Psybernaut:

Hogyan kerüljük el a rossz utazást?

Azt tervezem, hogy elküldök néhány élménybeszámolót az Erowidnak, de mivel – hála a sok jó tanácsnak – ezidáig sikerült elkerülnöm a bad trip élményt, kötelességemnek érzem megosztani ezen intelmeket minden kezdő utazóval.

Szeretem a pszichedelikus drogokat a hegymászáshoz hasonlítani. Egyik kalandba sem érdemes a megfelelő felkészülés nélkül belevágni. Alaposan ki kell tudnod, hogy miről van szó, lehetőleg egy olyan tapasztalt utazótól, akiben megbízol. Szerezz alapos ismereteket a dolog lehetséges veszélyeiről. Viseltess a tevékenység iránt olyan tisztelettel, amit megérdemel. Tudnod kell, hogy a dolgok nem mindig terv szerint mennek, és felkészültnek kell lenned a legrosszabbra. Mint ahogy nem próbálnád megmászni a Mount Everestet az első hegymászó kalandod alkalmával, ugyanúgy nem lehet ésszerű 3 gramm gombával, vagy egy egész bélyeggel belépni a pszichedelikum világába. (Én úgy döntöttem, hogy tartózkodom az LSD fogyasztásától, miután alaposan megismertem.)

Én magam két pszichedelikumot ismertem meg és kutattam alaposabban: a marihuánát és a pszilocibin gombát. Ezt a kettőt tartom én személy szerint viszonylag biztonságosnak, barátságosnak, és élvezetesnek. Én eltanácsolnálak az LSD-től, az extasytól, és igazából minden egyéb drogtól, mert azok vagy túlontúl erősek, vagy (vélt vagy igazolt) egészségi veszélyeik vannak, vagy nincs elég kutatási és történelmi hátterük. Mindazonáltal azok, akik nálamnál nagyobb kockázatot hajlandóak vállalni (vagyis a vakmerők) megpróbálkozhatnak az LSD-vel. Egyéb (természetes) pszichedelikumok, mint például a peyote vagy a DMT is érdemesek lehetnek a felfedezésre és kutatásra, bár ezek jóval erősebbek a zöldnél és a gombánál. Azt olvastam, és gyakran hallom, hogy míg a dohány és az alkohol csak az USA-ban köztudottan több százezer ember halálát okozzák évente, még senki nem halt bele a marihuána fogyasztásba. Nemrég pedig azt olvastam, hogy a pszilocibin halálos adagja valahol 9 kg gomba körül van – ami kb. a szokásos adag 700-szorosa –, és hogy hamarabb okozna halált a gyomortágulás, mint hogy ennyi gombát meg lehetne emészteni. (A gomba legnagyobb (és valódi) veszélye az, hogy ha nem a megfelelő fajtából eszel, az besütheti a veséd, vagy akár halálhoz is vezethet. Ezen veszély fennálltának egyetlen oka az, hogy a gomba illegális. Érdemes megjegyezni, hogy ha nem lenne az, biztonságos és ellenőrzött adagokban juthatnánk hozzá.)

A biztonságos, bölcs, és kellemes rekreációs droghasználat kulcsa a TÁJÉKOZOTTSÁG. Szerezz alapos ismereteket az anyagról, mielőtt kipróbálod! Alaposan tudd meg, hogy:

