 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | |  | |  | | | | Azt vettem észre, hogy ha ide beírok valami hihetetlenül nagy önsajnáltató szöveget, hogy jaj vége, utána nem sokkal később történik valami az ügyben. Lehet, hogy abba kéne hagynom ezt a onlány-naplót és megszűnne a kör? :-) Vagy netán az illető hölgy is a daath titkos olvasója? Mekkora poén lenne! :-) |
| |  | |  |
| | | | | | 463. czr | 2004. február 12. 07:33 |
| | | | | | | mindenki a horda tagja.
elkalandozni lehet,de egy ido utan be allsz a mokuskerekbe.te is en is.
potencialis tag vagy .
nem tudsz masban letezni
a kerdes,talan hogy mar maga ez Off gomb voroses ledje?
ember vagy.nomen est omen
(talan epp ezert tudunk olyan messzire elrugaszkodni) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az ember talán mindig reménykedik, hogy ezúttal nem kör lesz, hanem ellipszis, vagy egyenes... Vagy csak félúton döbben rá, hogy ez kör, mert már járt itt, de akkor már késő, vagy egyszerűen gyenge hozzá, hogy kiugorjon. Vagy nem is akar kiugrani, mert arra számít, hogy ez a kör most majd kiröpíti egy másik magasságba, de aztán csak az ismert mélységek veszik körül megint és a nagy G belepréseli a székbe... Nehéz megfogalmazni, mit várt, mert ha vár valamit, az elvárás, ahhoz kötődni fog, az uralkodni fog rajta, talán próbált nyitottan belefogni, valamit tanulni, valami újat megtapasztalni, de most az élet kicsit mechanikussá vált, ugyanolyan szürke fogaskerekekkel. És persze vannak kevésbé tudatos körök, amik mintha csak megtörténnének az emberrel, nem tehet mást, csak befogadja, reménykedve abban, hogy egyszer fény derül, és az a fény nem csak az OFF gomb ledje lesz. |
| | | | |
| | | | | | 461. Nomad | 2004. február 11. 10:29 |
| | | | | | | | Ez a topic végig arról szólt, hogy milyen szar dolog folyamatosan körbe-körbe-körbe menni, de arról kevesen beszéltek, hogy miért indultak el egyáltalán. Ha pedig valaki még ezt sem tudja, az mégis mit várt? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A sorozat a végéhez közeledik, ritkulnak a levelek, hidegül a hang... Meguntak, elveszett az újdonság, ott talán megrendült az állóvíz, és ennyi elég is volt. Nincs mese, a valóság kőből van, kiszámítható, ismétlődő, unalmas. Unalmasak ezek a körök, a topic is unalmas. Tanulságot nem nagyon tudok levonni, talán azt, hogy az ember inkább ne hallgasson az érzéseire. Fel kéne már nőni a szürke felnőttek közé, és tudattalanul lejátszani ezt a nem túl jól sikerült darabot. |
| | | | |
| | | | | | 459. Nomad | 2004. február 9. 09:32 |
| | | | | | | | Attól függ honnan nézed. A pillanatból minden élmény más, az időtlenségből minden ugyanaz, ha pedig az ember a saját illúzióidejéből nézi, bármi lehet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezt a hozzászólást pár napja írtam, de most küldöm el, mert akkor kis izé voltam (ja még mindíg az vagyok)
Nomad: "Mivel minden élmény más (lehetne, ha megfelelően figyelnénk rá)"
Talamon: "Szerintem meg minden élmény ugyanaz:)"
az élmények lehetnek mások, lehetnek ugyanazok is, a fontos az, hogy honnan jönnek, és miért mások ha mások, miért ugyanolyanok, ha azok? egyszer szomorúságot érzel, aztán meg egyszercsak boldogságot, mi az oka annak hogy éppen akkor te ezt a kis részt érezted a nagy egészből, a többi mindenféle dolog érzését mi gátolta?
van az a szép nagy pillanat amiben már benne vagyunk egy ideje, (de azért számoljuk azon belül is hogy mikor lesz ebéd,) és igazából ebben az egy pillanatban benne van minden, mindenminden, meg a semmi is ha jól megnézed.
eme egy végtelen pillanatban te ott benne nyüzsögsz, csak nem vagy képes pici életed pici egójával érzékelni, befogadni, átengedni azt az egész nagyot, mert kis gagyi vagy.
a nagy egésznek egyszerre csak pici részét érzékeled(, nem semmi energia egyébként ennek az állapotnak a fenntartása, csak sajna autómatikus), pár tiszta, szanaszételesdézett pillanatodban megszűnhet ez a mechanizmus, és akkor végre normálisan érezheted az egészet, mint mikor kövön a gyík a napsütésben jól érzi magát. jól érzi magát, és jól érzi a körülöttelévőt is. amíg le nem téped a farkát. de ha ügyes gyík akkor ez nem is zavarja, csak jót röhög rajtad, neki úgyis visszanő.
írtam az elején ha jól emlékszem valami értelmeset is, na, azon lehet gondolkodni, de úgyis hülyeség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re: 442.
"A beszámíthatatlanság mindig felment, de az általad említett esetekben nem lehet emögé elbújni."
Kedves Gén, igazad van, az én meghatározásom nem fedte a tiedet, mindemellett fenti mondatodból úgy érzem, végülis értjük egymást.
Azt hiszem, élő beszélgetésben jobban lejönne, mit akarok mondani, de ha Te akkor is ilyen szőrözős lennél, durván orrba csippentenélek :)
Azért elképesztő a stílusod, úgy tűnik, mélyen belemásztál a tudatalattimba, mert ma rólad álmodtam.
