Mit látnál abban a bizonyos tükörben?

DAATH

Ha egy szabad országban igazságtalanok a törvények, az embereknek kötelességük megszegni azokat.

Henry David Thoreau

Új hozzászólás

Lapozható lista

Kategória:

Filozófia

Létrehozó:

Létrehozás ideje:

2003. augusztus 6.

Utolsó hozzászólás:

2008. június 13.

Érdeklődés:

7022 letöltés
105 hozzászólás

Mit:

Hol:

anyagok

könyvtár

fórum

kapcsolatok

Felmérés: ELTE kannabiszhasználat önkontrollja
Felmérés: MOKE országos orvosi kannabisz felmérés
Felmérés: Global Drug Survey 2021
Tiltás: (jan. 1.) szigorúbb ÚPA büntetési tételek
Tiltás: (szept. 24.) 207 anyag lett C-listás
Könyv: Ayahuasca – A Lélek Indája

Mit látnál abban a bizonyos tükörben?

bombadiltoma, 2003. augusztus 6.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

2008. június 13. 07:55

már régen nincsenek céljaim,bezsákoltam mindent,itt van a taraisznyámban némi hamuba sült pogácsával.leülök egy kereszthez és várom a megtévedt vándorokat,olykor adok egy törésnyit az ételemből,egy kortyot az italomból.annyira nehéz jónak lenni:)

2008. június 13. 00:16

Örülök, hogy beindult a téma. Amúgy egyeseknek siekrült jobban megfogalmazva leírnia amire gondoltam :) Hogy mindig van vmi új célunk =)

2008. június 12. 22:38

akkor bizony neki nem való ez a tükör :). ezért nincs is ilyen. nekem tükör sem kell, ez csak annak kéne, akinek van célja, de valójában nem ismeri azt.

2008. június 12. 21:59

De az ember sosem elégszik meg a reálissal... ő mindig többet akar! :)

2008. június 12. 12:51

és ezzel elérve célját kész is a szubjektív tökéletes =)

2008. június 12. 12:45

ha az ember reálisat tűz ki célként, onnantól bármi megvalósítható =)

2008. június 12. 12:10

csak a nemtudásod tökéletes.
ha nem tudsz róla hogy nem tudod azt tökéletesen nem tudod.

nem sok különbséget látnék abban a tükörben, magasabb lennék egy fejjel, jobban hasonlítanék Pierce Brosnanhez.
amúgy meg minden amin változni akarok elérhető, csak ki kell fejlesztenem magamban pár tehetséget/adottságot tulajdonsággá közben.

nagyon igazad van akkor amikor azt mondod hogy lehet célnélkül létezni a világba néha. életem egyik legjobb napja volt amikor kikapcsoltam a telefonomat és elindultam sétálni egy fesztiválon. jöjjön aminek jönnie kell felkiáltással. igazán nem vegeta volt

2008. június 12. 01:48

nem feltétlen kell mindig hatalmas hű de nagy célkitűzés, nekem képzeld volt már olyan, hogy nem volt egy nappal célom, mégis remek nap volt, és nem vegetáltam. ha lenne egy ilyen tükör, akkor ha valaki aki tényleg boldog, és belenézne, önmagát látná reális tükörképként. Van tökéletes, nézdd csak meg a gyémántot kémialiag ;).Ha a boldogság a végcélod, és beteljesedik, akkor boldog leszel, ha boldogabb akarsz lenni, akkor boldogabbá teszed önamgad, nem értem miért tűnik ez annyira utópisztikusnak. de ha te nem akarsz boldogabb lenni, akkor szíved választása =). a tökéletest pedig hagyd a természetre ;)

2008. június 11. 17:59

Visszatérve az alapkérdésre:
Ha tényleg lenne egy ilyen tükör akkor sem az eredményt látnánk benne mert sosem az jelent örömet hogy hosszú út során elérjünk valamit, hanem maga az út. Ha mindent amit szeretnénk egyből megkapnánk akkor nem lennénk sose boldogak, nem tudnánk semminek se örülni. Ezért van annyi boldogtalan hirtelen gazdag ember.
A másik hogy célok nélkül az ember nem tud élni. A célok eléréséhez vezető útvesztő maga az élet! Ha minden ember csak 1 főcéllal születne annak elérése után megszűnne létezni, a legalapab vegetációnak se lenne értelme. Így ha valaki elér valamit amire sokáig készült, akkor végül kiderül arról a valamiről hogy nem arra volt hivatott, csupán egy állomás a "végső" cél felé.
Ezért nem szabad kitűzni célnak a boldogságot, mert csak részben elérhető. Olyan nincs hogy tökéletes. Se tökéletes tárgy, se tökéletes ember, se tökéletes élet.
A végére: A tükör nekem nem mutatna mást, csak egy elérhetetlen utópiát és még véletlenül sem egy lehetséges jövőt!
Ezért kell mindenkinek úgy élnie ahogy a lehetőségek szerint a legboldogabb és nem úgy ahogy a legboldogabbnak látná magát!
sztem! :)

2008. június 7. 03:30

Hát jó rég nem írt senki..nem baj frissítünk...
Őszintén szólva mélyen elgondolkodtatott a kérdés...
Elvégre ez változó...amit őszintén szívemből a legjobban akarok azért nincs, mert ha már meglenne akkor lenne más amit ugyanúgy akarok...többminden nem valósulhat meg...de egyetlen dolog sem emelkedhet ki annyira, hogy csak és tisztán azt akarjam....
Mindenesetre ezen még gondolkodni fogok..esetleg egy jó adag cucc mellett, hátha megnyílik az elmém valami értelmesebb felé...

2006. szeptember 20. 15:01

Emlékszem a Végtelen történet -es tükörre (egyébként nagyon szeretem az alkotást). Ha nincs tükör semmi baj. Erre (is) valók a pszihedelikus szerek :) !

Szerintem elsősorban saját magadnak higgy (persze ez sem lehet mindíg valós).

2006. szeptember 20. 09:21

"mit látnál egy olyan tükörben ami a szíved legmélyebb vágyát tükrözi vissza?" bárcsak létezne ilyen tükör sokat segítene...nagyon homályosan van egy kép amit látok benne csak az a baj hogy nem igazán válhatna valóra attól félek...részben a saját korlátaim miatt részben a mások által körém rakott és általam elfogadott korlátok miatt.
A Végtelen Történet című könyvben egy olyan tükör van, amiben meg azt látod meg ami igazából vagy. Először ezt kéne meglátnom először. Mert bár sokan mondanak rám sokmindent, nem tudom higyjek e nekik... vagy egyáltalán kinek higyjek ezzel kapcsolatban.meg úgy általában kinek higyjek.

2006. március 17. 16:16

Remélem egyszer csak a tükörképemet látom.

