 Kategória:
Gyakorlat 
Létrehozó: Talamon
Létrehozás ideje: 2003. június 3.
Utolsó hozzászólás: 2008. december 23. |
| |
Érdeklődés: 11737 letöltés
101 hozzászólás |
| |
|
|
Trip egyedülTalamon, 2003. június 3.  | |  | | | | 89. GDave | 2008. december 13. 23:24 |
| |  | |  | | | detto
én mindig tartok tőle. sőt, ez talán még enyhe kifejezés. néha rettegek, hogy mi lesz legközelebb, aztán máskor meg látom, hogy mennyire sokat adott és kifejezetten várom, pozitív izgalmakkal telve a következő túrát. általában mire eljön az idő, ezek a dolgok lecsitulnak és egészen könnyedén veszem rá magam, hogy megegyem.
és valóban, könyörtelenül zúzza szét a legnagyobb görcseidet. de úgy, hogy közben szembesít is vele. nem lehet csak hagyni, részt kell benne venni. addig ismétli, amíg észre nem veszed, hogy miről szól a dolog.
nekem is megvolt az embrió póz, amiből lassan engedtem/nyújtóztam ki. felnőttem. kicsit nézelődtem, örültem magamnak. aztán vissza. és újra felnőttem. ezúttal gyorsabban. hányszor kell felnőni, hogy tényleg felnőtt legyek?
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Rám alapból jellemző ez a dualitás, szellemileg és testileg egyaránt. Érdekes mert ez az ego széthullós határ nekem is 3g-vel történt. Mondjuk nálam inkább olyan volt, hogy gyötrelmesen küzködtem a hasfájás és egyéb furcsa tünetek ellen. Volt egy parás részem, volt egy gondolkodós és volt egy mozgós. Amikor a mozgástól hirtelen jobban lettem visszakapcsolt a gondolkodós részem, hogy nah király jobban vagyok, majd ebben a pillanatban a parás részem is és máris rosszabbul lettem. Ez kb. 2 órán keresztül tartott és nagyon fájdalmas volt. Közben végig éreztem a gomba jelenlétét, kértem ne bántson, kevés sikerrel. Aztán gondoltam én is arra, hogy csak hagyni kell a dolgokat, hát ez se ért sokat, ez valahogy sokkal mélyebb annál, hogy csak gondolati úton lehessen változtatni rajta. Végül megértettem, ha már szenvednem kell, akkor szenvedek önként és így egy fokkal jobb volt. A sok gyötrelem közben fokozatosan javult az állapotom, ilyen szint szerűen és a közepe fele már tudtam előre mikor fog rajtam könnyíteni újra egyet a gomba. Amikor letelt ez a 2 óra utána kinyitottam a szemem (eddig embrió pózban kuporogtam az ágyon) és annyira boldog voltam, hogy azt nem lehet leírni. Enyém volt az élet minden öröme, pusztán azért mert élek! Tapsoltam párat és örültem, hogy ez megtörtént, kurjantottam és ennek is örültem. Aztán kimentem a kertbe vizelni, ez is hihetetlen jól esett. A kutyám is nagyon örült nekem, ugrabugrált örömében. Elképesztő érzés volt, felszabadult voltam és görcsmentes. Sajnos sok görcsöm van és úgy látszik ezeket a gomba hamar megtalálja. Mondhatni az jön elő leghamarabb, aminek leghamarabb elő kell jönnie és ez az, amit LSD-n nem így érzékelek! Ott én jobban ki tudom jelölni az irányokat, de gomba öntörvényűbb sokkal és rámegy a legnagyobb görcsökre, ameddig azt nem csavarja még jobban össze, hogy a fájdalomtól már magától kioldódjon egy idő után, addig nem igazán jutottam előrébb. Ez volt életem egyik legrosszabb, ugyanakkor legjobb trippje is ezért nem tekintek a gombára ellenségesen, inkább szeretetteljesen, annak ellenére, hogy azóta is tartok tőle kicsit! |
| | | | |
| | | | | | 87. GDave | 2008. december 13. 16:02 |
| | | | | | | legfrissebb magányos kalap-kiruccanásom kapcsán tudatosult valami. hátha nektek is volt már ilyen. nem biztos, hogy ide kell írni, de...
elindul egy belső harc, legalább ketten veszekszenek odabent és mindkettő én vagyok, illetve egyik sem vagyok én. amolyan kérdez-felelek. minden kérdésre tudom a választ arra viszont nem tudok rájönni, hogy ki kérdez és ki válaszol és ki az, aki ezt az egészet hallja. illetve hol vagyok én ebben a dologban... megpróbálok elcsöndesülni (gondolatilag), de csak tovább romlik a helyzet, megpróbálom megállítani, még rosszabb. bármilyen ellenedolgozás csak rontja a helyzetet, és itt az elengedés is annak számít, mert a dolog megszűntetését célozza. örvénylenek és csavarodnak a gondolatok, egyre kaotikusabb az egész. aztán valahogy mégis sikerül igazán elengedni és akkor magától elmúlik, de egy következő körben visszajön. nagyjából 3g és fölötte szokott jelentkezni a dolog. utána nagy megkönnyebbülés van és nagyon szép dolgok történnek.
