 |
PodcastokSiphersh, 2008. április 29.  | |  | | | | 29. helio* | 2010. szeptember 4. 19:09 |
| |  | |  | | | | |  | |  |
| | | | | | 28. helio* | 2009. június 25. 15:13 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Heló, Cellux!
A transzcendenssel való kapcsolat szerintem művelés és kulturális fejlődés kérdése, úgyhogy jó, ha különböző irányzatok alakulnak ki. Az természtes, hogy sokfélék az elképzelések, sőt, a sokféleség a fejlődés feltétele.
De ami személy szerint konkrétan az én elképzeléseimet illeti, én azt hiszem, hogy talán valami értelme is volt ennek a történelem nevű sámáni utazásnak. Évezredeken keresztül gyártottuk a misztikus ideológiákat, mert visszavágytunk az elveszett paradicsomba. De most már kezdjük felfogni az animizmust és a sámánizmust, mert bejártuk a kört. És ez az "integratív megközelítés" sokmindent magába foglalhat. Több ezer évnyi filozófiával, művészettel, tudománnyal, technológiával, szociológiával, sokmindennel bővebb a világunk, mint az újkőkori sámánnak. Lehet, hogy visszanézés helyett inkább újjáépítésben kéne gondolkodni.
És nem hiszem, hogy ez valami különösebben veszélyes vagy kényes prodzsekt lenne. Nyilván nem Learyből meg Castanedából kell kiindulni. Meg nem a beelesdézett rave-partikat kell nézni.
Szerintem eléggé nyilvánvaló, hogy ha van egy szertartásos kerete a dolognak, akár a pszichoterápiás vagy kísérleti körültekintés és körülményesség szertartásossága, akár egy valamilyen vallásos jellegű szertartásosság, felkészülés, satöbbi, akkor nem egy ördöngős dolog ez.
A Santo Daime és az UDV is itt van Európában. Ez nem csak az indiánoknál működik. És valamilyen szinten ugyanez a kategória az iboga-ház is. Az igazán körültekintő szetszeting kialakítás nélküli tripping nem azért olyan nehéz, mert ez egy ilyen nehéz dolog. Hanem mert ilyen nagyon fontos a szetszeting.
Nyilván, ha a szertartásokon túlmenően is biztosítottak az egészséges közösségi élet és mentális egészség feltételei, az nem árt. De összességében véve én nem látom ellenpéldáját a szinkretikus ayahuasca-egyházak eredményességének.
Ami az üldözést illeti, "ezt a mozgalmat" szerintem mindig is el akarták fojtani a keresztények. Pontosabban el is fojtották. És az, hogy kezd éledezni, azzal is összefügg, hogy egyre emelkedünk kifele a kereszténység korából. Nyilván, ha összeomlik a gazdaság és beüt a fasizmus, akkor az nem segíti a spirituális kultúra fejlődését. De ha a nagyobb tendenciákat nézzük, akkor szerintem abszolút van ok a bizakodásra. |
| | | | |
| | | | | | 26. cellux | 2009. június 18. 22:58 |
| | | | | | | 3. Guide
"Ontological suggestions dropped into one's consciousness"
Azt hiszem, ez a pszichedelikus guide-olás lényege. Van egy folyamat, ami önmagától kibontja a tudatba hullatott magokat. Elég csak a megfelelő pillanatban beejteni a megfelelő triggert, és magától kibomlik a megértés. Gyönyörű.
4. Következmények
Lucius azt mondja, hogy a pszichedelikus egyház szertartásain az emberek hihetetlen mélységben megnyílnak egymás, és általában a világ felé. Ami engem érdekelne: mi lesz azután, hogy az emberek visszamennek a hétköznapi életükbe? Ott ki segít nekik integrálni ezeket az élményeket? Kicsit tartok attól, hogy egy ilyen pszichedelikus egyház függőséget okozhat olyan értelemben, hogy a tagok valamilyen módon menedékként kezdik használni, amikor a világ "rútságával" nem tudnak mit kezdeni.
Egy ilyen egyház fejének kötelessége, hogy segítse a tagokat önmagukká válni, felnőni (a tagok kiválasztásánál Lucius is hangsúlyozza az érettség fontosságát - nagyon jó), de a megnyílás még így is annyi pszichológiai problémát jelent, hogy annak kezelésére nagyon fel kell készülni. Persze lehetünk optimisták, és gondolhatjuk, hogy az isteni hatalom elrendezte ezeket a dolgokat (remélem, így is van), de ha ebben valamiért nem hiszünk eléggé, akkor bizony felrémlik egy olyan kép, hogy a pszichedelikus egyháztagok kimennek a világba, magukba szívják a világ összes "paráját" (megoldatlan spirituális problémáját) és utána ezt ráöntik az egyházfőre, hogy segítsen nekik többezer (százezer, millió?) év felhalmozott irtózatán úrrá lenni.