Ez egy ilyen nap, és körülöttem mindenki,
és kapom hogy nem vagyok olyan jó ember.. :(
ésés

2005. május 31. 15:03

magyarul a 22es csapdájába estek a dalai lámák és az lsd-k, és ha nagyon kétségbe esnek (mert ki ne esne bele a kettő ségbe ha csapdában van) akkor még vmi butaságot csinálnak, csapdában vannak, ilyenkor még képes is megölni magát, ilyen esetben nuku lsd, nuku láma, szóval a tény nem helyes 100%-ig,
értitek? :)

2005. május 29. 21:39

danika kérdésére a válasz, legalábbis az én nézőpontomból:

szerintem ez egy olyan önmagunk által generált illúzó amivel becsapjuk magunkat, és azt nem hinném, hogy annyira jó lenne az illúzió hogy úgy betépnél, hogy még a rákkeltő hatások is érvényesülnének -> tehát szvsz, annyira nem is igazi, mert valljuk be anélkül fabatkát sem ér az egész :)

2005. május 29. 21:24

Vagyis boccs, a "tibeti lámák"?

2005. május 29. 21:21

: )

Miért állítanak elő LSD-t a testükkel a Dalai-Lámák?

2005. május 29. 13:45

Tibeti lámák meditációval képesek lsd-t termelni a testukkel!
Bármit meglehet csinalni kellő meditácioval!

2005. május 15. 22:51

Na ez király amit írtál a poszthipnotikus szuggesztiórol (de hülye szó:), mert volt már egy ilyen gondolatflessem. Szóval az volt a lényege, hogy ha te olyan szinten uralnád az önhipnózist, hogy elképzelnéd, ahogy megtekersz és elszívsz egy spanglit, aztán meg jól betépsz tőle. Szerintem ez lehetséges és most látom, hogy ilyen tényleg kivitelezhető. Most akkor egy kérdés. Önbecsapás vagy új valóságkörnyezetteremtés? Kivülről nézve az illető becsapja magát, de belülről nézve te tényleg tekertél, tényleg érezted a füstöt és tényleg betéptél. Illúzió vagy valóság?

2005. május 15. 22:44

Gén szoktál betépve írni? Bevallom nekem is néha idegen szavak ugranak be előbb és baszok kigondolni a magyart. Brühühü lebuktam most milesz! :( :)

82. Én+te+ö=gén

2005. május 15. 17:22

danika:
"Érdekes feeling volt, sajnos ez a permanens eufória a lét gyönyöre miatt azóta elmúlt."

Netán az egzisztencia delektációjára utalsz eme ékes madzsarságú mondatodban? ;P

Most olvasom MAPS-on, hogy poszthipnotikus szuggesztió [utódelej-sugallat?] használatával a korábbi MDMA-érzést 8 alanyon 1 órán át, szerintük 60-100%-ban az eredetire emlékeztetö hatásfokkal sikerült fenntartatni. Hasonlóképpen ügyesen talán a gomba-tudatállapotot is elö lehet hozni.

2005. május 15. 15:36

Hm nekem az ilyen értelem kereséses motívumok nem szoktak előjönni tripp alatt. Mondjuk volt már, hogy meg akartam halni, de az azért volt, mert folyamat szenvedtem és nem volt túl kellemes állapot. Viszont utána meg teljesen boldog voltam, csak örültem a létnek, örültem hogy süt a nap, örültem hogy tapsolhatok, örültem hogy dobhatok egy sárgát a kertben, örültem, hogy rágyújthatok és felmerült a kérdés. Leszokjak? És ekkor éreztem, hogy a cigi már hozzátartozik a személyiségemhez. A gomba szépen lassan széthámozott és tripp után jöttek vissza a rétegek. Érdekes feeling volt, sajnos ez a permanens eufória a lét gyönyöre miatt azóta elmúlt...Bezzeg ha meg tudnám tartani én lennék a legboldogabb ember az tuti.

2005. május 15. 15:11

A múltkorihoz hasonló élményem volt sok-sok ember között... azthiszem tanulságos...
Tegnap "házibuliba" gombáztam, és valami hihetetlen volt, pedig csak egy bő egyest ettem meg...
Egy idö után semmihez nem lett kedvem, csak ültem, figyeltem, semmi több. A néha felmerülö gondolataim pusztán a néma szemlélödésem föbb észrevételeire vonatkoztak, nem akartam beszélgetni, semmit nem akartam csinálni.

Észrevettem azt, hogy az emberek, jól meghatározhato viselkedés mintákat ismételgetnek, és egy adott emberre jellemzö viselkedéshalmaz alkotta az ember - ahogy mondani szokás - stílusát, vagy személyiségét. Ugy éreztem, hogy egy adott környezetben, egy adott ember viselkedése teljesen meghatározott, az ö saját "viselkedéshalmazábol" vagy másszóval személyiségéböl, és az adott helyzetböl pontosan adódik az, amit gondol, vagy cselekszik, vagy beszél, vagy bármilyen mentális folyamata. Úgy éreztem, hogy az adott környezet, csupán kiválto oka annak, hogy a "látens" "viselkedések" a helyzetnek megfeleöen felmerüljenek. Az emberek csupán oyanok voltak, mint mondjuk a fák, amik hajladoznak a szélben, arra, amerre a szél fújja őket, és az emberek személyisége olyan volt, mint egy fának a sajátosságai, amik meghatározzák, hogyan viselkedik a szélben.
Aztán amikor kellőképpen meglepődtem, miféle világba keveredtem, önvizsgálatot kellett tartanom. Rá kellett jönnöm, hogy eddig a napig én is csak egy fa voltam, mint a többi ember, egy tehetetlen szemlélöje, és cselekvöje a környezetemnek, és ez mélységesen elkeserített...
Ilyen magányosnak még soha nem éreztem magam. Mintha minden ember, ismerösök, barátok, jó barátok átváltoztak volna valami majomszerü lényekké, ösemberekké, akikkel nem tudom megbeszélni, amit éppen átélek, nem tudják megérteni, felfogni, hiába is mondtam volna nekik, mert pusztán a saját személyiségüknek megfelelö reakciót kaptam volna az észrevételeimre, ami valószinüleg a teljes értetlenség, vagyis egyszerüen egy - te aztán jól készen vagy - kijelentés, és egy mosoly lett volna.

(az én beszédem is csak egy szellő lett volna, amitöl a fa egyszerüen hajlik egyet...)

Aztán egyfajta végtelenül nyugodt, ugyanakkor hatalmas elkeseredettség fogott el, mivel úgy éreztem, hogy a világ körülöttem, csak egy hatalmas zsibongó állatkert, ugyanakkor egy matematikai pontossággal müködtetett gépezet, ami állandóan változik, áramlik, van ami lassabban, van ami gyorsabban, de minden állandóan, a belsö természetéböl adódó szabályosságok és a természete kölcsönhatásábol adódóan...

