DAATH

Csak olyasmit olvasok szívesen, amit nem értek. S mivel nem értem, számtalan értelmezést el tudok képzelni.

Salvador Dalí

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok

VEZÉRLŐPULT

Témakörök

Új hozzászólás


Regisztráció

Jelszócsere

Emailcsere



Teljes lista

Következő tucat

Legfrissebbek


ADATOK

Kategória:

Gyakorlat


Létrehozó:

deeptrip


Létrehozás ideje:

2004. augusztus 27.


Utolsó hozzászólás:

2016. május 3.


NÉPSZERŰSÉG

Érdeklődés:

18424 letöltés
372 hozzászólás


KERESÉS

Mit:



Hol:

anyagok
könyvtár
fórum
kapcsolatok


[Rendben][Törlés]



Felmérés: Personality, Substance Use, and Microdosing (angol)
Felmérés: Global Ayahuasca Project (angol)


Koncentráció, meditáció, kontempláció

deeptrip, 2004. augusztus 27.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

 
12. deeptrip2004. szeptember 11. 17:14
 
 
Jaj bocsáss meg Ákimáki...Amúgy itt te vagy az egyetlen akinek hozzászólása eddig a 0-val volt egyenértékű, már bocsika...Hozzá tenni kéne és nem elvenni.
 

 
11. cellux2004. szeptember 10. 13:32
 
 
BT, tökjó amit leírtál. Leszűrném belőle, amit én magam a lényegnek tartok:

Szerintem akinek káosz van a fejében a különféle gyakorlatok, meditációk, vallások, módszerek, stb. tekintetében, annak érdemes kinézni EGYETLEN nagyon egyszerű gyakorlatot vagy gyakorlatsorozatot (pl. amit BT leírt) és utána azt elkezdeni csinálni, MINDEN NAP egy adott időpontban rituálisan végigcsinálni UGYANAZT, jó hosszú időn keresztül.

Mondok egy nagyon egyszerű példát: mondjuk legyen az a gyakorlat, hogy lefekszel hanyatt a földre, figyeled magad egy kicsit, hagyod a tested megnyugodni, aztán belégzésre lassan felemeled a karjaidat a fejed fölé, kilégzésre meg leengeded vissza magad mellé. Aztán ezt megcsinálod ötször és vége. Ennyi.

Ha ezt elkezded gyakorolni és ráállítod magad, hogy minden nap reggel felkelés után, vagy lefekvés előtt ezt megcsinálod, és sikerül is betartanod a napirendet, akkor ezzel beviszel az életedbe egy szilárd pontot, egy rendezett elemet, ami aztán tudat alatt szépen át fog szivárogni az életed összes többi területére is. Ez ilyen mágikusan működik, nem nagyon tudok rá racionális magyarázatot találni, de tény, hogy ha rendszeressé teszed a gyakorlást (a gyakorlás tárgya tulajdonképpen közömbös!), akkor az elkezdi rendbe rakni az életedet.

A másik dolog, hogy ha az ember ezt mondjuk egy hónapon keresztül gyakorolja, akkor - feltéve hogy tényleg odafigyel mindig, amikor csinálja - azt fogja tapasztalni, hogy egy hónap elteltével SOKKAL mélyebben tudja átélni még ezt az egyszerű gyakorlatot is, mint amikor elkezdte. Ez a karemelés-leengedés tök szimpla dolognak tűnik, de lesznek majd olyan napok, amikor a tudat pont rá tud hangolódni a gyakorlásra, és akkor majd megérzitek, hogy bazeg, ennek az egyszerű gyakorlatnak is micsoda MÉLYSÉGE van... és ha egyszer ráéreztek erre a mélységre, akkor megértitek, mit jelent az, hogy " 100 %-osan jelen lenni a mostban", és azt is, hogy mit jelent az, hogy a szenvedésből való kivezető út az időtengelyre merőlegesen nyílik. (meg azt is, hogy mi az az ötödik, meg hatodik, meg hetedik dimenzió).

és akkor már tudni fogjátok, hogy merre vezet az út (és hogy ezt, hogy "merre vezet az út", hogyan is kell érteni).
 