Tulajdonképpen egy ilyen pszichedelikus egyházat alapítani kibaszottul kockázatos. Ugyanis fel kell készülnöd arra, hogy az egész világ ellened fordul (kb. úgy, mint ahogy Mara megkísértette Buddhát, vagy a Sátán Krisztust). Egy ilyen megnyitó tett olyan visszahatásokat gerjeszthet, ami iszonyú próbáknak veti alá az alapító integritását, emberségét, mindenét. És ha az alapító nem tud eleget tenni a kihívásnak, akkor az, ami kezdetben jó volt, észrevétlenül megmérgeződhet (ehhez elég egy látszólag kis dologban történő kisiklás), és akkor átalakulhat valami olyasmivé, ami bár mélyen spirituálisnak tűnik, valójában "az ördög eszköze az emberiség megrontására". És ezt a kisiklást nagyon, de nagyon nehéz lehet észrevenni. Ez az egyik kockázata annak, ha az ember a tűz közvetlen közelében jár.
5. Gyümölcsök
Gyümölcseiről a fát... Szuper lenne, ha nem a 4-es pontban vázolt para szerint mennének a dolgok. És ami alapján egyértelműen meg lehetne állapítani, hogy mi van: meg kéne nézni a tagok életminőségét. Remélem, hogy nem találnánk kivetni valót. Sőt, reménykedem benne, hogy nyugaton is azt találnák, amit a Santo Daime-vel és az UDV-vel kapcsolatos kutatásokban, ti. hogy a pszichedelikus szentségek használata *emelte* a közösség általános életminőségét.
Ha ezt a próbát is kiállnák ezek a pszichedelikus egyházak (amelyek szerintem az elkövetkező 5 évben gombamódra fognak szaporodni, ahogy korunk sámánjai végre rátalálnak saját hivatásukra és megértik rendeltetésüket - just like Lucius did), akkor hátradőlhetnénk a székünkön, mert akkor már bizonyos, hogy az az első dominó akkor régen tényleg eldőlt, a láncreakció tényleg beindult, és akkor a dolgunk ezzel kapcsolatban elvégeztetett.
Bárcsak úgy lenne.
|
| | | | |
| | | | | | 25. cellux | 2009. június 18. 22:57 |
| | | | | | | 2. Nem erőltetjük a saját ideológiánkat
Bár kekeckedésnek tűnhet, a "let it go, surrender, go with the flow!" erőltetése is tekinthető agressziónak. Simán el tudom képzelni, hogy amennyiben ezek a pszichedelikus kisegyházak elterjednek, ki fog alakulni egy ellenerő, valamiféle "anti-Divinity" mozgalom, amelynek tagjai azt fogják gondolni, hogy az ember lényege, szabadsága az ego-tudatosságban rejlik, és a pszichedelikus hamis próféták egy trükkel próbálják rávenni az embert arra, hogy "egyen a tiltott gyümölcsből" és adja át saját - Isten által "egoistának" teremtett - önidentitását egy ki tudja milyen (gondolom ördögi) szellemi hatalom kezébe.
Nem tudom, hogy ezt a mozgalmat - tipikusan amerikai keresztény fundamentalistákat képzelek el ilyennek - miként lehet majd kezelni. Ha nem alakulnak jól a dolgok, simán lehet, hogy ezeket a kisegyházakat is úgy le fogják nyomni a törvény erejével, mint a gombot. (De azért persze remélem, hogy nem így lesz és az Isten hatalma végtelen. Ámen. :-)
|
| | | | |
| | | | | | 24. cellux | 2009. június 18. 22:53 |
| | | | | | | Köszi, Siphersh, ez a podcast (Hal Lucius Nation) kiemelkedően jó, mindenkinek ajánlom.
Pedig az elején nagyon nem akaródzott elhinnem, hogy ez a figura hiteles lehet... de aztán úgy belemelegedett, hogy sikerült túllendülnöm az egóján. És amit ezután mondott, az nagyon a közepéből jött, nagyon rendben volt. Nem is tudom, hallottam-e már ezeket a dolgokat ilyen szépen, tisztán összefoglalva.
Pár dolog, ami közben eszembe jutott:
1. Szinkretizmus
Szerintem a ránk hagyományozott vallási rendszereket nem jó összekeverni. Én kb. úgy tekintek ezekre, mint egy torta szeleteire (mondjuk minden szelet más színű), amelyek mindegyike tartalmazza a torta középpontjához való eljutás lehetőségét, egy utat, egy rituálé-rendszert, ami járműként szolgál az Egyben való felébredéshez.