Nem értettem, miért figyelem én ezt? Hogy kerültem ide, ebbe a hatalmas változó forgatagba? Miért ez az egész?
Csupán egyetlen vágyam maradt, nem kellett már sem cigi, sem társoság, beszélgetni nem akartam, éhes nem voltam, szomjas nem voltam, semmit nem akartam csinálni, pusztán arra vágytam, hogy kikerüljek ebböl a forgatagbol, látni akartam, hogy mi ez az egész, és én miért vagyok itt? ezenkivül semmit nem találtam fontosnak, semminek nem tulajdonítöttam jelentőséget, semmit nem tartottam lényegesnek.
Ez maradt az egyetlen vonás, ami felmerült az én személyiségemböl, függetlenül attól, miféle szél fújt körülöttem...

2005. május 14. 22:38

Ez durca volt Áki! :) Most láttam meg a miért kérdés belső lényegét, amikor magadtól kérdezel magadról. Azalaza, hogy egy jókérdéssel egy jó időpontban mindjárt más nézőpontba tudsz kerülni. Ez olyan, mint amikor hangtalanul nézed a megasztárt betrippezve. Gondolatok, hogy mi ez. Emberek pattognak meg színészkednek egy helyen és mindenkinek nagyon tetszik. Főleg, ha rájuk meg a kamera, mert akkor már integetni is lehet anyunak vagy épp a haveroknak a suliból! Jujj-juijj de jó nekik! :)) Nagyon súlytós a téjvéj. Beszív és ottart, hogy már végül benne létezel. Grrr. Nem trippezel akkor is ez történik, csak sokkal kisebb léptékben. Szellemi terrorizmus? Menjünk tüntetni bazze...Ja de ahoz is kell média, hogy mások is megtudják. Szopás.

2005. május 14. 11:21

Három napja megettem kb másfél gombát, elöször csak röhögtünk, meg elvoltunk. (setting: erdöben sétálgatás elöször kettö, aztán egy haverommal, ök is kajáltak). Aztán ahogy "hazafele" mentünk, rácsavarodtunk egy központi gondolatra:
Miért vagyunk itt? Miért megyünk valahova? Miért vagyunk egyáltalán? Aztán lefeküdtünk a fübe, és félelmetes önszembesítés - világszembesítés "flessünk" volt...

A világ rohanó, változó forgatagában nem láttuk semmi értelmét, hogy menjünk valahova, ameddig még azt se tudtuk, miért vagyunk egyáltalán? Nem értettük, hogy az emberek hogy mehetnek minden fele, ezerféle dolgot csinálni, ugy, hogy egy pillanatra meg nem állnak, és meg nem kérdezik maguktól: MIÉRT?
Miért vagyok? Igazábol rá kellett döbbeneünk, hogy minden ami a világban van, azért van, hogy elterelje a figyelmet az élet legalapvetöbb kérdéseiröl. Ugy éreztük, hogy az ember csupán egy okos állat, de nem több mint egy állat, mert nem érdekli, miért van.
Még ha véletlenül kényelmetlen kételyek kezdenék is el gyötörni annak értelmét illetöen amit csinál, ne adj Isten feltenné magának a kérdést, miért vagyok? - akkor is csak megijed, egyfajta furcsa félelem fogja el és még jobban belemerül abba amivel foglakozik, elhessegeti ezeket az "abnormális" gondolatokat...
Nem találtunk semmi fogódzkodót, semmi értelmet a világban. Nem találtuk létünk értelmét, nem találtuk az énünket, nem tudtuk, az énünk miért van itt? miért van ebben a világban?
Félelmetes tökör volt ez... szavakban visszaadhatatlan...
Azthiszem az öszinteség a legfájdalmasabb dolog a világon, a tiszta tükör pedig a legfélelmetesebb...

Az egész olyan volt, mintha felébredtünk volna, és nem értettük, hogyan képesek az emberek ugy élni az életüket, hogy soha fel nem ébrednek... Aki pedig véletlenül felébred egy pillanatra, az megijed, és gyorsan ismét elalszik...

2005. április 24. 21:28

2005. április 23. 22:31

Néha, ha tükörbenézek, változó arcot látok...eddig még sosem láttam meg a dolgok végét. Talán nem merem

2005. április 23. 22:15

Mien tükörben attól függ...a görbében a sötétséget valszeg...van egyenes tükör? ( Színről színre )

2004. augusztus 14. 22:56

H. P. Lovecraft - A toronyszoba ablaka

"... toronyszobájának déli falába rendkívül különös, hatalmas, kerek tejüveg ablakot épített be, amelyről csak annyit mondott, hogy igen régi, és ázsiai utazásai során bukkant rá és vásárolt meg. Egy ízben "lengi üvegnek" nevezte...

...De immár tudom, hogy a toronyszoba tejüveg ablaka más dimenziókba, idegen térbe és időbe nyíló hatalmas ajtó volt - olyan tájakra, ahol Wilbur Akeley megtalálni remélte a Föld és a csillagközi űr rejtett zugait, ahol az Ősistenek utódai - és maguk az Ősistenek is - örökre eltűntek, és új felemelkedésükre várnak. A lengi üveg - amely akár a Hiádokról is származhatott, mert sosem tudtam meg, hol szerezte unokabátyám..."
http://olvasoterem.uw.hu/print.php?entry=kszn/h_p_lovecraft/a_toronyszoba_ablaka.txt

;)))

2004. augusztus 13. 10:42

szerezni kéne lengi üveget

2003. december 10. 09:27

Ezt kérdeztem. Köszi!

2003. december 9. 17:35

Sms, enteogéneknek a hallucinogén anyagokat nevezik. Ez a szó jelentése. Másodlagosan enteogénnek neveznek minden olyan pszichoaktív anyagot, amit tradicionálisan vallásos célokból használnak vagy használtak.

A szó etimológiailag úgy lett összerakva, hogy az "enteosz" a lélekkel való betöltöttséget jelenti, mint a szerelem, a művészi ihletettség, vagy a vallásos betöltöttség. (szó szerint: 'az isteni belül'). Ógörög téma... A "-gén" képző pedig az ilyenné tévő, ilyenné váló, a megvalósulást jelenti. Mint a a többi -gén képző esetében. Vagyis akkor valami olyasmit jelentene az 'enteogén', hogy "megihlető", "lélekkel betöltő", "az istenit belsővé tevő".

Ezt kérdezted? Mert nem volt világos, pontosan mire gondolsz.

Érdekes egyébként a "pszichedelikus" szó etimológiájával, "szó szerinti jelentésével" való kontraszt. Az ugyanis meg éppen a a belső dolgok megjelenővé, 'külsővé' válására utal.