  – Hogyan lehet valóban azt az anyagot beszerezni, és valóban abban az adagban. (Lehetőleg olyantól szerezd be, akit ismersz, akiben megbízol, és akinek van tapasztalata a drogokkal; lehetőleg azzal a fajtával, amit használni fogsz).
  – Nincsen-e az anyagban más, nemkívánatos szer is. (Ha például elég „Tylenol” köhögés elleni szirupot veszel be ahhoz, hogy legyen belőle DXM trip, az akkora acetomenofin bevitellel jár együtt, ami 16 órán belül készre vágja a vesédet.)
  – Mekkora a kezdőknek ajánlott adag.
  – Milyen hatásai vannak az anyagnak. (Hogy tudd, mire számíts.)
  – Milyen mellékhatásai lehetnek. (Hogy mire kell számítani még, vagy mi történhet veled olyan, amit esetleg azonnal észre sem veszel.)
  – Milyen ismert veszélyei vannak az adott anyag használatának. (Túl a függőség és visszaélés minden drogra nyilvánvalóan jellemző veszélyén)
  – Mekkora a bad trip veszélye: milyen gyakran esnek pánikba az adott anyag (lehetségesen ijesztő) hatására.
  – Milyen hírek keringenek a további lehetséges veszélyekről. A viták még nincsenek minden drognál lezárva. Érdemes lehet tájékozódni arról, hogy milyen potenciális veszélyei hírlenek még, akkor is, ha azok nem bizonyítottak. (Az LSD például DNS-károsodást okozhatni sejtett, az extasy (MDMA) pedig némelyek szerint agykárosodáshoz vezethet.)

Az Erowid megjegyzése: 1967-ben Dr. Maimon Cohen közzé tett egy jelentést, amely szerint az LSD kromoszómakárosodást okoz. Ez a tanulmány egyetlen esettanulmányon alapult, és egy olyan kísérleten, melynek során egy kémcsőben LSD-t adtak emberi sejtekhez, ami a kromoszómák szétesését eredményezte. Az ezen eredeti jelentés óta eltelet időben a DNS károsodás elmélete alaposan kitörte a nyakát. Az eredeti kísérleti alany, akit egy több éven át tartó LSD-4 kúrának vetettek alá, rendszeres adagokban kapott Libriumot és Thorazint, melyeknek tudjuk, hogy kromoszóma kárósító hatásuk van. Ami pedig a kémcsöves kísérletet illeti, feltehetőleg a tiszta tej is felaprítja a kromoszómákat, ha közvetlenül adjuk emberi sejtekhez. Psychedelics Encyclopedia, 60. oldal.

Csak a lehetséges veszélyek alapos ismeretében hozhatsz felnőtt, intelligens, megalapozott döntést afelől, hogy megkockáztatod – e a kísérletet, vagy sem. (Én természetesen kiskorúaknak nem ajánlom erős pszichedelikumok használatát.) Mindemellett pedig a lehetséges hatások, és egy bad trip valószínűségének előzetes ismerete segíthet elkerülni, hogy ijesztő, vagy kellemetlen élményben legyen részed.

Csak egy a megfelelő ismeretek birtokában lévő, értelmes, józanul gondolkodó felnőtt lehet alkalmas személyes döntést hozni abban a kérdésben, hogy milyen kockázatokat vállalhat fel „tudat – tágító” vagy pszichedelikus drogok rekreációs vagy spirituális használata érdekében.

Honnan lehet beszerezni a szükséges információt ehhez a tájékozott, megalapozott személyes döntéshez? Az internet messze a legkényelmesebb forrás. Egy másik lehetőség olyan személyes ismerősökkel beszélni, akik tapasztaltak az anyag használatában. A legjobb ismeretforrások a témában papíron megjelentetett könyvek és egyéb írások, melyek a helyi könyvtárakban hozzáférhetők. Olvass el több különböző véleményt, mert meglepően sokféle eltérő álláspontot képviselhetnek a különböző „szakértők”. (Mindez természetesen az olyan országok könyvtáraira vonatkozik, ahol a tájékoztatás legalább valamelyest túlmutat a puszta elrettentésen. – A ford.)

