 |
Élet a halál utánBiga Cubensis, 2003. október 15.  | |  | | | | |  | |  | | | | Most ezzel azt akarod mondani, hogy ízléstelen dolgonak tartod, ha valaki így elmeséli egy ilyen álmát, vagy azt, hogy semmi kivetnivalót nem találsz abban, ha valaki így kiteregeti a magánéleti szennyesét egy publikus fórumon? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Rosszat álmodtam tőletek. Arra ébredtem, hogy azt álmodtam, hogy meglátogatott két ismerősöm, és leültek, és megpróbáltak egy haverom ellen hangolni, aki az egyikőjük barátnője, és éppen szakítottak, és ráadásul éppen látogatóba vártam az illetőt, és bármikor megérkezhetett, és szikrázott a levegő, és a szexuális életüket teregették ki nekem, eléggé ízléstelen álom volt. Valami orvosi berendezéshez hasonlító háztartási eszközön próbálták bemutatni, hogy milyen szexuális problémáik voltak.
A magánügyeket ha lehet inkább magánban, jó? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "ha megkapja már nem értékeli, hiszen megkapta szóval mért lenne rá szüksége"
hogy szűkség nélkül, bőségesen körbe-körbe nyalogassa
pl.
:) |
| | | | |
| | | | | | 218. :49 | 2005. november 23. 04:07 |
| | | | | | | viola, te ikrek vagy vagy skorpió?
egyébként csak hogy ne általánosítsak így működnek a nők.
amit kapnak benyelik és úgy veszik hogy ez pusztán az ő személyes varázsuk miatt következett be, tehát te szereted ő ettől csak jobban szereti magát és a kapott plusz önbecsüléssel kereshet egy másik hülyét aki megint szereti amitől ő fontosnak tarthatja magát.
ergo minél jobban szeretsz egy nőt annál jobban nem kellesz neki.
egy nőnek az kell hogy legyen mire vágynia amit nem kaphat meg.
ha megkapja már nem értékeli, hiszen megkapta szóval mért lenne rá szüksége.
ha elveszt valakit azt is csak úgy teszi mint kisgyerek a játékát.
ilyen a világ. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát úgy látszik titeket nem egymásnak teremtett az isten... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves, egy kurva nagy egotrip, amit csinálsz.
Megírtam neked világosan, hogy hagyjál békén, de nem bírod ki, hogy ahol meglátod a nevem, odaírd a felületes okosságaidat.
Nem jár neked a barátságom, sem a haverságom többé, amikor ott volt, akkor nem kellett.
Legyél szíves a figyelmet ezentúl a szeretőidtől begyűjteni. Én nem adok neked több szeretetet, amit aztán továbbadsz másnak.
A webtrip topikhoz meg most írtam oda egy linket, amin egy rakás fraktál van, ha az nem elég jó szemfolyatáshoz, akkor nem tudom, hogy mi kell még.
Az meg, hogy ki mit gondol erről a beírásról, meg hogy mennyire méltatlan hozzám, teljesen hidegen hagy. |
| | | | |
| | | | | | 215. Viola | 2005. november 22. 16:15 |
| | | | | | | Biga,
itt és most VAN ÉLET!!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyszer Isten személyesen fogadott egy keresőt, aki bármit kérdezhetett tőle. Mielőtt elmondta a kérdését, Isten figyelmeztette, hogy vannak dolgok, amikre csak tapasztalatokon keresztül lehet választ kapni, szavakkal nem. Az ember bólogatott, gondolkozott, majd megkérdezte: Mi van a halál után?
Isten pedig fogta és agyoncsapta. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Weöres Sándor - A Halálról
Az ember kétféleképpen mentesülhet egyéniségétől: vagy alá-süllyed, vagy fölé-emelkedik.
Vannak emberek, kik úgy belemosódnak a tömeglélek alaktalanságába, vagy valamely zűlöttség értelem-alatti áramába, hogy teljesen feloldódik benne, eltompulnak és külön-létezésük csak látszat. És haláluk már csak e látszatnak a halála: testük felbomlásával a külön-létük utolsó jele is megszűnik, végképp beleolvadnak a sötét, ragacsos áradatokba. Ez a kárhozat.
És vannak, akik egyéniségük fölé emelkedve, igazi lényükké a személytelen, örök mértéket teszik; halálukban úgy omlik le róluk a különlét, mint egy börtönfal és átömlenek időbeli, zárt életükből az időtlen, határtalan teljességbe. Ez az üdvösség.
Legtöbb ember a haláláig őrzi egyéniségét. Tervei, körülményei, apró kedvtelései jelentik részére az élet értelmét, s a haldolkás perceiben feltáruló időtlen végtelenségtől, az üdvöségtől éppúgy visszariad, mint az elfoszló tudat alól feltörő homályos vonzástól, a kárhozattól; egyikben sincs érzés, értelem, változás, tagoltság, melyek az ő kedvteléseihez szükségesek; szétmálló ösztöne az élet végső roncsába kapaszkodik, s ez már nem nyújt menedéket. Az élet, változás, idő kicsúszik alóla, a változatlan örökléttől iszonyodva elhúzódik: dermedt állapotba kerül, melyből az élet tagoltsága és a lét teljessége egyformán hiányzik. Meghalás utáni sorsa kis-részben attól függ, hogy miképpen emlékeznek rá, imádkoznak-e érte, földi és nem földi jószándékok segítik-e; főképpen pedig attól, hogy volt-e az életében valamely egyén-fölötti, általános erény, mely nem a személyiséghez, hanem az alkat mélyén rejlő örök mértékhez tartozik, a személyiség elpusztulásával nem pusztul el és őt támogatni bírja. Ez a tisztítótűz |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szerinted van értelme annak ha közhelyeket sorolsz anélkül hogy tudnád miről beszélsz? |
| | | | |
| | | | | | 211. WegaZ | 2005. július 12. 00:15 |
| | | | | | | A halál nem az élet vége, hanem a lélek távozása a fizikai síkról!
Innen továbbkerül a szellemi szférákba, és ott fejlődik tovább!
Addig szűletűnk vissza a Földre, míg meg nem érünk arra, hogy a szellemi síkon maradjunk örökre. és onnan fejlődjünk tovább!
Minden bünös, önző, egoista, materialista ember visszaszületik, amíg rá nem ébred az élet miértjének valóságtartalmára!
Ez a karma:P Tehát az itteni élet az csak a nagyon pici töredéke a többi részéhez képest!
Érdemes kipróbálnotok a regressziós hipnózist! Sokminden világos lesz hirtelen:) |
| | | | |
|