2003. december 9. 10:26

Konkrétan mit jelent az "enteogén" kifejezés?

2003. december 9. 04:53

Ezek a mágikus vagy okkult vagy sámánista gyakorlatok elég érdekes, hogy milyen tekintetben lehetnek hozzáférhetőek a mi számunkra. Azt szokták emlegetni, hogy a potens enteogének milyen veszélyesek az avatatlan vagy felkészületlen számára, és én valahogy úgy érzem, hogy az enteogének használatában a legtöbbünkben megvannak azok az egészséges tudattalan blokkok, amik elszigetelnek minket az igazán veszélyes szellemi tartományoktól. Ez ugyanaz a blokk, ami a vegyileg nem befolyásolt, hétköznapi tudatosságban mederben tartják az embert.

Persze vannak olyan anyagok, amiknél ezek a blokkok kevésbé működnek, és valahogy jobban ráveszik az embert, hogy feloldja azokat. Amolyan féltékeny és erőszakos és szenvedélyes járművek. Mint amilyenek a hallucinogén burgonyafélék lehetnek például.

De akárhogy is, elképzelhetőnek tartom, hogy bárkivel előfordulhat, főleg nagy dózisnál, és főleg, ha vannak okkult gyakorlati szándékai a fogyasztással, hogy kinyit olyan kapukat, amikhez tényleg nem elég avatott és nem elég felkészült. A hétköznapi tudatosság számára ez elég kiszámíthatatlan lehet, hiszen nem tudhatja, hogy mire hajlandó a mélyebb értelemben vett személye. Én például tudom, hogy a pszilocibin gombával kioldott személyem milyen kis fegyelmezett és szolidan medertartó lélek, de lehet, hogy ha beharapnék egy nagy marék gombát, és az ölembe vennék egy fekete tükröt, például, akkor utána egyenesen szállíthatnának az elmegyógyintézetbe. Nem tudhatom. Az emberek nagyrésze nem teszi ki magát ilyen veszélyeknek, mert már eleve nem túlozza el a dózist, vagy tartózkodik a már szagról vadállat anyagoktól, vagy nem hozza magát a hatás alatt a szakadék peremére, vagy csak eltereli magát az igazi mélységtől, megelégszik egy nem-annyira-mélységgel.

Érdemes olyasmit hajtani, amihez azért csak sejtjük, hogy kevesek vagyunk mi a magunk modernnyugati spirituális nullszinjével? Nem tudom, hogy egyáltalán képesek lehetünk-e tudatos elhatározással befolyásolni, hogy mit vállalunk be ilyen téren.

Cica, azt hinni, hogy az önismeret tárgyi ismeret, az mindig önhittség, ami leszakítja az embert saját életének valódi forrásáról és táplálójáról. Az önismeret mindig csak transzcendens ismeret, vagyis csak egy metafora arról, ami valójában nem tehető az emberi tudás tárgyává. Egy ember valódi micsodaságának, miféleségének és mivégettségének tudása nem az emberben van, hanem abban, amiben az ember van, amiben az ember értelmet és érvényességet nyer. Ha az ember nem ennek a láthatatlan, eredeti önazonosságának próbál megfelelni, hanem saját önképe szerint próbálja meghatározzni önmagát, akkor az öncélúságot, vagyis betegséget jelent, és elveszi az embertől az életet. Én legalábbis így tekintem ezt a kérdést.

65. Biga Cubensis

2003. december 8. 15:40

Ismeritek a Don Juan tanításaiból a tükrös játékot? Patak vizébe tükröt tartani és "emelkedett tudomással" csak nézni... Régebben terveztük, de aztán elmaradt. Talán szerencsére :-)

2003. december 8. 14:20

"Igen, nem ismerem önmagam, pedig milyen jó azt gondolni, hogy igen! Ez pökhendiség? Vagy félelem attól, hogy kiszámíthatatlan leszek?"

Ehhez a Siphershnek is látnia kellett volna már a Dogville-t, nem?

2003. december 8. 14:10

Siphers írta: "'Bélyeggel' meg a tükörben Önmagadat látod, csak hát ugye megszoktad, hogy normálisan az a bizonyos részed látja a tükörben önmagáról alkotott képét. Ehhez képest meg Önmagadat látni teljesen idegen élmény lehet."

Igen, nem ismerem önmagam, pedig milyen jó azt gondolni, hogy igen! Ez pökhendiség? Vagy félelem attól, hogy kiszámíthatatlan leszek?

2003. december 7. 14:54

Persze, én is kedvelem a tükröt. Úgy érzem, hogy kitapogattam a határait a lenge tükörbebámulásnak. Én már nem fogok "véletlenül" belezuhanni a mély tükörbe-bámulásba. De tudatosan egyszer lehet, hogy kipróbálom.

61. bombadiltoma

2003. december 7. 12:04

Lehet veszélyes dolog, de lehet egyszerűen szórakoztató és érdekes is. Nekem ilyen volt. Ezerféle arcomat láttam, gyerekarcomat, aggastyánarcomat, nőarcomat, nemnőarcomat, dühösarcomat, vidámarcomat, szivárványarcomat, szürkearcomat stb. stb. És a tükör himbát csinált a fürdőszobából, amit kedvemre ingathattam, ha engedtem begyorsult, és ha lenéztem a földre meg is tudtam állítani. Jó játék volt. Lenyűgöző játék.

2003. december 7. 05:27

Ha tippelnem kellene, én azt mondanám, hogy nem karma, nem Isten, hanem az vagy Te. Aki meg "úgy látja, hogy...", az teneked csak egy részed, egy vetületed.

'Bélyeggel' meg a tükörben Önmagadat látod, csak hát ugye megszoktad, hogy normálisan az a bizonyos részed látja a tükörben önmagáról alkotott képét. Ehhez képest meg Önmagadat látni teljesen idegen élmény lehet.

ui.: bebélyegezve a tükröt bámulni veszélyes dolog.

2003. december 2. 10:13

Ha belenézek a tükörbe, úgy látom, hogy nem én élek, hanem valami él bennem. Valaki irányít, sodor, mondjuk talán a karma vagy Isten? Valaki, aki többet tud mint én. Egyébként is így érzek, de ilyenkor még ráadásul poénos is a dolog. Bélyeggel pedig ismeretlen az, aki visszanéz.

