 |
Élet a halál utánBiga Cubensis, 2003. október 15.  | |  | | | | |  | |  | | | A fontosság távlat kérdése. Ha végtelenül távolról nézünk, bárminek végtelenül kicsi az esélye, hogy fontos legyen. Mindazonáltal a közelség is jó és a kisebb részletek sem alábbvalóak a nagyobb részleteknél, vagy az egésznél. Szerintem.
A mi fejünkben a valóság is csak reprezentáció (illúzió). |
| |  | |  |
| | | | | | 197. rumcais | 2004. október 19. 23:45 |
| | | | | | | A humor tényleg az a zseni :)
És ha már tudom, hogy istennek van a legjobb
humora, akkor csak azért imádkozom, hogy
ne én legyek a csattanó :))
|
| | | | |
| | | | | | 196. cellux | 2004. október 19. 14:01 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 195. cellux | 2004. október 19. 12:23 |
| | | | | | | A végső Értékrend tehát a Szépség.
Hiszen mi más maradna fenn az ürességben, mint egy olyan testetlen, dologtalan dolog, mint a szépség?
Érdekes lehet az életet esztétikai alapon élni. És milyen felszabadító hatású lehet látni, hogy ez működik. :-) Minden pillanatban önbeteljesítő létezés.
|
| | | | |
| | | | | | 194. cellux | 2004. október 19. 12:20 |
| | | | | | | bátorság is kell hozzá... bátorság, hogy ki merjünk lépni a színfalak vélt biztonságából egy olyan ismeretlenbe, amiről el tudjuk hinni, hogy e lépésünk következtében ismertté alakul.
de az is lehet, hogy nem ennyire szigorú, nem ennyire jézusi a tanítás. lehet, hogy elég, ha vágyunk a színfalak közüli kilépésre és ez a vágyunk utána el fog vezetni ahhoz, hogy meglássuk a kivezető utat. hogy megtaláljuk odakint a kapaszkodókat. ha egy megvan, és abban megkapaszkodtunk, akkor már gyerekjáték lesz.
hiszek abban, hogy a másvilág egyetlen porcikája is, ha tartósan megmarad a tudatomban, kiszedi a súlyt minden dologból és elhozza az öngerjesztő megszabadulást. csak az a porcika, az hiányzik nagyon.
szalmiákszesz.
|
| | | | |
| | | | | | 193. cellux | 2004. október 19. 12:06 |
| | | | | | | én most épp ebben a színházban ülök, és nagyon is akut probléma, hogy most akkor ez komoly vagy éppen csak játék...
a gyerekkort és a (korai) felnőttkort talán épp ez különbözteti meg egymástól, hogy a felnőttkorban már problémává válik a játék... megjelenik a felelősség kérdése... megjelenik az a kérdés, hogy akkor most mi legyen, hogy viszonyuljak ehhez az egészhez. gyerekként nem lehet, mert nem tudom visszacsinálni a tudatom tágulását... viszont ahhoz se elég tág még, hogy a másik, újfajta módon legyen jó. elugrottam a szakadék egyik oldaláról, és még nem érkeztem meg a másikra. elakadtam félúton, itt lebegek, a semmi közepén.
a minap arra jutottam, hogy a felnőtté válás akkor kezdődik, amikor az élet egyszer csak rádnehezedik a teljes súlyával. amiről addig csak mesékből meg másoktól (pl. szüleidtől) hallottál, és igazából nem is tudtad hova tenni, hogy ez most csak mese akkor, vagy esetleg tudatlanságból elkövetett létrontás-következmény (hű de nagyképű is voltam, Istenem), azt egyszer csak megkapod az arcodba, in your face, közvetlenül szembesülsz a teherrel, meg hogy "not everyone can carry the weight of the world"
és tulajdonképpen a történet hátralevő része valahol erről szól: hogyan tudod a terhet úgy elosztani magadon, hogy stabilnak érezd magad tőle és hordozni tudd, lehetőleg anélkül, hogy ez szenvedést eredményezzen. el tudom képzelni: a jól kiegyensúlyozott teherből magenergia jön, ami aztán gazdagítja és élvezetessé teszi az életet. el lehet úgy hordozni az életet, hogy nem nyomorít agyon. a kérdés csak az, hogyan.
azt akarom ezzel mondani, hogy a felelősséget fel kell vállalni. persze paradox ezt mondani, amikor minden csak illúzió... de mégis így van. ha a léptednek nincs súlya, akkor a cselekedeteid is olyanok lesznek, mint a porba rajzolt virágok, nyomtalanul tűnnek el, ahogy te is írtad. így képzelem az égen szökdellő, vagy éppen lágy szellővel együtt szálló költő-palántát :-) folyamatos az inspiráció, a kapcsolat az odaát-tal, de a földelés hiányzik, és ezért a tökéletesség nem folyik le a földbe, az ige, a mag megvan ugyan, de termést nem hoz, az egyetlen, amiben a költő reménykedhet, hogy amit ír, az másban majd kivirágzik. a költő a bolond, akit odaföntről, a királyi udvarból ideszalajtottak, hogy a szépség morzsáit elvesse a szikár életek talaján.
