 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | 452. cica | 2004. február 5. 11:44 |
| |  | |  | | | "Mivel minden élmény más (lehetne, ha megfelelően figyelnénk rá)"
Igazából minden pillanat lehet élmény, csak azért nem az általában az emberek számára, mert előbb- utóbb rutin lesz belőle és ezt elkönyvelik a rutin kategórába, nem is figyelnek arra, amivel foglalkoznak. Csinálják, de közben a múlton agyalnak, mit hogyan kellett volna, meg a jövőn, hogy majd mit hogyan, mert úgy majd biztos jó lesz és akkor haladnak valami felé és így rendben van számukra az élet. Ha tényleg átadnák magukat a jelen pillanatnak, ami éppen történik, akkor élmény lenne akármi. Én mostanában az észlelés szintjén csinálom ezt, és amióta ezt csinálom, az észlelés szintjén már nincs is különbség betépett és fű mentes állapot között. Minden térbeli megtestesülés, illat, hang jöhet belém és belőlem is, és mindegyik egyedi élmény. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Valami történhetett. Múlt héten még találkoztunk, most meg már alig ír és csak pár szót... Illetve nem is nagyon válaszol. Deja vu. |
| | | | |
| | | | | | 450. Nomad | 2004. február 5. 09:20 |
| | | | | | | "Ez nem igazán jött le, mivel a példáidban azokat emelted ki, amiket "régen sokat, de most már szinte alig", nem pedig amik "régen ezért, most meg azért"."
Ok, ez igaz, akkor ez részletesebben: régen azért ittam, hogy kiüssem magam, és csak berúgva tudtam szembenézni az életEM sivárságával, most pedig azért iszok meg egy sört, mert szeretem, és/vagy szomjas vagyok. Eddig azért szívtam, hogy közelebb kerüljek a világhoz, és megtanuljam értékelni, most pedig, mert ilyen hülye vagyok.
"Magát a mechanizmust értem, csak a résztvételi szinted magyarázatának bizonytalanságát kifogásolom."
Ja, de ez nekem mostanság önmagában is nehéz, mert átlátok a szinteken, ezért nem értlemes egyiket a másik fölé emelni. És mivel még fogyasztó vagyok, számomra a leglogikusabbnak, és az egyetlen értelmes dolognak azt tartom, hogyha már fogyasztok, akkor a hatást érezzem, vizsgáljam, stb, ne pedig azon gondolkozzak, hogy ez mekkora baromság. Ha pedig az baromságokkal amiket leírok valakinek könnyebb lesz, hát annál jobb, ráadásul ebből is látszik, milyen egoista vagyok.
"Lehet a rászokás miatt megunni valamit, de lehet az unalmassága miatt leszokni valamiröl.
Nekem ezeknél bejövösebb a megunhatatlansága miatt rászokni valamire."
Mivel minden élmény más (lehetne, ha megfelelően figyelnénk rá), ezért akár a munkábajárás is lehetne valakinek a hobbija, amire "rá van szokva", de ha nem figyel oda a pillanatok egyediségére, akkor csak egy üres rutin lesz mindenből. Szerintem nem a dolgok unalmasak, vagy rászokósak, hanem az ember. Ha pedig valóban mindíg új élményként él meg valamit az ember, akkor már nincs szükség rá, hogy azt mondja, rá vagyok szokva, hiszen az új keresése tulajdonság, emberi jelleg, nem pedig hiba. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad:
"Ja, de én nem abban látom a problémát, hogy mit mennyit csinálok. hanem hogy miért."
Ez nem igazán jött le, mivel a példáidban azokat emelted ki, amiket "régen sokat, de most már szinte alig", nem pedig amik "régen ezért, most meg azért".
"Ha rá lennék szokva a meggyőzésre, akkor ez fontos lenne. Azért írom ezeket le, hogy hátha valaki anélkül is megért, hogy elkezdené konvertálni."
Magát a mechanizmust értem, csak a résztvételi szinted magyarázatának bizonytalanságát kifogásolom.
"A rászokás és az unalom ugyan az."
Lehet a rászokás miatt megunni valamit, de lehet az unalmassága miatt leszokni valamiröl.
Nekem ezeknél bejövösebb a megunhatatlansága miatt rászokni valamire.
"Mé' a életemet kicsinájja? (ja azisten)"
Nem oldjuk meg a házifeladatodat helyetted. :) |
| | | | |
| | | | | | 448. Nomad | 2004. február 4. 16:24 |
| | | | | | | >Ha azért kezdesz gyakran csinálni valamit, hogy utána ritkábban
>csinálhasd, akkor nem tudod elérni sem a teljes leállást, sem az >egyenletes fenntartást.