2003. november 22. 14:03

szétolvadt az arcom, majd a testem is, a színek megmutatták a színes színtelenséget, aztán visszatisztultam, az arcom fortyogott...aztán hirtelen váltás:
csak a mögöttem lévö fürdöszobát láttam benne...
talamon egy darabig nézett velem szembe, aztán PUKK
eltünt, a tükör úgy döntött, hogy most engem kihagy, furcsamód vizslattam a mögöttem lévö csempéket, kádat...
persze ettöl a vizslatástól egy fél percen belül visszatértem a képbe, aztán mittomén

2003. október 7. 16:33

Szerintem remek könyv. De komolyan. Én nem szeretek olvasni, de ezt a könyvet csak akkor tettem le, ha már majd szomjanhaltam, vagy nagyon kellett pisilnem. Nagyon jól van megírva és a film közelébe sem ér az elolvasásával szerzett élményhez.
Meg egy csomó részt kihagytak. pl.: bombadiltomát is.
ID

56. bombadiltoma

2003. október 2. 21:43

Ja úgy :) Azt bezony ki. Vagy 18 évvel ezelőtt. Úgy rángattam ki apám kezéből, aki mindig egy kötettel előrébb tartott ... :)

2003. október 2. 18:20

Nem, nem! A nevedre gondoltam. Gyűrűk Ura! azt olvastam ki.

54. bombadiltoma

2003. szeptember 28. 16:58

[Én személy szerint nem rajongok a Harry Potterért, csak ez a tükör dolog tetszett benne....]

2003. szeptember 28. 13:09

Jó látni, hogy vannak akik olvasnak jó könyveket.
bombadiltoma te elolvastad az egészet? én mind a 3-at kiolvastam

A tükrök felettéb különös dolgok.

ID

2003. szeptember 16. 08:52

LaZa én értem a tükröket, nekünk is ilyen típusú tükrünk van... Énis össze szoktam állítani, és így több szögben is benne vagyok, végtelenítve önmagamat...

2003. szeptember 16. 07:44

[+ képernyőrecsavarodva=]
Vastag,puha,zöld mohával borított, hatalmas sziklatömböt.

50. bombadiltoma

2003. szeptember 10. 03:23

[Ugyan az itteni rendhez igazodva mindenhova szetkanyargózott e számomra igen kedves topik és az eredeti kérdés, hogy mit látnál HP szíved legigazibb vágyát megmutató tükrében, szépen elveszett a jótékony feledés homályában, vagy átszublimált a szűrőiteken keresztül, én még mindig az eredeti kérdés csodás paradoxonánál tartok. Azt hiszem megértést látnék abban a tükörben, hogy én is értek és én is értve vagyok... de ez itten csak egy szociális igényből támadt hozzászólás, így csak erre a közhelyre futotta... Jó éjt mindenkinek aki alszik és annak is, akit az agya, vagy egyéb dolog bagolykodásra ítél.]

2003. szeptember 9. 21:13

gyanúsan piros a szeme a Smith ügynököknek :)

2003. szeptember 9. 12:09

akkor neked smithügynökgenerátor tükröd van =D

2003. szeptember 7. 20:25

van ezeknél jobb tükör is. a fürdőszoba szekrény -vagymi- nálunk három tükörrel van ellátva, ami közül a két szélső befordítható magadfelé. talán értitek. mindenesetre ha nézem a középsőt a másik kettőt meg befordítom, kb 100 kép keletkezik hirtelen. van ami nagyon messze van, van ami mellettem. a hatás kb olyan mintha egy nagy csarnokban tömeg lennék :)

2003. szeptember 5. 11:22

úgy gondolták, most már biztonságban vagy/vannak a pándimenzionális entitásoktól? :)
azért szívesen szorítanék otthon helyet egy helysségnek, aminek minden fala tükör... lehetne gömb alakú is, de hogy megyek bele?
aztán vinnék be egy gyertyát...

2003. szeptember 4. 21:35

Jaja. A jó nagy nézelődős tükörre gondoltam én is. Mióta nem szívok betükörcsempézték a szüleim a konyha egyik falát : (

2003. szeptember 4. 15:18

vonnegut?

a múltkor belehajnalkáztam a tükörbe, csak fogat akartam mosni, aztán egy fél órát úgy maradtam... illetve a fejemből, ami elég gumimaszk volt eleinte,a végén csak a szemem, szivárványhártyám, pupillám maradt.
szerzek is egy nagyobbat, ami elé be lehet ülni, úgy kényelmesebb.

2003. szeptember 4. 14:59

Jujj, ez tényleg jó. Nekem anno betépve volt olyan érzésem, mikor tükörbe néztem, mintha az egy kapu lenne. Idő vagy tér... értelmezés kérdése, de számomra egyértelműen egy másik világba való átjárhatóságot "tükrözött" : )

2003. szeptember 4. 14:57

Én ha bélyeggel tükörben nézegetem magamat közelröl, akkor általában nagyon csúnyának látom magamat.

Ez most csak így írtam, nem kell nagy következtetéseket levonni belőle.
Gondoltam, hátha valaki más is szembesült már a problémával.

Isten hozott itthon Tala!

2003. szeptember 4. 12:58

Huh ez jó. Apropó a tükör igen fontos triptoy... első tripkor csak erőseknek, de amúgy az a legjobb...egyedül tripezni, s belenézni a tükörbe. Önmagaddal szemezni egy percig ilyenkor olyan, mint egy időutazásba keveredni, s magaddal teázni órákig. Szembogarad kiszélesedik, s meglátod benne a mindenséget.
A félelemet kell követni, hisz az mutat utat. Egy ideig:)
Hisz nem azért vagyunk itt, hogy szembenézzünk félelmeinkkel? Mi más lehet ennél érdekesebb? Ha elbuksz, hát hősies halál. Ha nem, hát pihenj, s menj tovább, tovább tovább...

huh bocs, kicsit offtopik, abba is fejezem...

2003. augusztus 31. 15:25

Hali!

Én úgy érzem h a tükör (mint bármi) arra való, amire használod.(Lehet h jobban át kellett volna gondolni mielőtt leírom) Ezzel igazából azt akarom mondani h nem kell hozzá a HP tükre elég egy hézköznapi tükör vagy akár a topic is h elgondolkodj rajta.

Ha az ember nem lát semmit a tükörben, akkor szerintem az arra utal h azt kívánja bárcsak nem lenne ez az egész (én legalábbis így értelmezem h üres a tükör)

A másik dolog az lenne h sztem nincs olyan dolog ami ne változna az ember életében (gondolok itt a vágyakra) szóval úgy gondolom h ma erre vágysz teljes szívedből holnap viszont (ha esetleg teljesült vágyad időközben) lehet h meggondolod magad.
Pl kiskoromban kéményseprő akartam lenni mert akkor az volt a hobbink h a suli tetejére mászkáltunk, most olyan munkát szeretnék amivel jól keresek, de ha összejön akkor lehet h inkább arra fogok vágyni h szerető családom legyen (vagy fordítva)

Tudom h néhol hülyeségnek hangzik amit írtam de kössetek bele :) ez a fóum lényege nem?!

