DAATH

Minden bonyolult problémára létezik egyszerű, kézenfekvő és rossz megoldás.

Henry Louis Mencken

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok

VEZÉRLŐPULT

Témakörök

Új hozzászólás


Regisztráció

Jelszócsere

Emailcsere


Legrégibbek

Előző tucat


Teljes lista

Következő tucat

Legfrissebbek


ADATOK

Kategória:

Filozófia


Létrehozó:

Rincewind


Létrehozás ideje:

2004. október 23.


Utolsó hozzászólás:

2015. december 14.


NÉPSZERŰSÉG

Érdeklődés:

25519 letöltés
665 hozzászólás


KERESÉS

Mit:



Hol:

anyagok
könyvtár
fórum
kapcsolatok


[Rendben][Törlés]



ÚJ! Felmérés: Kérdőív a koronavírus járvány hatásairól szerhasználóknak (magyar)


A valóság

Rincewind, 2004. október 23.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

 
17. Nomad2004. október 28. 12:42
 
 
Jó Olét olvasni a daathról!


Mindenesetre a tér végtelen tulajdonsága nem "bizonyítható", de a határtalansága igen. Tegyük fel, hogy ha ősrobbanás hivők vagyunk, ahol vannak "dolgok" pl fotonok, ott van a tér is. Ha az egész egy pont(szerű)ségből indult ki, akkor az univerzum életkora*fénysebesség=univerzum sugara, hiszen minden irányban azonosan terjed, ha homogén (mértne lenne az?). De ha építenénk egy fénysebességnél gyorsabb űrhajót, és az előbb-utóbb elérné a szélét, tehát azt a felületet, ahol az először keletkezett fotonok most tartanak, és túlmennélnk rajta, még mindig a "világban maradnánk", hiszen a világ része az az űrhajó is, amelyikkel megyünk, tehát legfeljebb egy módszert találnánk arra, hogy a világ mi általunk alkotórészeknek nevezett darabjai minél nagyobb területen legyenek szétszórva, de soha nem tudnánk "kimenni" belőle, hiszen akik kimennénk is a világ vagyunk, tehát nem kimennénk, hanem ott is lenne a világ. (ebből megérthető, hogy a méret, mennyiség relatív dolog, és csak máshoz viszonyítva van értelme)Csakhogy a világ ott is van, ahol én(mi) személy szerint nem látjuk, étzékeljük. Ha ezt megértjük, a világ egy szigetté válik, ahol a mi és a hozzánk hasonló lények érzékelik egymást, de lehet, hogy vannak más szigetek is, viszont azok is a világhoz tartoznak, szóval lényegében össze vannak közve, tehát a legmagasabb szinten egy sziget van (pont a végtelen kellős közepén-hiszen mivel más pontjait nem ismerjük, ha ismernénk, ott is ez a sziget lenne. Szóval a közepének sincs semmi értelme).
Ez a szamszára.
Azt fontos megérteni szerintem, hogy a világ tere, ahol a dolgok megnyilvánulhatnak nem úgy oda lett téve, mint egy papírlap, hogy erre most rajzolhatunk, vagy egy aquárium, amiben úszkálhatnak a dolgok. A tér az ellenállás hiányaként létezik. Nem azért létezik, mert valami van, hanem mert valami nincs-> ez a nincsség a tér. Nem függ semmitől, csak abban nyilvánul meg, hogy akárhová elmehetünk. Minden egy végtelen tér, de a végtelenség nem tulajdonsága, hanem nincs értelme a végességének. Ráadásul akármi lehet benne, nincsenek előre legyártott szabályai sem, tehát ürességtermészetű. Mivel nem függ semmitől, és nincs semmije, ezért ez egy valóban létező dolog, azaz független attól, hogy ki, mikor nézi, azaz örök. Mivel mindannyian ugyan azon a szigeten( a világban, valóságban) vagyunk, ezért triviális az együttértés és a szeretet, mint "tulajdonságai". Együttérzés, hiszen minden dolog elválaszthatatlan egymástól, mivel függve keletkeznek, ugyanabban a térben (ami EGY tehát A tér, hiszen nincs MIT feldarabolni részekre), ezért egymást alakítják, sőt építőelemei egymásnak, sőt egymás másik megnyilvánulásai. Szeretet pedig azért, mert ha valaki belátta ezeket, a világ örömteli aspektusa, a lehetőségek, és a bonyolult szépség egyszerre jelennek meg, ami öröm, tehát ez is elválaszthatatlan a tértől és tudattól, azaz nincs miért nemszeretni.
A másik ilyen önnálló, valódi létező a tudat, de ez triviális, hiszen a tudat tükrözi a dolgok milyenségét, legyen ez akár a létezésük. Ha nem tükröződnének a tudatban, akkor nem válhatnának a tapasztalat igazságává, e nélkül, pedig nincs értelme bármit megállapítani róluk, hiszen nem lehet igazsághoz kötni őket. A tudat is egy, vagy A tudat, mivel az "egyéni" látásmódok is múlandóak.

