DAATH

Minden emberi dolognak valójában csakis az a lényege, hogy az ember pillanatonként bebizonyítsa magának: ő ember, nem pedig orgonasíp.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok

VEZÉRLŐPULT

Témakörök

Új hozzászólás


Regisztráció

Jelszócsere

Emailcsere


Legrégibbek

Előző tucat


Teljes lista

Következő tucat

Legfrissebbek


ADATOK

Kategória:

Filozófia


Létrehozó:

Sad


Létrehozás ideje:

2004. november 25.


Utolsó hozzászólás:

2019. április 21.


NÉPSZERŰSÉG

Érdeklődés:

16627 letöltés
630 hozzászólás


KERESÉS

Mit:



Hol:

anyagok
könyvtár
fórum
kapcsolatok


[Rendben][Törlés]



Felmérés: Personality, Substance Use, and Microdosing (angol)
Felmérés: Global Ayahuasca Project (angol)


Halálról

Sad, 2004. november 25.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

 
618. inigom2013. november 28. 01:17
 
 
Boldog születésnapot Rex. Ha meghaltál már szabad vagy, bármit megtehetsz. mert már vége van, ez már csak az vicces rész, ami a vége főcím után jön :) És az, hogy más milyen veled az ne csessze már el a jó kedélyed, az ő és nem te, ne engedd tükröződni magadban.
 

 
617. greenman2013. november 27. 12:14
 
 
Gyerünk Rexi, látod sokan szeretnek, a mocskokat meg vakard le magadról mert megfertőznek! :) Szép Újjászületéseket! :)
 

 
616. carvalito2013. november 27. 05:16
 
 
Akkor halott az ember, amikor már nem tud változni, és lehet,hogy valakinek vannak olyan pillanatai, hogy nem is akar, de igazából csak akkor jön rá, hogy ez mennyire fontos, mikor akar, de már nem tud. Csak akkor már lehet késő...
 

 
615. helio*2013. november 27. 00:36
 
 
Rex

Nem ismerlek igazán, mint itt sokan mások sem, akik mégis szeretnek téged, anélkül hogy valaha találkoztak volna veled. Mivel alig tudom ki is vagy valójában, nem tisztem tanácsot adni, nem is tudnék, főleg hogy nem látok beléd és én is a saját sorsommal küzdök, akár csak mindannyian. Talán neked most nehezebb, lehet hogy valahol letértél a saját utadról és ki tudja miért, de nem akarod elfogadni ezt. Csak az szenved igazán, aki a lelke mélyén tudja, hogy mi értelme az életének és azt is tudja, hogy valamiért nem a szerint él. Ezt saját tapasztalatból mondhatom. Tudod miért nem írok ide már egy ideje? Mert jelenleg minden bejegyzésem egy segélykiáltás volna, pedig ami most bennem is dúl, azt csak saját magam rendezhetem, ehhez pedig idő kell. Könnyen lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, még ha különböző okokból is, de hasonló cipőben járunk. Bármit cipelsz a múltadból, ne emészd tovább magad. Ülj ki az esőbe, vagy sétálj egyet az erdőben, közben ne gondolj semmire csak szívd be a friss levegőt. Tépj le egy szál virágot és Buddhaként nevess fel, vagy neves ki engem, hiszen ez még tőlem is szentimentálisabb poszt a megszokottnál... Szerintem benned él valami transzperszonális látomás, csak gúsba kötnek a múlt bilincsei. Ha így van, ismerem a céget. Nem lehet az ilyet ép elmével megoldani, csak az elme örvényléseinek lecsillapításával, ahogy a rádzsa jóga mondja. Bárcsak tudnék segíteni, de még magamon sem tudok, viszont biztos vagyok benne, hogy aki a saját lelkében túljut ezen, később még sok embernek hasznára válhat. Igazság nincs, inkább a békét keresd. Ha egy pillanatra megérintett amit írtam, már megérte. Kérlek ne válaszolj.
 