Üdv
Dead

2003. augusztus 30. 17:29

giggles, giggles, miket írsz te itten?!

2003. augusztus 30. 17:00

mi a különbség?

2003. augusztus 26. 20:49

A hétköznapi tükörnek természetesen az a feladata, hogy szépítkezz benne, de ebben a topikban arról a bizonyos tükörről beszéltünk, amelyik szívünk legmélyebb vágyát tükrözi vissza.

2003. augusztus 21. 15:52

mi van akkor, ha a tükör rendeltetésszerű használata a szépítkezés, saját központi idegrendszerünk dzsepettósan megmunkált kültakarójának vizsgálata és javítgatása?
lehet, hogy a meditatív használat nem rendeltetésszerű?
(bár a testen kívüli élmény elérésére állítólag hasznos segítség, csak egész alakosat a plafonra rakni valahogy nincs kedvem...:D)

2003. augusztus 20. 20:53

Szerintem tükör nélkül nem szembesülsz vele. Aki szembesül vele az már belepillantott a tükörbe. Ha folyamatosan a célon tartod a szemed nem látod az utat, jobb esetben csak orra buksz, roszabban szakadékba zuhansz. Szerintem a megoldás az, ha a jelen pillanatban minden eshetőséggel számolva körültekintően döntesz, aztán halogatás nélkül cselekszel. Így nincs mit megbánni, nem maradsz le semmiről és a legmesszebb jutsz abban amit az élet itt és most kínálni tud.

34. bombadiltoma

2003. augusztus 20. 15:42

Azt gondolnám sokan (sokunk) éppenséggel tükör nélkül is szembesül vele... Engem személy szerint azért érdekelne különösen egy ilyen tükör, mert némileg vágyhiányos vagyok mostanság, vagyishogy nem egészen tudom mit is akarok igazán, és így nem oly könnyű jó irányba haladni. Bár ennek ellenére meggyőződésem, hogy jó irányba haladok :))
Aki pontosan tudja, hogy mit akar igazán annak persze felesleges a tükör.

2003. augusztus 20. 12:57

Ilyen tükörbe elvből nem nézek bele. Az ilyen tükör mindenkit boldogtalanná tesz. Szembesít a vágya és a valóság különbségével.

2003. augusztus 17. 17:32

:
egy jól ismert héjat, aminek a belsejében zselatinban ott rezeg egy picike világító rézgömb, ami én vagyok...

2003. augusztus 12. 22:41

Narcissos:

Köszönöm, remélem így van. :)

2003. augusztus 12. 12:22

"...belenézek egy hatalmas tükörbe, és látom, hogy a szívem a szememben lüktet, a galaxis az ereimben száguld...látom az arcomból kinövő fákat, és távoli dimenzióban születő állatokat..."

29. bombadiltoma

2003. augusztus 11. 23:32

[agyMI: Hát egen, meghatározó olvasmányélményem volt a Macskabölcső...:))]

2003. augusztus 11. 22:27

Nem tudom, hogy bele mernék-e nézni. Nem az, hogy félnék. Nem tudom, hogy kíváncsi lennék-e rá. Lehet, hogy a tükörrel is maradnék egy darabig nulltimer.
De ha bele mernék nézni, és nem lenne túl borzasztó a látvány, akkor be mernék menni a Zónában abba a bizonyos szobába, ami teljesíti is az ilyen kívánságokat, vágyakat.
Bombadiltoma: szintén bokononista vagy?
Lehet, hogy csak magamat látnám. Nem azért, mert nincsenek vágyaim, hanem mert igazán őszinte pillanataimban elfogadom magamat így, ahogy van. Meg a környezetemet is. Nem azért, mert jó. HAnem mert ilyen, és ha akarom, hog ymás legyen, akkor itt, és ebben kell csinálnom valamit.

2003. augusztus 8. 23:05

A tükörben tisztább lenne a tekintetem mint most. Kevesebb dolgot kellene megbocsátanom magamnak. Nem bújnék el időről időre saját magam elől, mindig velem lennék.

2003. augusztus 8. 11:40

kövesd a fehér nyulat...
inkább, mint te legyél a fehér nyúl...
vagy ö kövessen téged...

ez megalkuvás? vagy óvatosság? hmmm...

filmjelenet?
dick tracy bevágja magát a taxiba: soför! kövesse azt a fehér nyulat!

2003. augusztus 8. 10:51

Toma: hááát... megpróbálom röviden :)

Amennyiben ezt itt egy illúzió világ, maya, szimbólikus álom szövedék, amit én így látok, akkor bármi, amit a tükörben láthatnék, csakis valami olyan lehetne, ami ezt az álom világot tovább erősíti. Tehát az lenne a legjobb, ha nem látnék benne semmit, hiszen ekkor már elértem a vágytalanság állapotát, és így lehetnék a legteljesebben boldog.

2003. augusztus 8. 10:38

Ez a nyulambulam Jézus előtt kép megfogott.

Lehet, hogy a paradicsomban lehetünk állatok is? (csak nem kell paráznunk a tigristől). akkor ha lehet, én bevállalnék egy vízilovat. :-)

Toma: fordítva van a dolog. nem a ruha dönt el engem, hanem én döntöm el a ruhát. ha ismerem magamat, akkor a világomat (a lakásom berendezését, a ruhámat, a testemet, a beszédemet és a tudatomat) átformálom a saját képemre és hasonlatosságomra. és akkor kint is bent is összhangban vagyok önmagammal. (igazából azt hiszem, így el is tűnne vagy irrelevánssá válna a kint-bent kettőssége)

2003. augusztus 8. 08:07

Azt hiszem én azt az időközben valahol eltévedt, folyton mosolygó és elégedett (boldog?) kiskrapekot látnám akit 16-17 éves koromig minden nap láthattam ha egy teljesen hétköznapi tükörbe (kirakatüveg,víztükör,stb..) bámultam.

2003. augusztus 8. 00:18

Húhh... Télleg igazad vagyon, gondoltam hogy el kellene olvasni a topikindítót! :o))) Valami gyanús volt... De a terelést is én kezdtem el? Remélem nem, de megint csak vissza kéne olvasnom :o)))
Vágy?... asszem ezt próbáljuk itt mind eldönteni... Hogy mi az, ami tényleg értékes... A legszebbek az örökkévaló dolgok, kinek mit jelent ez... Nekem pl. erre egy másik kép jön be: Bohó csalafinta nyúlgyerekként mapetsózni egy alábbiakban leírt csodaréten Jézus előtt, aki mesél nekünk minden szép dolgot, és mindenki ott van velem, akiket már szeretek és akiket még nem ismerek azok is, és mindenütt mindenféle csodafák, meg csodaganják, meg ilyenek, de e legszebb mégis ezek közül, hogy végre visszatértünk oda, ahonnan kiestünk, a Paradicsomba, Isten közelébe, és együtt jövünk-megyünk Vele... ilyesmi...
Ivy I, az örök gyerek...