 
10. Ákimáki2004. szeptember 10. 06:51
 
 
"Na most a másik test a szellemi (elneveztem gondolatinak is)"

Vigyázz!!!

A gondolataid az anyagi testhez kapcsolódnak, az anyagi test érzékszerveinek a tapasztalatai táplálják a gondolatokat.

A szellemi test messze az intellektus birodalmán túl van...
 

 
9. deeptrip2004. szeptember 9. 22:57
 
 
Jaj, de örülök, hogy végre beindult a topic! Köszi szépen srácok, tényleg hasznos dolgokat írtatok! (és még milyen sokat is ráadásul)
Szal én így elég diffúz vagyok. Namost lehet, hogy rosszul csináltam, mert én éltalában betépve kezdtem el ezeket este lefekvéskor. Na ez úgy néz ki, hogy folynak a gondolatok, de így iszonyatos sebességgel én meg csak nézem mivan. Képeket is látok és filmszerűen egymásbakapcsolódnak. Ezeknek értelme 0, története 0 és a képi megjelenések is olyanok, amik az életben látott dolgok összevágásából fakadnak. Tehát minden kreténség! :D
Lényeg, hogy ettől szellemileg olyan szinten el tudok fáradni, hogy az valami hihetetlen! Az a sok gondolat...
Viszont egyszer történt valami érdekes. Nem emlékszem már pontosan, hogy történt, de a lényeg, hogy addig próbálkoztam míg hirtelen csak azt vettem észre, hogy csönd van. Csend van körülöttem, de ami fontosabb, hogy csend volt a fejemben és nagyon-nagyon élveztem, mert iszonyat pihentető és megnyugtató volt. Csak lenni és semmit se tenni...Ezt kéne máskor is elérni.
Másik probléma velem, amire nem rég jöttem rá, hogy mindig mások tuti tippjei/módszerei alapján akarom én is elérni azt a hatást. Ma már tudom, hogy ez így nem fog menni. Mások vagyunk, más az útunk. Nagy hibám még az, hogy hajlamos vagyok elkalandozni mind a múltban, mind a jövőben, pedig csak a jelen létezik. Ezen felül még egy nagy tévedésem az, hogy elvárok dolgokat és törekszem megteremteni őket. Ez persze erőfeszítéssel történik és esetek túlnyomó részében nem jön össze, viszont így a jelen lévő dolgokról meg lecsúszok, hisz nem arra figyelek! Jó ritmusérzékem van, goára nagyon tudom verni, de mégis ki tudok csúszni belőle, de ezt már fejlesztem.
Autogén tréninget próbáltam. Na ez viszont betépve iszonyatosan kemény. Rájöttem, hogy van a fizikai test, meg a szellemi. Pontosabban nem rájöttem, mert olvastam hinduizmust, buddhizmust és ott ezeket világosan leírják, de most megtapasztaltam ezt is. Lényeg, hogy ahoz, hogy felemeld a kezed neked izommunkát kell bevetned. Ez mind az anyagi síkon történik. Na most a másik test a szellemi (elneveztem gondolatinak is) arról szól, hogy a dolgok megvalósítását nem fizikailag, hanem szellemileg, gondolatban kell megvalósítani. Erre a példa, mint már említett autogén tréning illetve sávaszána és önlazítás egyben. Lényeg az volt, hogy az izmok ellazítása már előtte is relatív jól ment, de éreztem bizsergést a lábamban. Ezt gondolatban könnyedén tovább tudtam vinni összes testrészemre, főként a kezemre és tenyereimre. Hát iszonyat nagy feeling! Csak odaképzeled gondolatban s ha e képzeletet elég nagy koncentrációval végzed, akkor az bizony MEG FOG TÖRTÉNNI. Ezért se lehetetlen semmi, csak az erő, a koncentráció és a tapasztalat hiányzik a nehezebb dolgokból.
Na röviden ennyi eddigi élményeimről, lehet, hogy meditálni nem mindig betépve kéne...Akkor talán könnyebb dolgom lenne! Amúgy megfigyeltétek már, hogy egy ütős spákó után mennyire nehezek a mindennapi elintézendők? Nem kétszer, nem is négyszer, hanem kb százszor annyi energiámba kerül...Persze csak az amit kell és nem azt amit akarok! ;) Ja és tapasztaltátok már a spangli vs pipából tisztán zöldet való szívás számottevő különbségét mind mennyiségben, mind hatásban? Ha nem akkor mindenképp próbáljátok ki! Kár, hogy én túlságosan is szeretem és ragaszkodom a füsthöz...
Hajrá, így tovább és várom a többi tapasztalt ember és kezdő véleményét, meglátását, ötletét, tapasztalatát!