Ha ki akarod próbálni a gombát, vagy más pszichedelikus drogot, felnőtt, stabil személyiséggel kell rendelkezned, és annak képességével, hogy beleengedd magad az élménybe, kezelni tudd a felmerülő félelmet, ne ess pánikba, és ne zavard össze az egész helyzetet. A bad tripet úgy lehet elkerülni, ha alaposan utánajársz a várható hatások mibenlétének, és megtervezed, hogy mit tegyél, ha kezdesz megijedni. Én mindig, mikor pánikba kezdek esni egy trip során, a következőket mondom magamnak: „Nem, én nem ezt akarom. Én jól akarom érezni magam.” Aztán a lazításra fókuszálom az agyamat, és arra, hogy minden rendben van, biztonságban vagyok, és csak lazítanom kell. Tudom, mit vettem be, tudom, hogy mennyit, tudom, hogy ez biztonságos, és hogy le fogok jönni róla, minek hát ez a stresszelés? Ez általában segít, és ilyenkor olyan jó érzés elhagyni a pánikot, és belesüppedni a nyugalomba. Néha pedig azt mondom magamnak: „Én DÖNTÖTTEM úgy, hogy ezt csináljam, és rendesen végig fogom csinálni!” Majdnem mint mikor egy szülő dorgálja a gyerekét.

Tehát a legértékesebb dolog a bad trip elkerülése érdekében az, ha nagyon alaposan utánajársz mindennek, amit az illető drogról meg lehet tudni. Olvass el annyi élménybeszámolót, amennyit csak bírsz, vagy beszélj minél több olyan emberrel, aki már próbálta. Így mikor valami igazán furcsa dolog történik, nem az lesz, hogy „szentséges ég, mi történik velem”, hanem azt mondod, „igen, erről már hallottunk, nem semmi trip...”. A lényeg, hogy ne hagyd, hogy meglepetés érjen. Nemrég, mikor egy új drogon (DXM) utaztam egyedül, elkezdtem pánikba esni. Ahogy egyre jobban jött az anyag, elkezdtem valami nagyon buta dolgot kérdezgetni magamtól. („Jó, hogy ezt csinálom?” – ekkor ugye már késő volt a kérdés...) Hirtelen úgy éreztem, hogy egyre mélyebbre süllyedek, és nem tudtam, hogy hova. Jött a pánik.

Hirtelen megragadtam az irányítást a tudatom felett, és szépen lenyugtattam azt (azokkal a gondolatokkal, amiket fentebb említettem). Ez olyan eszméletlen érzés volt, hogy lelkesen leírtam a jegyzetfüzetembe: „A lazítás az átjáró!” A pszichedelikus élmények mindennél jobban megmutatták nekem, hogy a lazítás a nyitja minden aggasztó problémának. Később, még ezen utazás alatt az agyam elkezdett mindent rettentően eltúlozni. A jegyzetfüzetembe irogattam éppen mindenféle érdekes és mély gondolatokat, ami csak eszembe jutott, mikor egyszer csak beugrott, hogy ha most meghalok, akkor ezeket a jegyzeteket simán értelmezhetik búcsúlevélnek is. Ebből az agyam valahogy átugrott abba, hogy „lehet, hogy meghalok, lehet, hogy ez egy búcsúlevél”. Megint kezdtem pánikba esni. Arra gondoltam, hogy felhívom egy ismerősömet, vagy rokonomat, és elmondom neki, hogy be vagyok drogozva, és nagyon félek. Aztán elképzeltem az arckifejezésüket, és a dolog lehetséges következményeit, és ez visszarántott a valóságba. Mielőtt bármit is tennél egy bad trip alatt, kérdezd meg magadtól, hogy ez másnap, mikor túl vagy a dolgon, vajon hogy fog mutatni. Ez a gondolat majd lehoz a földre. Vonatkozik ez minden érintkezésre azokkal, akik nincsenek túrán. Például még ugyanezen alkalommal eszembe jutott, hogy nagyon megbántottam az egyik munkatársamat. Erős kísértést éreztem, hogy azon nyomban felhívjam telefonon, és bocsánatot kérjek tőle, annak ellenére, hogy már késő este volt. De akkor azt mondtam magamban: „nem, nem csinálok ilyen hülyeséget drog hatása alatt”. (Másnap rájöttem, hogy valóban igazságtalan voltam a munkatársammal, de nem volt olyan komoly a dolog, mint amilyennek előző este látszott, és nagyon örültem persze, hogy végül is nem hívtam fel.) Később majdnem átmentem az egyik szomszédunkhoz, hogy elújságoljam neki: megfejtettem az élet értelmét. Ha elképzeled, hogy milyen következményei lesznek a dolognak másnap, az gyakran segíthet a megfelelő perspektívába helyezni az ötletet. De a legjelentősebb trükk a dologban az, hogy pontosan tudd, mire számíthatsz. Ennek a konkrét drognak darabokra esős hatása is volt. Egyszer csak lenéztem a testemre, és a kezem és a lábam mintha nem lett volna része a testemnek. Idegennek tűntek. Ha előzetesen nem olvastam volna erről, valószínűleg meg lettem volna győződve róla, hogy éppen meghalok. Ugyanennek a szernek nagyobb dózisban van olyan hatása, hogy úgy érzed, mintha leállt volna a szíved. Nem is hallod, nem is érzed. Képzeld el, milyen ez, ha nem tudod, hogy ilyen hatása is lehet!