20. bombadiltoma

2003. augusztus 7. 23:56

Hát izé, én csak úgy próbálom visszaterelgetni a folyamot az eredeti kérdéshez (de persze nem kötelező jelleggel)... Szóval az eredeti kérdés az volt, hogy mit látnál egy olyan tükörben, ami szíved legmélyebb vágyait mutatja? (Ld. 1. hozzászólás.)

2003. augusztus 7. 23:52

bombadiltoma: "De viszontag, ez szíved vágya IvyI, hogy harcolj, meg az orkvér a vérteden?" - Hmm... Hát most itt a szívem vágyát kell látnom, vagy a véres valóságot? Mert a véres valóság ez, és igen véres, merthogy ilyen, pedig nem vágyom rá túlzottan, jobban szeretnék a várkisasszonyommal egy árnyas-napsütötte, levélárnyékokkal cifrázott pázsiton enyelegni többrendbéli ganjafüstökkel körülvéve, majd a barátainkkal együtt dícsérni az Urat, meg ilyen kellemesebb dolgok, de mostanában valahogy mindig ez a kardforgatós kép van előttem, de lehet hogy csak túl sok Gyűrűkurát meg Kuroszavafilmet néztem, bár nem hiszem, mert tényleg küzdelmes minden. Azt hiszem, az az Ige érvényes ide, ami valahogy így hangzik: "De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk." /I. Korinthus 11,32./
Asszem ez a harc nem ér véget előbb, mint a földi létem...

18. bombadiltoma

2003. augusztus 7. 23:08

Éljenek a lovagok!!
De viszontag, ez szíved vágya IvyI, hogy harcolj, meg az orkvér a vérteden? Azt gondolnám, valamiféle harc előtti, vagy harc utáni állapotot kéne mutatnia a tükörnek, nem?

2003. augusztus 7. 22:13

Hmm... Ahogy mostanában állok, én egy őszülő harcost látnék, a kezében véres karddal, arcán és testén számtalan sebből vérzik, osztja és kapja a csapásokat, de nem emberrel küzd, hanem önnön kishitűségével, amit ellensége, a Démonok Fejedelme, Szarumán a Sárkánygyík fegyverként használ ellene, de harcosunk tudja, ez élethalálharc, és ezért én nincs más válaszátás, harcol... Leginkább maga ellen, magáért, de főképp a várkisasszonyáért, aki közben egy toronyszobában epedezve várja hőse győzelmi kürtjelét, mert fel fog hangzani, és azután megérkezik hozzá, orkvértől feketén és csatakosan...
De hülye vagyok :o))
Mostanában újra a Don Quijotét olvasom :o))

16. bombadiltoma

2003. augusztus 7. 21:15

Giggles: naná, hogy nem :)) Sőt, mint láthatod, válaszod csodás dolgokat generált a fejemben. Úgyhogy lécci ezentúl is kerüld az igen/nem válaszokat!
Saman: kifejtenéd? Érdekel...
Vegha: részben igazad van, de ha a tükör pont nem azokat a vágyakat mutatja meg, amíg múlandók, és jönnek-mennek (mint a vámpéterek), akkor mégsem. És tényleg, nálad mekkora az aránya azoknak a dolgoknak, amiket később megbánsz? (Nálam nulla, de lehet, hogy csak azért, mert nulla hajlandóságot mutatok arra, hogy rosszank tartsam korábbi döntéseimet.)
Cellux: szóval ha tudod milyen ruha illik hozzád, akkor ismered magad? Ez érdekes, mert bennem sosem volt igazi bizonyosság arról, hogy milyen ruhákat kéne hordanom. Néha úgy éreztem illik rám az adott darab, néha meg hogy nem. Viszont nem is gondoltam, hogy ez igazán fontos a magam számára. Legfeljebb azon gondolokodtam el néha, hogy vajon mások számára milyen üzenetet közvetítek... De az sem olyan érdekes, ha igazán üzenni akarok, arra van más mód is.

2003. augusztus 7. 16:34

Toma:
lehet, hogy megkavartam, de ha tudnám, akkor nem kéne tükör.
ha tükör kell, akkor valamit szeretnék látni benne. ha az igazat, akkor is. ha nem szeretnék látni benne valamit, akkor pedig nem fejlődnék sehová. elvégre akkor minek szembesülni a saját hibáimmal (előnyeimmel), úgysem járul hozzá a fejlődéshez, önértékeléshez. bár mindegy, ezeket már lehet hogy írtam...
azzal, hogy mit szeretnék benne látni, valamilyen fejlődési irányt próbálok kipuhatolni.

nem hiszem, hogy a topic kérdésére igen/nem választ kellett volna adni...

:D

2003. augusztus 7. 16:21

Toma: Akkor Léteznék csak igazán :)

2003. augusztus 7. 10:54

Toma: azt akartam kifejezni, hogy amire igazán vágyom, az az önismeret. A tükörben a ruha engem tükröz, utal az igazi valómra (azért olyan, amilyen vagyok, nem pedig másmilyen). Most az akadályoz meg az ilyen ruha felvételében, hogy nem tudom, ki vagyok.

2003. augusztus 7. 09:11

Nincs mese: mindannyian egyek vagyunk : )

2003. augusztus 6. 21:54

csodálatos dolog látni, hogy van aki ilyen, van aki olyan úton, de végső soron mindenki (és ezt daathon egyre többen tudják és kezdik érezni) arra törekszik, hogy végre érezze és része legyen az EGYnek. gyönyörű.

10. bombadiltoma

2003. augusztus 6. 21:41

Siphersh: Huhh... de örülök, hogy értetted a csavart, azt hittem, nem sikerült elmagyaráznom. Egyébként giggles hozzászólása generálta a csavarodást, mert ő arról írt, mit szeretne látni a kvázi "igazmondó" tükörben...

Jah és igen, nem tom hogy csináltam, de már nincsenek ilyenek, hogy "szeretnék nem vágyni rá". (Ha jól meggondolom, sosem is volt jellemző nálam igazán). Viccesen jóban vagyok mostanság reménytelen vágyaimmal is. Nem baj ha kockafejűek, az én "gyerekeim" és én szeretem őket, és eszem ágában sincs vízbe fojtani őket, na.

:) (Ez csak egy mosoly, mer' örülök.)

2003. augusztus 6. 19:15

Bombadiltoma, most egy kicsit elkanyarodok a témától egy fél mondat erejéig, mert nem bírok elsiklani a "mit szeretnék szeretni" csavarod enteogén-bölcseleti vonatkozásai fölött.