Néha kicsit túl nagy logikai bakugrásokkal haladtam, de azért remélem érthető.
 

 
16. badtRIP2004. október 27. 17:54
 
 
a gyakorlati reszehez annyit szeretnek hozzafuzni, hogy nem letezik olyan valosag amit 'a' valosagnak lehetne nevezni. itt csak egyszeruen arrol van szo, hogy minden amit eszlelunk beletartozik egy bizonyos strukturaba, amit az ember kepes erzekelni. ha hal lennel nem erezhetne a friss levegot. vagyis minden gondolatunk csak ennek a vilagnak az ember altal erzekelheto reszet tartalmazhatja. amiket raadasul megtanultunk ertelmezni, igy mindenki naggyabol ugyanazt veli valosagnak. azomban a pszichedelikumok lehetove teszik az embernek, hogy sajat gondolkodasmodjat is tanulmanyozhatja kivulrol, mint egy megfigyelo. igy aztan konnyen raebredhetne arra, hogy sem ter sem ido nem letezik, csak eppen ezek a dolgok kepezik gondolkodasunk alapjait. de valojaban fizikusok bebizonyitottak, hogy a ter tagul, mert az sem mas csak energia. ahol nincs energia ott nincs ter sem. vagyis a ter egyaltalan nem annyira vegtelen mint amennyire azt gondolnank. lehethogy nagy, de nem vegtelen. ha ezt vesszuk alapul, akkor szerintem egyaltlan nem erdemes egyetlen valosagrol beszelni, mert minden amirol csak beszelhetunk egy interpretacioja az agyunkban, annak az energianak ami ezt az egesz 'valosagot' alkotja. vagyis a valosagon nincs mit valtoztatni ha meg senki sem latta. az itt leirt torteneteket szerintem nem jo iranybol kozelitjuk meg. nem a valosagon valtoztatunk, hanem a valosag (talan azaz energia ami ezt igy egybentartja) erzekelesen. vagyis nem azert jott az eso mert azt igy kitalalta valaki, hanem azert jutott eszebe az eso, mert az eso energiaja ezt elohozta az illeto fejeben. vagyis ahhoz hogy valtoztassunk a valosagon, nem a valosagon kell valtoztatni, hanem annak erzekelesen. olyan ez mint a skizofrenia, es kimondottan hasznos lehet ha tudjuk iranyitani. de valahogy meg a sajat erzekelsunkon is csak nagyon nehezen tudunk valtoztatni. persze ez az egesz weboldal vegulis arrol szol, hogy milyen anyagokkal lehetseges ez. de mint a buddhistak is mondjak megy ez anyag nelkul is, csak sokat kell meditalni. sot ha eleg energiank van, akkor meg maset is megtudjuk valtoztani. es amit mar legalabb ketten lattak az mar valosag:)
vegulis mindenre van logikus magyarazat, mert a logikat is mi talaljuk ki. mindenkinek rengeteg energiat!:)
 

 
15. CandyFlip2004. október 27. 17:00
 
 
(Rincewind: Gondolom azért idézte ezeket, mert egybevágnak a tapasztalatával.)