 
614. Rex2013. november 26. 22:37
 
 
tegnap majdnem meghaltam, mert miközben zokogtam az erkélyen - egyedül ott nem hallja senki a lakáson belül - beakadt a mellkasomból kilógó dréncső valahogy a papucs sarkába és ahogy próbáltam kiakasztani majdnem kizuhantam, de annyira majdnem, hogy a dréntartály akasztott meg kábé, ami beakadt a virágálványba, illetve az igen sebes reflexeim voltak segítségemre, mivel kb. az utolsó nanoszekundumban tartottam meg magam a korláton úgy, hogy nagyobb részt kifelé lógtam.
ott eltelt néhány tíz másodperc, talán fél perc is, nemtom, amíg nyüszítve a fájdalomtól, amit a dréncsőt tartó varrat kiszakadása és a hasamat érő teljes testes ütés okozott, újraformálódtak a halálról alkotott gondolataim. előtte azért zokogtam ugyanis, mert jobban fájt, hogy magára hagyott és elment partyzgatni londonba egy hétre, agy talán tíz napra, a magát "partnerem"-ként aposztrofáló pszichopata, most így 5 nappal azután, hogy a rákos túlburjánzás miatt megoperáltak, mint maga a műtét, ami olyan jellegű volt, hogy abból nem szoktak általában mosolyogva 2 hét, de gyakran évek múlva sem felállni, én pedig tartottam magam.
persze nem lepett meg ez a húzs, az előző pszichopata ugyanis akkor hagyott magamra, amikor meghalt az anyám, nagyon kellett neki gy kis prágai kiruccanás. mégis olyan mélységesen rokkantnak és halálsorra ítéltnek éltem meg magam, hogy annyira zokogtam, hogy előidéztem ezt az "auto-szuicid viselkedés-zavart". szóval ott lengve teljesen magamon kívül kerültem, együttérezve tekintettem magamra és úgy döntöttem, hogy ezt akkor most én úgy fogom fel, hogy meghaltam. meghalt az az illető, akinek ott meg kellett halnia. valaki, akit azok is ignorálnak, akiknek nagyon sok szeretetet adott, és azok is megaláznak, akikről a tudathasadásukban is gondoskodott. erre ítéltetett. nem maradt más, mint meghalni és lassan, ahogy visszanyomom magam a korlátról újjszületni... aztán még egészen ma estig zokogtam. sírtam a kórházban, a kötözésre várva 5 órán át, aztán a hídon hazafelé sétálva, aztán munka közben itthon, csak sírtam és sírtam és sírtam, egészen addig, amíg az összes fájdalom végig nem pörgött az agyamban, hogy hogyan maradt az rendszeresen, hogy nekem legyen az a boldogság, hogy mások boldogságát szemlélhetem, stb stb stb... amikor már nem tudtam sírni, hanem csak vinnyogni, akkor egy nagy sóhajtással megszületett bennem a boldogság. színtisztán, csak úgy. most nekem ez volt a halál.
 

 
613. natural2013. november 20. 00:34
 
 
http:// http://www.youtube.com/watch?v=TnTHz7nc5is de megöregedett :)
 

 
612. Rex2013. november 13. 10:50
 
 
bocs, hogy idelinkelek egy másik fórumot, de elég érdekes kis beszélgetés alakult...
https://www.facebook.com/groups/43006160498/10152076385455499/?comment_id=10152076420485499¬if_t=like
 

 
611. Zef2011. december 19. 13:14
 
 
remélem nem nagyon off de leírom mert a halálról szól.
Volt egy álmom. Egy gödörben feküdtem és nagyon fáj a szívem.
Egyre jobban fájt és jobban mikor rájöttem, hogy megfogok halni.
Erre könnyek folytak végig az arcomon bele gödörbe és azon gondolkoztam, hogy istenem itt hagyjon anyámat és, hogy nem akarom elveszíteni. Ez nagyon megnehezítette azokat a pillanatokat. És egyszer csak eszembe nem jutott az, hogy ez rajtam nem segít és ha minnél jobban ragaszkodok a földhöz, annál jobban fog fájni a halálom. Elkezdtem hát gondolkodni azon hogy mi várhat rám. Édesapám halott így végre megismerhetem őt is és ha majd édesanyámnak is eljön az ideje ő is jön és együtt leszünk újra.
Én innentől, hogy ezt felfogtam megkönnyebűltem és a szív fájdalmam elmúlt és felszívódtam mintha a a nap sugarai vissza fordultak volna és magukkal vittek.

Sose ismertem apámat ezzel magyarázható, hogy miért van ez a nagy családcentrikusság.

Ti mit gondoltok erről?
 