A legjobb, ha olyanokkal túrázol, akikben megbízol, és tapasztaltabbak nálad. A te adagod legyen kisebb, mint az övék, hogy „viszonylag” biztonságban érezhesd magad. Ha nem tapasztaltabb emberekkel utazol, akkor egy közeli barátoddal csináld. Egy további lehetőség, hogy egyedül csinálod, de akkor legyen veled egy józan barátod, aki tudja, hogy mi a helyzet, arra az esetre, ha rázósabbá válik a túra. Nem ajánlom, hogy egyedül próbáld ki a dolgot, hacsak nem vagy ilyen nagyon-bátor-ember.

Biztosíts magadnak egy búvóhelyet, ahova vissza tudsz vonulni, ha kezded elveszíteni magad felett az uralmat (nevetőgörcs, vagy ijedtség). Én például soha nem tripeznék repülőgépen, vagy munkában. Ha ki akarsz menni az emberek közé, mindig legyen egy menekülési terved. A kemping-kirándulások igen népszerű trip-alkalmak.

SOHA, DE SOHA ne használj pszichedelikus drogot, ha rossz kedved van! Csak ezerszeresen felerősíti az érzéseidet! Csak akkor csináld, ha nyugodt vagy, és jókedvű. Olyan nap legyen, mikor nem kell dolgoznod (ne munka előtt, vagy utána). Lehetőség szerint egy egész napi pihenés után legyél. Vannak, akik böjtöléssel készülnek fel a tripre (vagy csak gyümölcsöt, és egyéb nagyon könnyű ételeket esznek), és meditálással. Egy bad trip elkerülő útmutatóban azt a tanácsot olvastam, hogy előző nap töltsük fel az elménket szép látványokkal, hangokkal, gondolatokkal, és érzésekkel. A legrosszabb elképzelhető ötlet a témában az, hogy a droggal a rossz kedveden próbálj javítani. Bizonyos esetekben működhet a dolog, de ez nem rendeltetésszerű használata a drognak, ami gyorsan szokássá válhat, és függőséghez vezethet. Valószínűbb viszont, hogy csak még rosszabbul fogod érezni magad, és lesz egy bad triped. Ha borderline betegségben (határeseti zavar) szenvedsz, a trip átbillenthet az elmebetegség állapotába, ami nem múlik el, mikor a drog hatása elmúlik.

