DAATH

A szerelem egyike a sorsot intéző nagy hatalmaknak, amelyek uralma a mennytől a pokolig terjed.

Carl Gustav Jung

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok


Kategória:

Ismertető


Kiadó:

Daath


Kiadás éve:

1997 / 1997



Beküldő:

Minstrel


Szerkesztő:

Minstrel



Nyomtatható változat


Felkerülés ideje:

2002. december 4.


Utolsó módosítás:

2002. december 4.



Érdeklődés:

73817 letöltés
314 szavazat


Súlyozott pontszám:

4.77 pont


Szavazatok aránya:

86% kiváló
10% jó
1% átlagos
0% rossz
2% borzasztó



Értékelés:

kiváló

átlagos
rossz
borzasztó




Felmérés: Global Drug Survey 2018 (magyar)
Felmérés: Personality, Substance Use, and Microdosing (angol)
Felmérés: Global Ayahuasca Project (angol)
Felmérés: Psychedelics Survey (Imperial College London) (angol)


Biga – Naive – Cellux:

Magyar nyelvű LSD FAQ

Idézetek

„Az LSD sem nem jegy a nirvánába, sem pedig gyógyszer az emberiség összes problémájának megoldására.”
„A valóság azoknak való, akik nem tudják elviselni a kábítószereket.”
„Az LSD-re nem lehet rászokni. Én már csak tudom, egy éve élek vele.”
„A FAQ-t minden trip után újraírjuk...”
„LSD: Az agyadban olvad, nem a kezedben.”
„Az élet csupán egy szerotonin-hallucináció.”

Bevezetés (Biga)

Bárki vagy is, aki olvasod ezt a szöveget, valószínűleg érdekel a téma, lehetsz gyakorlott utazó, orvos, drogsegélyes tanácsadó vagy csak egyszerűen kíváncsi vagy – remélhetőleg megtalálod, amit keresel. Ezt a FAQ-t nagy részben angol forrásokból fordítottuk, de itthoni tapasztalatok is találhatóak benne. Megírásánál nem az volt a célunk, hogy mindenkit rászoktassunk egy illegális drogra, hanem hogy az érdeklődők objektív képet kapjanak róla. A képbe beletartozik a semmihez sem hasonlítható túlvilági érzés, éppúgy, mint a rossz utazások, vagy a ritkán előforduló, kórházi kezelést igénylő pszichózis is. Röviden: a FAQ azért íródott, mert kellő körültekintéssel, tervezéssel az LSD legtöbb veszélye kiküszöbölhető. Remélem, hogy az információknak éppúgy hasznát veszik azok, akik az Acid világában élnek, akik ki akarják próbálni, és azok is, akik a drogok ellen küzdenek.

Röviden az LSD-ről (Biga)

Az LSD a hallucinogén drogok, más besorolás szerint a pszichedelikus, pszichoaktív drogok kategóriájába tartozik. Ebben a csoportban az egyik legerősebb szer, már nagyon kis koncentrációban is hat (mikrogrammok). Fizikai függőséget nem okoz, „csak” lelki függőségről lehet beszélni. Hatását a nagyagykéreg egyes szerotoninreceptorainak és az azzal összefüggő dopaminreceptoroknak az ingerlésével váltja ki.

Bizonyított fizikailag károsító hatása nincsen, azonban gyakran kihozhat arra hajlamos emberekből skizofréniát és egyéb pszichés problémákat. Régebben is folytak, és lehetséges, hogy ma is folynak LSD-re épülő kutatások a pszichológia területén és a hadsereg berkeiben, természetesen nem publikusan, mivel ezeket leállították. Ennek ellenére az LSD tanulmányozása fontos lehet a szerotonin- és dopaminrendszer jobb megismerése végett. Az LSD a feketepiacon a nepperektől szerezhető be, Magyarországon általában bélyeg vagy mikrodot formájában. Gyártása, kereskedelme illegális, Magyarországon szabadságvesztéssel büntethető. Büntetőjogilag az 1971-es Misuse of Drugs Act besorolása szerint az LSD „A” kategóriás drog, ami azt jelenti, hogy a heroinnal és a kokainnal van egy csoportban.

Gyors kérdések és válaszok (Biga)

K: Okoz-e az LSD függőséget?
V: Fizikai függőséget nem, de lelki függőséget igen. Lásd: Fogyasztás, függőség fejezet.

K: Rá lehet-e szokni az LSD-re?
V: Igen. Egyrészt úgy, hogy azt mondod: ez jó, nem káros, miért ne csináljam? Másrészt úgy, hogy ez pótolja számodra a lelki jót, a barátokat, a barátnőt, a társaságot. Ennek ellentmond viszont az, hogy az „egészségesen”, havonta egyszer-kétszer jól megtervezetten utazóknak a társaság a trip egyik legfontosabb tényezője, anélkül nincsen jó trip. Leszokni igen könnyű róla, csak annyit kell mondani, hogy: nem, nincsen rá többet szükségem, anélkül is jól érzem magam. Gyakran azért szoknak rá az LSD-re, mert unatkoznak, szürke az élet stb. Gyakran egy barátnő vagy egy fontos cél felbukkanásakor el-elmaradoznak a utazások és mivel a leszokást nem nehezíti semmiféle elvonási tünet, akarattal könnyedén megvalósítható. Lásd: Fogyasztás, függőség fejezet.

K: Ha egyszer kipóbálom, attól rászokhatok?
V: Mivel fizikai függőség nincsen, nem kell attól tartani, hogy „már az első adag függőséget alakít ki”. Itt te döntesz, nem az anyag. Sokan azt mondják, nagyon jó élmény volt, kipróbáltam, kész, nem élek vele. Mások azt mondják, hogy ez nagyon jó, semmi bajom nem lehet tőle, és különben is unatkozom, még fogok utazni. Egyszóval teljesen tőled függ. Talán az első típus a gyakoribb, bár ez sokban függ az első trip természetétől, nyilván, ha kellemetlen vagy rossz volt, könnyű a döntés. Lásd: Fogyasztás, függőség fejezet.

K: Akkor tehát milyen függőségre számítsak, vagy mi az a lelki függőség?
V: Körülbelül úgy lehet felfogni, mint egy kiadós berúgást. Egyedül nem mész el kocsmába, mivel nem vagy alkoholista, de ha a haverok szólnak, hogy gyere már egy jót inni, akkor általában elmész. Vagy hasonlíthatjuk a szexhez is: a szex ugyanúgy élményfüggőséget okoz, „kurva jó volt, megint akarom”. Így van ez nagyjából a utazással is. Szóval egy átlagos utazó nem jár utána különösképp az adagjának, ha úgy hozza a helyzet, akkor utazik csak. Az utazások számának növekedésével valamennyire nő a lelki függőség mértéke is. Tehát még az elején érdemes meggondolni, később már nehezebb lemondani róla, bár ez is csak egy vélemény. Lásd: Fogyasztás, függőség fejezet.

K: Igaz, hogy az LSD szemkárosodást, genetikai károsodást és rákot okozhat?
V: Nem igaz, fizikailag a szer egyáltalán nem mérgező. Szemkárosító hatása talán annyi, hogy kitágult pupillával a szem sokkal érzékenyebb az éles fényre. De ez akkor is fennáll, ha kijövünk egy sötét helyről egy világosra, egyszóval tartós fizikai károsodás nincsen. Genetikai károsító hatását nem bizonyították, az LSD-ellenes időkben volt egy teljesen kontrollálatlan vizsgálat, amit ma már nem tartanak bizonyító erejűnek. A szer nem halmozódik fel a szervezetben, 2-3 nap múlva már nem kimutatható, s mivel vízben kitűnően oldódik, nem kristályosodik ki, nyomtalanul kimosódik a szervezetből. Lásd: Legendák és mítoszok fejezet.

K: Igaz-e, hogy elmebajt, például skizofréniát okozhat egy rossz trip?
V: Okozhat, de ez nem magának az LSD-nek a hatása. Az LSD „csupán” triggereli, felgyorsítja a tünetek kialakítását, kihozza a betegből azt, ami előbb-utóbb valószínűleg (de nem biztosan!) egyébként is kitörne belőle. Ezért azoknak, akik hajlamosak ilyen betegségekre (pl. a családban előfordult skizofrénia, vagy más mentális probléma), a szer kipróbálása nem ajánlott. Lásd: Veszélyek, utóhatások fejezet.

K: Sokan ajánlották már a kipróbálást, mondván, semmi veszélye. Ez mennyire igaz?
V: A fenti válaszokból látható, hogy pszichikai veszélye van a dolognak. Ha a környezeti feltételek tökéletesek, akkor már csak tőled függ a veszély mértéke. Később lesz erről bővebben is szó, de sajnos nehéz megállapítani, kire veszélyes egyáltalán a drog. Egyszóval van kockázat, de az első alkalommal ki szokott derülni, hogy ki nem bírja a szert. Általában, ha a következők valamelyikében magadra ismersz, potenciálisan veszélyesebb a szer rád: mély, hosszú depresszió, humorérzék hiánya, érzések elfojtása, túlzott befelé fordulás, elfojtott traumák a mélyben, de akár pillanatnyi lehangoltság, rosszkedv is veszélyes lehet (bár nem mindenkinél).
Lásd: Set és setting (Alapfogalmak), Veszélyek, utóhatások fejezet.

K: Mennyi igaz az LSD-vel kapcsolatos halálesetekből?
V: Valamennyi biztosan. Az LSD hatására már követtek el öngyilkosságokat. Ezért semmiképp nem tanácsos a szert depressziósan, leverten és/vagy egyedül bevenni, ilyenkor van esély egy rossz befejezésre, de ez is személyiségtől függ, valakinél abszolút nem számít a hangulata, valakinél végzetesnek bizonyulhat. Egyedül betépve megszűnhet az önkontroll, előfordulhat a „repülni is tudok” szindróma (bár annak ellenére, hogy legtöbbször ezt hozzák fel, ez a legritkább „érzés”), aminek igen rossz vége is lehet. Viszont nem igazak az LSD okozta rákbetegségek, genetikai ártalmak és nem tűnnek túl valószínűnek a trip alatt elkövetett gyilkosságok sem (lásd a Az LSD-25 kémiája fejezetet, a szerotonin agressziógátló hatását). Egy bizonyos: aki a trip-re nem készül fel, aki az LSD-ről semmit sem tud, az inkább számolhat az LSD veszélyeivel. Lásd: Legendák és mítoszok, Veszélyek, utóhatások fejezet.

K: Ha az LSD miatt veszélybe kerül egy barátság vagy a barátnőm emiatt szakítani is képes, mit tegyek?
V: Bár a kérdés hülyének hangzik, nem az. Először is, meg kell neki próbálni elmondani a tényeket (olvassa el ezt a FAQ-t). Ha erre egyáltalán nem hajlandó, vagy nem győzik meg a hallottak, olvasottak, akkor nyilván a helyes döntés, hogy hagyj fel a trippel vagy legalábbis ne mondd neki többet. Itt dől el tulajdonképpen, hogy a szer mennyire formálta át a gondolkodásmódodat, ugyanis a barátok és a barátnők fontosabbak. Ha pozitívabban áll hozzá a dologhoz, akkor könnyebb dolgod van. Természetesen NEM az az elsőrendű feladatod, hogy őt is rászoktasd. De ilyenre is van példa a világtörténelemben.

K: Ha már tripeltem LSD-vel, nyugodtan kipróbálhatok más drogot is?
V: Ha pszichedelikus drogról van szó, akkor van rá esélyed, hogy tényleg csak „kipróbálod”. A lényeg az, hogy óvakodj a fizikai függőséget okozó drogoktól, jobb, ha azokat egyáltalán ki sem próbálod. A drog sohasem pótolja a szépet, a boldogságot, a barátokat, a barátnőt és egyéb „közhelyeket”, ha csak a szórakozásért, a hecc kedvéért vagy kíváncsi, akkor ne tedd. A tapasztalat az, hogy a lelki függőség azok számára jelent függőséget, akik pótszerként használják az életben.

Történelem (Biga)

Régen felismerték, hogy a természetes anyarozs-alkaloidok alap építőanyaga, a lizergsav könnyen kapcsolódik más molekulákhoz. Albert Hofmann, a Sandoz cég vegyésze (aki többek között a pszilocibin (Psilocybe), a „varázsgomba” hatóanyagának izolálását végezte el) 1938-ban az ergotból előállította a lizergsav egyik származékát, a lizergsav-dietilamidot. Az LSD rövidítés nem az angol acid, hanem a német Säure szóból jön, bár a magyarra is stimmel. Az LSD-ből 25 formációt különített el, ezek egyike sem fejtett ki különösebb hatást a növényekre (eredetileg növényvédő szernek készült), ezért a szereket félretette. 1943-ban elővette az LSD-25-öt, mert lizergsav-dietilamid-tartarát előállításához akarta felhasználni. Naplójában így számolt be az esetről:

„1943. április 16-án délután, amikor ezen a témán dolgoztam, idegesnek éreztem magam. A fejemet nem tudtam forgatni, ezért korábban mentem haza a laboratóriumból. Lefeküdtem és csakhamar delíriumos állapotba kerültem, amelyben különös benyomásokkal teli víziókat láttam. Mivel bántott a fény, lehunyt szemmel feküdtem és fantasztikus arcokat láttam, amelyek élénk színekben, kaleidoszkópszerűen váltakoztak előttem. Két óra múlva a delírium elmúlt.”

„Megpróbáltam rájönni, hogy mi történt a laboratóriumban. Amikor visszamentem, megvizsgáltam a berendezést, s találtam rajta egy kis repedést. Feltételeztem, hogy lizergsav-dietilamid-tartarát gőzöket lélegeztem be. Elhatároztam, hogy kísérleteket fogok végezni magamon, annak tisztázására, hogy megállapításom helytálló-e. Elsőre nagyon keveset vettem be belőle.”

A kísérletről a következőket írja:

„Enyhe szédülési érzés, izgatottság, a koncentráció képességének hiánya, látási zavarok és leküzdhetetlen nevetési inger.”

Ezután naplóját már nem lehetett tovább olvasni, írása zavarossá vált. Megkérte egy kollégáját, hogy kísérje haza. Kerékpárral mentek, mivel a háború idején autóhoz nem lehetett jutni. Az út során végig hallucinációi voltak, úgy érezte, nem halad, holott kollégája szerint nagyon gyorsan hajtottak. Otthon lefeküdt, írni akkor nem tudott, ezért utólag próbálta meg tapasztalatait dokumentálni. Szédült, a kollégák arca eltorzult előtte, torzképekként látta őket. Hideg- és melegérzés váltogatta egymást. Szájában fémes ízt érzett, torka kiszáradt. Néha úgy tetszett neki, hogy kívülről szemléli magát, érthetetlenül beszél vagy kiabál. Hat óra múlva már jobban érezte magát, de körülötte minden hullámzott, a tárgyak arányai, a színek, az árnyékok, a fényerő állandóan változtak. Ha lehunyta a szemét, újra megjelentek az örökké változó fantasztikus képek, melyek a hangok és a zene hatására változtak. Éjszaka tudott már aludni, másnap jó hangulatban, de fáradtan ébredt.

Az első kísérletek után, amikor kiderült, hogy a szer konkrét alkalmazására nemigen kerülhet sor sem a gyógyászatban, sem a hadseregben, a szert félretették. Sokan próbálkoztak vele a pszichiátriában, skizofrénia és depresszióellenes szerként, mérsékelt sikerrel. A hadsereg és a CIA is sokat foglalkozott vele, ők igazságszérumnak szerették volna felhasználni, de igazából ez sem volt sikeres, bár voltak eredmények. Világossá vált, hogy az LSD gyógyszerként nem, legfeljebb kutatásokra lesz majd használható, ezért el is felejtődött egy időre. Mivel károsító hatása nem volt, úgy gondolták, hogy ellenőrzése szükségtelen, szedése úgysem jár veszélyekkel.

Elterjedése közvetetten a mexikói varázsgombának, a pszilocibinnek köszönhető. 1960-ban Timothy Leary, amerikai pszichológusprofesszor Mexikóban járt és megismerkedett a varázsgomba hallucinogén hatásaival. Hallucinációi elsősorban vallási töltetűek voltak. Hazatérve kipróbálta az LSD-t is és a későbbiekben szinte annak prófétája lett. Az LSD-vel diákjain és saját magán folytatott kísérleteket, persze a hallgatók önként jelentkezők voltak. Leary megalapított egy vallási közösséget, az International Foundation for the Internal Freedom-ot (Nemzetközi Szervezet a Belső Békességért). A szervezet azóta ugyan megszűnt, de az LSD – főleg a fiatalok körében – gyorsan terjedt. Ennek az oka (a pszichiáterek szerint) a fiatalok befelé fordulásra és misztikumra való hajlama, kíváncsiságuk és kísérletező kedvük lehetett. Paradox módon az LSD legális pályafutásának éppen Leary vetett véget, aki az LSD gyártásáról beszélgetett Kennedy szenátorral. Leary aggályát fejezte ki az LSD nem ellenőrzött gyártása miatt. Eddig a Sandoz jelentette a garanciát a szer minőségére, a 60-as években viszont megjelentek az illegális gyáracskák, ahol a termék minőségét nem ellenőrizték. 1966-ban az LSD gyártását és fogyasztását törvényben illegálisnak minősítették, az LSD „kábítószer” lett, a Sandoz is beszüntette az előállítást.

