 |
Deja vu - avagy hiba az agyamban?Psylo'Child, 2003. november 18.  | |  | | | | |  | |  | | | | Sonek, ezt nagyon jól megfogalmaztad. Akartam már írni hasonlót ebbe a topicba, de valahogy sosem sikerült ilyen jól összeszednem a gondolataimat. Vicces tud lenni amikor beszélgetsz valamivel és hirtelen érzed az "ez már volt" érzést és hirtelen befagysz a meglepődöttségtől. |
| |  | |  |
| | | | | | 170. sonek | 2010. december 7. 11:47 |
| | | | | | | nekem mostanában az van, hogy nem álmodok semmit, vagy ha igen, akkor is csak 1-2 képre emlékszem belőle
viszont megtöbbszöröződött az ébrenlét alatt észlelt jelenet (kép, kompozíció) hatására azonnali emlékezés arra, hogy ezt már megálmodtam. mármint mondjuk, valaki ahogyan rágyújt a cigire, vagy mond egy mondatot, szinte mérget mernék venni rá, hogy ezt már megálmodtam... deja vu érzés kíséri
egyébként, állítólag a hivatalos pszichológiai/agykutató álláspont szerint a deja vu az, amikor valamely észlelt dolog a két agyfélteke egy minimális különbséggel dolgoz fel |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Igen,... igen a kéjgáz. Az alatt nekem is mindig olyan volt egy pillanatra hogy ez volt a legutóbbi alkalommal is, aztán meg hogy az előtt is. Nekem úgy jött le az egész mintha mindig visszatérnék egy helyre, és midig ugyanazt a hangot hallom. Olyasmi mint az időutazás... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem zöldikétől volt az eddigi legdurvább deja vu-m...
úgy emlékeztem akkor a dologra hogy aznap álmodtam,de szerintem csak az agyam szórakozik. :)
egy ideig vicces is volt, de amikkor már kezdtem "elnyelődni" a térbe, hirtelen megváltoztattam az esemény menetet egy szóval...na abba a pillanatba h kimondtam megállt a beszélgetés egy kurva nagy villanás és elhánytam magam. :):D de azért megérte, érdekes tapasztalat volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | rainbow
A hideg még mindig itt cikázik bennem, majdnem leestem a székről. Sully, olyan mintha belőlem szóltál volna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Érdekes ez a déja vu... bennem mindig a kéjgáz idézett elő hasonló állapotot, ezért is használtam sokáig. megdöbbentően vicces volt minden egyes alkalom; mindig ugyanazok a jelek, hatások, így idővel pontosan tudtam, mikor mi fog történni velem, el kezdtem hát várni az érzést. ültem, és miközben beszívtam a gázt, a fagyos hideg szétáradt bennem, aztán hirtelen kívülről láttam mindent: általában egy sarokba gubóztam be, és nevettem. magamban, a helyzet abszurdságán, hogy a többiek mellettem társalognak különböző dolgokról, amit nem értenek, holott minden annyira logikus, kiszámítható és tudható; az egész létünk maga a tudás. ezután következett néhány álomképszerű pillanat, amikor fejemet a térdeimre hajtva, arcomat a hajammal eltakarva rázkódtam a nevetéstől, és pontosan meg tudtam mondani, mit fog tenni, vagy mondani a másik, hiszen én ezt már "láttam" korábban... és valóban :D azonban egyetlen alkalommal sem sikerült ezt bizonyítanom a többieknek, ugyanis nevetségesen kicsinyesnek tűnt a vágy, hogy ezzel kérkedjek bárkinek is. ugyan minek? hiszen ezt mindenki tudja, mindenki ért mindent, mi alakítjuk a világot, mi vagyunk a világ... érdekes, hogy a rush is ezt az állapotot idézi elő bennem. egyfajta lelki orgazmus ez, szabályosan meghatározható, hogy mikor jön az a bizonyos pillanat; határtalan nyugalom és magabiztosság árad szét bennem, a világ lelassul, megáll, én pedig csak nevetek, és magamban előre vetítem a többiek által - közvetlenül ezután - megformált szavakat és gondolatokat. hihetetlen érzés :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kiváncsi lennék erre a tanulmányra.
szerintem meglehetősen erőltetett gondolatmenet, amikor minden szokatlan fenoménhoz a skizofrénia jelzésértékű jelenlétét rendeli valaki.
a kvantumfizikai értelemben bizonyított holografikus világegyetem simán választ ad a deja vu jelenségére. a kérdés, hogy az alany adott helyzetben és a -kvantumfizika szerint nem létező- téridőben mekkora halmazt képes felmérni. gondolom valami ilyesmiről írt IceCreamMan is.
ha a skizofrénia társul egy kitágult észlelési állapottal, akkor a déja vu a skizofrénia jelzője is lehet, de ugyanakkor egy intuitív személyiségtípusé is. |
| | | | |
| | | | | | 162. vacsad | 2008. december 28. 03:12 |
| | | | | | | Üdv!
Nemrég olvastam egy pszichológia tanulmányban, hogy a déja vu a skizofréniára való hajlam egyik tünete lehet.
Nektek mi a véleményetek erről? Én látok benne logikát...
Ha esetleg volt már ez az ötlet akkor sorry :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sziasztok! első hozzászólásom lesz:)
nagyon élvezem a beszélgetéseiteket, gondoltam valahol elkezdek bekapcsolódni...
szóval amiket sokaktól olvastam az ,ego megsemmisüléséről'
én ezt 4 évnyi elszigeteltségemben átéltem...
most az okok lényegtelenek, végülis az okozata vezetett el a pszichedelikus szerekhez,és ehhez a fórumhoz is...
és amiket írtok az olyan deja vu, sőt mostanában már
ha zenélgetek ugyanazt az érzést érzem, vagy ez ilyen leírhatatlan... amikor utazgatok kocsiban, vonaton és bambulok ki az ablakon mert jól esik...szóval ez placebo hatás lenne?
ez a deja vu? egy hiba az agyamban ?
szóval a hallucinációkon,víziókon kívül az utazásélmény nálam nem különbözik attól amit focizás, zenélés közben átélek...
szóval még ha valami negatív dolgot át is éltem, utólag mint élményt tökéletesen értékesnek találtam és pozitívvá vállt más nézőpontból..
és ezeket a perspektívákat mindenféle szer nélkül is váltogattam,
de a kipróbálásuk után olyan nyugodt vagyok...
és figyelgetem a deja vu-ket :) de akkor csak magam csapom be?
(bocsi a hosszúságért)
|
| | | | |
|