Szeretnék nem vágyni rá, vagy bárcsak tetszene, meg ilyenek... Az ember kettészedi önmagát, és szembeállítja egymással ezt a két ént. Önmaga ellenségévé válik. És akkor az egység-élmény meg volna az, amiben megmutatkozik a dolgok egysége. És nem csak az ilyen könnyen belátható egység, hanem sokkal általánosabb értelemben is. És megmutatkozik a kettősségek illuzórikussága, és beáll a zen, meg a beke, meg minden, mert ha rátalálunk a mélyebb síkon való egységre, akkor látjuk, hogy minden küzdelem önkínzás, mert minden -- egy. Ommmmmmm...... :-)

Huh, ez már nagyon kellett. Nem bírom sokáig ilyen elvont dolgok nélkül.

2003. augusztus 6. 18:38

Szerintem az emberi elégedetlenséget alapul véve nem hiszem, hogy "reális" képet adhatna egy ilyen tükör. Úgy értem, ha egyszer teljesülhetne is az a kép, amit most szeretnék látni, mire az teljesül, addigra egészen biztosan egy sokkal különbözőbb képet akarok látni/kapni. Tudom, hogy nem vagyok 100%ban megelégedve önmagammal, de nagyrészt igen. Vagyis, nem várok semmi eget rengető, gyökeres változást magamtól, úgy érzem elég időm van rá, hogy út közben sávokat váltogathassak.
Ha tükrözni kéne, akkor úgy mondanám, inkább mindig egy kicsit magam mögött tartom azt, és néha-néha visszanézek bele, hogy anno milyen voltam.

Egyébként ezt a kérdést szerintem szorosan össze lehet kapcsolni azzal, hogy kb. mekkora arányban tesz olyat az ember, amit később (ha lehet mihamarabb) megbán.

2003. augusztus 6. 18:06

akkor megközelítem máshogy...

a tükörben nem-magamat látnám. talán az ellentétemet. esetleg a tudatalattim akaratát. ha tökéletes tükör lenne, nem csak a jobb és a bal oldalt cserélné fel, hanewm a fényt és az árnyékot, a jót és a rosszat is (különös tekintettel a tulajdonságaimra :D). így szembesülnék a valódi önmagammal, pusztán a tükörben látottak reciprokát kellene vennem...

egyébként a tudattágítók is egyfajta tükrök...
csináljunk tükröket (mindenféle szűrőkkel:D)

6. bombadiltoma

2003. augusztus 6. 17:55

Siphers: Úgy látom ma az a jólneveltség és az ízlés kérdései foglalkoztatnak... Van ennek valami különös oka? (Kissé eklektikus kedvedben vagy mostanság, vagy tévedek?) És hát igen... biztos, hogy én sem mesélnék el mindent egy ilyen nyilvános fórumon, de nem azért, mert hogy ízléses-e, avagy sem. Egyszerűen van amiről még önmagának, meg a közvetlen környezetének is nehezen beszél az ember... Akárhogy is, arra gondoltam, ha félig közösen, félig ki-ki saját magában elfilózik a kérdésen, talán az is jó lehet... Én mindenesetre töröm rajta a fejem, és csak azt tudom mondani, nem igazán tudom, mit látnék. Éppen ezért nagyon kíváncsi lennék.

Cellux: a ruha? Ha fontos, hogy kifejezd magad az öltözködésen keresztül, mi korlátoz?

Saman: semmit? Hmmm... szerinted akkor lennél a legboldogabb, ha nem léteznél? Vagy hogy értetted?

Giggles: nem egészen az a kérdés, hogy mit szeretnél látni a tükörben, hanem, hogy szerinted mit látnál, vagy tudod-e mit látnál (én pl. nem nagyon tudom)... de persze nyugodtan lehet más varázstükröket is kitalálni...
Ahogy tekergetem a fejemben ezt a kérdést, meg ezt az egész tükröt, bizony jelenségszinten sem egyszerű... Ha azt mondom, mit szeretnék látni, hogy milyennek akarom látni magamat, ez már dupla csavar... Na jó, bele sem megyek...

Egyébként a tükörben HP a szüleit látta maga körül, mert ugye árva gyerek volt. Magamról csak annyit tudok biztosan, hogy én sem egyedül látnám magamat abban a tükörben... (vagy remélem, vagy mi... szóval remélem, hogy nem az a szívem legmélyebb vágya, hogy remete legyek...

Nah kész, teljesen rácsavarodtam erre a gondolattekervényre...

2003. augusztus 6. 16:44

jó kérdés...

ha tudnám, mit szeretnék látni abban a tükörben, nem lenne rá szükségem. ha látnék benne valamit, amiről akkor derülne ki, hogy "jé, ez lennék én igazából?", akkor az önismeretem nem sokat érne...
mivel még eléggé útkeresőban vagyok (azaz még nem világosult meg mi is az igazi akaratom), meg kell keresnem a tükröt is...

egyébként egy éteri fénnyel ragyogó pontot, amire lassan felrakódik az anyag (zigóta-embrió-gyermek, és itt megállnékj, de tudom, hogy nem lehet). ha tényleg varázs...

2003. augusztus 6. 16:27

lehet, hogy nem látnék benne semmit

2003. augusztus 6. 16:25

A jelenlegi magamat, de kicsit felturbózott/remixelt változatban. :-)

Egészségesebben néznék ki és olyan ruha lenne rajtam, amilyen illik is hozzám (kifejez engem), nem pedig olyan, amit csak azért hordok, hogy legyen rajtam valami.

És látszana rajtam, hogy jól érzem magam a bőrömben. :-)

És ennek örülnék.

Meg annak is, hogy ilyen fasza tükrök vannak a világon. :-)

2003. augusztus 6. 16:09

Egy valóban őszinte, és átgondolt válasz erre a kérdésre, azt hiszem sokkal intimebb tartalmú, mint amit ízléses lenne egy ilyen nyilvános fórumon leírni. Ejnye, de prűd vagyok... Inkább úgy fogalmaznék, hogy ...mint amit hajlandó lenne valaki leírni egy ilyen nyilvános fórumon. Már a legtöbben talán így vannak vele. Vagy legalábbis én így érzem.

1. bombadiltoma

2003. augusztus 6. 16:00

Nem tudom, megér-e a dolog egy topiknyitást, majd elválik...

A napokban szembejött velem a Harry Potter a tévében, és volt egy momentum, ami megütötte a fülem: szóval volt egy varázstükör, amiben mindenki úgy látta magát, amilyen a szíve mélyén igazán lenni akart. Az öreg prof. azt mondta, a világ legboldogabb embere szimplán önmagát látná benne úgy, ahogy van.

Ti tudjátok, hogy mit látnátok abban a tükörben?

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportoldalon saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!