Alapfogalmak (Biga, Naive)

Bélyeg

Magyarországon az LSD legelterjedtebb megjelenési formája. Lásd: Megjelenési formái (Fogyasztás, függőség).

Set és setting

Az LSD két legfontosabb kulcskifejezése a set és a setting, ezek magyarul talán a belső lelkiállapotot és a külső környezetet jelentik. Tehát az LSD hatása nagyban függ az illető egyéniségétől, pillanatnyi és általános mentális állapotától és attól a környezettől, amiben a trip lezajlik. Nyugodt lelkiállapotban, esetleg egy kis izgalommal és barátságos környezetben a tripek nagyon jól sikerülnek. Depressziós, levert állapotban, esetleg hátad mögött egy még feldolgozatlan vagy feldolgozhatatlan sokkal, megrázkódtatással és/vagy egy barátságtalan, idegen környezetben nagy esélyed van egy bad trip átélésére. Itt a régi trauma lehet akár egy pár napja, hete történt szakítás barátnőddel/barátoddal, de lehet egy erőszakos cselekedetben való bármiféle (szenvedő vagy cselekvő) részvétel is. Tehát nem kell a bad triphez nagy megrázkódtatás. De mint minden, ez is a set-től függ; aki normálisan is könnyen feldolgoz egy ilyen eseményt, annak kevesebb esélye van a bad trip-re, mint annak, aki hónapokig, évekig emészti magát rajta. Tehát soha ne feledkezz meg a setről és a settingről, ezért fontos a trip megtervezése és a megfelelő időpont kiválasztása.

Trip

Az utazás, a kirándulás, amit a szer bevétele után átélünk. Lásd később.

Hatás: tények és feltételezések (Biga)

Az LSD szinte mindegyik érzékszerv működését megzavarja. Pupillatágulás, szapora pulzus és a vércukorszint emelkedése tapasztalható. Az első fázisban állandó nevetési inger, hőmérséklet-érzékelési zavarok jellemzőek. Ez a felfutás (coming up) fázisa. Kb. egy óra múlva színes látási hallucinációk, víziók (főleg sötétebb helyeken), a fényérzékelés felerősödésének és megzavarodásának érzete jelentkezik. Ezután következhet az időbeli és térbeli érzékelés zavara, a 3 dimenzióból való kitörés érzete, tájékozatlanság, erős izgatottság. Gyakori, hogy a trippelő kívülről szemléli magát, személyisége megváltozik vagy teljesen szétfoszlik (depersonalisation), esetleg másvalakinek érzi magát. Előfordulhat az érzékek fuzionálásának, összekeveredésének érzete (sensory mixing), azaz a zenét látod, a színeket hallod stb. Sokszor úgy érzel valamit, hogy az valóságos érzékeiddel kifejezhetetlen, hogy érzéken túli dologról van szó (extrasensory perception != ESP). Csukott szemmel történő zenehallgatás közben komplett fotóminőségű képek, videoklipek, érzetek, színes, többdimenziós valóságok átérzése, tapasztalása.

Gyakori a misztikus, vallásos érzés, ez lehet Istennel vagy egy Irányítóval való találkozás (closeness to God), a túlvilág megtapasztalása és akár halálközeli élmények (near death experiences). Sok esetben az illető halottnak is képzeli magát, úgy érzi, hogy más világba, vagy a túlvilágra távozott. Sokan keresik ilyenkor a választ filozófiai, metafizikai problémákra, például az Univerzum keletkezésének rejtélyére, arra, mi az idő természete, az ember szerepe és feladata stb. Ilyenkor az illető úgy érzi, „eggyévált” az Univerzummal és számára megállt az Idő. Sokszor előfordul, hogy az illető a kérdéseire adott választ is tudni véli, de ez általában elmagyarázhatatlan, leírhatatlan és sok heavy, illetve bad trip köszönhető a Válasz keresésének, a szavakba foglalás kényszerének és e próbálkozás reménytelenségének. Gyakoriak ilyenkor gondolkodásunkban a logikai hurkok (mind trap), önmagukba visszatérő kérdések, spirálok megjelenése és „érzése”. A trip utáni depresszió, levertség sokszor ennek a reménytelenségnek is köszönhető. Általában az ilyen természetű gondolkodásra való hajlam a későbbi tripek során háttérbe szorul, eltűnik és átadja a helyét a trip, a zene, a természet élvezetének, de előfordulhat, hogy egyáltalán nem jelentkeznek ezek a „Mi az Élet?” típusú kérdések. (42)

Főleg az első utazásoknál érezhető egy bizonyos Határ, melynek átlépése igen csábító. Nem tanácsos ezt átlépni, mert míg az utazónak ez „csak” egy másik világba való teljes átlépést jelent, addig a kívülállónak gyakran heavy vagy bad trip-ként jelenik meg.

Térbeli és időbeli zavarok léphetnek fel, az órák rendkívül lassan járnak. Idegen helyeken a tájékozatlanság olyan mérvű is lehet, hogy a trippelő más korban és más földrajzi helyen érzi magát, mint ahol van, ami néha lehet kellemetlen és veszélyes is, de többnyire szórakoztató és vicces.

A szer hatása „hullámtermészetű”, tehát viszonylag normális állapotok váltják egymást a „betépett” állapottal. Normális állapotunkban ilyenkor bármire képesek vagyunk, akár teljesen értelmesen beszélgetni is tudunk bármiről (többnyire az élményről folyik ilyenkor a társalgás), a hullám tetején azonban sokaknak nehezére esik például a beszéd, az evés, az írás.

Az LSD igen hatékony szer, 50-150 ug (tehát mikrogramm, a gramm egymilliomod része) elég a hallucinációkhoz, a képekhez, 200-500 ug pedig a „nehezebb” tripekhez, akár átmeneti vagy súlyosabb személyiségbeli zavarokhoz. Természetesen, mint minden az LSD-nél, ez is a set és a setting függvénye, előfordulhat, hogy valakinél az összes tünet fellép 50 mikrogrammtól, valakinek pedig a 200 ug is csak enyhe zavarokat okoz. A durvább felosztás szerint az első hatást nevezik pszicholitikusnak, a másodikat pszichedelikusnak. A részletesebb klinikai vizsgálatok 4 szintet különböztetnek meg, úgymint:

1. szint: Aggodalom, szorongás érzékcsalódások és hallucinációk nélkül.
2. szint: Aggodalom, szorongás, érzékcsalódások, valódi hallucinációk nélkül.
3. szint: Aggodalom, szorongás, érzékcsalódások, valódi hallucinációk, de öntudatos állapotban (pszicholitikus és pszichedelikus szint határa).
4. szint: Ugyanaz, mint a harmadik szint, de a hallucinációk feletti kontroll elvesztésével, a realitásérzék megszűnésével.

Az LSD-25 kémiája (Biga)

A legfrissebb kutatások szerint az LSD a következő neurotranszmitter receptorokra hat: szerotonin, dopamin, hisztamin és a norepinefrin. Az LSD legfőbb „hatókörzete” a szerotoninrendszer, ezt a hormont 1956-ban mutatták ki először az emberi agyban. A szerotonin alapanyaga a tripofán nevű aminosav, a táplálék fehérjéinek egyik alkotóeleme. Hogy az LSD mennyire közel áll hozzá, azt az bizonyítja, hogy a tripofán vegytisztán beadva hasonló hatású, hallucinációkat, látomásokat okoz. A szerotoninnak rengeteg receptora van, ma már 5 receptorcsaládot ismernek. Az LSD szempontjából két család az érdekes, az 1-es és a 2-es, vagyis az 5HT1 és az 5HT2 (5-Hydroxytripamine). Az 1-es receptorcsalád egyes receptorai képesek feloldani a szorongásos tüneteket, míg a 2-es jelű család fordítva, a szorongás előidézésében játszik szerepet.

A szerotoninrendszer centralizált felépítésű, a negyedmillió szerotoninsejt egy helyen helyezkedik el, azonban mindegyik sejtnek több százezer ágacskája van, amelyek behálózzák az egész agyat. Egyes ágacskák visszakanyarodnak és a szomszédos sejteken végződnek, amikor az egyik ágon szerotonin áramlik ki, az gátolja a szomszédos sejtet. Az elv tehát az, hogy minél aktívabban működik az egyik sejt, annál jobban gátolja a szomszédokat, vagy ha kevéssé működik, a szomszédok annál inkább. Ez egyfajta szabályozó rendszer, mindig működik, kivéve a REM álmok ideje alatt. Az LSD a 2-es és az 1C receptorokra hat, mégpedig serkentőleg, „tüzelésre” készteti őket. Az 1A-receptor is működésbe jön, de valószínűleg csak közvetetten. Az LSD gyors 5HT2 leszabályozást okoz, amely sorban csökkenti az 5HT1 működést. Ezenkívül hatása van az 5HT1C receptorra is. Azok a drogok, amelyek a 2-es (és az 1-es) receptorokra is hatnak, hallucinogének, amelyek csak 1C serkentők, azok nem. Valószínűleg a hallucinogén és az egyéb érzékelési funkciókat megbolondító hatások az 1C számlájára, a tudatot ért hatások pedig a 2-es számlájára írhatók.

Amiről híres még a szerotonin, hogy egészen biztosan köze van a depresszióhoz és más szorongást kiváltó betegségekhez. Sajnos az a remény, hogy sima tripofánnal gyógyítani lehet, nem vált be. A szerotonin alacsony szintje nem feltétlenül jelent betegséget, de az bizonyos, hogy a gyógyuláshoz szerotoninra van szükség. A szerotonin ezenkívül valószínűleg felelős az agresszió gátlásáért, az étvágynövekedésért és csökkenti az alkoholéhséget., növeli az endorfin hatását és csökkenti a szexuális étvágyat. A tapasztalat sok mindent igazol ezekből a feltevésekből, azt mutatja, hogy a trip alatt elszáll a rosszkedv, a levertség (általában!), megnő az étvágy, érezhetően csökken az alkoholéhség (rendszeresen trippelők nagy része nem fogyaszt már annyi alkoholt, mint előtte – azért vannak kivételek :)) és ha a szexuális étvágy nem is szűnik meg, a szexuális teljesítőképesség igen, legalábbis zavarok jelenthezhetnek. (:)) Hogy a tényleges depresszióra milyen hatással van az LSD, nem tudni, de az bizonyos, hogy a szerotoninhiányos emberek sokkal könnyebben válnak indulatossá, levertté, érzékenyebbek, mint a többiek, ami azt jelenti, hogy az ilyen emberek hajlamosabbak a depresszióra. A szerotonin és a veszélyelhárítás, viselkedésfékezés közti valószínű kapcsolat ismeretében ez nem is meglepő. Tehát a szerotonin a viselkedés egyik meghatározója, ezért tekintik sokan az LSD-t durva drognak, nem is erőssége miatt, hanem mert az emberi agy egyik kulcsfontosságú rendszerét veszi célba.

A helyzetet tovább bonyolítja az a tény, hogy a szerotoninrendszer kapcsolatban áll a dopaminrendszerrel, ami pedig a mozgás, az éberség és a magatartás aktivizálását és az érzékelést szabályozza. A dopaminfokozó szerek (így köztük az LSD) nagy adagban tényleges hanghatásokat, gyanakvást, paranoid, zavaros gondolatokat ébresztenek (a dopamin alaposabb vizsgálata valószínűleg a skizofrénia megértéséhez is hozzá fog járulni). És valóban, a utazó gyakran érzi úgy (idegen környezetben, pl. kinti trip alkalmával), hogy figyelik, tudnak róla mindent. Ezenkívül a túlzott dopaminműködés okozza a következőket is: túlzott érzékenység a külső hatások iránt, véletlen hatásoknak „jelentőség” tulajdonítása, nyugtalanság, izgatottság, fura érzések, gondolatok, eufória, a tárgyak alakjának megváltozása, bizonytalanság.

Érdekes az a tény, hogy a szerotonin-termosztát éppen a REM állapot alatt szünetel, az LSD pedig valószínűleg egyfajta éber REM állapotot vált ki. Nagyon sok hasonló vonás van az álmok és egy trip jellemzői között. Az utazás során is valószínűleg éppúgy az ezoterikus, „humán” jobb agyfélteke működése van túlsúlyban a „reális” balhoz képest. Egy részlet az álmokról az Éden sárkányai c. könyvből:

„... amelyben képesek vagyunk felismerni olyan jeleket, mint például a csorgó víz érzése vagy a lonc illata, de rendkívül korlátozott a repertoárunk az olyan szimbólumokból, mint a szavak; amelyben rendkívül érzéki és érzelmi képekkel és aktív intuitív megértéssel, de nagyon kevés racionális elemzéssel találkozunk; amelyben képtelenek vagyunk kiterjedt koncentrációt követelő feladatokat elvégezni; amelyben rövid figyelmi szakaszokat és gyakori elkalandozásokat élünk meg; és mindenek felett, nagyon gyöngén érezzük át önmagunk egyéniségét, de átjár bennünket a fatalizmus, az az érzés, hogy ki vagyunk téve ellenőrizhetetlen események megjósolhatatlan csapásainak.”

Elgondolkodtató hasonlóságok. Még egy részlet ugyanabból a könyvből:

„Pszichedelikus drogokkal – például marijuánával vagy LSD-vel – szerzett tapasztalatok szerint a drogot használó személyek általánosan beszámolnak egy ilyen őrálló jelenlétéről. Az LSD élmények szélsőségesen rémisztők is lehetnek, többen elmondták nekem, hogy az LSD élményében az ép ész és az őrültség közötti különbség teljes egészében az őrállónak, az éber tudat kicsiny, csöndes részének a folyamatos jelenlétén múlik. Valaki beszámolt nekem egy olyan marijuánás élményéről, amikor tudatára ébredt a néma őrálló jelenlétének és furcsán nem helyénvaló voltának. Az őrálló ugyanis érdeklődve, időnként kritikus megjegyzésekkel reagált az élmény kaleidoszkopikus álomképeire, de nem volt része azoknak. – Ki vagy te? – kérdezte meg tőle az illető némán. – Ki akarja tudni? – válaszolta az.”

Ez az őrálló a pszichedelikus élményekben sokkal inkább funkcionál, mint az álom-élményekben, de mindkettőben jelen van. Talán a LSD-s paranoia kialakulásában ennek a funkciónak a gyengülése vagy eltűnése játszik közre.

Veszélyek, utóhatások (Biga, Naive)

Mivel az LSD testileg nagyon kevéssé (talán egyáltalán nem) mérgező, elsősorban a pszichikai veszélyeiről kell beszélni. Ezek a veszélyek elsősorban a utazó személyiségéből és a környezeti hatásokból következnek. A depresszióra, skizofréniára való hajlamosság nagyon veszélyes lehet a utazóra nézve. A rossz trip viszonylag gyakori, ez lehet rövid, de átcsaphat pszichózisba, amelynek elindítója a szer. Ezek a veszélyek kiküszöbölhetőek, ha betartjuk a következőket:

1. Ha a családban már előfordult skizofrénia, akár te is örökölhetted a hajlamot. Ne akard megtudni, hogy ez tényleg így van-e.
2. Ha rossz kedved van (otthagyott a barátnőd, kirúgtak, megbuktál stb.), inkább ne trippelj, főleg, ha ez a depresszió régóta tart és elég mély.
3. Ne trippelj, ha már beszedtél valamilyen gyógyszert, főleg antibiotikumot.
4. Ha már volt rossz triped, ne kísértsd a sorsot. Ne tripelj többet.

Az is megfigyelhető, hogy a zárkózott, érzéseiket magukba fojtó, érzelmileg kiegyensúlyozatlan életet élők (akire azt mondjuk, hogy egy kicsit „furcsák”) nagyobb eséllyel nézhetnek egy bad trip elé. Természetesen egy kis egészséges depresszió nem baj (mindenkinek van néha rossz kedve), de aki boldogtalan, súlyosan depressziós, öngyilkossági hajlamai vannak, azon a szer nem segít, csak árt és tovább rontja a helyzetet.

Az utazás után gyakran előfordul mély levertség, ami általában megelőzhető azzal, hogy a trip után a résztvevők megbeszélik az utazás eseményeit, filozofálgatnak valamilyen békés, könnyed zene mellett. (Nagyon jó ilyenkor Mike Oldfield, Jarre, de ne szomorú zene legyen!) A zene és a kibeszélés jótékony hatása, hogy nem lép fel levertség, legalábbis nem nagy mértékben. Mivel sokszor az utazó úgy érzi, a világ teljesen újjászületett, sokszor előfordul a trip utáni természet, környezet szemlélgetése, vizsgálgatása. Főleg egy trip utáni beszélgetéskor tapasztalható az az érzés, hogy mennyire hasonlóak vagyunk, azonosan gondolkozunk egy csomó dologról.