azon gondolkodom, hogy talán ez az a határ, ahol az ego elengedése/feloldódása/szétfolyása zajlik, és ezen "át kell esni". ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy "ja, ezt már ismerem, csak hagyni kell", mert valahogy nem engedi. tevékenyen kell benne részt venni. nem lehet csak megfigyelni (azért kicsit sikerült, mert most tudok róla írni...). egyszer a kérdező vagyok, aztán a válaszoló, aki aztán visszakérdez, mire a korábbi kérdező leszek és mint egy pingponglabda pattogok a két agyféltekém között.
nehéz ezt a dolgot szavakban összerakni...
volt valakinek hasonló élménye? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | 1g gomba, egyedül, [helyszín]. A társasággal valahogy nem voltunk minden tekintetben egy hullámhosszon, kicsit egyedül voltam a dolgaimmal, amiket amúgy sem tudtam volna épp megosztani mással, úgyhogy megettem, és elindultam mászkálni. Befeküdtem a chillbe, becsuktam a szemem, a következő...egy óra? fél? másfél? elég homályos. Gondolkodtam, élveztem a belső látványt és jó volt. Aztán táncoltam rá egy nagyot. Pont jó volt az egész úgy, ahogy volt - bár így vicces barátok nélkül nem jöttek elő azok az orbitális röhögőgörcsök, ami azért kár. |
| | | | |
| | | | | | 85. Bye | 2008. augusztus 29. 16:48 |
| | | | | | | Trip egyedül...
Ez attól függ szerintem ,hogy milyen a lelki állapotod és milyen szert használsz.. Én speciel fű-től trippelni (mert az is egy tripp attól függetlenül hogy nem folyik szét a talaj a lábad alatt) kifejezetten szeretek egyedül, nyugtató és relaxáló hatása van valamint nyugodtan elmerülhetek a saját gondolataimban.
Gombával viszont már más volt a helyzet.. igazából ott lehetett elrontva a dolog igazán, hogy 80%-ban csak azért ettem egyedül mush-it, mert unatkoztam és ott volt kéznél.. megettem és pár perc mulva meg is bántam kicsit, "minek ez ide most? jajj nem kellett volna ez most ide..." és hasonló dolgok kezdtek a fejemben járni,de már késő volt és inkább próbáltam arra hangolódni, hogy ha már egyszer megettem és már úgysincs vissza út próbáljam meg pozitívan felfogni a dolgot.. hát nem ment.. mikor az első jelek becsaptak már akkor bántam az egészet és ez csak fokozódott. rettentően zavart hogy nincs kihez szólnom, nincs kivel kommunikálnom és egyedül vagyok a saját kusza és nyomasztó torz gondolataimmal amik akkor közel sem voltak természetesek.. mindent megpróbáltam ..neteztem, zenét hallgattam sötétben, olvastam... semmi sem segített a helyzetemen.. pánikba nem estem de kifejezetten nyomasztó volt akkor úgy egyedül és alig vártam hogy vége legyen.. mikor véget ért olyan kő esett le a szívemről ,hogy azóta se soha többet egyedül így gombát soha!!! |
| | | | |
| | | | | | 84. Rudulf | 2008. augusztus 24. 18:20 |
| | | | | | | | ha egyedül vagyok, mindig trippelek. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem egyedül is lehet jót trippelni, bár az utóbbi időben rájöttem: hogyha egyedül vagy magányos a tudatod...
egyszer kimentem egy nádashoz egyedül 1.7g gombával, jó is volt egy ideig de utána egy valamiféle madár elkezdett nekem magyarázni hogy: "mit csinálsz te itt egyedül te hülyegyerek menjél már haza!csak zavarsz minket" nagyon beparáztam (nemtudom milyen fajta madár lehetett), ezért gyorsan hazamentem. még mielőtt ez a madár "hazazavart" volna egészen jó kis dolgok történtek: három zengőlégy (amik nekem kifejezetten tetszenek) lett a társaságom. Beszélgetni akartak velem, valahogy úgy, hogy rászállt mind a 3 a kezemre és tapogatójukkal folyamatosan "nyaldostak". Nagyon érdekes volt sztem információt cseréltünk... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Annak ellenére, hogy mennyire ki akartam mindigis próbálni a gombát, az első alkalom nem eshetett volna meg véletlenebbül annál, ahogyan megesett. Egy baráti társaságban borozgattunk, nevetgéltünk. Kizárólag szalonspicc...semmi amit részegségnek lehetne nevezni. Haversrác elújságolta, hogy van szárított gombája, de neki nem kell nememlékszem indok miatt. Nekem adta hát. Lesz ami lesz alapon elkezdtem majszolgatni, még ízlett is, úgyhogy bevágtam mindet a kajamennyországba. Mivel borovics elvtárstól mehetnékem volt, de nem akartam BKV-n bekészülni hívtam egy taxit. Ez amúgy egy téli nap volt...amolyan január halmazállapotú. Rekordmennyiségű hó hullott aznap este kitartóan. A taxi csak lépésben tudott menni a Váci úton a kb. 20 centis hóban. Gomba úr pont addigra rendezkedett be kényelmesen a tudatomba. Alapvetően olyan volt, mint az első bogyesz. Csupa móka, kacagás...és minden teljesen természetfelettinek hatott. Hangosan röhöghetnékem volt, de nem lehetett a taxis furán nézett volna. Úgyhogy kirakattam magam a hóesésbe és elindultam haza gyalog. Alig tudtam elhinni, hogy egy ilyen csodálatos dolog mint a hó ilyen nagy mennyiségben körbevesz. Nagy kirándulás volt az út hazáig, gondolhatjátok.