A valóság odaát van. Ja nem, az az igazság. :-))

Szóval szerintem a valóság valami olyan ami valós, tehát mindig létező, emiatt állandó. Ha körülnézünk mi lehet állandó, azt látjuk, hogy minden múlandó. Szerintem ha jól belegondolunk akkor találunk valamit, ami úgy tűnik mégse. Ez nem más mint a tér amiben a dolgok (az idő is) megjelennek. Az elöttem levő térnek mindegy hogy beledugom a kezem, ott mozgatom és kihúzom belőle, a tér ettől változatlan maradt. Az a lehetőség hogy megjelenhetett a kezem, ott játszhatott majd eltűnhetett ezeknek a lehetősége mindig is ott volt és kicsit sem változott közben. Ez persze kb kit érdekel. Jó a térnek ha állandó.
Szerintem van még valami ami állandó. Valami ott legbelül, amiről mindig is tudtuk, hogy az vagyok én. Oké, de mi lehet bennünk, ami állandó? A test? Az volt kicsi rózsaszín, most olyan amilyen és majd lesz öreg és ráncos. Ráadásul állítólag hétévente az egész lecserélődik. Akkor a gondolatok, érzések? Na ezek még változékonyabbak.
Szerintem logikus feltételezés, hogy nincs is két állandó valami. Az amiről mi azt gondoltuk ott legbelül mindig is, hogy az vagyunk mi az nem egy pont szerű dolog, hanem maga a tér amiben a dolgok megjelennek. A lehetőségek végtelen mezeje, a határtalan tiszta fény, a tudat.
Mit jelentene ez? Ha mi vagyunk a tér, amiben a dolgok megjelennek, akkor nekünk nem árthat semmi, tehát félelemnélküliek leszünk. Rádaásul ha mi magunk vagyunk a határtalan tér, akkor nem vagyunk senkitől és semmitől elválasztva, tehát mindent ismerünk, mindent tudunk. Ez a tudat igazságállapota. Aztán jelentené azt is, hogy minden ami megjelenhet, az a tér szabad játéka. Minden megjelenő dolog a tudat határtalan képességeinek ünneplése és mint ilyen a legnagyobb gyönyör. Ez a tudat örömállapota. No és persze ha mi vagyunk a határtalan tér, az azt is jelenti, hogy nem vagyuk senkitől sem elválasztva. Ezért együttérzés, szeretet jelenik meg, ami spontán aktivitást szül. Ez a tudat együttérzés-állapota.

Mindez tök klassz és logikus, de ha így van, akkor miért nem ezt tapasztaljuk? - hangzik a logikus kérdés. A dolog egyszerű. Azért mert nem vesszük észre. Rendelkezünk az alapvető nem tudással, azzal, hogy nem tudjuk, hogy ez így van. Kezdet nélküli idők óta úgy gondolunk magunkra, mint egy pontszerű különálló valamire. Ez ez illúzió azonban nem praktikus. Azért, mert mint különálló pont vannak dolgok amiket szeretnénk, vannak amiket nem szeretnénk és vannak amikről nem tudjuk. Ebből a három zavaró érzelemből jelenik aztán meg a hétköznapok igen változatos mindenféle kombinációja, pl.: a büszkeség, a féltékenység, a vágy, a nem tudás, a mohóság és a harag, hogy csak a főbbeket említsem.

A valóság mindig jelen van. Minden érző lénynek van tudata és az a tökéletes tiszta tér. "Csupán" észre kell venni.

Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot!