Fizikailag elfordulhat a szem túlzott érzékenysége (főleg az erős fényekre), kényelmetlen érzés a szemben. Kellemetlen érzés először, hogy nem lehet sokáig aludni. Csak egyfajta félálomban lévő gondolkodás jellemző, de nagyon jó érzés, amikor végül sikerül elaludni. Sokszor nehéz a trip után más szemébe nézni, ilyenkor az utazó talán szívesebben van egyedül, de persze van, aki pont ilyenkor igényli a társaságot, főképp egy jó ismerőssel, családtaggal, baráttal. Fellép egy az alkoholos másnapossághoz hasonló, a „többet nem”, vagy „sokáig nem akarok” érzés. Egy másik létező, de kikerülhető veszély a utazó személyiségének a megváltozása. A túl sok utazás megváltoztathatja a személyiséget, amiben az a kellemetlen, hogy ezt az illető a környezetének jelzéseiből veszi csak általában észre. Ennek a változásnak a mértéke mindenkinél más és más lehet.

A változás meglehetősen összetett is lehet, ha valaki ritkán használja, inkább pozitív ez a változás, megtalálható benne a világra való sokkal nagyobb nyitottság, a pozitív érzések túlsúlyba kerülése, a zenére való sokkal nagyobb érzékenység és a megértésre való hajlam, de a túl sok használat esetén akár a fokozottabb befelé fordulás, a depresszió erősödése, az acidra mint témára való beszűkülés. Gyakori lehet ilyenkor a két világ, a normális és az LSD világának a kezdődő összemosódása, a trip után is már csak a következőről van szó, a valódi világ eseményeinek keverése, az illető érezheti magát állandóan betépve stb. Ezek már elég súlyos „mellékhatások”, ilyenkor már segítségre is szükség lehet. Túl sok használatkor jelentkezhet a hozzászokás, ilyenkor sajnos gyakori más drogokkal való keverés, sokszor ez vezethet egy keményebb drogra való átállásra is.

Bad trip és kezelése

A bad trip-et átélő társadat nagyon könnyű észrevenni. Pánikélmény, értelmetlennek ható kérdéseinek hangos (néha kiabált) ismételgetése és görcsös válaszkényszer jellemzi. Megjelenhetnek a már említett tünetek sokkal intenzívebben is, előfordulhat a személyiségvesztés vagy változás, a tudatalatti hajlamok feltörése. A bad trip talán akkor következik be, amikor az illető számára szinte elviselhetetlenné válik a szembesülés saját agyával (gondolataival), egy megmagyarázhatatlan kérdésre nem tud(hat) válaszolni, megpróbál a szer ellen dolgozni, azaz nem hagyja, hogy saját gondolatai sodorják.

Ez egyáltalán nem kézlegyintéssel elintézhető dolog, hiszen ezek a gondolatok egészen borzasztóak is lehetnek és gyakran társulhatnak hozzájuk negatív, ijesztő hallucinációk is. (Természetesen egy negatív, ijesztő hallucináció önmagában nem jelent bad trip-et, sokakkal előfordul, hogy olyat látnak, ami kellemetlen – majd elmúlik) Ilyenkor nem csoda, hogy az illető ki akar jönni a tripből, csakhogy ez nem olyan egyszerű, mint az alkoholnál, hogy megmosakszom, zuhanyzok egyet.

Csak kémiai módszerekkel állítható le a trip, az ehhez szükséges anyagok pedig általában nincsenek kéznél. Nagyon nehéz ebben a helyzetben megnyugtatni az illetőt, „visszavezetni”, mert eléggé a saját kényszerképzeteivel van elfoglalva, sokszor egyáltalán nem vesz tudomást a külvilágról, csak a saját világában él. Ennek ellenére meg kell próbálni, valakinek vele kell lennie, hogy állandóan biztosítsa a szer hullámvölgyében, hogy azért „jó helyen van”. A bad trip-et átélő személyen nagyon jól nyomon követhető a szer „hullámtermészete”, az illető néha egészen normális, elfogadja személyét, helyét és idejét, ha a szer megint felkapja, újból jönnek a furcsa gondolatok, víziók. A segíteni akarónak nagyon sok türelemre és szeretetre van szüksége, hiszen ezek a hullámok percenként változnak és rengetegszer hallhatja ugyanazokat a kérdéseket és gondolatokat. Gyakran feltörhetnek ilyenkor átélt traumák, megrázkódtatások emlékei, méghozzá az illető számára teljesen valóságosan, ilyenkor összekeverheti a helyet, a személyeket, olyan dolgokról beszél, amikről egyébként soha. Ezek természetétől függően kezeljük diszkréten a mondottakat, előfordulhat, hogy jobb, ha senkinek sem beszélünk róla. (még az illető se tudja meg később, hogy mi tudjuk)

Nagyon fontos, hogy az így járt társunkat ne hagyjuk egyedül, mert ilyenkor nem csak pszichikai veszély, hanem konkrét fizikai veszélyek is leselkednek rá, ha például elcsatangol egy számára idegen (vagy ismert, nem lehet tudni) helyen. Sokszor, ha a bad trip végül is szerencsésen végződött, az illető számára később nem tűnik már olyan kellemetlennek, ezért általában újból beveszi a szert. Gyakori, hogy ilyenkor előző bad trip-jének már elfeledett (vagy elfeledni kívánt) emlékeinek feltörése fogja neki az újabb bad trip-et okozni! Ezért sajnos igaz az, hogy ha egyszer átélsz egy bad trip-et, nagyobb esélyed van rá legközelebb. Arról nem is beszélve, hogy egy bad trip általában a többiek „utazását” is tönkreteszi. Sokszor segíthet a bad trip hatása alatt állónak a hely, a zene vagy a világítás megváltoztatása.

Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy a társaságban egy illető bad trip-et él át, vagy csak tanácsot kérnek tőled, a következőkre kell tehát figyelni:

1. Meg kell állapítani, ha lehetséges, a bad trip okát, ami lehet:
a) külső hatás (ijesztő esemény, hang, zene, látvány, cselekmény)
b) belső hatás (rossz útra tévedt gondolatok, rossz emlékek stb.)
2. Nyugodt környezetet és nyugodt körülményeket kell biztosítani.
3. Teljes diszkréciót kell biztosítani.

Legfontosabb, hogy az illetővel állandóan legyen valaki, legjobb, ha ez az ember az alany jó barátja, jó ismerőse, akivel mélyebb dolgokat is meg mer beszélni. Az alanyhoz szeretettel kell közelíteni, megértéssel kell hallgatni és sokat beszélni hozzá, állandóan leszögezve, hogy semmi baj sincsen. (Persze nehezebb a dolog, ha van.) Az állandó szóvaltartás mellett gyakran használ a zene cseréje (nyugodt, vidám vagy semleges zenére), halkítása vagy teljes kikapcsolása, a hely megváltoztatása (séta a szabadban, szobaváltás), valamilyen cselekvés (evés, vásárlás, lényeg, hogy valami más, mint amit eddig csinált). Természetesen egy bad trip nagyon ijesztő tud lenni, de többnyire az illető megfelelő gondoskodással kihozható belőle, sokszor annyira, hogy még folytatni is tudja a tripet. Más a helyzet, ha pszichózis alakul ki.

A pszichózisos állapot akkor alakulhat ki, ha az illetőt a szer hatásának elmúltával sem rántja semmi vissza a normális állapotába és a feltört trauma emlékei, érzései eluralkodnak rajta.

Pszichózis

Sokak véleménye szerint LSD pszichózis egyáltalán nem létezik, annak ellenére, hogy rengeteg kórházi kezeléssel végződő tripről lehet hallani. Furcsa, de valószínűleg nekik van igazuk. Az LSD pszichózis az az állapot, amikor egy rossz trip után mintha az illető „nem jönne ki” a tripből, a szer hatásának elmúltával is ugyanolyan képtelenül, őrülten viselkedik. Ilyenkor főleg skizofrén tünetek jelentkezhetnek, az illető nem tudja, hogy kicsoda ő, esetleg nem ismeri meg barátait, rokonait, egyes eseményekről kitüntetetten beszél, kényszerképzetei vannak. LSD pszichózis alkalmával nem ritka, hogy az illető homoszexuálisnak érzi magát, szerelmes egy ugyanolyan nemű ismerősébe vagy barátjába. Régi traumák, elszenvedett sérelmek törhetnek fel, ezekről beszél általában. Visszatérve arra, hogy miért nincsen LSD pszichózis: inkább LSD kiváltotta pszichózisról lehet beszélni. Ugyanis nem a szer hozza létre például a skizofréniát, hanem az arra hajlamos emberekből a trip alkalmával kihozhatja az addig nem tapasztalt tüneteket, amelyek valószínűleg előbb-utóbb maguktól is előtörtek volna. Ilyenkor az LSD hatása olyan, mintha az illető sokkot kapott volna, tulajdonképpen lehet, hogy ez is történik, hiszen az illető – az LSD-nek köszönhetően egészen élethűen – átélhet egy megtörtént traumát és a visszatartott szenvedélyek ilyenkor gátlástalanul kitörnek.

Ha a pszichózisba került illető ilyenkor kórházba kerül, egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb kezekbe jut. Ugyanis ha megállapítható (és megállapítják), hogy LSD okozta pszichózisról van szó, akkor antipszichotikus szerekkel, vízhajtással az illetőt ugyan kihozzák ebből az állapotból, de ez korántsem jelent teljes regenerálódást. Az OTOH, a Prozac kitűnő szerek, de teljes kémiai és pszichológiai felépülést nem biztosítanak. Ennek ellenére, ha pontos a diagnózis, a kórházi kezelés után pszichológiailag 80%-os felépülés is elérhető, utána az illetőn múlik a teljes felgyógyulás. Sokszor a kórházi elhelyezéssel nem az a baj, hogy „minek ide orvos” (hiszen súlyosabb esetek a skizofrénia minden tünetét mutatják, ahova pedig nagyon kell a szakember), hanem a társadalmi beidegződések miatt a hozzátartozók, barátok nem merik elmodani az igazat, félnek a környezet negatív reakcióitól (és félnek attól is, hogy őket is kapcsolatba hozzák a droggal). Ilyenkor sokszor előfordul a legrosszabb az az eset, amikor az orvosok nem állapítják meg helyesen (önhibájukon kívül), hogy drogfogyasztás történt (az LSD-t 30-48 óráig lehet kimutatni a szervezetben), és az illetőt elmeosztályra viszik és félrekezelik. Ilyenkor a pszichózis kb. 48 órás időtartama felfuthat akár több napra is, vagy rosszabb esetben eltarthat hetekig, hónapokig.

Mivel az LSD kémiailag nem mérgező, nyilvánvaló, hogy pszichózis alkalmával kizárólag pszichés okokat kell keresni. Ezért nem célszerű a gyógyszeres kezelés, ha a szer már rég kiürült a szervezetből, ilyenkor ezek nem segítenek semmit. Ilyenkor az illetőnek egyszerűen egy nyugodt, csendes helyre van szüksége, ahol összezavarodott gondolatait újrarendezheti (megfelelő felügyelettel természetesen – de nem idegennel, hanem pl. családtag, barát). Tökéletesen megfelelő egy nyugodt, de elkülönített (tehát nem őrültekkel teli!) kórházi szoba is, de az én és az angol nyelvű FAQ íróinak egységes véleménye, hogy többet használ ilyenkor, ha az illető a természetben tölti az idejét, például elmegy jóbarátjával egy gyalogtúrára. Feltéve természetesen, hogy a pszichózis következtében nem szenvedett fizikai sérülést, nem jelent veszélyt másokra és ezért nem indokolt a kórházi elhelyezés. Strassman, aki sokáig tanulmányozta az LSD kiváltotta pszichózis gyógyítási lehetőségeit, ő is javasolja könyvében a nyugodt körülményeket, a csendes szobát, zavaró körülmények nélkül, egy rokon vagy jóbarát felügyeletével.

Bonyolult kérdés, hogy trippelhet-e újra az, akinek ilyen kellemetlen élményben volt része. Ez függ a kezeléstől, a regenerálódás mikéntjétől, de inkább azt kell mondani, hogy nem. Ugyanis neki utólag lehet, hogy már nem is tűnik kellemetlennek (de a tudatalatti mindenre emlékezik!), de a társaknak, a mit sem sejtő barátoknak és a szülőknek ez igen nagy megrázkódtatás lehet, és a rossz trip emléke visszatérhet legközelebb.

Flashback

A flashback jelenség egyike a leggyakoribb dolgoknak, amit az LSD-vel kapcsolatban megemlítenek és az egyik legveszélyesebb hatásának tartják. A flashback nem más, mint a trip alatti élmények rövid megismétlődése, előtörése természetes állapotban. Ez gyakran hallucináció (vizuális zavar), hallási zavar, érzelmi deja vu vagy ezek kombinációjaként jelenik meg. A flashback hatása személyek, tárgyak váratlan megjelenésétől kezdve a tárgyak irreális mozgásáig, felületek, minták hullámzásáig sok minden lehet. Tesztek szerint a trippelők 1-5%-ának volt flashback élménye és ezeknek túlnyomó többsége sem volt egyértelműen negatív, hanem inkább zavaró, kényelmetlen. Ennek ellenére sajnos a flashback nemcsak lelkileg okozhat megrázkódtatást (például esetleges találkozás saját magunkkal), hanem nem odaillő tárgyak hallucinációja például vezetés vagy egyéb figyelmet igénylő tevékenységek alatt egyenesen veszélyes is lehet. Magyarázat, mint sok mindenre az LSD-vel kapcsolatban még nincsen. A teszt szerint azonban akiknek több negatív élményük volt, azok nagyobb valószínűséggel számíthatnak flashbackre is. Logikusan merül fel az a kérdés, hogy ha az LSD fizikailag nem mérgező, akkor hogyan jöhet elő a flashback a trip után akár egy évvel később is. Sajnos, ha az agyról beszélünk, nyilván nem különíthetünk el feketén-fehéren fizikai és pszichikai változást. Talán az agykutatás a közeljövőben választ tud adni az ilyen kérdésekre.

Álmatlanság

A szer bevétele után erős álmatlanság lép fel, ami természetesen nem a trip alatt zavaró, hanem a hatás elmúlása után. A 6-8 óra elteltével nagyon nehéz elaludni (még nem hallottam olyanról, aki tudott volna), mert az agy még igen élénk, pörög, főleg zenére, hangokra reagál. Sokan ezért is trippelnek nappal (délelőtt), így estére már többé-kevésbé rendesen tudnak aludni. Bár a trip megér egy éjszakát, hiszen bárhova mész is el szórakozni, valószínűleg ugyanúgy átbulizod az éjszakát és nem alszol. Ha a feltételezés igaz, hogy az utazás egyfajta éber REM állapot, akkor nincs is mit csodálkozni, hogy az agy nem akar aludni, hiszen – álmodik.

Levertség

A szer hatásának elmúlása után gyakran jelentkezik a levertség, a letargia, esetleg a depresszió érzése. Ennek oka egyesek szerint a valósággal való újbóli szembesülés, mások szerint csak egyszerűen a szer okozza ezt. A színes álmok, a jókedv utáni száraz valósággal való szembesülés főleg a firsttimerek (először trippelők) számára lehet nagyon lesújtó, a profik már nem annyira törődnek vele. A firsttimerek számára ez a legmegfelelőbb időpont arra, hogy eldöntsék, hogy ez volt-e az utolsó. Ez a levertség, ha esetleg tovább tart, gyakran okozója az újabb tripeknek. Elképzelhető, hogy a hallgatott zene is nagyban közrejátszik a másnapi hangulat alakulásában. Megfigyelhető, hogy a könnyed, ezoterikus, lágy zenék után jobb a hangulat, és a nehezebb, nagyon pszichedelikus „agyzúzósabb” számok jobban kifárasztják az agyat, bár ez sem általánosítható. Későbbi utazások alkalmával a levertség általában eltűnik, és a „kiegyensúlyozottan” utazóknál inkább az ellenkező figyelhető meg: a normális világ újjászületése, szépségének felismerése, pozitív hangulat. A trip eseményeinek átbeszélése, egy kis filozofólgatás a világ dolgairól az utastársakkal együtt a legtöbbször megszünteti vagy lecsökkenti ezt a levertséget.

Ellenszer

A hatást gyorsan megszünteti, a tripet leállítja 15-30 mg Diazepám (Válium) orálisan vagy lassan, intravénásan beadva. Használatos még a klórpromazin (Thorazin, Magyarországon Hibernal néven forgalmazzák – forgalmazták?) 50 mg-os dózisban. Ez utóbbinak viszont sok kellemetlen mellékhatása van, alkalmazását kerülni kell, ha bármiféle gyanúja fennáll a drogok keverésének. Ugyanis ha az LSD mellett DMT is található a szervezetben, az eredmény fordított lesz, rohamokra is lehet számítani. A hatás csökkentéséhez niacin vagy B3 vitamin ajánlott. A hiedelmekkel ellentétben a C vitamin valószínűleg nem csökkenti, hanem erősíti a hatást!

Legendák és mítoszok (Biga)

Genetikai károsodás

Az amerikai Science folyóirat 172. számában 1972-ben jelent meg egy cikk „LSD és a genetikai károsodás – Van az LSD-nek clastogén (kromoszómakárosító), mutagén (DNS mutációt kiváltó), teratogén (születési rendellenességet okozó), oncogén (rákkeltő) hatása az emberre?” címmel. Norman I. Dishotsky, William D. Loughman, Robert E. Mogar és Wendell R. Lipscomb 68 esetet vizsgált meg az 1967-1972 közötti időszakból. Összefoglalásképpen ezt írták:

„A saját kutatásaink és a megjelent irodalom alapján az a következtés vonható le, hogy az LSD közepes dózisokban alkalmazva nem okoz kromoszomális károsodást, genetikai elváltozás nem mutatható ki és teratogenikus illetve rákkeltő hatással sem kell számolni.”