Köszi mégegyszer, hogy nem hagytátok kihullni a témát! :)
 

 
8. bombadiltoma2004. szeptember 9. 18:33
 
 
Én kb. így szoktam:
Setting: nem túl sok fény és halk "relax" zene, esetleg gyertya, füstölő, egy laticell és rá egy törülköző. Ha ez ember mozdulatlan, könnyebben kezd fázni, úgyhogy hosszúnadrág, meg zokni, sőt ha hosszabbra tervezem, magamra terítek egy pulóvert vagy takarót is.
Ülés: én mondjuk féllótuszban szoktam, de lehet törökülésben is, vagy sarokülésben, vagy persze lótuszban is... a fontos csak az, hogy elég kényelmes legyen ahhoz, hogy legalább 10-15 percig jól ellegyek benne és hogy egyenes legyen a hátam. A fenekem alá hajtogatjom kicsit a laticell végét, vagy egy kisebb párnát teszek alá, így kényelmesebb, és könnyebb egyenesen tartani a hátamat. Addig izgek-mozgok, amíg meg nem találom a megfelelő pozíciót.
A kézfejemet a térdem közelében a combomra támasztom és összeérintem a hüvelyk és a mutatóujjamat, a többi ujjam meg lazán lóg.
Ahogy leülök, becsukom a szemem... Pusztán attól, hogy nyugton ülök és becsukom a szemem, már ellazul egy bizonyos mértékig mind a testem, mind a tudatom, mind a légzésem. Szóval aztán elkezdem figyelni a légzésemet. Aztán tudatosítom magamban, hogy hol vagyok, pl. elképzelem magam körül a szobát, meg benne önmagamat. Aztán elkezdem "pásztázni" a testemet, adott esetben többször oda-vissza a lábam ujjától a fejem búbjáig, és figyelem, hogy hol lehet még lazítani rajta. Aztán elkezdem belülről "nézni" a két szemöldököm közötti pontot. Aztán figyelem, hogy mi jár a fejemben. Ha jönnek a gondolatok, jönnek, ha mennek, mennek... Mondjuk úgy, hogy az út mellől figyelem a forgalmat, és igyekszem nem belemenni egyetlen gondolatba sem. (Ezek az "aztánok" nem feltétlenül mindig ebben a sorrendben történnek, és nem feltétlenül csak egyszer.) Aztán a végén háromszor zengetem az OM-ot, majd addig dörzsölöm össze a két tenyeremet, amíg fel nem forrósodik, és utána "beletemetem" az arcom, kicsit meg is masszírozom, esetleg utána előrehajolok, hogy a homlokom a földhöz érjen, majd lassan visszaemelkedem, és valamikor lassan kinyitom a szemem... Van olyan is, hogy nagyon sokszor zengetem, amitől én elég mélyre tudok jutni. Az OM zengetése úgy történik, hogy jó nagy levegőt veszek és aztán egy A, majd egy U, végül egy M hangot adok ki, amikor kifújom. Az A a köldök körül rezonál (érezni, hogy ott van, illletve, ha arra "gondolok", hogy ott "szól", akkor ott szól, de nem tudom -- mindegy, lényeg, hogy ott szól), az U a torok körül, az M pedig a fejben. Így emelkedik a "légzéstudat" a köldöktől a torokig, aztán a fejbe. Igyekszem minél nagyobb levegőket venni és minél tovább zengetni az OM-ot. Ez automatikusan igen mély és teljes légzést hoz létre. Na szóval így valahogy...
És hogy miért csinálom? Mert jó testérzés, jó tudatérzés, közvetlen tapasztalás. Számomra azért közvetlen, mert nekem minden magyarázat (legyen az spirituális vagy fiziológiai vagy bármely egyéb) nélkül _is_ működik... Valahogy úgy áll össze számomra, hogy csak csinálni kell, és akkor van (persze ha nem ülök le, akkor nincs). És ha sokat csinálja az ember, akkor valószínűleg vagy bizonyosan, vagy mittudomén, de "javul", "fejlődik" a dolog... mondjuk úgy, hogy "olajozottan"kezd menni... és mindez csakúgy, különösebb erőfeszítés, rákészülés, filozófia vagy egyéb nélkül -- legalábbis számomra. Az egész valahogy nagyon egyszerű -- csakúgy (nyugton) "vagyok" és lélegzem és tudatommal lazítom a testem, amitől aztán automatikusan ellazul a tudatom... és be is zárult a kör...
Nem tudom, teljesen kezdőként elég-e így olvasgatni és aztán megpróbálni, valószínűleg embere válogatja... én mindenesetre arra bíztatnám azt, aki még sosem csinált hasonlót, hogy először menjen el valahová, ahol van valaki, aki mondja, hogy mit hogy... Egyébként ez később is mindig jó, úgy értem én sosem éreztem feleslegesnek, és sosem volt olyan, hogy "ja, én ezt már tudom, már nem kell senkinek mondania"... egyszerűen azért, mert az _is_ jó, ha van vezető...
(És akkor hozzáteszem, hogy hónapszámra alig csinálom... gondolom a bennem lévő ellentmondásosságok tünete...)
 