CFP

Ajánlott oldal: http://www.buddhizmusma.hu
 

 
14. Rincewind2004. október 26. 22:10
 
 
BadTrip:

És neked? Volt élményed, már ami a gyakorlati részt jelenti?
 

 
13. badtRIP2004. október 26. 15:34
 
 
osszeszedtem ilyen kis idezeteket amiket itt fent talaltam a valosagrol. :)

A valóság az elmélkedés egyszerű emlékezetkiesése. (Salvador Dalí)

A dolgok nem változnak; mi változunk. (Henry David Thoreau)

A tapasztalat nem az, ami az emberrel történik, hanem az, amit az ember azzal tesz, ami vele történik. (Aldous Huxley)

Maga az értelem is hit kérdése. Hiten alapul, ha azt állítjuk, hogy gondolatainknak bármiféle köze van a valósághoz. (Gilbert Keith Chesterton)

Nem a valóság világában élünk, hanem az ahogyan érzékeljük a valóságot világában. (Bryan Singer)
 

 
12. Rincewind2004. október 25. 22:55
 
 
Danika:

Dán cseredikák:)) Jó poén lehetett:))
 

 
11. deeptrip2004. október 25. 21:47
 
 
Néha azért írhatna a srác is ide...
Nekem legnagyobb időeltorzulásom az 1 üveg bor és 1 dzsó után volt. 2 percre rá iszonyatos nagy hőhullám zúdult arcomba aztán (15 voltam) hányingerem lett.Haverom ugyanennyit tolt ő kiment wc-re és így nem volt más választásom mint visszatartani. Fejemet hátra hajtva abban a bizonyos szögben nem volt hányingerem de amikor újra előre döntöttem telehánytam az előttem lévő műanyag habverő tálat. Kemény volt...Utána csak ültem közbe jön haver csodálkozva. Ültünk, haver megint kiment wc-re visszajön 10 perc múlva. Mondja ideje lenne feltakaritani ami mellé ment. Mondom jólvan még van csomo időnk reggelig, kb azt hittem éjfél van, kiderült hajnali 5 óra van. Kicsit nehezen hittem el, mert végig tudatomnál voltam úgymond és tényleg 10 percnek tűnt az egész...

A társaság valóban befolyásolja nálam is a tépés hangulatát. Dán cserediák kapcsolatnál ők jöttek ide. Tudni kell Dániában elkapnak kapsz papírt aztán szevasz. Na most fél hét után olyan szinten átragadt ránk ez a feeling itt MO-n, hogy hát igen...tekertünk mindenhol leszarva mindent, de kis híján paraügy lett belőle...(A bukta... rovatban leírtam).

Na hajrá srácok ez egy jó topic úgy néz ki. :)
 

 
10. Rincewind2004. október 25. 20:22
 
 
Danika:

Nem minden esetben elég neki ennyi fű, természetesen ezt nem állítom:) Az a cucc, szín, szag, állag alapján White Wido lehetett, de tény, hogy semmiben nem hasonlított a normál, addig ismert fajtákhoz. Szerencsétlen gyerek, később is pippantott belőle, s volt olyan, hogy a rötyiről kimenve alig tudta kapkodni egy másik kollega elől a fejét...kiderül, hogy ami neki öt percnek is alig tűnt, valójában másfél óra volt. Ilyen jellegű idővesztése nem nagyon volt addig, s utána sem...