(hmm, ez még működhet is. mindenki a maga helyén.)
na de elcsatangoltam.
igazából egyszerűen nem tudok jobbat írni annál, amit írtál LaZa, komolyan, le a kalappal. a kérdéseidben ott van a válasz, gondolom tudod te is, csak írtad, mert jó volt. kinek írkálsz ilyen leveleket? írjál nekem is, vagy ne is, inkább írjál papírra aztán adasd ki, hogy mindenki olvashassa.
minden ízemből jövő full respekt ezért a hozzászólásért.
ha elült a lelkesedés, talán még írok valamit.
|
| | | | |
| | | | | | 192. LaZa | 2004. október 19. 00:40 |
| | | | | | |
félsz a haláltól? "nem félek tőle". haha persze. csak nem volt még olyan inger, ami kiváltotta volna. mindegy, ez ösztönös.
mi van a halál után? "...". jelen helyzetben tökmindegy, legjobb, ha öröklétre rendezkedek be. az praktikus.
élet a halál tükrében? szerintem ez a legérdekesebb. szeretnék most egy levelemből iderakni egy részletet. (valahogy nem tudok közvetlen a daath-ra kommentelni, ez a kék izé megbénít -bocsánat daath tudat :))
***
... azzal, hogy felnövünk, szerintem épp hogy kinyílik a lehetőségek tárháza. de még így is csak egy gyerekszobában ülünk, és nem is fogunk, talán nem is akarunk kitörni onnét. ugyan játékszereink megnőttek, bonyolultabbá váltak, más neveket kaptak, -mint pl. szerelem, munka, manipuláció, útkeresés- a helyszín mégse változott sokat.
és azt is valószínűsítem többségünk élete végéig csak a színfalak közül nézi majd ezt az életcsodát. lehet, hogy nem tudunk róla, hogy ezek színfalak, vagy tudunk, de nem vágyunk másra, vagy vágyunk, de nem tudunk belesni mögé. vagy tudunk... ki így, ki úgy, (én többnyire a költészet útján), de a lényeg, hogy tisztában lehet lenni a játék tényével. nem lepődnék meg, ha három emeletnyi zuhanás után a beton helyett egy apró műanyag rekeszben landolnék egy ezüst színű kutya, egy autó és egy cilinder társaságába :). szóval játék, játék, játék!
ha ez megvan, minden más színezetet kap, amolyan felelősség nélküli ide-oda lépegetős. ha sikerülne ezt magamba vésnem, többé nem érinthetne a világ szele, bármilyen viharban vígan loboghatnék. így ez fontos.
de tulajdonképp nem is :), hisz ha ki tudunk szakadni egy pillanatra korlátozott, valójában végtelen pici mértékegységekben tervező (létező), egónk nyomása alól, akkor belátjuk, hogy e "rengeteg" hatvan évünk és e "rendkívül jelentőségteljes" életünk csupán tűnékeny finom lehellet a Változatlan, a Tértelen, az Időtlen üvegén. tehát a halál pillanatában lényegtelenné válik minden amit itt tettünk, gondoltunk, éreztünk. kvázi lényegtelen, hogy mennyire vetted komolyan az életjátékot.
a "dicsőséges és fennséges" emberi lélek halála egy csöppet sem különbözik egy muslinca "jelentéktelen, alacsony rendű" halálától.
az idézőjelek nem véletlenek (pedig vicces lenne ide-oda rakni egyet:)), mert kiemeli, hogy nincs lényeges és lényegtelen.
minden ugyanolyan jelentőséggel bír ezen a világon!
nincs egy égből zuhant, gyémánt táblába vésett írásunk, melynek az előlapján ez állna: Az Értékrend. ezt elég nehéz megérteni (természetesen nekem se megy), de biztos vagyok az igazában. mert ezt érzem legbelülről.
hát mostanában ezzel a gondolattal molyolok, persze nem véve túl komolyan, nehogy az esszenciáját vegyem el. túl a szívemhez nőtt, ahhoz, hogy elkezdjek ragaszkodni hozzá :))
***
nos, mit gondoltok ezekről? |
| | | | |
| | | | | | 191. Talamon | 2004. október 14. 02:52 |
| | | | | | | esetleg ilyesmi témában buddhista oldalról: Lopön Csecsu rimpocse Köztesállapotok
antropozófusos - Rudolf Steineres oldalról: Élet a halál és az újjászületés között
részletes útmutatások, konkrét momentumok, kicsit másképp, de ugyanarról - halandóknak kötelező;) |
| | | | |
| | | | | | 190. asvany | 2004. október 13. 22:36 |
| | | | | | | megtortent beszelgetes:
- XXXX hiszel a halal utani eletben , hogy nem halsz meg hanem tovabb elsz?
-en meghalok , csak a lelkem el tovabb , az a rohadek ... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A lelkem elhagyta a testemet. Én a testemben maradtam. |
| | | | |
| | | | | | 187. Ákimáki | 2004. szeptember 27. 16:06 |
| | | | | | | | 15milliárd év homályosítja el az örökkévalóságot...: ) |
| | | | |
|
