 |
Félelem a félelemtőlmenthalbreakdown, 2006. január 6.  | |  | | | | 2. Nihil | 2006. január 6. 16:49 |
| |  | |  | | | Üdv! Jobb szó szerintem ide a szorongás, vagy stressz. Azt hiszem minden ember életének része, nemhiába hívják "korunk népbetegségének".
Az már igen jó, ha megfogalmazódik benned, hogy mitől is szorongsz igazából, régen nekem is voltak olyan időszakaim, hogy nem tudtam mitől, egyszerűen csak remegett a gyomrom, nyugtalan voltam, tipikus.. Ezek az időszakok maguktól múltak el, kb, akkor, amikor vmi elterelte a figyelmem és elkezdtem nem foglalkozni vele. Aztán később, amikor, már tudtam, hogy ez mi és mitől van megfigyeltem, ahogy vmi kiváltja bennem. Lehetett veszekedés, megfelelési kényszer, vizsga, stb. Tudatosan úrrá lenni rajta igen nehéz. (Legalábbis úgy nem lehet, hogy arra összpontosítasz, hogy csak végre már meg akarok nyugodni, nem akarok félni, nem félek, nem félek..). A legjobb szerintem, ha az ember tudatosan tud élni, megfigyeli a dolgokat maga körül, hogy mi történik, hogyan, erre mi a reakciója és miért. Van, amikor nem megy, de nem kell kétségbeesni, egyszer eljön egy pillanat, amikor szinte varázsütésre válik nevetségessé az egész és felszabadul az elme az ördögi körből. Lényeg, hogy próbáljuk tisztán, elfogulalatlanul, "kívülről" szemlélni a világot és ne görcsösen akarjuk a szenvedés végét. Néha a félelem, minden látható ok nélkül békévé válik.
Remélem vmi ilyesmire gondoltál.. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A téma ihletője egy (szerintem sok ember életében) markánsan szerepet játszó tényező, melyet természeténél fogva gyűlöl mindenki, de kiírtani senki nem képes magából: a félelem.
Ezen belül persze a félelem egy specifikus formája, mely úgymond saját magát szüli meg. A félelmet nem egy bizonyos dolog kelti az emberben, hanem az attól való para, hogy mi lesz, ha megijedek tőle. Ez egy ördögi kör, egy végtelen folyam, mely képes megmérgezni a mindennapokat, akár az egész életet.
Az egészen nagy dolgoktól kezdve (mint például egy vizsgahelyzet, vagy nyilvános szereplés), egészen a legalapabb hétköznapi cselekvésekig (le bírom-e nyelni a falatot, ami a számban van).
A középpontban soha nem az szerepel, hogy mitől is fél az ember, mert attól alapvetően nem kéne félni, hanem az, hogyha ez mégis bekövetkezik, a cselekvésképtelenség és a pánik lebénítja, és az érzés akár a végtelenbe is képes hatványozni magát (főleg, ha az ember különböző szerek hatása alatt áll).
Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány véleményt olvasni, és esetleg tapasztalatot hallani, hányan járnak hasonló cipőben, és hogy ki mit gondol erről.
peace |
| | | | |
|