Nem részletezem, ez már a "mámoros álmok" topik témája lenne ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem meg minden élmény ugyanaz:)
Az érzelmeink nem mi vagyunk sose. Ezek olyasmik szerintem, mint állok a Deákon. Jön egy csomó minden. 47-es, metrók, 4-es, stb.
Látom, hogy jön a busz. Felszálljak rá, vagy csak elképzeljem, hogy merről jön s merre tart? Ok, felszállok rá. Közben kapaszkodok bele(a buszba/metróba), mert félek, hogy leesek/elesek/kiesek/összeesek/szétesek/stb.
Most kb így nyomom(érzelmek,gondolatok, buszok,stb):
Jön a busz, hmm aztán egyszercsak vagy rajtavagyok, s indul, vagy állok s nézem, hogy elmegy. Nem gondolom végig, lesz ami lesz, csak úgy. Aztán fenn a buszon, nem kapaszkodom. Két lábam megtart. Esetleg elesek, de akkor ez egy remek alkalom, hogy teszteljem Esés képzettségem. Ha belemegy a busz egy csillagrombolóba, s meghalunk, akkor beszoptam, ollé!Tehát azon vagyok, hogy megtartsam egyensúlyom, a súlypont lenn, az epicentrumban éberen figyelek, hogy hol vagyok,hogy vagyok, MI VAN.Sasolok vagy nem sasolok, de aztán egyszercsak vagy leszállok vagy nem. De a busz nem én vagyok, s ha meggondolnám, hogy most fel vagy leszálljak, akkor az már ÉN vagyok, én pedig azért van, mert a szellem rácsavarodik a dolgokra. A dolgok múlandóak, ez az áruk.
Nade azért kell meditálni a dolgokon, pl embereken, hogy az együttézés ne tompuljon el, ha elég éberen figyelünk, ott ÉN nincs, csak az amit figyelünk: eggyé válunk vele. Ha szenvedő hajléktalan, akkor szenvedünk. Milyen jó is szenvedni kicsit. Amíg élünk:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cica: nem hiszem, hogy az ego táplálói lennének az érzelmek, habár kétségkívül sokszor generál érzelmet az ego is, de ezek tulajdonképpen csak álcázott érzelmek. Az igazi érzelmek nagyon mélyről jönnek, és nehéz a gyökereiket megtalálni, ezért is nehéz kezelni őket. A gondolatainknak általában tudjuk a forrását, ha kicsit utánagondolunk, az érzelem térben és időben nagyon távolról fakadhat.
A szeretet nagyon is érzelem, sőt tulajdonképpen csak a szeretet van, minden más érzelmet a szeretetből lehet eredeztetni, még a gyűlölet is a szeretet egyik foka. Szerintem semmiképp sem tanácsos arra törekedni, hogy elengedni, megszüntetni az érzelmeket, mert talán te is attól félsz, hogy az érzelem az egyik, ami emberré tesz minket és ezt nem akarjuk elveszíteni - szóval szerintem valahogy arra kéne elindulni, hogy igenis meg kell őket élni, csak tudatosan. Attól még érzünk, hogy nem adjuk magunkat teljesen át neki. Lassan ráébred az ember, hogy amit érez, az nem a belső énjéből fakad, nem a békességből. Ezután is jó érezni, hiszen az az élet bora, csak mi magunk leszünk az agyag (ahogy érzünk) és a fazekas (aki éreztet).
Tulajdonképpen, ha az ember meg tudná teljesen különböztetni az igazi érzelmeket az egó által generált hamisaktól, megtalálná az utat, mert az érzelem a lélek nyelve. Csak sokszor úgy érzi az ember, hogy pont az érzelmei viszik a bajba, de ez csak azért van, mert a változást bajnak tekinti, ha nem olyan irányú, amit elképzelt.
|
| | | | |
| | | | | | 454. cica | 2004. február 5. 13:02 |
| | | | | | | | Az érzelmekkel nekem se könnyű. A gondolatokhoz nem ragaszkodom, nem csavarodok bele, de az érzelmek... Talán attól félek, hogy ha teljesen elengedem őket eltűnnek, mint ahogy nyilatkoztak már páran, hogy eltűntek nekik. És ezt valami miatt nem akarom. Nem tudom miért. Lehet, hogy azért mert azt hipnotizálták belém, hogy akkor sivárság lesz. Meg igazából jó lenne definiálni, hogy mik is az érzelmek. Mert ha csak az egonak a táplálói, akkor nem érdemes táplálgatni őket. A szeretet az érzelmek közé tartozik? Végülis kellemes állapot, tehát akár érzelemnek is nevezhetjük. Vagy a szerelem: Ha nem ragaszkodom a másikhoz, ha nem vágyom rá, ha nem csavarodok bele, akkor azt már nem is szerelemnek hívják. Vagy ha igen, akkor milyen az igazi szerelem? Maga az önzetlenség? Egynek levés? Mi köze ennek a nemekhez? Szóval ezen a téren azt hiszem még nagyon gyerekcipőben járok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cica: nevezhetjük tudatos befogadásnak is, amikor megéljük a jelent és azt, aki akkor vagyunk benne. Innen már könnyű a tudatos figyelem, ami viszont már nagy távlatokat nyit.
Csak az a baj, hogy a testtel, a gondolatokkal egy idő után könnyen meg lehet csinálni, hogy ne merüljünk el, az érzelmekkel nehéz. |
| | | | |
|