 
7. Ákimáki2004. szeptember 9. 10:27
 
 
Első lépésként esetleg érdemes tudatosítani a kövtekezőt:

Miért meditáljak?
 

 
6. cellux2004. szeptember 9. 09:36
 
 
ja, teret adni a neurózisnak, hogy megfigyelhetővé váljék.
 

 
5. Nomad2004. szeptember 9. 09:26
 
 
" És hogyan tudjuk megakadályozni, hogy az elterelődjék?"

Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy szeretnék egy helyben ülni, hogyan kell megakadályozni, hogy elkezdjek körbe-körbe mászkálni. Persze a gondolkodásban az akadályok az ember lustasága és felszínessége miatt sokkal rejtetebbek, de hát a megoldás akkor is egyszerű, ki kell MINDEN benned lejátszódó folyamatot elemezni, a feleslegeseket eldobni, a "szükségeseket" pedig kívülről nézni. Nyilván az akadályoz meg az egy dologra figyelésben, hogy közben tudattalan gondolatok is forognak, amik felszínrekerülésével megzavarnak a koncentrációban, tehát ha nincsenek tudattalan folyamatok, már csak elhatározás kell. Szóval eleinte szerintem nem érdemes a meditációt arra használni, hogy egy pontra koncentrálva emélyülök, stb. hanem megpróbálva egy pontra koncentrálni, milyen akadályozó folyamatok indulnak be: ez vagyok én, ezt kell megváltoztatni.
 

 
4. Talamon2004. szeptember 8. 21:47
 
 
Helló

Az ember szerintem egy kis virtuális világmindenségemulátor, melyet nevezhetünk most egyszerűen mondjuk "tudat"-nak...
A tudat képes elvonatkoztatni - úgymond absztrahálni -, mégpedig úgy, hogy megfigyelés során tulajdonságokat tapasztal, melyek közül némelyeket előtérbe helyez, kiemel, másokat meg éppen figyelmen kívül hagy - ezáltal valamiféle modellt próbál alkotni magáról vagy a világról...
Ezt az abszrakt elvonatkoztatást remekül lehet gyakorolni például a gondolkodás nevű sík, zárt, korlátos rendszeren belül történő vektorokkal, gráfokkal, fákkal való manipulálással...
E világban erre jó lehetőség teszemazt a matematika, a programozás, modellezés, tervezés stb...
Anno, az egyetemen nekünk csomó mindent kellett tudni ilyesmiket, például sokáig nem értettem, hogy miért kötelező a programozáselmélet nevű tantárgy, ahol egy négy-ötsoros egyszerű programkódot kellett bizonyítani matematikailag, mely akár egy-két órás folytonos koncentrációt igényelt, s közben azt éreztem, hogy majd szétrobban az agyam a megerőltetéstől...
De nem robbant szét, ehelyett inkább megszokta, megtanulta és afféle alapmotívumként használja, hogy erőteljesen koncentráljon valamire...
Tehát a tudatot lehet képezni erőteljes és kevésbé erőteljes módszerekkel...
Ám ezek csak kedves előgyakorlatok voltak ahhoz, mikor kb másfél éve elkezdtem egy sajátos mokuso zen meditációt gyakorolni, s így ráébredni tudatom természetére...
Persze nem ide írnám ezeket, ha nem az LSD-élmény indított volna el, hogy egyáltalán felmerüljön bennem a vágy, hogy ezt megtegyem...
 

