 |
Koncentráció, meditáció, kontemplációdeeptrip, 2004. augusztus 27.  | |  | | | | |  | |  | | | Lenne pár kérdésem hozzátok intézve.
Gyarkan azt látom, hogy a meditáció az elme lecsillapítására való. Én ezt úgy élem meg, hogy miközben az elmém csapong és kreálja a gondolatokat én kiemelem magam ebből a zűrzavarból felfe és így alárendeltnek, kontrolállhatónak érzem elmémet. Nem sodor többé jobbra-balra, mert már nem vagyok benne. És pont itt kezdődnek a problémáim.
Amikor ez megtörtént akkor az egóm, tehát én vissza akarok jutni az örvénybe. Vagy mondhatni úgy is, hogy hagyja, hogy egyre közelebb sodródjon az örvényhez. Tehát az egész a végén már olyan, hogy magam ellen "küzdök". Ez annyit tesz,hogy a másik énem meg nem akar sodródni és próbálom tudatomat újra a sodródásmentes, nyugodt állapotra irányítani. Egyszerűen nem tudom elfogadni azt, hogy ne csináljak semmit és megmaradjak ebbe a mozdulatlanságba. Talán a koncentrációmmal van a baj? Mindig amikor el kezd mélyülni a dolog, valami (a másik énem) tudatomra adja, hogy elméjülök és ez valahogy megszakítja és visszarént engemet a kezdőpontra. Nem tudom miért csinálom ezt magammal, de egyszerűen nem hagyom magam elmélyülni!
Remélem áthatóan vázoltam a problémát és várom tanácsotokat, segítségeteket! |
| |  | |  |
| | | | | | 34. Ákimáki | 2004. szeptember 24. 15:55 |
| | | | | | | Nekem erre az átmenetre még anno amikor velem történt eszembe jutott egy hasonlat:
Amikor valaki mindennap állandóan be van szívva, és leáll, az olyan, mint amikor valaki elkezd egyfolytában spurizni...
persze ahogy a spurival szemben kialakul tolerancia, ugyanígy ez az érzés is lecseng néhány spangli mentes nap alatt... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerdán megint nyomTAM :)
(még jó hogy én hoztam ezt a topicot létre így én is fogom szétbarmolni...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerdán megint nyomta...4 nap után...totál csőd...gondolná mindenki! De nem! :) Azóta megint nem és rájöttem, hogy nem a totális leállás kell, hanem egyszerűen nincs otthon nálam és ha netán valahol adódna alkalom és van hozzá kedvem akkor mehet a dolog, de ez ne minden héten legyen, végképp ne minden nap mint eddig...
Reggelente kipihentebben ébredek sok-sok év után, hisz eddig hétvégeken kívűl minden nap úgy ébredtem, hogy fáradt vagyok. Nem is tudom milyen úgy ébredni, hogy az ember kipihent...Biztos csodálatos érzés és remélem részem lesz benne nemsoká! Nem tudom miért nem kívánom soha nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű lesz ez az egész...És tényleg, tényleg csak azért, mert megtapasztaltam, hogy így is lehet élni sőt így még jobb.
Úgy gondolom aki naponta tép az vegetál. Betép->jól érzi magát->lejön róla->kéne tekerni még 1et->betép->stb.
Ez nem visz előbbre, tudom hogy van aki ezt máshogy csinálja és hasznára tudja fordítani. Most már én is így csinálom és különbséget tudok tenni a kedvem van és a kéne tépni között! Tudatosság...Légy tudatos! Ezt mondogattam magamban szerdán betépve és lám az eredmény...Pár mondattól ilyen eredmény...Az út elkezdődött, tudom, hogy hosszú lesz és lesz amikor azt fogom mondani, hogy abbahagyom, de nem érdekel, mert végre érzem, hogy van hozzá erőm és ha átlendülök a holtpontokon akkor utána minden könnyebb lesz ugyebár...Akció-reakció.
Nem tudom miért írtam ezt le, de jól esik leírni, bár azt nem tudom más szemében ez mennyit jelent, az enyémben sokat, mert elkezdtem élni. Nem azt mondom, hogy a fű az rossz, de a napi rendszeres fogyasztás belerak egy nem ördögi, hanem egy vegetáló körbe, amit fentebb kifejtettem...Vagy élsz vagy vegetálsz. Vegetálni is jó dolog, de csak egy ideig. Szerintem az élet nem azért van, hogy stagnálj, hanem hogy fejlődj és előrébb vigyen! Köszi annak aki elolvasta! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Doki ezek az energiahiánynak is betudhatók, igen. |
| | | | |
| | | | | | 30. doki | 2004. szeptember 21. 21:36 |
| | | | | | | nekem kóros energiahiány :)
amúgy szerintem sokan mennek a legkisebb kényszer felé csak a neurózisok egy darabon irányban tartják őket.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nálam az elmélet már frankón megvan, csak a gyakorlat...Nem tud valaki valamit lustaság ellen? Eléggé szánalmas, de kitartásom sincs sok...Akaraterőről ne is beszéljünk! Szívással most leálltam egy időre, de ez még csak az első lépés volt. Valaki nem küzködött ilyen problémákkal? (kóros punnyadtság, lustaság, akaraterő hiány, kitartástalanság, rövidtávú, de könnyebb megoldások választása stb.) Elég röhejes azt tudom, de sztem nem csak én vagyok egyetlen aki ilyen! :) |
| | | | |
| | | | | | 28. Ákimáki | 2004. szeptember 20. 16:45 |
| | | | | | | | Bringázás közben csak a szép lányokat veszem észre : ))) |
| | | | |
| | | | | | 27. Talamon | 2004. szeptember 20. 14:24 |
| | | | | | | örülj neki;)
múltkor kiabáltam is neked, de te eltekertél mellettem egy hídon..
Például amikor elalszol s kijössz a test-tudatodból - próbáld így megfogni.ez a világ eloszlik s jön a szellemi..próbáld tudatosan átélni a váltást...
Meg reggel, amikor még a véred "alvadtabb"(az egód lanyhább), teljesen másféle testérzék van...
|
| | | | |
| | | | | | 26. Ákimáki | 2004. szeptember 18. 17:46 |
| | | | | | | | Ez nem is igazán a karmán múlik. Egyszerüen bele vagyok ragadva a testembe. |
| | | | |
| | | | | | 25. Ákimáki | 2004. szeptember 18. 17:43 |
| | | | | | | Nem.
Én elég rossz karmát hozhattam magammal, de igyekszem ledolgozni : ) |
| | | | |
|