Azóta még nem volt részem újabb tripben, de ami késik az legfeljebb csak kicsit soká jön...mert már ott figyelnek a gügyögésre bolyhosodó kiskedvenceim a szekrényben.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ehhh, még a legelső gombázásaimkor megettem 1-2 g-ot, aztán elmentünk tekerni a haverokkal...a cigi után kezdett megjönni a cucc, aztán erre mindenki kinyögte, hogy hazamennek, ezáltal jöhettem én is haza...bevetődtem a pc elé, feltekertem a hangerőt, és 3 órán keresztül bámultam a szobámat, meg a monitort 3d-s szemüvegbe... azzal szórakoztam, hogy felváltva csukdostam be a szemeimet, különböző sebeséggel...nagyon jó szórakozás volt.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | itthon feleslegesen futott körök az "együttélés"ről túlszervezett mintán keresztül. sok volt. akartam egy jó délutánt. barátnőm sétát tanácsolt, egy barátom meg felvetette, hogy "tutommal van a fiókodban valami".. és tényleg... hoff megesz, táskába ital, pulcsi, napszemüveg föl, fejre füles, benne entheogenic, orbital, sonkite.. csak h mindenből legyen egy kicsi. irány a város. buszon, metrón enyhe izgatottság. Deák tér: bigmek elvitelre.. Lánc-híd gyönyörű, napfény és a Duna játszanak egymással. Várig meredek séta. Vár monumentlis, kifinomult, napból áramlik belém az energia és a megnyugvás. Játszótér, hegyoldal, árnyékos pad, napos virágoskert, szökőkút, kisbolt, sör... azzal voltak problémák mert amikor sörnyitót kértem, az eladó a háta mögé mutatott ahol egy A4es papíron kb: "közterületen való alkoholfogyasztás birság: 50.000 ft".. Elég igazságtalannak éreztem (ismét), hogy a metrón alám hány a 3 hete nemfürdött valaki én meg nem ihatok meg egy üveg hideg sört nyugodtan életem egyik legkellemesebb délutánján. megittam. sok séta fent a várban órákon keresztül, napfényfürdőzés, panorámát nagyon élveztem. Van a helynek egy különleges tulajdonsága, ami miatt végtelen nyugalmat áraszt magából. olyan helyeket találtam hogy nem is tudom mindegyikről teljesen, hogy hogyan jutottam oda. nagyon élveztem. Aztán lesétáltam, Lánc-hídon vissza (a jóval sötétebb árnyalatú alkony-szerű fényben is gyönyörű volt), Oktogonon találkoztam a kedvesemmel, meséltem neki apró csodákat, amiket odafent megéltem... aztán kicsit el is romlott a kedvem. 5 méteren 4 fajta szórólapot kaptam többnyire felesleges információval és sokféle színnel ellátva, helyenként (városliget) bokáig jártunk a szemétben, meg történtek még kellemetlenségek. Első tripem volt egyedül (végülis sok ember volt körülöttem, de idegenek).. és egyben az eddigi legjobb. második fele kicsit lehúzós volt, de a vége aztán megint kellemes. érdekesmódon, végig biztonságban éreztem magam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | unokatestvérem elhagyta a annak a büfének a bevételét, ahol dolgozott, az összes nyilvántartást, blokkot, a táskáját, a cipőjét, pulcsiját..., nem emléxik semmire, de az egyik éjjelnappaliban azt mondták, hogy vett 2 üveg bacardit, és 6 doboz marlborot.
az iratok egy része meglett, mert szét volt szorva az utcán!
|
| | | | |
| | | | | | 78. anjou. | 2006. március 6. 19:21 |
| | | | | | | | Azon már túl vagyok. inkább ruháimat tisztitom még. :) |
| | | | |
| |
| 
 |