Véletlenek tényleg nincsenek:DD

Cellux:

Ennek a srácnak is voltak hasonló élményei, bár eggyéválás nem volt. Maximum ráérzés valamilyen szintig. Vol olyan hölgy, aki nagyon égett egyszer, ugyanis téptek páran, s közben dumcsiztak. Eddig semmi különös nem volt, de amikor a szexualitás került szóba, s a maszturbáció, emberünk mosolyogva kérdezte:
- A kádas jelenet ugye bejátszik?
A lány enyhén szólva vörösödve kérdezgette:
- Te ezt meg honnan tudod???
Más alkalmakkal is volt hasonló. Egyik kedvenc történetem, mikor egy nagyon jó ismerősével arról dumcsiztak, miért nem vállalja el, hogy tanítsa a barátját (ezoterika). Egy idő után a srác megunta a barátja nyaggatását, s elhallgattak. Azonban nem bírta megállni, s folyamatosan válaszolgatott el nem hangzott kérdésekre. Mint kiderült, a barátjának fel nem tett kérdései voltak ezek:))) A barátja enyhén meg volt döbbenve:D

Amúgy a bizonyításos dolgokról már rég letett. Nagyon sok olyan dolgot tapasztalt, amit lehetetlen bizonyítani, sőt, ha elmondta valakinek, jó esetben is csak hülyén néztek rá. És akkor még nem is beszéltünk a barátom által mesélt ember füves élményeiről. Ő egyébként még nem trippelt.

Talamon:

A beavatást tényleg:))
Szerintem is a tapasztalatok azok, amik komolyan előre tudják lendíteni az embereket. Mert egy elmélet mindig csak elmélet nem marad, amig nem tapasztalat. Nem lesz valóság, nem lesz az "enyém". S sajnos jelenleg az emberek többsége nem képes más világokba betekintést nyerni hosszú edzések és tanulás nélkül. De az ilyen szerek megadhatják azt a kezdő lökést, ami segíthet. Lényeges azonban, hogy ne váljunk a rabjává. Tudjuk, mi cél, s mi eszköz csupán.
Ennek az ismerősömnek nagyon sok tiszta élménye volt, a siritualitást nem a drogokon keresztül ismerte meg. A fű csak később jött, s úgymond csak rátett még pár lapáttal. Aktívan foglalkozik az ezoterikával, s így sok olyan tapasztalata is volt, amit máskor csak tudatmódosult emberektől hallunk.

Erről a srácról még csak annyit, hogy úgy gondolja, a fű felhozza a bennünk rejlő dolgokat, legyenek azok jók, vagy rosszak. Érdekes volt hallania, hogy itt valamelyik írásban ez a felfedezés kacsintott rá, más szájából. Örült, hogy nincs egyedül. Úgy vette észre, hogy amikor különböző emberekkel tép, másképpen viselkedik. Nagyon komoly élményeket élt már át emberekkel, volt olyan, hogy valaki, aki végül mellette aludt el egy tépős partyn, olyan alvás alatti utazásról számolt be, amit én csak gomba kapcsán láttam.
 

 
9. Talamon2004. október 25. 14:10
 
 
nekem ilyen tudati összeolvadásos dolog először Nomaddal volt az infecteden két papírral - tükörként szolgált, melyben beláthattam természetem
azóta szerencsére ez bekúszott "hétköznapjaimba", soxor észre sem veszi az illető, hogy "őbenne" állok középen s csak visszatükrözöm őt valami őrült tudatossággal;)

amúgy meg szerintem ~20 évesen minden embernek kötelezővé tenném a "beavatást" - amin át kéne esnie, nincs mese - (természetesen jócskán beérett emberek jelenlétében)
hogy mi lenne ez, fene tudja - mondjuk 3 g szárított psylocibin? hehe

az az igazság, hogy ha valaki a megismerésre vágyik, nem nagyon tudok neki mit mondani, csak azt, hogy ragadjon meg minden eszközt, amivel ráláthat tudatának működésére - erre jó eszköz lehet a buddhizmus - ám az emberek soxor nem elég nyitottak, üresek az ilyen tanok befogadására - ám ha volt néhány pszichedelikus tapasztalat, mellyel kissé meginog a személyisége az embernek, talán utána könnyebben rááll ilyenekre? passz