Amit viszont meg kell említeni,hogy terhes állapotban LSD-t fogyasztó anyáknak az átlagosnál gyakrabban születtek rendellenességgel gyermekei (pl. vízfejűséggel).

Öngyilkosságok

Sidney Cohan, aki gyakran publikált a „Journal of Nervous and Mental Disease” nevű újságban, 5000 LSD-t fogyasztó alany 25000 tripjét vizsgálta meg. Kísérlete szerint átlagosan 1000 trip után 1.8 embernek voltak rossz pszichotikus élményei, 1.2 kísérelt meg öngyilkosságot és 0.2 hajtott végre „sikeres” öngyilkosságot.

„Figyelembe véve azt az óriási pszichikus hatást, választ, amit a szer indukál, leszögezhető, hogy az LSD meglepő módon biztonságos drog.” – írja.

De nem tagadható le, hogy igenis előfordultak (előfordulnak) öngyilkosságok, de ezek nagy valószínűséggel olyanoknál következnek be, akik egyébként is hajlamosak rá , netán már meg is kísérelték. A nem szándékosan elkövetett öngyilkosságok (balesetek) olyanoknál fordulhatnak elő, akik a szerről nem tudnak semmit, nincsenek tisztában veszélyeivel, netán még saját magukkal sem.

Látászavarok

Nyilvánvaló, hogy a hallucinációkat látászavarokként kezelhetjük. Valószínűleg a legtöbb hallucinációt a fényérzékelés megbolondulása okozza, a tárgyak színe és fényessége változik és ez okozza az alakváltozást, mozgást. Ezt támasztja alá, hogy a hallucinációk gyakoribbak éjszaka, amikor a fényhatások jobban érvényesülnek. Aki foglakozik számítógépes grafikával, annak úgy tűnhet, hogy a színek úgy változnak egy megvilágított felületen, mintha a színpalettát scrollozná egy rajzolóprogramban. Persze vannak olyan hallucinációk is (hullámzás, alakváltozás, folyás stb.), amit nem lehet a fényérzékelő központ zavarának számlájára írni, amikor komplex alakok, tárgyak jelennek meg és nem a létezők torzulnak. Ez a jelenség is azok közé tartozik, amelyek a tripet trippé teszik, az egyik legszórakoztatóbb effektus a kirándulás alatt, tehát az utazó számára nagyon is kívánatos jelenség.

Felhalmozódás

Felhalmozódhat-e az LSD a szerveztben, vagy kikristályosodhat-e? Az LSD kb. 30-40 óra után majdnem teljesen lebomlik a szervezetből, addig a testfolyadékokban kimutatható. (Részletesen: Bevezetés, 1. oldal.) Ezután egy kis ideig még megtalálható a gerincfolyadékban és az agyfolyadékban, majd onnan is lebomlik. Mivel az LSD kitűnően oldódik vízben, ezért az emberi szervezetben nem kristályosodik ki.

Botanika, gyártás (Biga)

Az LSD önmagában nem található meg a természetben, csak közeli kémiai rokona, a lysergic acid amid. Ez utóbbi az ergot (gabonanövények élősködő gombája) alkaloidákban, a hawaii törperózsafa magjában található meg. A mexikói törzsek (mazatékok, zapotékok és aztékok) által rituális szertartásokhoz használt ololiuqui-ban is megtalálhatóak az LSD alkotói. Hofmannak 1960-ban sikerült is az „ololiuqui” növényeiből (Rivea corymbosa, Ipomoea violacea) lysergic acid amidot kivonnia. Mivel az Ipomoea violacea (közismert nevén a hajnalfű) az USA-ban (és persze Magyarországon is) is megtalálható, elég sok kísérleteket végeztek vele. Az LAA-nak bizonyítottan hasonló hatása van, mint az LSD-nek, de kb. 20-ad olyan erősségben. A legtöbb ergolin alkaloidot a hawaii rózsafa magjaiban találták.

Az LSD gyártása komoly felszerelést és kémiai jártasságot kíván. Ennek ellenére természetesen sok „házi termék” is készül, kósza hírek szerint Magyarországon is készítenek már LSD-t. Talán nem kell különösen hangsúlyozni, hogy amíg valaki a saját agyával kísérletezik, addig a saját baja, de egy hibás terméket kivinni a piacra elég nagy felelőtlenség. Az angol nyelvű FAQ-ban van egy leírás, de rögtön így kezdődik: ne tedd.

Törvények (Biga)

Az USA-ban a kábítószerfogyasztás tetszőleges pénzbüntetéssel és/vagy legfeljebb 8 év börtönbüntetéssel sújtható, a kereskedelemért pedig akár életfogytiglannal is büntethetnek. Magyarországon nemrégiben, a FAQ kiadása előtt talán fél évvel lépett életbe az erre vonatkozó törvény. (Lásd: Hatályos magyar törvények.) A megfelelő eljárást nehezíti azonban, hogy a nepperek általában a kereskedelmi mennyiségként megállapított határon aluli mennyiséget tartanak csak maguknál, így a rendőrség csak nagyobb razziáknál, házkutatásoknál számíthat nagyobb sikerre. A fogyasztáson való rajtakapás az LSD-nél ritka, legalábbis körültekintően megszervezett utazásoknál. Ugyanis ha valaki túl van az LSD nevetési ingereket okozó fázisán, arról ránézésre nem nagyon lehet megállapítani, hogy trippel. Sajnos az LSD fogyasztást legtöbbször már későn, például öngyilkosságok, balesetek vagy pszichózis esetében állapítják meg.

Hatályos magyar törvények

282. §

(1) Aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, kínál, átad, forgalomba hoz, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a) üzletszerűen;
b) fegyveresen;
c) fiatalkorű vagy gyermekkorú személy felhasználásával követik el, illetve az elkövetés folytán ilyen személy jut kábítószerhez.

(3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a) jelentős mennyiségű kábítószerrel;
b) kábítószernek a hatósági előírások megszegésével való termesztésével, előállításával, megszerzésével, forgalomba hozatalával vagy kereskedelmével foglalkozó szervezet keretében követik el.

(4) Az (1)-(3) bekezés szerint büntetendő az is, aki a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.

(5) Aki kábítószerrel való visszaélésre irányuló előkészületeket követ el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) Aki az (1) bekezdésben írt kábítószerrel visszaélést csekély mennyiségre követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(7) Aki nagy nyilvánosság előtt kábítószerfogyasztásra hív fel, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

282./A § Nem büntethető, aki

a) csekély mennyiségű kábítószert saját használatára termeszt, állít elő, megszerez vagy tart;
b) kábítószer fogyasztással összefüggő – kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő – bűncselekményt követett el; feltéve, hogy az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig tartó folyamatos, kábítószerfüggőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben részesült.

LSD-kulcs

A Legfelsőbb Bíróság által „csekélynek” és „jelentősnek” minősített mennyiségek.

Halálos/mérgező adag: 0,0007 gramm (700 ug).
Csekély mennyiség: 0,007 gramm (7 mg).
Jelentős mennyiség: 0,07 gramm (70 mg).

Kimutatása (Biga)

Az LSD kimutatására általában a RIA leképező eljárást használják. A RIA eljárás 100 ug-os adagot kb. 30 óráig képes kimutatni. (Ezzel szemben például az amfetamint 72 órán keresztül) Ennek az adagnak minden duplázódása 5 órával hosszabbítja meg azt az időszakot, ameddig a szer kimutatható. Tehát pl. 800 ug bevétele 2 napig kimutathatóvá teszi az LSD-t. A gyakorlatban a RIA-ra alapozott tesztsorozatot használnak (AbuScreen), ami 0.020 nanogramm/milliliter-es pontossággal ki tudja mutatni a szert. A másik használatos tesztfajta az EMIT. E két tesztfajtának a közös tulajdonsága, hogy az LSD-t gyakorlatilag mindenhol kimutatja, tehát a vérben, a gerinc, ill. agyfolyadékben, a vizeletben és mindkettő csak pozitív/negatív választ képest adni. Ezek általános tesztek, tehát többféle kábítószer kimutatására képesek (marihuána, kokain, amfetaminok, ópium és PCP), normális esetben azonban az LSD teszet nem futtatják, hacsak a megrendelő külön nem kéri. Egyébként csak az alapteszt 15-25 dollárba kerül személyenként, erre jön még az LSD vizsgálat költsége.

A pozitív eredmény megerősítésére és pontos mennyiségi adatok megállapításához bonyolultabb vizsgálatok szükségesek. Ezek különféle kromatográfián alapuló vizsgálatok, nagysebességű rétegkromatográfiát (HPTLC) és gázkromatográfok, tömegspektrométerek (GC/MS) különféle fajtáit használják. Ezek a megerősítő vizsgálatok 0.1 nanogramm/milliliter-es koncentráció felett hatékonyak. Az LSD és metabolitája, az N-dimetil-LSD a beszedés után 4-6 és 8-10 óra után mutatható ki legjobban a vizeletben. A vizsgálat költsége kb. 50-60 dollár.

Megjegyzendő még, hogy az USA-ban csak az utóbbi vizsgálatokat fogadják el a bíróságokon, az első kettő csak „lehetséges ok” besorolást kaphat.

Az immunpróbás eljárások, mint a RIA is, a következőképp működnek. Állatokba a kimutatni kívánt drogot fecskendezik, aminek hatására az állat antitesteket kezd el termelni. Ezeket az antitesteket az állatból kivonják és radioaktívvá teszik. Az emberi vizeletbe (vagy egyéb testfolyadékba) téve az antitestek reagálnak a szerrel, ha az megtalálható a tesztfolyadékban. A kromatográfiás vizsgálatokkal a radioktívvá tett antitestek segítségével a folyadékban lévő drogkoncentrátum kiszámítható. A gázkromatográfiás módszerhez a talált LSD-t még át is kell alakítani annak N-tri-fluoroacetil deriváltjára, így lesz pontosan kimutatható.

Magyarországon is rendelkezésre állnak ezek a technikák. Rövidítések:

RIA: RadioImmunoAssay.
EMIT: Enzyme Multiplied ImmunoAssay Technique.
HPTLC: High Performance Thin Layer Chromatography.
GC/MS: Gas Chromatography/Mass Spectrometry.

Fogyasztás, függőség (Biga)

Kanadai felmérések szerint a fiatalok 7-15%-a legalább már egyszer kipróbálta az LSD-t, 9%-uk pedig rendszeresen használja. Az USA-ban egy kicsit magasabbak az értékek, egy mai felmérés szerint a 14 éven aluli fiataloknak 15%-a rendszeres kábítószerfogyasztó, de ez összesítve mutatja csak a kábítószereket, ebből nem tudni, mennyi az LSD százaléka. Magyarország a vasfüggöny eltűnése után (minden droggal foglalkozó műsorban 40-szer elhangzott) tranzitországból fogyasztó országgá is vált, tehát ha nálunk is végrehajtanának egy ilyen tesztet, hasonló eredmények lennének várhatóak. Az LSD-nél is kialakul hozzászokás, de ez csak kb.3-4 napig tart. Tehát másnap beszedve ugyanazt a mennyiséget nem várható hatás, csak sokkal nagyobb adag esetén. A hozzászokás 3-4 nap alatt megszűnik, tehát elvileg egy héten két „utazás” lehetséges, amit az „acidhead”-ek ki is használnak. Gyakoribb a hetente egyszeri alkalom (hétvégén), vagy mértéktartóbbaknál a havonta vagy a még ritkább trippelés.

Igazi lelki függőség az LSD-re akkor alakulhat ki, ha a drog csak egy pótszer ahhoz, hogy boldog legyél. Ilyenkor nehéz lehet abbahagyni, de meg lehet tenni. Igaz, hogy az LSD-s zenehallgatást és egy pár érdekes hatását nem pótolja semmi, de a nagyobb nyitottságot, a természet és az emberek szeretetét, érdekődést, kreativitást megőrzi az ember a tripelések befejezése után is. Jó kérdés akkor, hogy mennyi tripelés „egészséges”, mennyi nem jelent még függést. A kábítószerellenes tábor szerint már a második is függőség, de valójában az 1-2 havi egyszeri trip még nem függőség. Az igazi LSD függőség az, amikor már csak a szer toleranciája szab gátat az újabb trip-eknek. Az olyan trip-ek, amelyek ritkák, tervezettek, van céljuk, értelmük és majd egyszer befejeződnek, azok nem tekinthetőek még egy függőség okozóinak.

Beszerzési források

Az átlagos LSD fogyasztóhoz több, nem ritkán 3-4 lépcsőn keresztül jut el az anyag. Az első lépcső általában egy külföldi kapcsolat, de gyengébb szereknél (Ribizli) már itthoni gyártókra is lehet számítani. Létezik egy elosztó, aki a neppereknek adja tovább a szert. Innen már kerülhet a fogyasztóhoz, de több lépcső is lehet. Külföldről általában 5-600 forintnyi összegért kapják a 200 ug hatóanyagú bélyeget, az elosztóknak 800-1000-ért adják tovább és mire a fogyasztóhoz eljut, az összeg 1300-1500 forint körül alakul ki, de előfordulhat a 2000 forintos „végfelhasználói” ár is. A nepperek többsége diszkókban, szórakozóhelyeken fordul meg, bár az LSD nem diszkódrog. Ezenkívül megtalálhatóak acid party-kon, alternatív ifjúsági rendezvényeken, „olyan” zenét játszó együttesek koncertjein...

Megjelenési formái

Mivel az LSD fogyasztható adagja szabad szemmel nem látható mennyiségű, ezért a hatóanyagot oldják valamiben (pl. alkohol, víz, zselék) vagy papírra impregnálják.

Mikrodot: Apró gömböcskék különböző színezésben. A mikrodot általában nagyobb dózist tartalmaz, mint a bélyeg.

Zselé: Zselés állapotú anyag, közkedvelt felhasználása szemhéj alá, orrba juttatás. Kicsit „furcsább” fogyasztási mód, de a szem vagy az orr nyálkahártyáján a szer gyorsabban szívódik fel.

Bélyeg: Körülbelül negyedakkora, mint egy átlagos postai bélyeg. Rajta általában a nevére utaló rajzocska található. Nagyon sok fajta bélyeg létezik már a piacon, pl. „Varázsló” vagy „Asterix”, „Bart Simpson”, „Nagy láb”, „Ribizli”, „Buddha”, „Biciklis” vagy „Hofmann”, „Napocska”. Ezek általában koncentrátumban, tisztaságban különböznek egymástól, de más különbségek is lehetnek. Előfordul, hogy LSD-ként ALD-52-t adnak el (Sunshine), ami hatásában szinte ugyanaz, mint az LSD, de jóval gyengébb. A leggyakoribb adagok 100 és 300 mikrogramm közé esnek. A neveket kár nyilvántartani, hiszen szinte havonta jelennek meg újak, a Net-en megtalálhatóak a nevek és a bélyegek fotói. Ez a leggyakoribb elterjedési forma.

Tárolás

A bélyeget célszerű lezártan, fóliába, ezüstpapírba csomagolva hűvös helyen tartani, például hűtőszekrényben. Hűtve és levegőtől elzárva hónapokig eltartható. Fontos, hogy a bélyeg ne legyen melegen és ne érintkezzen nedvességgel, hiszen ezek az impregnált szert párologtatják ill. kioldják.

„Kompatíbilitási” problémák

Mivel mindnyájan kísérletező kedvűek vagyunk, óhatatlanul felmerül a gondolat: mi van ha az LSD-vel együtt kipróbálunk ezt-azt... Egy pár dolog, amiről vannak tapasztalatok:

Alkohol: Kevés alkohol semmilyen káros hatást nem okoz, talán még oldottabbá is teszi a trippelők hangulatát. Egyébként az alkohol hatását az LSD nagyban elnyomja, mivel az alkohol depresszáns, az LSD pedig hiperstimuláns. A két ellentétes hatású szer keverése nem ajánlott.

Hasis, marihuana: Közvetlenül bevétel előtt vagy bevétel utáni marihuanás cigaretta elszívása általában folyamatossá teszi a tripet, nincsenek kizökkenések. Ha a csúcson szívsz el egy joint-ot, akkor a marihuana erősíti az LSD hatását, felpörgeti a tripet. A csúcs utáni fogyasztás következménye, hogy a kijövetelnél sokszor visszahozza a trip hatásait.

Extasy, MDMA: Az MDMA nagyon jól kijön az LSD-vel, a kettőt együtt „candyflipping” hatásnak nevezik.

N2O: Több perces időtartamra feljuttat a trip legmagasabb (legmélyebb) fázisába. Csak tapasztaltaknak ajánlott.

Lítium (lítium hatóanyagú szerek): Felerősíti a szer hatását.
Niacin, B-3 vitamin: Csökkenti a szer hatását, esetenként leállítja a tripet.
C-vitamin: Felerősíti a szer hatását, csökkenti a paranoia kockázatát.