 
610. Yopo Ono2011. szeptember 13. 15:57
 
 
számomra öröm, ha segíthettem. a haláltól jobb nem félni, úgyis jön. sőt az is egy olyan probléma, mint bármelyik másik: nem az a baj vele, hogy van, hanem, hogy problémának fogjuk fel. a probléma is lehet csak egy másik esemény... végülis csak egy próbatétel, mint minden, még az is, hogy hogy a francba radírozom ki a 3 hete nagyjából folyamatosan, 0.2-es rottringgal, A2es papírra rajzolgatott képemről a pár órára itthagyott barátnőgyerekének a rávésett firkáját, amit addig követett el, amíg pisiltem. :) (sajnos nagyon szar amit ráfirkált, nem hagyhatom benne.)
 

 
609. Revemu2011. szeptember 13. 14:42
 
 
Yopo elöször is köszönöm a válaszod és, hogy konstruktívan állsz még a halálhoz is :D
a viccet félretéve és kommentelésre buzdítottál mivel predesztrinációd helyes volt miszerint további kérdések merülnek fel bennem (már tegnap akartam válaszolni de azóta pár dologra szültem egy két elméletet ami megmagyarázhatja) viszont az jobban bosszant hogy mára viszont újabb megválaszolatlan kérdések generálódtak bennem. Gondolok itt az éjjeli álmomra melyben elhagytam a testem (azelőtt csak egyszer régen sikerült asztrálutazás) csak most végre sikerült átengedni az érzést! Úgyhogy ha úgy vesszük írásod segített :) Viszont nagyjából már nekem is kezd összeállni a kép úgy ámblokk erről az egészről, megértettem már nagyon sok mindent, a reinkarnációban pedig egyre jobban hiszek, mi sem bizonyítja ezt jobban a ma elállandósult deja-vu érzés rajtam. Az eleve elrendelésről pedig csak annyit hogyha 100% hinnék benne akkor a reménytelenség uralkodna el rajtam talán. Inkább nem is szeretném tudni mert akkor hol van benne a kihívás :) csak oly sokszor bebizonyosodott már, hogy vannak dolgok amik ellen nem lehet mit tenni.
Amit viszont szeretnék megköszönni egy örök életre: hogy mostmár nem kell félnem ettől az egésztől, és igazából ezzel eddig is tisztában voltam csak eddig soha sem sikerült elfogadnom ezt a tényt, úgyhogy mégegyszer köszi :)
 

 
608. Yopo Ono2011. szeptember 13. 12:33
 
 
Audiofly, lehet, hogy csak időhurokba kerültél, és egyfajta figyumigyu volt az az élmény magad számára, hogy jobb a víz, mint a herka. :p
a reinkarnáció szerintem elsősorban evolúciós értelemben létezik.
növekszenek a családfák, amelyik nem megfelelő, az kihal.
ennek sok oka lehet: önzőség, homoszexualitás, rettegés, túláradás, vagy pl. egy adott család már nem tud tovább fejlődni (ez legalábnb akkora marhaság, mint amit az előző hsz-emben írtam) és emiatt kihal.

itt minden az evolúcióról szól. ennek a homo sapiens még messze nem a vége, sőt nem is a homo sapiens által épített gép, vagy a kettő krosszóvere...

a reinkarnáció, ha lelki értelemben tekintjük, nem azt jelenti, hogy ugyanez a lény, aki vagy, egy másik testben folytatja az útját. a halál után az énség soksággá bomlik, emlékei feltöltődnek a kaotikus tudatmasszába. hogy azután mi lesz, azt nekem nincs már kedvem most tudni, meg alapvetően sokkal több értelme van - szerintem, számomra - másokkal együttlenni, nézegetni a természetet, szeretni, tanulni és tanítani, viccből idegesíteni, anarchizálni, mint teljesen parttalan fasssságokon agyalni.

sacher-masoch halott. sőt sade márki is. éljen bruce willis.
 

 
607. ezékiel2011. szeptember 13. 10:07
 
 
az Élet egy kis Halállal (XIII) együtt a "leghalucinogénebb" cucc :-)

5 deka Halál + Másfél Fényév Élet
 

Keresés e témakörben:

|< Legrégibbek  < Előző tucat  Teljes lista  > Következő tucat  >| Legfrissebbek 


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH nem hoz létre saját csoportoldalakat a közösségi hálókon.