soxor bennem is van ilyen, hogy ah ennek az illetőnek kicsit megváltozna a játéklétképe, ha betolna egy papírt - de az ellenkezőjét is (mostanában elég sűrűn) tapasztalom - a tekintetén látszik, hogy nem kell neki ilyen élmény - már valahonnét vágja

meg soxor az is van bennem, hogy ah ennek nem kéne ennie semmi ilyet, mert mintha olyan érzésem lenne valahonnan, hogy csak szétszedné a cucc, de az nem rak össze, azt már az illetőnek kell -
s biztos vannak olyanok, akiknek jobb így szétszedve maradni(hehe), de a többség szerintem először belezuhan a nagy semmibe, s a "most akkor mi van?"-ságban kissé furán érzi magát

vagy pont az eszik pszichedelikumot, akinek ennie kell, hogy kissé bekatalizálja a dolgokat, mert pl. biztos vagyok abban, hogy senki nem jön ide(ebbe a világba) "üres kézzel", mindenkinek van valami múltja - s ha előzőleg is ilyenek érdekelték, itt és most gyakran gátlástalanul beleveti magát tudatának módszeres manipulálásába, tesztelésébe - hisz már tudja, hogy ez az, amiért ide jött, s a többi bármi csak mellékesen fontos

talán mi vagyunk az alanyok ebben a kísérletben - hogy majd ez is fejlődik - valahogy van egy ilyen érzésem, hogy minden egyes papír megevésekor az az élmény a "kollektív papírba" bekerül - elvégre ez is egy mém - talán
 

 
8. cellux2004. október 25. 12:51
 
 
nekem csak olyan volt, hogy a másik ember, akivel betrippezve kommunikáltam, én magam lettem... másképpen kifejezve olyan mélységben érzékeltem a kettőnk egységét, hogy amit épp szavakban kimondtam, azt őrajta keresztül is átéltem. és teljesen világos volt, hogy a szavak csak a felszín, ami a szavak mögött a tényleges kommunikációt adja, az a telepátia, ami ha akadálytalanná válik, eléggé döbbenetes élmény. az osztozás élménye, hogy most tényleg nincs határ közöttünk.

de ezt persze nem igazán lehet "objektíve" bizonyítani.
 

 
7. deeptrip2004. október 24. 11:45
 
 
Én viszont szívessen pippantanék vele! :)
Komoly story amúgy...Ha ugyanezt leírva gombával látom akkor még könnyebben elhiszem, hisz nem egy olyan történetet olvastam már ahol a begombázott srác megmondta, hogy melyik felő megy bele a másikba és mely fog szétválni stb. Lehet ennek a srácnak már aza még negyed g fű is eléri ezt a hatást? Kitduja...

Nekem volt egy érdekes napom. Havárhoz mentünk fel szombati nap tépni és én már előtte gondolkodtam milyen jó is ez az ördögbot, mert egy netes spanomnál voltam egyszer és neki volt és elvoltam vele rendesen. Lényeg, hogy flesseltem mekkora lenne valamelyik haveromnak lenne és amikor odaadja kipróbálni, lám milyen jól megy (na persze mer előtte már spanomnál gyakoroltam ugyebár:).
Odaérunk betépünk és vártuk a Barnát. Már nem láttam jó pár hónapja és gondoltam, hogy milyen is lehetett régen hosszú hajjal. Egyszer volt neki hosszú és azon flesselgettem hogy állt neki stb. Közbe haverom megszólal, hogy "nemis mondtam még...van ördögbotom" na majdnem leestem a székről! Botoztunk mindenki mondja, hogy milyen jó vagyok stb (köszönöm,köszönöm) :D bocs csak toltam kis pipát zözi nélkül, mer az nincs, de levan rakódva rá a gyanta és így betéptem a puszta semmitől! :D Szóval botozunk erre megjön a Barna és milyen a haja? Hosszú és pont olyan aminek elképzeltem. Ilyenkor elmosolyodok és meggyőződöm a véletlenek nem létezéséről. Később amikor vártunk aznap a buszmegállóban hazafele menet, valamiért eszembe jutott egy évfolyamtársam nevezetesen: Péta. Mondom milyen hülye név is ez haverom röhög én is, fél percre rá megjön a busz. Ki száll le róla? Hát persze, hogy a Péta! Na szóval érdekes nap volt az biztos... :)
 