 
3. Talamon2004. szeptember 8. 21:36
 
 
Nekem a viszonylag egyenes háttal ülés közben a térben egy pont figyelés jön be legjobban...
Ezzel kapcsolatban szívesen leírom szempontjaim, melyek épp most eszembe jutnak:
-egyenes hát az mindenképp fontos szerintem, mert ha másért nem is, így nem fog fájni, ha sokáig ül az ember...
-csak úgy ülök le, hogy nem várok el semmit, úgy ülök le, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, mintha mindig is ültem volna, például mint a béka
-egy pontot nézek a térben, mely nem mozog, semmi különös nincs rajta, s nagyjából előttem van, nem túl közel, nem túl messze
-kizárok mindent az egész világon a légzésemen és az adott ponton kívül tudatomból, de nem erőltetve, inkább csak úgy, "na, kizárok"
-az előbbinél említett nem-erőltetettséget úgy teljességében az egész meditációra -s így az egész létemre- kiterjesztem - amit épp teszek, abba természetesen beleadok mindent, hisz nincs más, mint a jelen, de "csak úgy", mintha semmi különös nem történne közben, hisz tényleg nem is;) amiről azt hisszük, hogy most épp fontos, vagy nem megszokott, az szerintem illúzió - szintén az én fegyvere - mint bármilyen ok, amiért abbahagyjuk a meditációt az igazi elmélyedés elérése előtt...
-lassan, ritmikusan, fokozatosan mélyedek el a légzésem segítségével - az ént megkötöm úgy, hogy ne legyen esélye sem - figyelem a pontot, testem nem mozdul, szemem sem rebben, belül üres vagyok, eltelít a pillanat, s közben tudatosan ellazítom mindenem - esetleg amíg ez nem megy, rendszeresen leellenőrzöm könnyedségem mind testemben mind tudatomban - az erőltetéshez én kell, az én így folyton megmarad-na
-néha elengedem a fókuszt, hagyom burjánzani gondolataim, érzéseim, majd hirtelen újra "kifeszítem tudatom éberségét", s folyamatosan ezt csinálva kizárok minden egyebet az életemből úgy egyáltalán
-ha folyton visszatérnek belülről benyomások, hát jöjjenek, elképzelem tudatom, mint teret, melyben a semmiből száguldó vektorokként megjelennek, majd tovaszállnak szintén a semmibe, mert éberséggel meghaladom őket
-van úgy, hogy úgy indul be a gondolatgép, hogy már megy egy ideje, s észre sem veszem, "elszállok" - (spanglival ez volt tipikusan anno), ekkor légzésemre figyelek, az énem a lélegzethez kötöm, teljesen figyelem légzésem, nemcsak a ki és belégzésre figyelek, hanem annak apró rezdüléseire-hatásaira is tudatomban - így egy pusztán lélegző tudattá válok, mely lassan-lassan kezd feloldódni a térben
-mikor már a légzésre annyit figyeltem, mikor már minden csak abban a pontban van, amit figyelek - melyet nem konstatálok sehogy, nem alkotok róla fogalmakat, nem vált ki semmit, csak leköti figyelmem, az ént ez teljesen kitölti, hogy ezeket megtegye...s egy idő után el kezd szétoszolni...hisz a tudat kezdi belátni-tapasztalatokat szerez éntelenségről-, hogy itt és most az én nélkül is van lét, sőt! lemondok erről a világról, az összesről, magam képzetéről,emlékeimről, múltamról, jövőmről,stb csak a pillanat éltet
-s itt a lényeges, hogy legyenek helyes szellemi alapbenyomások erre vonatkozólag, hogy ne az legyen, hogy "para", "úristen", hanem érezzem úgy, mintha köveket pakolnák ki magamból, s egyre könnyebbnek s egyre jobban érzem magam ettől..
 