Ja, de én nem abban látom a problémát, hogy mit mennyit csinálok. hanem hogy miért.
>Na persze rámondhatod, hogy mert ezeket nem is akarod, de >nem lesz túl meggyözö, hogy ez az akaratodtól függne.
Ha rá lennék szokva a meggyőzésre, akkor ez fontos lenne. Azért írom ezeket le, hogy hátha valaki anélkül is megért, hogy elkezdené konvertálni.
>Mindenre rá lehet unni, és mindenre rá lehet szokni.
A rászokás és az unalom ugyan az.
>Nem önámítás ez egy kicsit, utólag magyarázva, hogy ezeket te >csináltad/csinálod?
Mivel a lét önmagában is az, ezért ez elkerülhetetlen.
Mé' a életemet kicsinájja? (ja azisten)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad:
Ha azért kezdesz gyakran csinálni valamit, hogy utána ritkábban
csinálhasd, akkor nem tudod elérni sem a teljes leállást, sem az egyenletes fenntartást. Na persze rámondhatod, hogy mert ezeket nem is akarod, de nem lesz túl meggyözö, hogy ez az akaratodtól függne.
Mindenre rá lehet unni, és mindenre rá lehet szokni.
Nem önámítás ez egy kicsit, utólag magyarázva, hogy ezeket te csináltad/csinálod? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jah, a 444 ottvan:)
szal hasonlókon agyaltam énis tennap, mert nem voltam betépve.
s mert nem voltam betépve, értettem meg, hogy miért nem voltam betépve(pedig van még fü), azért mert már nem kell, s tegnapelőtt meg ugyanez történt a jóöreg alkohollal...
körbekörbekörbe járni, mígcsak kell..pont addig, megy ez magától..jóhogy megy magától, hisz mi mástól menne? tőlem? hehe nem is létezem...
az emberek szenvednek, rohadnak, nyomorognak, stbstb...
nem véletlenül...de aminek kezdete van....
tehát
réparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparépamilarépa
|
| | | | |
| | | | | | 445. Nomad | 2004. február 4. 13:21 |
| | | | | | | Igen a filozofálgatást, azt hogy saját magam számára megmagyarázok dolgokat, már nem is csinálom, de az, hogy mások számára kitaláljak dolgokat, amire rácsavarodhatnak, és hátha pont ez kellett nekik a látáshoz, még mindíg hat, lsd itt. Sőt, a legrosszabb fajta, mikor saját magamnak csak azért fejtek ki dolgokat, hogy MAJD AKÁR másoknak is elmondhassam, ha egyszer megkérdeznének.
Végre néha viszolygok a fűtől, sőt undorodom tőle, és izgatónak, kescsegtetőnek érzem. Egyszerrre
Én kuss.
|
| | | | |
| | | | | | 444. Nomad | 2004. február 4. 13:15 |
| | | | | | | | Végre rájöttem, hogy milyen buddhista irányzatot használok én, és mi a technikám. A karmikus buffer overflow. Gyakorlatilag ugyan az, mint mikor valaki egy szót mond addig, amíg el nem veszti a jelentését, mert betelt az ego-buffer. Én cselekedeteket végzek, sokszor ugyan azt, míg a végére leveszíti a varázsát, kiüresedik, és végre meg lehet értni, látni benne, hogy mi az (milyen gondolat, érzet miatt csinálok én valamit, aminek már élvezeti értéke sincs, legfeljebb a tudat, hogy csinálom). Ezt csináltam az alkohollal, és mot már szinte nem is iszok, csak amikor akarok. Ezt csináltam az indulataimmal, és most már szinte egyáltalán nem érzek haragot, félelmet, kétséget stb. Ezt csinálom a filozofálással, és a fűvel, és előbb-utóbb lehull a fátyol, és nem kell többet ilyennel foglalkozni csak ha akarok (de mért akarnék?????????) Ezért TÁMOGATOM a felelőtlen droghasználatot, hiszen csak így üresedhet ki annyira, hogy ne kelljen. |
| | | | |
| | | | | | 443. Viola | 2004. február 4. 00:05 |
| | | | | | | Sziasztok!
Gén! Egyetértek veled!
Biga! Azt tedd, amitt tenni akarsz, ne azt, amit mások elvárnak tőled! Én nem várok el semmit.
Narc! "Sorsok Írójának célja van azzal, ami történik. Meg kellene értened, mi az."
Szerintem a sorsunkat magunk teremtjük meg, Te a Tiédet, én az enyémet. Ezért jó, ha magunkban keressük a célt, értelmet.