A trip (Biga, Naive)

Tripnek nevezzük azt az összejövetelt, élményt, ahol, amikor egy társaság találkozik és remélhetőleg egy megtervezett programmal, LSD segítségével igen jól érzi magát. Nehéz ezt igazából megfogalmazni, mert mindenki másképp érzi magát, mindenki esküszik a saját, bevált helyére és társaságára. Ha azt mondja valaki: „jót tripeltem”, ebből csak az derül ki, hogy nagyon jól érezte magát. Azért írtam, hogy remélhetőleg megtervezett, mert kellő tervezéssel a bad trip veszélye csökkenthető. Megszüntetni nem igazán lehet, főleg az első tripnél nehéz vagy lehetetlen megállapítani, hogy az illető hogyan fog viselkedni. Véleményem szerint az érzi magát jól a trip alatt, aki az egészet érdekességnek és nem élete nagy eseményének fogja fel. Ez nem jelenti azt, hogy később nem szabad foglalkozni mélyrehatóbb gondolatokkal, módszerekkel, filozófiával, de főleg az első tripre nem szabad így készülni.

Aki hagyja, hadd sodorják a gondolatai, hadd borítsák el a képek, érzések, aki a tripet egy ritka lehetőségnek veszi, hogy saját agyát egy „kicsit” más szemszögből és esetleg mélyebben megismerje, az nem ijed meg tőle. Aki fél attól, amit saját agyában (lelkében?) találhat, aki ellenáll és megpróbál leragadni egyes gondolatoknál, annak nagy esélye van egy bad trip-re. A „szakértők” külön tárgyalják a heavy trip-et, ami külsőségeiben nagyon hasonlít a bad trip-re, de egy nagy élmény, első szembesülés saját tudatalattinkkal, és nem követi sem rosszkedv, sem pszichózis. (Viszont a többi trippelőre elég negatívan hat a külső hasonlóságok miatt).

A trip aranyszabályai (Biga, Naive)

1. Ne trippelj egyedül.
2. Kerüld a trippelést idegenekkel.
3. Mindig legyen a csapatban legalább egy-két tapasztalt utazó.
4. Hagyd, hogy vigyen a szer, hallgass a kínai mondásra: Ne nézz szembe a sárkánnyal. Ülj fel a hátára és hagyd, hogy magával vigyen.
5. Nem tudsz repülni.
6. Ne idegesítd, piszkáld (paráztasd) a társaidat.
7. Ne vezess.
8. Lehetőleg kerüld a gyors járműveken való utazást.
9. Ne ijedj meg a látomásaidtól. A tied mind.

A trip tervezése

Itt megpróbálunk egy ajánlást adni a trip kellékeiről. Ez csak egy ajánlás, ami megpróbálja a veszélyekre is felhívni a figyelmet. Az, hogy egy helyet, vagy zenét veszélyesnek minősítünk, nem jelenti azt, hogy mindenkire az lenne. Lehet, hogy valakinek meg sem kottyan, esetleg élvezi, de a legtöbb embernek kellemetlen. Betépni pedig azért tép be az ember, hogy jól érezze magát, és nem azért, hogy rosszul legyen, vagy rémlátomásai legyenek. Ki lehet próbálni mindent saját felelősségre, aki erősnek érzi magát, de nem ajánlatos.

Mi kell egy triphez?

1. Barátságos környezet, lakályos szoba.
2. Jól összeszokott társaság.
3. Jó hifi berendezés.
4. Alkalmasan választott zene.
5. Kellemes hőmérséklet.
6. Étel, ital (legjobb: rostos narancslé).
7. Tripjátékok Tripvezető (guide).
8. Esetleges egy számítógép.

A legfontosabb dolog a trip megtervezése, ezzel rengeteg kockázati tényezőt kiszűrhetsz. Főleg az első tripnél (de szerintem mindegyiknél) a legfontosabb a barátságos környezet. Ismerős, lakályos szoba, lehetőleg sok fekvőhellyel és jó minőségű hifi berendezéssel. Mint írtam, szerintem a trip legjobb része a zenehallgatás, relaxáció, bár ezzel sokan vitatkoznak. Ezért fontos, hogy a zenét tökéletesen élvezni tudd. Legjobb egy jó minőségű hi-fi négy hangfallal, surround-os vagy neadjisten ProLogic processzoros erősítővel, de bármilyen elfogadható minőségű hangrendszer megteszi, ugyanis a trip alatt az agy átválallja a surround processzor szerepét. A jól összeszokott társaság, ahol mindenki mindenkit ismer, talán a legfontosabb. Természetesen nem lehet mindenkit teljesen megismerni, de nagy biztonsággal megállapítható, hogyan fog az illető a trip alatt viselkedni. Tehát:

A csapat

Egy jó csapat a legnagyobb garancia egy jó tripre. Olyan emberek legyenek, akiket el tudsz fogadni, amikor nevetnek, amikor sírnak, félnek vagy netán Istennel beszélnek. Legyen közöttük olyan, aki akkor is melletted van, ha bajba kerülsz és hajlandó a kezedet fogva végighallgatni, ha netán bad triped lenne. És persze legyenek olyanok, akikkel te is meg tudod ezt csinálni, ha valami baj van. Olyanok legyenek, akik:

1. Hasonló érdeklődésűek.
2. Lehet viccelni velük (illetve tudd, hogy kivel lehet és kivel nem).
3. Hasonló zenei érdeklődésük van.
4. Nincsen közöttük semmilyen „negatív” kapcsolat (szakítás, harag, reménytelen szerelem, stb.).

Lehetőleg legyen olyan ember a csapatban, aki már trippelt. Ideálisabb, ha több a tapasztalt, mint a tapasztalatlan. Ha viszont kialakult egy 4-6 fős csapat, akkor már nem tanácsos újakat beszervezni, azt a csoportot kell megtartani.

Érzelmek

Nem tanácsos, ha olyan ember van a csapatban, akivel előzőleg komolyabb érzelmi kapcsolat állt fent, de megszűnt, megromlott, megváltozott és ez az egyik fél számára negatív élmény. Ilyenkor ugyanis ezek az érzések erősebben törhetnek fel. Nem tiltott a tripek alatti ismerkedés, esetleg szex, de trip után gyakran megbánt dolgok ezek. Viszont nagyon kellemes egy „barát-barátnő kettesben” trip, egyesek szerint egy csókolózás (de akár több is, már akinek ilyenkor megy) zenére, jól betépve a legjobb dolog a világon. A társaság szempontjából viszont nem túl jó a „párokba” különülés, főleg, ha van valaki ilyen társ nélkül is a csapatban. Ilyenkor az ember hajlamos önzően csak magára gondolni, de nagyon rossz trip lehet ebből annak, aki kívülállónak érzi magát a párokat elnézve. Persze más a helyzet, ha mindenki párban van.

Döntések

A csoportban mindenkinek vétójoga van. Ha már egyvalaki nem akar valamit, az legyen döntő, akkor senki se csinálja. Ha valakinek nem tetszik egy zene, játék, hely, akkor azt hagyni kell. Ez nem olyan dolog, hogy „ha nem tetszik neki, menjen”, egy ilyen kis meg nem értésnek is súlyos következményei lehetnek a trip alatt. Javasolni bármit lehet, ha mindenki beleegyezik, akkor minden mehet. Tapasztaltabbak nyugodtan csinálhatják, hogy ha pl. nem tetszik egy zene, akkor még mindig ott a walkman vagy a diskman. Azért írom, hogy tapasztaltaknak, mert a kezdőknek eleinte minden zene új és nagyszerű.

Létszám

A létszám függ a helytől és a tapasztalt/tapasztalatlan aránytól a csoportban. Ha mindenki tapasztalt, 2-4 fő az ideális, ha vannak tapasztalatlanok, akkor 4-6 fő, de akkor legalább 2 tapasztalt legyen. Lehet olvasni, hogy 2 fő is elég, ha mindkettő tapasztalt. Ez valószínűleg a trip jellegétől függ, ha a meditálás, relaxáció a cél, akkor a kisebb létszám a tanácsos. Ha vidám tripparty lesz, sok tripjátékkal és beszélgetéssel, akkor a nagyobb csapat a jó. A csoport nagysága ennek ellenére 8 főnél nagyobb ne legyen, főleg ha valahol kint van a trip. Ugyanis minél nagyobb a csapat, annál nagyobb a az egyet nem értés, a szétválás – és így akár egy bad trip esélye is.

A hely kiválasztása

Apartman-trip

A szoba legyen tágas, a társaság kényelmesen elférjen benne, senki se rekesztődjön ki a közösségből helyhiány miatt. Persze nem kell annyi fekhely, lehet, hogy furcsán hangzik, de egész kényelmes a szőnyegen feküdve hallgatni a zenét, bár kétségkívül kényelmesebb egy díványon. Jó, ha a szobában sok érdekes mintázatú tárgy van, például szőnyegek, falvédők, fabútorok, faliszőnyegek. Ezek a tárgyak kellemes perceket (esetleg órákat!) szerezhetnek a társaságnak. Mondanom sem kell, biztosítva legyen, hogy a társaságot senki se zavarja, főleg olyanok ne, akik nem tudják, mi folyik ott. Ez nagyon kellemetlen lehet mind a trippelőknek, mind a betoppanó vendégnek. A szobából könnyen ki lehessen találni a mellékhelyiségbe, folyosóra, lehetőleg ne legyenek lépcsők, magas küszöbök, tehát semmilyen „akadály”, de később már ezek sem jelentenek gondot. A szobában legyen lehetőleg valamilyen innivaló (vagy „megközelíthető helyen”, legfinomabbak ilyenkor tapasztalatok szerint a rostos ivólék, a szénsavas italok inkább tripjátéknak tekinthetők a pezsgés miatt. Ijesztő tárgy lehetőleg ne legyen a szobában, se faragvány, se festmény, se szobor (illetve később nem árt egy kis ijesztegetés – kezdőknek nem ajánlatos).

Alternatív helyek

Sokan nem osztják azt a véleményt, hogy a legjobb tripek egy zárt szobában történhetnek. Igen, a legjobb nem is jó kifejezés. Legnyugodtabb, relaxációra legjobb, és kezdőknek ajánlott, inkább így lehetne mondani. Aki izgalmasabb tripre vágyik, menjen ki, de számoljon azzal, hogy betépett állapotban jóval több veszély leselkedik rá odakint. A viselkedésen kívül csak a pupillatágulás lehet árulkodó jel. Ha nappal mész, tanácsos napszemüveget hordani, ha ismerős helyen trippelsz és esetleg félsz a lebukástól. Számolj azzal is, hogy ha kimész és walkman-nel vagy discman-nel zenét hallgatsz, az eléggé felpörgeti a kinti tripet is.

Város

Ki lehet menni a városba, egy normális állapotban megtett séta lehet unalmas, de egy betépett társaság sétája mindennek mondható, csak unalmasnak nem! Minden fa, minden fal, még az útburkolat is rettenetesen izgalmasnak fog tűnni. Itt nem csak a hallucinációkról és képzavarokról van szó, hanem ilyenkor olyan dolgokat is észreveszel, amit normális állapotban nem. Ismert helyen is rengeteg új látnivaló várja az embert. Arra vigyázni kell, hogy nagyobb tömeg esetén kellemetlen, egyenesen rossz is lehet, hogy az ember azt hiszi, mindenki őt bámulja és mindenki tudja, hogy betépett. Ez nem igaz természetesen, ezt csak hisszed, a „vidám” fázis elmúlása után csak tüzetesebb vizsgálatra látszik, hogy nem stimmel valami. Külső szemlélők állítják, hogy egyáltalán nem feltűnő az utazó társaság – egészen addig, amíg el nem kezdenek valakivel beszélgetni. Elég ehhez egy ötlet, pl. hogy vásároljunk. Nem kizárt, hogy a társaság a bolt zárásáig a boltban marad és megőrjíti az eladókat. Ezzel szemben érdemes például moziba menni, de nem a legvéresebb akciófilmekre (ezektől egyenesen tartózkodj), hanem elgondolkodtatóbb, érdekesebb filmekre, nem árthat akár művészfilmeket is megnézni. Ez nem vicc, egy film egészen más úgy, mint normálisan. Nagyon izgalmasak lehetnek a kiállítások, a festmények, fényképek, hologramok, Vasarely-(vagy hasonló) képek megtekintése emlékezetes élmény maradhat. Idegen város veszélyesebb, de még izgalmasabb. Az LSD megzavarja a tér- és időérzékelést, ez egy idegen helyen még erősebben tapasztalható, egy hangulatos régi kort idéző városrésztől tényleg időutazónak érezheti magát az ember.

Koncertek, partyk

Ízléstől függően a jól megválasztott élőzene jó társaságban is nagy élmény, de veszélyesebb is, mint az apartman trip. Körültekintőbben kell tervezni, és nem elfelejteni, hogy a koncertet nem lehet lekapcsolni, mint a CD lejátszót, ha baj van.

Természet

Kimenni a természetbe egyes trippelők szerint a legszebb élmény. Feltéve persze, hogy jól választod ki a helyet. Egy egyébként is nagyon szép táj – egy erdő tisztása, egy hegy teteje, a tengerpart, egy tó környéke, ilyen hely elég sok van – betépett állapotban földöntúlian szép. Egy walkmannel zenét hallgatva ülni, nézni a tájat, vagy feküdni a fűben és nézni a csillagokat normálisan is nagyon jó, de ég és föld a különbség. Természetesen ilyenkor fel kell készülni a veszélyekre is, szerintem csak tapasztalt társaság vágjon bele egy ilyen kirándulásba, ami semmi esetre ne legyen: meredek, veszélyes helyen való fel/lemászás, barlangászat, úszás. Ezek még normálisan sem a legbiztonságosabb dolgok egy idegen helyen.

Ennek ellenére számos tapasztalat mutatja, hogy a hegyvidéki, sziklás, sőt tengerparti élmény egyáltalán nem veszélyes, igaz, fokozottabban figyelmet igényel, mint az apartman tripek. Felcammogni egy hegyre, megnézni a naplementét, óvatosan leereszkedni és a fák között sétálni egy walkmannel vagy hordozható magnóval, néha megállni, kicsomagolni a triptoy meglepetéseket, inni, enni, esetleg tábortüzet gyújtani és a parázsból figurákat építeni (persze csak az agyban), lemenni, befeküdni egy kényelmes, sötét szobába zenét hallgatni, sokak számára felejthetetlen emlék marad. Idővel a utazó megtanulja, hogy a trip alatt is ugyanúgy tudjon magára vigyázni.

Tehát a kinti tripelés inkább csak tapasztaltaknak ajánatos.

Időpont

Alapvetően kétféle lehetőség van trippelésre: nappal vagy éjszaka. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Éjszaka jobban érvényesülnek a hallucinációk, jobban lehet relaxálni a sötétben. Az sem utolsó szempont, hogy kevesebb a zavaró hatás, kevesebb kellemetlen meglepetés fordul elő. Hátránya, hogy másnap, a trip után egy kicsit nyomott az ember, mivel éjszaka nem tud ilyenkor aludni, de hát ez egy kiadós bulizás után is hasonlóképpen van. Nagyobb hátrány, hogy sokak számára ijesztőbb az éjszakai trip. Nappal viszont a trip végére már minden gond nélkül alhatsz és másnap frissen ébredsz. És persze, mivel nappal nagyobb az élet, több érdekességre, de több veszélyre is lehet számítani. Ilyenkor ugyanis (főleg apartman trip esetében) gondolj arra, hogy egy normális nap, ha tripelsz, egészen borzasztóvá válhat. Egy ismerős, rokon betoppanása, hirtelen telefoncsörgés nagyon elronthatja a tripet, így ezt a fajta utazást jobban meg kell szervezni.

A zene

A zene a kulcs a trippeléshez. A zene visz, sodor magával és változatja a gondolataid, a szívverésed, a hangulatod. A zene kiválasztása nagyon fontos. Vannak kifejezetten tripzenék, relaxációs zenék, de nem biztos, hogy ezek a legalkalmasabbak. Sokszor teljesen „normális” zenék is lehetnek varázslatosak, de előfordulhat, hogy kedvenc zenédet megriadva kapcsolod ki, ha trip alatt hallgatod. Az izgalmasabb utazásokhoz pergőbb tripzenék, acidzenék, trance valók, a relaxációhoz ezoterikus és ambient stílusú zenék. Ha az ember már kiélvezte a pergő gyorsaságot, előbb-utóbb egy kis nyugalomra vágyik, és akkor jöhetnek ezek a nyugodtan folyó ezoterikus dallamok, de persze nem mindenki igényli ezt. Általánosságban nem jók a túl gyors, túl sok ütőhangszert tartalmazó zenék, mint a hardcore, heavy metal, bár lehetnek kivételek. Mindenképpen a pszichedelikus, space rock, trance, ambient, ethno zenék ajánlatosak a tapasztalatok szerint.

Még magyarázatra vár az LSD és a zene kapcsolata. A tripzenéknek LSD alatt külön világuk van, gyakran trip alatt sokkal gazdagabb hangzásvilággal rendelkeznek, mint „normálisan” hallgatva. A pszichedelikus zenék pedig egyenesen teljesen mások, mint normálisan, sokszor fel sem ismerhetőek. Az LSD teljesen térbelivé teszi a zenét, a legjobb Dolby ProLogic surround rendszerek is ócskavasnak tekinthetőek egy darabka bélyeghez képest. Egyes együttesek által analóg szintikkel „kitenyésztett” trip-effektek teszik fel a zenékre a koronát, melyek egyedülálló élményt nyújtanak zenehallgatáskor. (Általában ezek az effektek „normál” zenehallgatás alatt idegesítőek, idétlenek is lehetnek, trip alatt viszont nagyon megdolgozzák az agyat.)