 
2. Talamon2004. szeptember 8. 21:34
 
 
-ha rossz dolgok jönnek elő, melyek nem szoktak - ez is jó, hisz merülök le az óceánba, s ha egy elsüllyedt, szétrohadt hajót tapasztalok tudatóceánom mélyén, hát legalább már látom mitől dzsuvás a víz - fel kéne hozni felszínre, nem elfojtani többé, engedjem szabadon, de közben ne adjak alá erőt, "ne bontsam ki vitorláit/ne indítsam be a motorját" csak figyeljem meg, vizsgáljam, mi ez, honnan jött, hova tart, vizsgáljam meg, milyen hatással van rám, aztán vizsgáljam meg a hatást, s röhögjek rajta, hogy múlandó úgyis..- talán jó taktika elképzelni, ahogy ennek megfelelően kezd zsugorodni, majd eltűnni - nemtom ebben nincs tapasztalatom..;)
-jó taktika például nekem az is, hogy úgy ülök le, hogy én most itt mindenné válni ülök le, minden lény javáért, s nem a saját boldogságomért
-nincs jó vagy rossz meditáció, ha "nem történik semmi" pl. évekig, csak lenyugszunk - hát ennyi - majd következő életben megvilágosodunk...mindenképp erőteljes felajánlások szükségesek, pl lemondani erről, arról, mindenről a megvilágosodásért - így ezek - ha tényleg lemondtunk róluk - már nem kötnek meg...pl lemondok az egész életemről;))) - vagy máshogy fogalmazva az egész életem erre teszem fel...
-ha egyszercsak azt érzed, hogy a tér elkezd kitágulni, s mintha beszippantani készülne a pont, melyet nézel, az már nem rossz...a formák üressé és pusztán energiává válnak, s a térré válsz mely semmitől sem elválasztható és gyönyörteljes...
-az elején ekkor eksztatikus állapotba vagy, de te ülj csak tovább, ebben az állapotban minden sokkal könnyebb, érdemes arra használni - persze itt már szó sincs "semmiről" -, hogy valóban elmélyedj, vagy, hogy valóban egyszerűen megtanuld, hogy is mélyedj el könnyedén

-rizsablablazabla
 

 
1. deeptrip2004. augusztus 27. 14:47
 
 
Üdv minden kedves és lelkes meditálónak és nem meditálónak! :)

Csodálkoztam, hogy nincs ilyen témakör ezért úgy gondoltam belevágok. Véleményem szerint a meditáció írások alapján elsajátítható, a lényeg úgy is a gyakorlás és a rendszeresség.
Szeretném ha megosztanátok tapasztalataitok a meditációval kapcsolatban.

Úgy gondolom előbb mégis a koncentrációs képességek fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt. Ajánlom Popper Péter - A belső utak könyve című alkotást, nagyon gyakorlatias.

Engem leginkább ötletek és tanácsok érdekelnének. Hogyan tudjuk egy helyre koncentráltan irányítani elménket? És hogyan tudjuk megakadályozni, hogy az elterelődjék? Milyen hatással lehetnek ezekre a folyamatokra a pszichedelikus szerek? Egy hasznos link, angol, de könnyen olvasható/értelmezhető:
http://www.erowid.org/spirit/yoga/yoga_info1.shtml

Ha már a koncentrációról szó volt miért ne lehetne szó a tudatosságról és ennek gyakorlási formáiról, mint pl. a jógáról?

Várok minden gyakorlati tanácsot! Előre is köszi
 

Kapcsolódó beszámolók / Daath (1 írás)

Dismas: Teamámorban a világ körül (2003)

Keresés e témakörben:

 Teljes lista  > Következő tucat  >| Legfrissebbek 


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH nem hoz létre saját csoportoldalakat a közösségi hálókon.