Bombadiltoma! "Kb. egy fél éve ugyanis azt mondtam valakinek, hogyha nekem olyan párom lenne, akivel annyira nem lenne köztünk félelem, hogy ennyire őszintén tudna intézni egy ilyen dolgot, hát akkor egy ilyen kapcsolat nekem megérné a "cécót"."
Megéri :)
" Az igazi barátság titka a kölcsönös bizalomban és az őszinteségben rejlik. Ahogy ezt megtanultad, az emberi lelkek megismerésében határtalan lehetőségeid lesznek. Féltve őrzött kapuk nyílnak meg előtted, olyan mélységek és magasságok határait érintheted, amelyről még álmodni sem mertél, mert talán ma még nem érzed, holnap már megérted, holnapután már biztosan tudod, mindey hiányzik majd és mindened odaadnád érte. "
Ha már nem törexünk kizárólagosságra, s a másikban/másokban csupán a szabadságot, határtalanságot, az örökkévalóságot látjuk és csodáljuk, akkor már megérte.
Emelkedjetek felül a korlátaitokon, és legyetek Önmagatok!
Szép napot!
Viola |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | azmirra:
"Hüha, Gén, ezzel azt akarod mondani, ha valaki nem tudja, hogy ha megcsalja, akkor az rossz a másiknak, akkor nem is cselekszik rosszat?"
Ha a fenti mondatba behelyettesíted az én [megcsalás]-meghatározásomat, akkor kb. az jön ki, hogy: "ha valaki nem tudja, hogy ha [tudja, hogy rosszat tesz a másiknak], akkor az rossz a másiknak". Ez azért lesz értelmetlen, mert az én meghatározásom az egyik fél szándékára és a másik fél érzéseire vonatkozik, a te meghatározásod pedig az egyik fél cselekvésére. Vagyis nem kérdezhetsz rá a saját meghatározásodból eredö feltételekkel az én meghatározásomra.
Itt arra akarok rámutatni, hogy nem lehet meghatározni a megcsalás tényét pusztán a cselekvés alapján ("megdugta", vagy "nem a párjában hanem másban keres testi, lelki, verbális, spirituális funkciókat"), anélkül, hogy ismernénk a szereplök tudatállapotát.
Megcsalás-e, ha a cselekvés a másik fél beleegyezésével történik?
Megcsalás-e, ha a cselekvés a másik fél tudtán kívül történik úgy, hogy gyakorlatilag nem okoz neki rosszat?
Megcsalás-e, ha azt egyik fél sem veszi annak, de magát a cselekvést a külsö szemlélök nagytöbbsége (konszenzus-vélemény) annak tartja?
Megcsalás-e, ha az egyik fél nem akar és nem is okoz rosszat, de a cselekvésröl való konszenzus-vélemény miatt mégis lelkifurdalása van és megcsalásnak érzi a dolgot?
Megcsalás-e az, amit a másik fél annak tart olyan esetben is, amikor az egyik nem annak szánja a cselekvést, és az a konszenzus-vélemény szerint sem tartozik a megcsalás-kategóriába (pld.: "ha találkozol a barátaiddal és jól érzed magad velük, akkor azzal megcsalsz engem!")?
Az én meghatározásom többek között ezeket az eseteket zárja ki.
"A tudatlanság, érdektelenség, az empátia "mentesség" felment?"
A beszámíthatatlanság mindig felment, de az általad említett esetekben nem lehet emögé elbújni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A spanommal kedvelt szórakozásunk, hogy csontbetépve bárhol nősténydémonokkal tekintetet villantunk össze, s a "belevalókkal" gyakran létrejön a csőlátás. Eltűnik minden, összevillan az egész...Sok ilyen nő van, akik hajlanak erre, hiába ölelnek bárkit, tekintetük sunyin megvillan, s eltűnik a világegyetem...
Ilyen értelemben Bigámiának:) van igaza, amit tesz, tud ő mindent, ért is mindent, csak hát a karma...
A karma csak egy szó, arra, ami van.
A cselekedetek bonyolult láncolata irányít.
Az éles kerék-fegyver pedig visszatér. Minden evilági tett karmát szül. Jó karma, rossz karma. Átlátni a karmát, átlátni az életet.
Aztán már lehet mosolyogva eltűrni a saját s mások rossz karmáját... Ez a böjt, amiért stbstbstb... Lehet, hogy 5 év, 50 év, vagy akár 500000év. Tökmindegy. Nincs véletlen.Aztán eccercsak végetér a karma. S ott kezdődik a tisza lét. De addig "törni kell a követ", s közben figyelni, mit teszünk...
Szal addig türelem, éberség, röhögés, fű, trip, nameg garancsitó:)
|
| | | | |
|