Zenék kiválogatásakor ajánlatos egy hallgatási sorrendet választani, amitől persze el lehet térni, de ne a trip közben kelljen keresgélni a zenéket. (mert nem mindig megy) Érdemes előkészíteni egy lágy, nyugtató CD-t vagy számot, arra az esetre, ha valakit nagyon megviselne egy zene. Ilyenkor a nyugtató zene sokat segít. Tippek a zeneválasztáskor:

Ozric Tentacles (space rock): „Normálisan” is nagyon jó, bár tripzene, sodró ritmussal, kitűnő hangszereléssel, izgató, hátborzongató tripeffektekkel. Ajánlott: Pungent Effungent, Strangeitude, Arborescence, Jurassic Shift, Erpland, Live Underslunky, Become the Other és a többi (is)...

Megatripolis: Nagy meglepetés csomag a rave/ambient kedvelőknek, angol guide-dal – firsttimereknek nem ajánlatos. Néhol igen agyzúzó hangszerek.

Hawkwind (rock): A pszichedelikus zene elismert királyai, szintén nagyon sodró, intenzív zenét csinálnak, de sok CD-jük (Alien 4, Brainstorm) talán egy kicsit veszélyes, túl mély és durva, semmiképp sem firsttimereknek. Profiknak viszont ajánlott kipróbálni, nagyon erősen pszichedelikus pl. Alien 4, It Is The Business Of Future To Be Dangerous, Business Trip, California Brainstorm, Space Bandits, Sonic Attack, Palace Spring.

Természetesen, az, hogy egy zenét durvának ítélünk, egyéni álláspontot tükröz. Ennek ellenére kezdőknek nem ajánljuk ezeket az albumokat, ugyanis a bad trip-et nem vezeti be semmi, gyorsan jön. Ha erősnek érzed magad, akkor viszont mindenképp próbáld ki ezeket a zenéket, ugyanis nagyon profi zene és nagyon elgondolkodtató, aktuális problémákkal (és problémáiddal) foglalkozik. Egyébként azért vannak szép Hawkwind számok is. A másik, hogy a Hawkwind sok motorhead stílusú számot is szerzett, amelyek egyáltalán nem pszichedelikusak, így előfordulhat, hogy olyan CD-t veszel, ami ugyan Hawkwind, de semmi köze a pszichedelikus zenéhez. Azt az albumot csillaggal jelöltük, amely nem teljes egészében pszichedelikus, tehát egy trip alatt nem biztos, hogy egészben le fog menni, csak bizonyos számok. Ezt azonban ne a szám eleje döntse el, mivel szokásos ravasz Hawkwind trükk, hogy a motoros rock-ként induló szám közepénél hirtelen iszonyatosan mély pzichedelikus számmá alakul át... Tehát a csillag ne rettentsen el, jól jön néha az a kis pihenő...

Dave Brock: Dave Brock a Hawkwind frontembere. Ennek megfelelően készüljünk fel a Strange Trips and Pipe Dreams c. szólóalbumára, amely hmm... nem kezdőknek.

Psychedelic Warlords: Változatosság kedvéért ez is Hawkwind, csak a White Zone c. technoalbumukat ezen a néven adták ki. Aki szereti a techno-t és ráadásul tripelni akar rá (mi másért olvasná különben ezt a FAQ-t), annak tetszeni fog. Van rajta pár elég súlyos szám (pl. a Strange Trips and Pipe Dreams-ről).

Ship of Fools: Close your Eyes Forget the World duplaalbum. Kitűnő pszichedelikus zene, néhol veszélyesen mély metafizikai gondolkodásra késztető részekkel. A dupla CD-ből a kék egy kicsit kedvesebb, a fekete viszont elég mély. Lehet folyamatosan hallgatni, tömény pszichedélia. Muszáj meghallgatni.

Esoteric/Esovision (ambient, relax): Nyugodt, relaxációs szintizene nyugtató, néha sodró ritmusokkal, némelyik szintén nagyon jó tripeffektekkel. Ajánlatos: Psychedelic Harmonies, Shamanism, The Holy Gral, Mantra.

Hallucinogen: Twisted.

Pink Floyd (rock): Ajánlatos: korai pszichedelikus albumok, ezenkívül Delicate Thunder of Sound duplaalbum, a későbbi albumok ugyan már nem vagy kevésbé pszichedelikusak, de biztonságos, „békés” trip-ekhez nagyon ajánlatosak.

Korai Öröm: Minden (1992, 1993, 1996). Különösen nagyon jók a CD kiadások, a Korai 93-as és a 96-os albumok. Igazi pszichedelikus csemege magyar ízekkel.

Másfél: Minden, bár néhol elég durva (főleg élőben).

Mike Oldfield: Ajánlatos: Ommadawn, Hergest Ridge, Distant Earth, Voyager (nagyon nyugtató dallamok, lejövetelhez inkább).

Porcupine Tree: Szintén nagyon profi zene, One Sunday of Life, ... albumok kitűnőek. Főleg azoknak, akik a békésebb, lágyabb zenét kedvelik.

Type O Negative: Inkább csak a Bloody Kisses album.

Prodigy: Ajánlatos: Music for the Jilted Generation/Narcotic Suite.

Orb, Mandragora, Eat Static, Magic Mushrooms Band, KMFDM, Vangelis.

Ha ezeket mind kipróbáltad, válogass a Delirium katalógusból, amelyben több száz pszichedelikus zene listája és ára található meg (delirium@mail.bogo.co.uk).

Hol lehet ezeket a CD-ket megvenni? Ozric Tentacles-t és Hawkwind-et néha egészen meglepő mennyiségben találhatsz az MCD-ben (Skála Metró mellett, Vörösmarty téren) és a Virgin-ben (Duna Plaza). Szintén sok CD-jük és sok más pszichedelikus zene van a Stereo-ban (Bartók Béla út) és az Indie Go-ban. Sajnos sok CD-t csak kintről lehet megszerezni, pl. a Delirium listáról megrendeléssel.

Az angol nyelvű FAQ ajánlásai:

Ambient: Egy rakás zene fut ma már ebben a kategóriában, elég nehéz megtalálni a valódi ambient zenéket, mivel ma már ezekben is sok a techo keveredés. Javasolt ambient zenék: Ashra Temple, John Cage, Cluster, Brian Eno, Robert Fripp, Steve Hillage, Daniel Lanois, Pink Floyd, David Toop & Max Eastley, Tangerine Dream és Tuu. A technósabb ambient zenék közül próbáld ki: Aphex Twin, James Bernard, FFWD, FSOL, Pete Namlook, The Orb (főleg az újabb szerzeményeik), William Orbit, Seafeel, Sun Electric és Terre Thaemlitz.

Ethno: Más kultúrák zenéi, főleg azok a zenék ajánlatosak, melyek valamilyen vallási, spirituális élményt nyújtanak, mint pl. sámánisztikus zene (dobok), ausztráliai dijeridoo, gregorián vagy buddhista szerzetesénekek, különösen a meditációs zenék. Ezekből rengeteg van, sok zeneboltban külön standot találunk erre a kategóriára. Dead Can Dance pl. kiváló.

Minimalism: Különösképp Terry Riley, Steve Reich, Philip Glass és Lamonte Young pszichoakusztikus zenéi. Riley valami hihetetlen jó. Csak műértőknek.

Silence: „The Music of Mother Nature” – azaz a természet hangjai, ez az egyik legjobb, muszáj kipróbálni.

Más: Sokan hallgatnak rap és industrial zenét. Ezek nagyon jók lehetnek, amikor szükség van rájuk, de trip alatt ijesztőek lehetnek, témájuk és szövegük miatt. Ezektől jobb addig tartózkodni, amíg teljesen meg nem ismered a szert. (Ha meg lehet egyáltalán...) A tartalmasabb technozenék (trance, acid, progresszív techno) kitűnőek lehetnek egyeseknek. Például az Orbital Orbital 2-je brilliáns – bár egyesek szerint a túl sok ütőhangszer nem egy jó dolog. Sokan szeretik ilyenkor a klasszikus zenét.

A zeneválasztásnál is nagy az alkat szerepe. Mindenkinek ajánlatos ennek ellenére kedvenc zenéinek kipróbálása, de a fentiek figyelembevételével csak óvatosan. Valószínűleg a trippelők világában két kategória alakul ki: a legjobb zene és a legjobb tripzene, de természetesen vannak olyan zenék, amelyek minden állapotban élvezetesek, talán ezek az igazi jó zenék. Érdemes filmek soundtrack-jeit is kipróbálni, például nagyon jó a Crow (főleg a szimfónikus változat).

Persze a zenéket csukott szemmel kell hallgatni a tökéletes elmerüléshez, videoklipekhez, utazáshoz, de a nyitott szemmel való zenehallgatás is alaposan felpörgeti a tripet.

Nagyon fontos, hogy a zene nem egyszerűen a trip egy kiegészítője, eszköze. Nagyon ügyelni kell, hogy mit hallgatunk ilyenkor, hiszen a gondolatokat, a képeket (a rosszakat is) a zene stimulálja. Tehát a legtöbb esetben a nem megfelelő zene felelős lehet a bad trip kiváltásáért.

A tripjátékok

A tripjátékok arra szolgálnak, hogy furcsa (vagy néha egészen normális) tárgyakkal összezavart érzékeidet még jobban összezavard, lehetőleg pozitív hatást (pontosabban: még több röhögést) kiváltva. Egy jól kiválasztott tripjátékkal nagyon emlékezetessé lehet tenni egy tripet.

Könyvek: egyeseknek nehéz ilyenkor olvasni, ha nem lehetetlen; mások szerint bizonyos könyveket csak ilyenkor lehet megérteni (ebben lehet valami); megint mások szerint hülyeség erre pazarolni az időt. Azért érdemes kipróbálni.

Déligyümölcsök, legjobb a narancs: Az íz, a minta, a forma varázslatos kombinációja. Narancslé is megteszi.

Kréták, ceruzák, filcek: rajzolni és festeni trip nélkül is nagyon jó. Hát még alatta...

Dobok: a dobolás csodálatos trance, spirituális élményt nyújthat. Vagy egyvalaki dobol a többieknek, vagy mindenki egy körben.

Zselatin alapú kaják, pudingok, gumicukrok. :) Sok kaját érdemes kipróbálni, a szénsavas üdítőket, a jégkrémeket, a bébiételt (!), a gyümölcsöket. Csak keveset, hiszen igazából nem enni akarunk, hanem csak „érezni”.

Izzó alakok a sötétben, de lehetőleg ne koponyák és csontvázak. Pl. izzó acid jel.

A virágok (főleg a frissek) színpompás látványt és nagyszerű érzést nyújtanak, nem ritkán mozognak és tekerednek.

Színes (főleg mintás) lufikat felfújni, nézegetni szintén nagyon szórakoztató, főleg, ha a belsejükbe valamilyen világító, fluoreszkáló dolgot teszünk.

Különböző izzó végű vagy foszforeszkáló pálcák, karikák, botok nagyszerű látványt nyújtanak sötétben. Mivel a fények a kitágult pupillának köszönhetően sokkal később tűnnek el, egész bonyolult dolgokat lehet rajzolgatni fényből.

A tükrök nagyon érdekesek, bár kissé veszélyesek. Nem mindenki képes elviselni a saját arcát ilyenkor. De érdemes kipróbálni, főleg ha sikerül torzító tükröket is szerezni.

Filmek: számítógépes animációs filmek, rajzfilmek és elgondolkodtató művészfilmek ajánlatosak. Óvakodjunk azonban David Lynch filmjeitől, a Született gyilkosoktól és társaiktól!

Hangszereken játszani (például gitáron, zongorán) egészen csodálatos, „érzem a zenét” érzést ad.

A természet a legjobb triptoy, kimenni, főleg éjszaka. Egy erdő éjjel, csillagos égbolttal, egy napfelkelte vagy naplemente egy tóparton vagy tengerparton normálisan sem egy utolsó látvány. De tapasztalatok szerint ezek a dolgok trip alatt a legcsodálatosabb dolgok az Univerzumban.

Tábortűz: egyrészt hidegebb időkben kellemes meleget ad, másrészt a tűz kialvása után, a parázs igen érdekes figurákat formál...

Stroboszkópok 20-30 Hz-re beállítva nagyon klassz dolgok, de egyeseknél rohamokat válthatnak ki, szóval kockázatosak, a pupilla tágultsága miatt akár szemkárosító is lehet (nem mintha normálisan egészséges lenne).

Hangjátékok, például csak magánhangzós hangokkal, vagy kitalált nyelven beszélni.

Maga a víz, meg lehet inni, folyatni, csobogtatni, rengeteg érdekes és vicces dolgot lehet vele elkövetni. Csak egyet ne! Ne fürödjünk ilyenkor mély vízben és felügyelet nélkül.

Általánosságban igaz, hogy főleg firsttimereknek minden tárgy, minden minta triptoy.

A tripvezető (guide)

A tripvezető (guide) olyan összejövetelekre ajánlott, ahol sok kezdő van, vagy ha „veszélyesebb” helyre megy a társaság. Ilyen embert találni elég nehéz, de sokat segíthet, ha valami baj van. Egyrészt ő találja ki a trippoénokat, ő adja a zenét és az esetleges számítógépes demókat mutatja, másrészt ha valami baj van, ő tud a legjobban segíteni. Tripvezető kétféle lehet, egyik, aki nem tép be (clear), vigyáz a többiekre, a zenét és a játékokat biztosítja (nagyobb felelőssége is van), a másik, aki szintén be van tépve és inkább a D.J. szerepét tölti be. Jobbára kezdőkből álló társaságban mindenképp ajánlott egy „clear” guide.

Nagydózisú utazások esetén is mindenképpen ajánlatos a clear guide, mert ilyenkor még a profik is segítségre szorulhatnak.

Számítógép

Sok FAQ-ban olvasható, hogy ne trippelj számítógéppel. Ez így nem igaz, csak vigyázni kell, ne ragadjon le senki a gép mellett. Érdemes demo-kat megnézni, érdekes képeket (fraktálok, minták, vannak külön ilyen képek), pszichedelikus utility-kat (forgó spirálok, változó minták). Lehet próbálkozni pszichedelikus modulok írásával, de a zenével kapcsolatban leírtak figyelembevételével. A fraktálok világa egyébként is érdekes, de más dolog egy fraktálban utazni és elmerülni, felismerni, hogy fraktáloknak mennyire mély jelentésük van.

Ne ess pánikba!

Könnyű ezt mondani, de néha annál nehezebb megtenni. Az a lényeg, azt kell megérteni, hogy amiket ilyenkor gondolunk, hallucinálunk, az mind-mind a saját agyunk szüleménye, tehát a „mi tulajdonunk”. Azaz ne féljünk a saját agyunktól, minél jobban ismerjük, annál kevésbé érhetnek meglepetések. Általában az első tripnél előjönnek a veszélyesebb gondolatok, de nem mindig. A lényeg annyi, hogy amíg nem túl vészes a helyzet, inkább hagyjuk magunkat sodorni, hadd szökelljen az agy, ha úgy érezzük, nem bírjuk, nyissuk ki a szemünket, váltsunk zenét, beszélgessünk, csináljunk mást.

Mi a teendő bad trip esetén? (Naive)

Nehéz helyzetek kezelése (Guide-oknak, Vezetőknek):

Mottó 1: Don't panic... :)
Mottó 2: Könnyű mondani...

Az alábbiakban 2 részre bontva találhatók a legjellemzőbb, „bad trip”-et okozó élmények és azok kezelése. Elsőnek a paranoiákról, majd az ún. heavy trip-ről lesz szó.

Paranoia – bad trip

Pszichikai eredetű rosszullétek

A paranoia fogalma kb.: valamilyen negatív (vizuális vagy pszichikai) élmény hatására kialakult beteges kényszerképzet, egy bizonyos gondolat túlzott előtérbe helyezése.

Nagyon sokféle paranoia (parázás) létezik, de mindenekelőtt külön kell tudni választani a pszichikai, ezenbelül a vizuális és gondolati paranoiákat, és a fizikai alapokra épülő rosszulléteket. Ezekről később részletesen...

Hogyan állapítható meg valakiről, hogy parázik? Nos, ijedt, félelmet sugárzó arckifejezés és a humorérzék teljes elvesztése. Súlyosabb, mélyebb parázásnál rémült kiabálás, rohangálás, vagy magzatpózba gömbölyödés, szóval észre lehet venni.

Minden parázásnak meg kell találnunk az okát, kiváltóját, hogy megfelelően tudjuk kezelni. Ha a „beparázott” személyt rá tudjuk ébreszteni a félelme alaptalanságára és valóban nyugodt körülmények között tudja folytatni a tripet, akkor remélhetőleg minden rendben lesz :) Egy a lényeg! A legcsekélyebb mértékben beparázott embert sem szabad egyedül hagyni!!!

