heroinfüggők is tartanak tőle, mivel ezt használva sokkal nagyobb az aranylövésként emlegetett halálos túladagolás kockázata. Ugyanilyen többszöröződött veszélyforrás az elsősorban az egyesült államokbeli heroinisták által használatos MFPP (metil-fenil-dipiperidin), amely kábító-tompító hatásán túl hallucinogén is. Igen ám, de van egy óriási hátránya is. Nevezetesen: az emberi szervezetbe kerülve lebomlása során idegméreggé alakul, és beszéd- és mozgászavarokat produkáló időleges Parkinson-kórossá teszi használóját. „A magyar piacon nemrégiben megjelent, laza kristályos szerkezetű, hópehelyszerű E-por is efféle termék, a 10-12 órás kábulat ugyanis hallucinációkkal tarkított belső utazással is kiegészül” – számol be páciensei tapasztalatairól Csernus Imre, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet drogbetegekkel foglalkozó pszichiátere, akinek lapzártánkig nem volt információja az új keletű anyag kémiai összetételéről.

Nem úgy a ketaminéról. Ez az elsősorban az állatgyógyászatban használt, rendkívül erős, bódító, nyugtató, illetve altató hatású szerként nyilvántartott anyag – mondják – Nyugat-Európában már rendszeresen teszi több órára élőhalott zombivá az erre rákapott narkománokat, mivel a vizionálással kiegészített fenti hatások mellett a szer ideig-óráig egyfajta kómás állapotot is eredményez.

A kábító hatású készítmények mellett a drogformatervezés elsősorban a hangulatjavító, felpörgető tudatmódosítókra, az úgynevezett stimulánsokra jellemző. Ilyen például a hazai drogszakértők szerint nálunk még nem használatos metkatinon. Az eredetileg a szorongásos depresszió leküzdésére felhasználni kívánt kombináció tíz éve sodródott át a drogpiacra. Ez lényegében nem más, mint a már említett speed gyorsító, valamint a Jemenben és Észak-Afrika néhány területén termő, khat nevezetű – az őslakosok által élénkítőként, „kávépótlóként” rágcsált levelű – cserje szintetikus úton is előállítható hatóanyagainak a házasítása. Gyógyászati felhasználásáról egyébként a kockázatok és mellékhatások miatt mondtak le az orvosok. A szer hatására beálló „pörgés” ugyanis akár egy teljes napig is eltarthat, anélkül hogy e feldobott állapot bármennyit is vesztene intenzitásából, ráadásul gyakran enyhe víziókat is okozhat.

Csakúgy, mint a metamfetaminból kreált, a gyönyört az eksztázisig fokozó hatása okán szerelemdrogként ismert MDA és a hasonlóan euforizáló, a szlengben Évának is nevezett MDE. Az MDA egyébként nem is igazán újdonság. Mondhatnánk, csak a reneszánszát éli, hiszen még a hatvanas évek hippiérájában indult bódító körútjára, ám most az új „szeretetgeneráció” ismét felfedezte, és továbbfejlesztette.

És korántsem kuriózumokról van szó: „A formatervezett szerek a kilencvenes évekre a droghasználatot is átalakították” – írja Marcus Greil brit ifjúságkutató e tárgyban az interneten közzétett tanulmányában. „A felhasználók a stimulánsok okozta felfokozottság időleges lecsillapítására bekapnak valamilyen tompítót, majd ha túl kábák lettek, ismét szednek valamilyen gyorsítót. Ne csodálkozzunk, ha a folyamat ismerős: valahogy úgy tesznek, mint a szüleik, akik a hozzávetőleges egyensúlyt az ő szemükben hétköznapian ártalmatlannak vélt altató és élénkítő bogyók véget nem érő láncszedésével kívánják elérni” – állít fel generációs párhuzamot az angol szakíró. A már idézett Csernus Imre pszichiáter szerint a stimulánsok halmozása, mondjuk, az ecstasy és a speed keverése vagy éppen a „legidősebb” dizájndroggal, a szintén szintetikusan előállított, hallucinogén LSD-vel való együttes használata egyfelől azért kockázatos, mert az abnormálisra növekedett vérnyomás fokozza a szív- és érembóliák kialakulásának lehetőségét. De leginkább azért, mert e szerek egyenként is – együttesen pedig aztán végképp – olyan erős kémiai viharokat váltanak ki az emberi agyban, amelyek sokszor egész egyszerűen kisütik és hosszú időre használhatatlanná teszik a normális mindennapokban rendkívül fontos feladatokat ellátó ingerületátviteli rendszereket. „A tinédzsereknél mindez még nagyobb problémát okozhat, hiszen a személyiségük még nincs készen, agyi pályáik nincsenek bejáratva, egy-egy ilyen, többször is megismételt politoxikomán kaland érzelmileg tökéletesen kiegyensúlyozatlanná, hisztérikus, türelmetlen, agresszív és hideg gépekké teheti őket” – vázolja Csernus e sajátos veszély jellegét. Ahhoz, hogy ezt a veszélyt ne csak azok vegyék komolyan, akik eleve elutasítják az e szerekkel való együttlétet, jó tudni, hogy nem sokkal derűsebbek a kábító- és serkentőszerek együttes vagy egymás utáni használatának utóhatásai sem. A droghasználattal foglalkozó nemzetközi szakirodalom szerint ugyanis ilyenkor hatványozottan megnő a hozzászokás veszélye, ráadásul a szerfogyasztó több anyagra is ráállhat: egyszerre lehet például heroin- és amfetaminfüggő, és ilyenkor értelemszerűen sokszorozódnak a szenvedélytől való megszabadulás nehézségei is.

© Copyright 2000, 2000 HVG.