 
6. Rincewind2004. október 24. 02:18
 
 
Danika: a tű, s papírlap...én egy papírnyillal megcsináltam ezt, amint egy doboznyi vízben úszott:)

Tetra veled nem értek egyet;) Ahogy vizes agyagként formázom a körülöttem elterülő világot, az valami hihetetlen extázisba tud ragadni. Néha, egy pillanatra, a világ megmutatja, hogy mi valójában. Általam teremtett valóság. Minden részletével. A legutolsó kis részletet is én alkotom:))) S lassan, a pillanat örökkévalósággá érik:))

Húha, kicsit elragadtattam magam, elnézést érte;)

Az ismerősöm, aki már hallott valakiről, aki képes furcsaságokra betépve, ő mesélte, hogy az az arc egyik alkalommal -kalandos úton- egy médiasztár által elejtett zacsi tartalmát pippantotta el.
Ekkor olyan szintü flash jött rá, hogy másfél órányi idő két percnek is alig tűnt...Ekkorra tisztult ki annyira, hogy valamilyen szinten képes volt kommunikálni a kollegájával. Nem tudta, hogy miről beszélgettek addig, onnantól került vissza az időbe, és térbe, mikor a kollega ezt mondta:
-Jól van, de akkor mutass valami bizonyítékot!
-Mégis milyen bizonyítékot mutassak neked? -kérdezte ámulva emberünk, nem lévén foggalma, miről is van szó.
-Mondjuk a TV-t kezd el kapcsolgatni...váltogass a csatornák között!
-Ne viccelj, nem fogok váltogatni a csatornák között:)
Ebben a pillanatban a TV elkezdett kapcsolgatni, mindig ugyanarra a csatornára. A készülék közel két méterre volt tőlük, távirányító sehol nem volt.
Ekkor az arc, akiről szól a történet, felnézett a felhőkre, s megkérdezte a kollegát:
-Szerinted fog esni az eső?
Ezt a részt nem mesélte el pontosan, hisz mindenre ő maga sem emlékezett, de a lényeg: fél órán keresztül szívatta a kollegát, hogy most esni fog-e, vagy nem. Tette ezt úgy, hogy sokattudóan mosolygott közben. Mikor megunta, ezt mondta:
-Figyelj, ha én lennék a magasságos atyaúristen csúcsa, aki itt ül melletted, és te választhatnál, mit mondanál, mikor essen az eső?
-Most.
Emberünk felnézett az égre, és ezt mondta:
-Legyen...
És esni kezdett. Ott helyben, azonnal. A kollegája rohant a kocsijához, esőkabátért, s közben végig mondogatta hangosan: ez csak véletlen, ilyen nincs.
Beültek egy bódéba. Az emberünk az általa "verbális beszívásnak" elnevezett dologról kezdett el mesélni, de ezt a két szót nem tudta kimondani. Ezért így szólt:
-Azt, hogy hívják ezt a dolgot, nem tudom neked elmondani, de majd csak kapunk valami jelet, amiből megtudjuk.
A háttérben szólt a TV, benne pornómagazinokat mutattak be, s az egyiknek a neve...igen, jól sejtitek...

A cucc, amit téptek, egy dzsó volt, kevesebb, mint negyed gé fű. Kettejükre. Semmi más...

A történet igaz. Utóiratnak annyit talán, hogy a kollega többet nem nagyon akart pippantani a sráccal;)

 

Keresés e témakörben:

|< Legrégibbek  < Előző tucat  Teljes lista  > Következő tucat  >| Legfrissebbek 


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportoldalon saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!