De! Mindenekelőtt inkább próbáljuk megelőzni a bad tripeket, mint folyamatában próbálni segíteni. Ezért nagyon fontos a FAQ elején levő tanácsok betartása. A következőkben néhány gyakori (?) pszichikai paranoiáról, kezelésükről, megelőzésükről lesz szó.

Firsttimereknél, kezdőknél előfordul (nem gyakran), hogy olyan dolgokat vélnek látni, amelyektől megijednek (pl. bogarak a padlón, az utcán mindenhol rendőrök, hullák a földön... stb. :) Az egyén idegzetétől függ, hogy mennyire veszi komolyan ezeket, tanácsos ilyenkor a helyszín elhagyása, a fények megváltoztatása, és mindemellett megnyugtatni az illetőt, hogy valójában nincs ott semmi. Megelőzésére ajánlott a barátságos, ismert környezet kiválasztása és kis adag bevétele.

Ugyancsak firsttimereknél gyakoribb az „úristen meddig tart ez még?”, vagy az „örökre ilyen maradok?” jellegű gondolatok előtérbe helyezése. Ezekre az élmény hosszúsága miatt és az időérzék elvesztése miatt gondolnak néha. Elég könnyen kezelhető probléma, nem igazán lehet belehülyülni. :) Súlyosabb problémát jelent, ha valaki a társaságon belül ébreszt negatív érzéseket a másikban, kelt félelmet benne. Ezt muszáj megelőzni azzal, hogy jól összeszokott társaságban trippeljünk, és mindenki ismerjen mindenkit. Még így is előfordulhatnak nézeteltérések, vagy félreértelmezett nem verbális jelek, grimaszok, amelyek összeugraszthatnak két embert. Itt legjobb egy hamadik személy közbelépése (nem több!) és ha tényleg nem szándékos piszkálásról van szó akkor nagyon meggyőzően meg kell nyugtatni a feleket (hosszadalmas dolog!), hogy csak félreértésekről van szó és „dehogy akar ő bántani téged!”.

Problémát jelenthet, ha valakinek már volt bad tripje, előzőleg már parázott, de újra tripelni akar. Számítani lehet rá, hogy előbb-utóbb újra előjönnek az emlékei a rossz élményekről és attól ijed meg, hogy ismét megtörténik majd. Ha a múltbéli parázások okai tisztázottak akkor könnyebben ki lehet beszélni, meg lehet nyugtatni az illetőt. Itt is ajánlott a kis adag bevétele, és a helyszín lehetőleg ne ugyanaz legyen (!) ahol már egyszer rosszul lett az egyén.

Fizikai rosszullétek

Óriási felelőtlenség és majdhogynem öngyilkosság az, ha valaki gyógyszerre vesz be LSD-t! Legyen az bármilyen gyógyszer, a tripet megelőző 3-4 napos időszakban ne vegyük be! Ugyancsak nem ajánlatos fejfájással, fogfájással és egyáltalán semmilyen betegséggel tripelni! Ha valamilyen véletlen folytán, vagy ha az illető nem akar kilógni a társaságból és nem árulja el, hogy gyógyszert szedett, vagy fáj a feje, mondván: „áh, úgyse lesz semmi”; szóval ha valaki van ilyen felelőtlen magával szemben, akkor sem szabad egyedül hagyni, sőt kifejezetten vigyázni kell rá, és esetleg kényszerrel visszatartani attól, hogy bármit is cselekedjen, ami veszélyes lehet önmagára, vagy másra. Itt olyan mértékű lehet a személyiségváltozás és a paranoia, hogy az már komolyabb szaktudást, valószínűleg orvost igényel. Semmiképp ne adjunk további gyógyszereket, pl. nyugtatókat azzal a céllal, hogy hátha ez majd használ! Itt már nem segít a kibeszélés, a nyugtatgatás (bár azért számít valamit), mert a probléma nem pszichikai eredetű. Végső esetben meg lehet próbálni tejet itatni az illetővel, vagy ha van kéznél klórpromazin, akkor 50 mg orálisan.

De hangsúlyozom: NE TRIPELJ BETEGEN, VAGY GYÓGYSZER HATÁSA ALATT!!!

Az adag

A fizikai rosszullétekhez sorolhatóak, de pszichikailag kezelhetőek az olyan esetek, amikor a tapasztalt, vagy magukat tapasztaltnak vélő :) tripelők nagyon friss és nagyon tiszta anyaghoz jutnak hozzá és ugyanakkora adagtól, amit addig bevettek, a tiszta anyag miatt egy kétszer-háromszor erősebb tripet élnek át. Ha a dealer nem szólt előre az anyag erősségéről, akkor ez elég ijesztő is lehet. Előjöhetnek olyan gondolatok, hogy „úristen, most biztos beparázok!” és hasonlók. Itt tulajdonképpen annyit lehet tenni, hogy fokozottabb odafigyeléssel tripelni tovább, még jobban összetartani a csapatot és lehetőleg nem próbálkozni a trip leállításával. Minél jobban akarja valaki, hogy „kijöjjön” a tripből, annál jobban belehülyül abba, hogy nem tud kijönni. Végülis itt a félelemtől fél az ember. Tehát: DON'T WORRY! :) BE HAPPY!

Heavy trip

Leginkább erősen pszichedelikus zenék csukott szemmel való hallgatásakor (Ozrics, Hawkwind stb.) alakulhat ki. Itt is csak akkor, ha az illető még soha nem találkozott ilyenfajta zenével. Inkább csak firsttimereknél, de tapasztalt tripelőkkel is előfordulhat nagy adag és erős anyag bevételekor. Nem feltétlenül rossz élmény, bár a külső szemlélő nagyon rossznak láthatja. Egy tulajdonképpeni transzba esés történik az emberrel, a zene annyira átjárja és olyannyira elfelejteti vele a valós világot, hogy azt hiszi meghalt és ez már a túlvilág, vagy egy másik világ, ahová a lelke távozott. Ettől megijed és vissza akar kerülni a valós világba, amit hangoztat is általában. Tehát folyton ki akar jönni a tripből és nemigen lehet meggyőzni arról, hogy nem halt meg. A zenét ki kell kapcsolni és nem ajánlott utána egyáltalán zenét mutani az illetőnek. Semmiképpen sem szabad egyedülhagyni, mert felléphet olyan körülmény, hogy az illető azt fogja hinni a tulajdonképpeni valós világról, hogy csak az ő agyának a szüleménye. Mindenről azt fogja gondolni, hogy ő teremtette, tehát semmiképpen sem szabad egyedülhagyni és meg kell próbálni elmagyarázni neki a dolgok valódi állását. (Nehéz ügy.) Ugyancsak előfordulhat pszichedelikus zenék hallgatásakor, hogy az ember úgy érzi: rájött a világmindenség titkára. Nagyon egyszerűen kimondhatónak tűnik, de elég könnyen bele lehet hülyülni, ha megpróbáljuk. Jobb ha hagyjuk elúszni ezeket a gondolatokat...

Megelőzésére a következők ajánlottak: A firsttimerekkel előbb ismertessük meg a könnyedebb, nyugis zenéket, (pl. Mike Oldfield/OmmanDawn; Hergest Ridge;Tubular Bells stb.) és csak ezek után mutassunk meg EGY pszichedelikus zeneszámot. Utána ajánlatos megbeszélni az élményt, és ha minden rendben akkor mehet még egy szám, majd megint megkérdezni, hogy minden rendben van-e, és ha igen, megint le lehet egyet játszani, és így tovább, egészen addig, amíg biztonságban nem érzik magukat minden zenében. Mindezt természetesen kis adag fogyasztásával.

Végszó: Ha valakin megpróbálunk segíteni, azt csakis szeretetet és nyugalmat árasztva tegyük...

LSD és filozófia (Biga, Naive)

Az LSD és általában a hallucinogén drogok gazdag mítoszok és filozófiai elméletek gyártására ösztönzik az embereket. Ez a téma kívül esik a FAQ keretein, de egy pár szót illik róla szólni. Az LSD egyik legnagyobb filozófusa a már említett Leary volt, aki komplett elméletét dolgozta ki az LSD „vallásának”. A filozófia alapja nagyjából az, hogy az LSD tulajdonképpen nem is hat végig az agyra, hanem az agy előtt egy kaput, újabb valóságot nyit meg, feloldja az ember és az érzékelt valóság közötti kötelékeket, újabb világot tár fel. Ezzel egybevág, hogy tudományos vizsgálatok szerint az LSD aktív időszaka tíz perc-fél óra, míg egy trip eltarthat akár 7-8 óráig is.

Megvilágosodás, a tudat szabadsága, amit az LSD-vel gyorsan elérhetünk, szemben a jóga, a meditáció hosszas gyakorlásával szemben. Ezek a filozófiák általában sokat merítenek a keleti filozófiákból, buddhizmusból, taoizmusból (vagy pl. a Tibeti Halottaskönyvből – ld. Leary The Psychedelic Experience c. könyvét). Természetesen ez a mesterségesen okozott zavar valóban okoz pozitív változásokat, kitágítja az ember látókörét, fokozza kreativitását és más már említett változást is okoz. Sok kérdés merül fel talán most is a tartózkodó olvasóban: Elérhetőek-e ezek a változások a szer nélkül is? Miért nem tudjuk agyunkat mi magunk, kémiai szerek nélkül így beállítani, kihasználni? Valóban tartogat az evolúció olyan képességeket, amelyek még nem aktiválódtak, ott szunnyadnak az agyban? Elképzelhető, hogy az LSD egy tiltott terület kapuját nyitja meg?

Érdekes azon is elgondolkozni, hogy tulajdonképpen az LSD (és egyéb pszichedelikumok, mint a DMT, meszkalin, pejot, stb.) molekulái éppen azért ilyen hatákonyak, mert annyira hasonlítanak az emberi agy kulcsfontosságú (érzelmekért, érzékelésért felelő) neurotranszmitterére, a szerotoninra. Viszont, ha egyesek hallucinációnak nevezik az pszichedelikus állapotokat, akkor ugyanilyen joggal nevezhetjük hallucinációnak valós életünket is. Végtére is, az agy nem tud különbséget tenni, hogy receptorai egy szerotonint fogadtak, vagy egy LSD molekulát. Így vagy mindkét állapot hallucináció, vagy mindkettő valódi, csak más nézőpontból. Az utóbbi álláspont talán hihetőbbnek tűnik mindenki számára.

Több érdekes gondolat is összegyűlt már a témával kapcsolatban. Sokan beszámoltak a végtelen beégetettnek hitt korlátjának eltűnéséről. Sokan azt mondják, a Válasz ott van bedrótozva az agyunkban, de a valóságos világban megközelíthetetlen, érthetetlen lenne, csak a halálkor és a trip alatt ismerhető meg. Végtére is, a Válasz idő előtti megismerése az élet értelmetlenségét jelentené. Vagy ahogy a Galaxis Útikalauz Stopposoknak c. könyvben olvashatjuk, a Kérdés eleve kizárja a Választ... Sokan a feltárulkozó új területet, világot, amely a trip alatt elérhetővé válik, a számítógép operációs rendszerének legalsó, felhasználó számára megközelíthetetlen területével azonosítják.

Sokan ekkor értik csak meg igazán azt a gondolatot, hogy mindenki egy külön világot rejt magában...

Ha bővebben érdekelnek az ilyen gondolatok, ne hagyd ki a most következő, Cellux által írt rendkívül érdekes eszmefuttatást sem.

Más szemszögből (Cellux)

A félelemről

A félelem az ego találmánya. Az ego szűklátókörű, földi személyiséged. Félti önmagát, karrierjét, nehezen szerzett földi boldogságát, mert nem lát túl saját korlátain. Az ego reszket az ismeretlentől. Ha éjszaka, a sötétben botladozva szemed megakad egy ismeretlen tárgyon, az ego sorra gyártja az elméleteket arról, mi lehet az: szörnyű démon, mérges pók, vagy más fenevad. De ha felgyújtod a villanyt, láthatod, hogy egy partvis rémített halálra. Az ego minden benyomást, ami az agyba érkezik, kategorizálni igyekszik. Ha ez nem sikerül, akkor beindul a válaszreakció, a félelem.

A félelmet több módon is elkerülheted. Az egyik módszer, hogy nyitsz az agyadban egy külön kategóriát az acid élmények számára, és mindent, amit az ego nem tud racionalizálni, ide sorolsz (valószínűleg elég sok ilyen élményed lesz :)). A másik, amit egyes pszichológiai iskolák is javasolnak hasonló esetekben, hogy szembenézel a félelemmel és „beleveted magad a vicsorgó sárkány pofájába”. Ezt persze könnyű mondani, annál nehezebb megvalósítani. Csak olyanoknak javaslom, akik egyébként is szeretnek az élet veszélyes oldalán élni. A harmadik, és talán legjobb megoldás: megpróbálod kikapcsolni az egodat a trip idejére. Egyszerűen nem figyelsz oda arra, amit mond. Ha nem hagyod, hogy az egod erőszakkal megállítsa a benyomások áramlását, akkor minden félelmetes jelenség nemsokára magától elmerül az áradatban.

A trip olyan, mintha egy NAGYON gyorsfolyású folyón utaznál, egy matracon üldögélve. Amíg nyugiban ülsz, és szemlélődsz balra-jobbra (a trip mélyebb részein full 3D-ben), addig nincs gond. De ha megijedsz valami félelmetes igrictől, bepánikolsz, és mondjuk megkapaszkodsz egy fejed fölött belógó fa ágaiban, tuti, hogy lebuksz a matracról, aztán győzzél csak úszni utána.

Az idegenvezető(k)ről

A trip valóban utazás. Idegenvezető is jár mellé. Ha odafigyelsz, könnyen észreveheted, hogy valaki van a közelben és a háttérből irányítja mindazt, amit átélsz. Ne félj ettől a valakitől, próbáld meg szóra (gondolatra?) bírni, biztos sok érdekes dolog van a tarsolyában. Megmutathatja neked mindazt, amit valaha is tudni vagy látni akartál. Olyan ő, mint egy szellemi tanító, saját egyéniséggel, sőt humorral. Ha zenét hallgatsz, a zenét ő vezényli és ő vezet be annak rejtett világába (hi to the erps of the ozric tentacles!). Ha filozófiai gondolatmeneteket követsz, ő fonja a gondolatok fonalának végét. Lehet, hogy valójában a rejtett éned figyel téged. Barátkozz meg vele és ismerd meg önmagad!

A gondolkodásról

Amit gondolkodásnak hívunk, nem egyéb, mint a benyomások szavakká szervezése. Felmerül benned egy benyomás, és az agyad egyből nekiáll kifejezni azt, szavakat keres, mondatokat alkot, és ami ebből a „gépből” kijön, azt a szádra adja. Ám amíg az agy mondatalkotó képessége dolgozik, addig nem merülhet fel újabb benyomás. Benyomások csak akkor merülhetnek fel, amikor nincs mondatalkotás. Amikor az agy „üres”. Az acid – ilyen értelemben – kiüríti az agyat. Ezért a benyomások – ilyenkor – szünet nélkül áramlanak a tudatban. A mondatalkotó képesség persze nem tűnt el maradéktalanul, még mindig hajlamos vagy arra, hogy mondatokká formáld, amit átélsz. Ez a trip elején még talán lehetséges is. De később, ha bölcs vagy, lemondasz erről. Minek? Szavakkal kifejezni a kifejezhetetlent? Inkább hagyd, hogy magával ragadjon a benyomások immár szünet nélkül áramló áradata.

A benyomások áradata

A benyomások a tudatalattid világából erednek. Minél mélyebbre jutsz, annál inkább kinyílik ez a világ. A hétköznapi tudatállapot számára ez a világ nem látható, csak az igazi intuíció ritka pillanataiban. A benyomások között belső összefüggések állnak fent, ezért a benyomások áradata nem véletlenszerű. Amikor egy benyomás kiemelkedik a tudat felszínére, magával vonszolja hozzá közel álló társait is, és ezért a benyomások egymásra következésében koherencia fedezhető fel. A tudatfolyam mindig vezet valahová, de a megtett útra csak az tekinthet vissza, aki eljutott a célig. A végső megismerés fázisában a benyomások úgy követik egymást, mint egy spirális vonal mentén egymástól rögzített távolságra kijelölt pontok; ahogy közeledsz a spirális csúcsa felé, a tudatban úgy vándorolnak a benyomások, egyre gyorsuló tempóban, folyamatos logikai láncot, a megértés láncolatát alkotva. A spirál csúcsánál találod meg Istent.

Az időről

Az acid számottevően megváltoztatja az időérzékelést. Minél jobban belemélyedsz a tripbe, minél inkább a hatása alá kerülsz (azaz minél mélyebbre mész), annál nagyobb lesz az eltérés az objektív és a belső, szubjektív idő között. A legmélyebb állapotokban az idő már érzékelhető pillanatok egymásutánja, és egyre lassul, miközben a benyomások fénysebességgel száguldanak a tudatban. A trip csúcsán megáll az idő és az ember – számára meghatározhatatlan időtartamra – a pillanatban honol.