Első alkalomra nem tartom ajánlatosnak a más drogokkal való kombinálásokat. Ne igyál alkoholt begombázva, és ne tépj be, ha be vagy bélyegezve (feltéve, hogy egyáltalán kipróbálod az LSD-t, ami egyébként az én tapasztalt véleményem szerint túl veszélyes). A marihuána hatására a dolgok gyakran valami nagyon mély, komoly, és intenzív formába rendeződnek (bármily valósak legyenek is ezek a perspektívák, mint például a lét maga, halandó lényekként egy törékeny bolygón, százezer kilométeres sebességgel száguldva egy izzó csillag körül, ami maga is egy gigantikus galaxis egy nyúlványában több milliárd kilométeres sebességgel kering), és nem muszáj a dolgokat ilyen intenzív, romantikus, és egzisztenciális szemmel látni, ha már amúgy is az elme és képzelet egy másik áramlatában úszunk. Az alkohol egy depresszáns szer, ami szintén elhomályosíthatja ítélőképességedet, gondolkodásodat, és általános stabilitásodat. Ez pont az ellenkező irány, mint amerre visz az út egy pszichedelikus túrán (kívül-belül élénk, könnyed, vibráló, mozgalmas, és vidám világot szeretnénk...). Én általában trip közben is füvezek, de csak azért, mert én tényleg nagyon tapasztalt vagyok a zöld terén.

A gombák hatásfokukban nagyon különbözőek lehetnek. Ha nem a megfelelő fajtához jutottál hozzá, nagyon rosszul lehetsz tőle, vagy akár meg is halhatsz. Ezért mindig nagyon kis adaggal kezdj, ha új forrást próbálsz ki. Minél bizonytalanabb vagy, annál kisebb legyen az első falat. Legalább két órát várj az első morzsa elfogyasztása után. Ha nagyon bizonytalan vagy a dologban (például ha magad szedted a gombát), akkor a helyedben én legalább 24 órát várnék egy kis darabka megevése után, biztos, ami biztos... És bármi is történik, ne ess pánikba! Jusson eszedbe, hogy néhány óra múlva el fog múlni a hatása, és minden visszatér a rendes kerékvágásba, úgyhogy ha kiborulsz, csak fölösleges nehézségeket okozol magadnak, és nem kívánt figyelmet vonsz magadra. Egy gomba trip legintenzívebb része nem tart tovább 2 óránál. (Persze feltételezem, hogy ez is sok idő lehet, ha előtte még soha nem voltál módosult tudatállapotban, és szorongás vagy félelem vesz rajtad erőt, vagy egyszerűen csak nem jön be.) Miután megetted a gombát, a gyomrod kissé ellenkezni fog. Előfordulhat hányinger, vagy akár hányás, és rosszullét. De a hányinger általában elég gyenge, és hamar elmúlik. Nem kizárt egy kis légszomj, és szédülés sem. Ez akkor fordul elő, mikor a gomba hatni kezd. Körülbelül negyed óra elteltével ezek a tünetek a háttérbe húzódnak, és kezdődik a sodródó, nyugodt, vicces, kellemes rész.

A hegymászás természeténél fogva veszélyes dolog. Néha sérülésekkel járhat, vagy akár halállal is (leggyakrabban azoknál, akik felelőtlenül állnak hozzá, vagy felkészületlenek, de nagyritkán akár a tapasztalt hegymászókkal is megeshet). Ez nem jelenti azt, hogy a hegymászás őrültség lenne, vagy hogy be kéne tiltani. Sokkal inkább azt jelenti, hogy csak a szükséges tudás birtokában, felkészülten, és tisztelettel lehet belefogni. Ugyanez a helyzet a pszichedelikus drogokkal.

A tapasztalt, és biztonságos utakat járó utazó higgadt, nyugodt, és figyelmes tudattal bír, kezelni tudja a félelmet, ha az megjelenik. Teste és tudata csak könnyed, egyenletes, és folyékony mozdulatokat tesz; soha nem hagyja, hogy hirtelen gondolatok, érzelmek, vagy körülmények felelőtlen tettekbe, vagy értelmetlen pánikba rántsák.

Józan, biztonságos, és élvezetes utazást!

Eredeti forrás: Hyperreal Drug Archives. Az Erowidon a szerző engedélyével.

© Copyright 2000, 2001 Erowid.