Mi emberek sokfélék vagyunk. Hiszek abban, hogy mindegyikünknek megvan az a torta-szelete, ami az ő milyenségéhez a leginkább passzol. Ezt kell megtalálnia, és utána elmélyítenie 100%-ig, hogy az Egyben való felébredés megvalósulhasson. És utána már látni fogja, hogy a többi tortaszelet is ott van (a kiterjedés nélküli középpontból átlátja az összeset), esetleg tud is majd azonosulni a többi szelettel, de még ez után sem hiszem, hogy ez a feladata lenne. Sokkal inkább az, hogy a neki kijelölt hagyományt a Forrással való élő kapcsolata által újraélessze, segítsen azt a Központból csordogáló patakot, amiről Hal Lucius is beszélt, ismét folyammá szélesíteni itt, az emberek világában. Mindenki a magáét (a közösségét, a nemzetét, stb.).
Ezzel azt akarom mondani, hogy ha Hal Lucius sok rituálét ismer, az jó, mert több hagyományból tud meríteni, azt viszont nem tartom szerencsésnek, ha egy adott szertartáson belül több hagyományt összekever egymással. Ezek a hagyományok ugyanis - szerintem - így gyengíteni fogják egymást, és az eredőjük valami olyasféle katyvasz lesz, ami nem fog szilárd támaszt és közeget biztosítani a spirituális felemelkedéshez. Az igazi guide szerintem az, aki mindegyik vallás lényegével képes 100%-osan azonosulni és így olyan járművet tud a "páciens" alá rakni, ami teljes mértékben megfelel az illető világának (set-jének).
Másik dolog, hogy a vallások - megint csak szerintem - eltérő spirituális problémákkal foglalkoznak. Például a bűn és a megváltás kérdését, a halál/feltámadás misztériumot egyetlen más vallás sem domborítja ki olyan szinten és mélységben, mint a kereszténység. El tudom képzelni, hogy egy pszichedelikus egyházban "tematikus" tripeket csinálnak: amennyiben a közösség egyes tagjait érdeklik a keresztény misztériumban rejlő titkok, alkalmat kapnak ennek a direkt megélésére és megértésére (ami szerintem hozzásegítené őket a nyugati civilizáció és így a nyugati ember sorsának mély megértéséhez és elfogadásához is).
Nagyon tetszett, amikor - az 57. perc körül - Lucius rámutatott, hogy nem lehet légből kapott rituálékkal dolgozni, mert azoknak nincs "történelmi" ereje. Ezt egy nagyon fontos gondolatnak tartom és Lucius gyönyörűen megfogalmazza a miértet is.
Érdekesnek találom, hogy a mai nyugati világban épp a konkrét rituális formák nem-erőltetése az, ami valamiképpen "rituálisnak" tekinthető (tehát a mi rituálénk a szélsőséges individualizmus). Talán annyira nem létezik, illetve szétforgácsolódott már a közös kulturális háttér, hogy itt nincs is mire építeni, így marad a hagyomány támasza nélküli újra-felfedezés, és hopp, talán pont ezért történt az egész... talán ezért forgácsolódott szét a tudat nyugaton, hogy legyen esély az új, integratív megközelítés megszületésére. Hoppá.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jan Irvin interjú Hal Lucius Nation-nel, aki a Temple of Awakening Divinity alapítója.
5-Meo-DMT, a szertartásosság jelentősége, spirituális közösség, misztikus élmény, szertartásos mágia, Aleister Crowley, ilyesmi.
http://gnosticmedia.podomatic.com/entry/2009-06-14T22_59_55-07_00
Posztkommunista újrafelfedezés helyett tessék megnézni, hogy mire lehet építeni! Először felfogni, hogy mi van, és esetleg csak azután minősíteni. |
| | | | |
| | | | | | 22. tester | 2009. április 30. 11:06 |
| | | | | | | | Nem vagyok nagyon elfoglalt, nem azért kérdeztem csak érdekelt |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Amikor kijön egy-egy új epizód.
Aki nullánál több időt akar szánni a pszichedelikus kultúra felfogására, az jó helyen kezdi ezeknél a podcastoknál. Ennyi. A többi egyéni kérdés. Lehet hallgatni munka közben, munkába menet, munka előtt, munka után, sőt, még akkor is, amikor éppen szabadságon vagy, te nagyon elfoglalt ember.
A Memetic Alchemy legújabb epizódjában például sok tipikus és tanulságos gondolat van.
Grant Morrison: Beyond The Scaffolding of the Individual
http://memeticalchemy.podomatic.com/entry/eg/2009-04-25T13_13_32-07_00
Az individualizmushoz való hozzáállás is egy kulturális kérdés. Mit jelent ez a személyes együttlét szempontjából? Mit jelent ez a közvetlen élmény integrálásában? Mit jelent ez a transzcendenssel való kapcsolat egyéni kultiválásának a szempontjából? Van ennek valami jelentősége? |
| | | | |
| | | | | | 20. tester | 2009. április 30. 00:55 |
| | | | | | | | Siphersh ezeket mikor szoktad hallgatni? |
| | | | |
|
