 |
PARAGÉP-?-, avagy állandosuló módosult tudat kontra NORMÁLIS?lagelli, 2005. február 7.  | |  | | | | |  | |  | | | | a "bal-jobb-para" az nekem is megvan néha. én betudom annak, hogy egyensúlyra törekszem. a betűszámolásról még nem hallottam, de érdekes játék! Gondolom, ha nagyon mély beszélgetésben vagy, akkor nem van. Egyébként örülj neki, legalább van egy állandó ritmusod. Másrészt, szerintem ezek aszámolásos játékok még arra is jók, hogy egy kicsit meditatívabb állapotba vigyenek.Ezért van, hogy önkéntelenül csináljuk.vagy nem? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nekem 15 éves korom óta van egy kattanásom, és ez eléggé idegesít, nem igazán tudok leszokni róla... Folyamatosan számolom, hogy amit mondanak nekem, vagy amit olvasok,az hány betűből áll...és általában azt figyelem, hogy osztható-e 3al! Van, hogy nem is arra figyelek, hogy mit akar mondani, hanem arra, hogy hány betűből áll...régen csak úgy unalomból kezdtem el, mert nem tudtam mit csinálni, akkor még nem éltem semmi tudatmódosító szerrel, még alkohollal sem... Mostanában, ha be vagyok tépve, vagy bármi, akkor nem csinálom, de amúgy igen... Idegesít, mert sokszor nem jut eszembe semmi, ha beszélek valakivel, mert folyamatosan azt számolom, mit mond... Szerintetem ez gáz.
pl én is néha figyelem a lépéseim, de azokat nem számolom, de ha pl megyek egy úton, pl megyek át egy zebrán, akkor idegesít, ha a jobb lábammal többet léptám rá a csíkos vonalra, minta simára, és akkor gyorsan rálépek a ballal, hogy megoldódjon a probléma. Ezek ilyen hülyeségek, nem tudom miért van, de néha elég idegesítő.
Egyedül vagyok ezzel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én nagyon szeretem a "másik felfényezése" játékot.
tehát azt, hogy a másik utast rávezetni arra, hogy ő a mindenség kiteljesedése, és én is csak azért vagyok, meg minden más, hogy ezt a kiteljesedést szolgáljam, ő teremtett, és habár mostmár külön életem van akkor is belőle lettem.
(általában hálátlan, mert a végén persze tényleg el is hiszik....)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem 21 a kedvenc számom amúgy. :)
Lora a helyzet adja a poént. Tudod amikor haverokkal bevagy tépve és látsz valakit skubizni felétek, vagy egy öreg mami épp cipel egy nehéz szatyrot (biztos ő MO legnagyobb dealere), stb. Nem szoktam megjegyezni, de ha lesz egy jó mostanában (bár már nem tépek) akkor megjegyzem neked. Vagy elfelejtem. De szerintem vágod miről beszélek. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | igen siphersh, rosszul fogalmaztam:úgy értem, hogy prím számok és a 21. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az 1234567891 prím. Ajándékba annak aki szereti. :-) |
| | | | |
| | | | | | 9. lora | 2005. február 8. 16:59 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem, meg pont, hogy egy sejt tud önmagáról a legkevesebbet, nincs öntudata, egybe van még kapcsolva tökéletesen a természettel, a világgal. Amit viszont megfigyeltem. Én a legjobb vicceket úgy tudom összehozni, hogy felállítok egy abszurd rendszert, ami annyira abszúrd, hogy működőképes is lehetne, de persze nem az, mert tök abszúrd és mindenki jót nevet rajta. Persze aki tudja az ilyet értékelni...Az emberek szeretik az irrális dolgokat. Az olyan vicces. Aztán, ha realitás lesz akkor meg bokánfossák magukat. :)) |
| | | | |
| | | | | | 7. lora | 2005. február 8. 16:19 |
| | | | | | | Részben. Az lehet, hogy önmagáról akkor tudta a legtöbbet. De a világról nem.
A világot sem árt megismerni ahhoz, hogy utána megint visszatérhess önmagadba, azaz megint úgy gondolkozz, mint egy gyerek. Én arra kezdek ráébredni, hogy az a jó, ha építesz magad köré egy lelki védőburkot, ahonnan mindent látsz és minden irányba kiléphetsz belőle, de csak akkor, ha Te akarod. hogy ne érinthessen meg minden futó szellő. Nekem csak így megy. Ki kell zárni a külvilágot, hogy befogadhasd azt, amit tényleg érdemes. A gyerekek is ilyenek. És az idős emberek is ilyenek lesznek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nyilván.a feldmár mondja, hogy a legtöbbet abban a pillanatban tudta, amikor még csak 1 sejt volt, ami osztódni kezdett.azóta butul.
abszolút egyet bírok érteni vele. |
| | | | |
| | | | | | 5. lora | 2005. február 8. 13:14 |
| | | | | | | Ezek szerint a tudattágító szerek visszavisznek oda, ahogy gyerekként gondolkodtál? Ha visszagondolok a gyerekkorra, tényleg sokkal jobban befelé fordul a gondolkodás akkor.
"Kinyílsz a világra", amikor kezdesz felnőni? Utána megint be kell zárulni, hogy minden rendben legyen. És felnőttél. |
| | | | |
|