A lényegről

Saját tapasztalataim alapján: A misztikus élmény egyenértékű a dolgok gyökeréig hatolással. Az ember felismeri önnön transzcendentális természetét. Felismeri, hogy Isten lényege a Szeretet. Felismeri, hogy az élet játék, egy nagy varázslat, amelyben Isten varázsolja a világot, annak szellemi és anyagi oldalával együtt. Minden, ami mindennapi életünkben körülvesz minket, része a játéknak. A játék célja: a szépség érvényre juttatása. A szépség magában hordozza az értelmet. Az értelem egyenértékű a rendezettséggel. Az ember valóban Isten képmására teremtetett, ő is rendelkezik a teremtés képességével, mégha csak kis mértékben is. Mindegyikőnk ezt teszi: szüntelenül teremtünk, gondolatokat, elképzeléseket; először a tudatunkban, aztán ha nem ütközünk korlátokba, realizáljuk őket a fizikai világban is. A különbség főként abban áll, hogy nekünk, embereknek nincs tudomásunk arról, mi a tökéletes szépség, ezért alkotásaink, melyek a múlandó, földi ego hatása alatt születnek, soha nem lehetnek tökéletesek. A művészet lényege: folytonos törekvés arra, hogy megfogjuk és rögzítsük a tökéletességet. De ugyanez a lényege matematikának is.

Végső fokon nincs Jó és Rossz, csak a végletek közötti egyensúly van. Ha Jó van, Rossznak is kell lennie. Az élet lényegét a Yin-Yang szimbólum fejezi ki a legjobban.

És végül: nagy igazság van Jézus azon mondásában, hogy olyanná kell válnunk, mint a gyermekeknek, ha be akarunk jutni a mennyek országába.

Az elérhető legmagasabbról

Nem csak aciddal, hanem rengeteg más úton is (yoga, transzcendentális meditáció, vallásos extázis, aszketizmus, spontán megvilágosodás, stb.) a legmagasabb, amit az ember elérhet: az újraegyesülés a mindenki mélyén ott rejtőző közös eredettel (Isten, Teremtő, Tao, Lényeg, Lét, Szeretet, stb.) Ez az újraegyesülés nem jelenti az ember fizikai halálát, mert a halál csak akkor jön el, ha valaki megérett rá (és nem valószínű, hogy valakinek az élete pont egy acidtrip alatt teljesedik ki). Ez az állapot egyenértékű a yoga legmagasabb fokozatával, az abszolúttal való eggyéválással (a yogában aszampradnyata szamadhi, a buddhistáknál nirvana, a keresztényeknél üdvözülés). Ebben az állapotban nemhogy személyiség (ego), de tudat sincs többé, csak „önnön fényességében ragyogó létezés”.

A befelé vezető út

A hegy csúcsára számtalan ösvény vezet. Késznek kell lenned a „halálra”, azaz az egyéniséged, a személyiséged ideiglenes elvesztésére. Az első fázisban az acid megmutatja neked, miként zajlik az élet. Élő részesévé válsz az örvénylésnek, és ha fogékony vagy a szépségre, esztétikai mennyországban érezheted magad. Ha nem avatkozol bele a trip folyásába, akkor megfelelő karmikus háttér esetén (azaz ha nincs olyan tapasztalatod, élményed, hiedelmed, ami ezt megakadályozná) az acid előbb-utóbb lefosztja rólad a személyiséged (ez elég ijesztő testi tünetekkel járhat együtt – pl. úgy érzed, mintha a szívedből kiindulva valami fehér izzás széthasítaná a tested). Több ilyen „halálon” is keresztül kell menned, amíg el nem jutsz a meztelen lélek valóságáig. Olyan az egész, mintha egy hagyma lennél, amelyről valaki egymás után hántja le az újabb és újabb rétegeket. Amint előtűnik a legbelső mag, az ember megismeri Istent. Ha belátja, hogy a legbelső magra sincs többé szüksége, az is szétfoszlik és ezzel beáll a nirvána állapota.

A kifelé vezető út

Az egyesítettség állapota hirtelen ér véget. Nem tudod, mi történt, sem azt, hogy ki vagy, ki voltál azelőtt. Ez az újjászületés fázisa, amikor lassan újrateremtődik a személyiséged. Gyermekként állsz ilyenkor a külvilág csodái előtt, és túláradó érzékenységedet sérti minden durva megnyilatkozás. Maradj nyugodt, tudatosítsd magadban, mi történik, és csendes békével alakítsd magad, hogy a harmóniát magaddal vihesd a mindennapi életbe is.

Van-e köze az acid által kiváltott tapasztalatoknak a valósághoz?

Az egyik legproblémásabb kérdés. A válasz elsősorban attól függ, mit tartasz valóságnak (azaz hit kérdése). A nyugati világban felnőtt ember általában az őt körülvevő fizikai világot tartja az egyedüli objektív valóságnak, és mindazt, ami ettől eltér (pl. az álmok, a képzelet világát vagy a hallucinogén szerek által előidézett tudatállapotokat) csak az agyán belül létező, általa teremtett szubjektív valóságként fogja fel. Ebből a nézőpontból az acid hatása nem több, mint az agyadban létrehozott „zavar”, a neuronok tüzelése, stb., és minden tapasztalat (bármilyen furcsa és meglepő legyen is az) ennek a zavarnak a következménye. Ezzel szemben az ősi keleti társadalmakban honos létszemlélet szerint a fizikai világ csak maya, illúzió, az ember belső világának a tükröződése, amelyet a nem-tudás állapotában lévő ember egyedüli valóságként értelmez (azaz az okozatot tartja valóságnak, és nem látja a mögötte meghúzódó okot). Erről az oldalról nézve az acid bepillantást enged az igazi valóság természetébe, és rámutat a világ maya voltára.

A hozzáállás, a kulturális háttér, a hit, a világnézet, stb. nagyjából meghatározza, hogy valaki milyen tapasztalatokat szerez a trip alatt és azt is, hogy később ezekről a tapasztalatokról miképpen vélekedik. Személy szerint úgy gondolom, erre a kérdésre mindenkinek magának kell a választ megadnia. Én hajlok rá, hogy az acid világát valóságnak tekintsem (személyes tapasztalat alapján).

Leszokás az LSD-ről (Biga, Naive)

Mint írtam, az LSD nem alakít ki fizikai függőséget, csak pszichikai függőséget okoz. Ha az illető az LSD fogyasztóknak abba a kategóriájába tartozik, amelyik a szert csak kipróbálja, úgyszólván „tudományosan” érdekli a szer hatása (bár ezek a kipróbálások igen megszaporodhatnak :) – ugyanakkor könnyen meg is szűnhetnek), azoknak nem is okozhat nagy erőfeszítést a leszokás. Hiszen ha megtapasztalták, amire kíváncsiak voltak, élményeket szereztek és tartják magukat ahhoz, hogy ők ezt csak kipróbálták, tudják magukról, hogy ők kitűnően megvannak a szer nélkül is, akkor ez csak egy szimpla döntés lehet.

Ha ebbe a csoportba tartozol, a leszokás általában nem amiatt következik be, merthogy a szer káros lenne, vagy ilyesmi. Inkább azért, mert találtál egy sokkal jobb elfoglaltságot magadnak, eljött a nagy ő, aki nem értékeli ezt a „hobbidat”, vagy már kényelmetlen állandóan titkolni, esetleg hozzátartozóid előtt kitudódott, valaki bad tripje miatt te is bajba kerültél, vagy egyszerűen azért, mert az ember nem csinálhatja örökké, egyszer abba kell hagyni. Bonyolultabb a helyzet, ha az LSD egy hiánypótló az életedben, csak arra használod, hogy átlépj kedvenc világodba a gyűlölt hétköznapokból, csak szórakozásodat, barátaidat pótolja. Nehéz ilyenkor tanácsot adni, mégis több dolgot tehetsz. Az első a legrosszabb: nem változtsz semmit.

Ha hallottál az LSD személyiségváltoztató hatásáról, akkor beláthatod, hogy az elhúzódó, magányos, elkeseredett embert a szer gyakran használva még olyanabbá teszi. Ami ezután jön, a teljes elhidegülés az emberektől, mély depresszió, lelki leépülés, ami pedig akár testi bajokhoz is vezethet. A második már jobb megoldás, ugyan a kábítószerellenes tábor biztosan megkérdőjelezi, de talán a fokozatossága miatt mégis hasznos lehet. Ha nagyon hiányzik a szer, ne próbáld abbahagyni, menj el olyan társaságokba, akik nem csupán szórakozásból tripelnek. Próbáld a szert hasznos dolgokra használni, elemezd utazásbeli álmaid, gondolataid, próbálj olyan tevékenységeket, amelyekkel megnövekedett kreativitásodat használhatod, írj, szerezz zenét, verselj, fess vagy rajzolj a tripek után. Lényeg, hogy ne feledkezz bele a teljes önsajnálatba, próbáld a hasznodra fordítani az LSD-t.

Ha sikereket érsz el, utazásaid meg fognak ritkulni, mert az idődet mással fogod már tölteni, új barátaiddal és új hobbiddal. Mindez lehet, hogy elsőre furcsának hangzik, de próbáld ki. Kitűnő megoldási lehetőség lehet a yoga, az agykontroll is, amelyek sokak számára misztikumnak tűnnek, de tudományos alapjai vannak. Semmit sem vesztesz, ha elmész egy ilyen tanfolyamra, jó társaságba kerülsz és igen nagy eséllyel le fogsz szokni a szerről (legalábbis mint pótszerről – nem mondom, hogy örökre abba kell hagyni) – nem kell elhinni, csak ki kell próbálni.

Társadalmi megítélés (Biga, Naive)

Ez egy igen fontos dolog, úgyszólván a legfontosabb. Az LSD és általában a kábítószerek megítélése a társadalomban egyértelműen negatív. A társadalom szemében a kábítószer fogyasztása és kereskedelme egyértelműen bűn, mind erkölcsileg, mind a törvények szempontjából. A mai idősebb generációk a kábítószerről szinte semmit sem tudnak Az egyre terjedő felvilágosító műsorok, kampányok és drogszolgálatok révén már több információhoz lehet jutni. Természetesen csak a kábítószerek negatív hatásairól. Mi szükség a drogra, elég élvezet van az életben – mondja a drogellenes tábor. A válasz az, hogy nem minden drogot használnak csak az élvezet miatt.

Annak ellenére, hogy az LSD is illegális drog, az LSD-t fogyasztók többsége nem érzi rossznak, hogy ebbe a táborba tartozik. Ez nem teljesen egyértelmű, ugyanis egy kemény drogos (crack, kokain, heroin esetében) azért többnyire tisztában van vele, hogy rossz úton jár, csak általában képtelen ezen önerejéből változtatni. Azok a középkorúak, akik teljesen résztvettek a hippimozgalomban, azaz szedtek pszichedelikus szereket is, töbnyire nem bánták meg ezt. Ha eljön az az idő, amikor meg kell válni a tripektől, a tábor többségének nem okoz nagy gondot. Legtöbben úgy emlékeznek majd rá, hogy egy hasznos eszköz volt önmaguk és a világ megismerésében, de már nincsen rá szükségük.

A „semmi értelme” világban élünk. Még aki a felszínen kifogástalan életet él is, manapság egyre inkább elgondolkozik, hogy ez lenne az, amit egész életében elérni tudott, akart? Érdemes volt? A legtöbb ember erőt vesz magán és elhessegeti ezeket a gondolatokat. De azok gyakan visszatérnek. Ma a céltalanság, a depresszió, az életuntság, a kilátástalanság az egyik legnagyobb népbetegség, ami egyre inkább a mai fiatalokra jellemző. Akik egyrészt folytatták az előző generációk hagyományait, alkohollal próbálnak felejteni, és akik új módszert kerestek és megtalálták a drogokat. Aztán akiknek, Magyarországon különösen sokan, végleg elegük lett ebből a világból.

Mi eme nagy céltalanság oka? Közhelyek: felszínes kapcsolatok; műanyag, igénytelen világ; a pénz istenné válása; a természet pusztulása; az érzelmek háttérbe szorulása. Ezek a „közhelyek” egyre inkább sokkolják az embereket, sokan próbálnak ellene tenni, de a helyzet, úgy tűnik, egyre rosszabb. Egyáltalán nem csoda, hogy sokan próbálnak menekülni. Az LSD és a pszichedelikus drogok élvezői egy komplett világot kapnak, ami ugyan szintetikus, de legalább többnyire szép és mindenki szeret benne mindenkit, az embereket, a természetet. Mi lenne a megoldás? Nyilván, ha ehhez nem kellene semmilyen drog, ha ez menne magától.

Talán nem kellett volna leállítani az LSD-vel folytatott kísérleteket. Sokat lehetne tanulni az agyról, ha jobban tanulmányoznák ezeket a drogokat. Kinyerni belőle azokat a jó tulajdonságokat, amiért használják, megtanulni őket pusztán az aggyal segítségével használni. Természetesen nem arról van szó, hogy egy tökéletes, mellékhatások nélküli drogot előállítani. Nem, ez lenne a legrosszabb. Csak egyszerűen megtanulni eme segédeszköz nélkül azt, amit a pszichedelikus drogok nyújtanak: megvilágosodás, a zene érzése, a nyitottság, a természet szeretete. Amit a természeti, távol-keleti népek már nagyrészt tudnak és talán sokkal jobban is érzik magukat. Sokan úgy érzik, itt az ideje valamilyen Változásnak.

Egyes országok, köztük élen járva az USA keresztes hadjáratot indítottak a kábítószer ellen. Ha sikerül a kábítószerpiac teljes felszámolása (ami valószínűleg sohasem fog), akkor tekintsük át a világot, mi történne: Sokan (az LSD fogyasztók legnagyobb része) meg tudnak válni ettől a szenvedélyüktől, valami ugyan eltűnt az életükből és ezt megpróbálják helyettesíteni valamivel. Legjobb, de talán a legritkább eset lesz az, amikor ezt a szenvedélyt egy pozitív, kreatív szenvedéllyel sikerül majd helyettesíteni. Általános lesz a kábítószer élvezetének helyettesítése egy másik élvezettel. Így fellendül majd az alkoholizmus, a prostitúció, az agresszió megnyilvánulási formái. A kábítószerüzletben forgó pénz áthelyeződik a fegyverpiacra, a prostitúcióra, egyéb élvezeti cikkek piacára. Az erősebbek függőket erőszakkal kell majd leszoktatni a szerről, rengeteg elvonót kell felállítani. Ezeknek az embereknek a nagy része sohasem fogja újra megtalálni a helyét a társadalomban. (Nem mintha eddig lett volna helyük.)

Mi lehet talán a megoldás? A drogosok természetesen arra szavaznak, hogy legyenek legálisak a kábítószerek. Tekintsük át a helyzetet, mi történne ekkor a világban: Egyetlen előny talán az lenne, hogy a kábítószermaffia, a mai bűnözés egyik legnagyobb forrása megszűnne, mivel mindenki vehetne drogot. De egy halom hátránnyal kell azonban számolni. Leggyorsabban a kábítószereket mint hiánypótlót fogyasztók száma nőne meg ugrásszerűen. A fogyasztás úgy terjedne, mint a futótűz. Az állam megadóztatná a kereskedőket, az erkölcsi szempontok egyre inkább a háttérbe szorulnának a pénz mögött. Sokan esnének áldozatul a fizikai függőséget okozó drogoknak a „miért ne próbálnám ki” eset eredményeképpen, olyanok, akiknek egyáltalán nem lenne rá szükségük.

A lecsúszott emberek nagy százaléka, a lelki sérülésekkel küszködők nagy része elköltözne ebből a világból, egy álomvilágban folytatná az életét. Sokan elhanyagolnák munkájukat, mindennapi teendőiket, a személyes kapcsolatok, a valódi világgal való kapcsolatok leépülnének, a nyomor új kategóriája születne meg. Az így sem valami jó világ még sokkal rosszabb lenne. Akkor mit lehetne tenni? Csak a könnyű drogokat legálissá tenni, mint Hollandiában? Hol legyen a határ? Ki kaphat és ki nem veszélyesebb drogokat? Hiszen nagyobb mennyiségben a fűnek is pszichedelikus hatása van. Nyilvánvalóan nem igazán lehet ezt így szabályozni.

Valószínűleg a mai világ még sokáig meg fog maradni ebben az „egyensúlyhelyzetben”. Látható, hogy sem a teljes tiltás és teljes engedélyezés sem működne.

És persze a tiltott gyümölcs a legfinomabb, ezt is tudjuk. Amíg azonban a pszichedelikus drogok megítélése nem változik (úgy tűnik, nem is nagyon fog – bár azért betiltása előtt egyáltalán nem volt az LSD-nek olyan negatív megítélése, mint ma), addig a többség jobban teszi, ha távol tartja magát tőle.

Irodalom

LSD FAQ
Psychedelic Experience FAQ
Postulated Mechanism of LSD
High Dose FAQ
Psychological Effects of LSD
Albert Hofmann: My Problem Child
Usenet válogatások
Carl Sagan: Az Éden sárkányai – Tűnődések az emberi intelligencia jövőjéről
Dr. Bánki M. Csaba: Az agy évtizedében
Dr. Nagy-Lovass: Kábítószerek világa

„még mindig semmit sem tudunk az egészről”
© 1996-1997 Copyright Biga, Naive, Cellux.
Public Domain. Infos, questions, corrections to adress on Biga's homepage.

© Copyright 1997, 1997 Daath.


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK
 

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH nem hoz létre saját csoportoldalakat a közösségi hálókon (iWiW, Facebook, stb.).