 Kategória:
Filozófia 
Létrehozó: Sad
Létrehozás ideje: 2004. november 25.
Utolsó hozzászólás: 2019. április 21. |
| |
Érdeklődés: 20540 letöltés
630 hozzászólás |
| |
|
|
HalálrólSad, 2004. november 25.  | |  | | | | |  | |  | | | érdekes! én nem tudom hogy hiszek e a reinkarnációban. De az talán érdekes hogy (anyámék szerint) amikor én kisgyerek voltam kb 3 éves koromig nem fogadtam el őket szülőnek. Akármikor kérdezték letagadtam őket és valami favágókról meg erdőkröl kezdtem el hadoválni.
A szüleim szerint ezek ilyen halál elötti emlékek voltak. szerintem nemtudom de nem is érdekel annyira.
ha létezik reinkarnáció akkor valószínűleg újra fogok éledni és nem jutok a nirvanába. eddig azon az úton voltam sokáig de mostanában megint kezdem eladni a lelkem az ördögnek :P (csak képletesen mondom, nem vagyok hívő de néhány napja minden álmomba benne van és gonosz dolgokon is jár az agyam megbolondít a legdurvább drog a pénz (hiánya).)
de talán oda jutunk ahol halálunk pillanatában jutni akarunk. olvastam valami Krisnás könyvet és abba voltak hasonló szövegek nemtudom. talán el kéne olvasnom megint.
amúgy meg az élet-halál csak szavak. majd kiderül mizu. talán ma talán holnap talán 99 év mulva. majd eldől. annyira nem is értem miért lényeges ez a "vajon mi a halál" dolog. mindenki megtudja úgyis. minek filózni hogyha ígyis úgyis megkapjuk az egyenes választ egy napon. addig is csak tév eszmékbe ringatjuk magunkat.
én most úgy élem az életem hogy nincs reinkaráció csak a semmivé válás halál után és a világ megy tovább nélkülem. azért nem öltem meg még magam mert ha a világ megy nélkülem akkor szegény kutyámmal ki fog foglalkozni? :P
ez azért szomorú...
bár azért örülök hogy élek. ehhez azért szerencse is kellett. a legtöbb dolog ami körbevesz az nem él. szerencsém van hogy az atomok amik engem most alkotnak nem éppen a széket alkotják amin fekszem. bár ha a kvantum fizikás trinyós fejemmel gondolkozok akkor talán én vagyok a szék. Mert ebben a pillanatban egyek vagyunk. de akkor vajon a szék is él ugyanúgy mint én? akkor meghal amikor eltávolodok tőle? vajon a székek meghalnak és akkor reinkarnálódnak amikor újra rájuk ülünk?
lol ennyi sületlenséget.
kinntről félelmetes földönkívüli zajok szűrődnek be. kutyám kicsit nyüszít, szemem mögött finom minták. fogadok a melatonin az oka.
A halál a legdurvább hallucinogén élmény.Vagy az is lehet hogy az élet a legdurvább hallucinogén élmény. valamelyik a kettő közül lesz az. ebben biztos vagyok. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Úgy gondoltam közzé teszem, hogy miként jöttem rá a nagy igazságra. A reinkarnáció valós jelenség, amit egy 6 éves koromban lévő "életérzéssel" próbálok bizonyítani. Ez egy olyan életérzés, amit egy ilyen korú gyerek nem ismerhet, ezért utalásnak tekintem előző életemre. A történet teljes mértékben valós, és emlékezetes számomra, és nagyon durva is ez mellett. 6 éves koromban történt, még nem jártam iskolába. Otthon találtam egy fecskendőt a szekrény tetején. Teljesen új volt, még a csomagolásban. Kíváncsi gyerekként nagy nehezen kibontottam, hogy megnézzem mi az. Elkapott egy olyan érzés, hogy ezt magamon ki kell próbálnom. Felszívtam bele vizet, és mint a rendes heroinisták, pontosan a megadott helyre belőttem magam vele, szerencsére a vénám nem találtam el, de mint nagyjából egy profi a megadott helyre. Egy olyan érzést tapasztaltam, hogy minden szép, roppant kellemes volt, és mintha ismerném valahonnan ezt az érzést. Éreztem hogy többször is szükségem lett volna erre az érzésre de gyerekként a szerencsére a tűtől való félelem volt a meghatározó így nem ismételtem meg a dolgot. Valószínűleg előző életemben heroinista lehettem, mivel úgy éltem ezt át, hogy nem is tudtam hogy létezik ilyen. Csak általános iskolás koromban tudtam meg hogy létezik olyan tabletta amit ha bevesznek rászoknak, legalábbis mindig ezzel ijesztgették a gyerekeket a suliban. Eddig ezt egy önsértő hajlamként tekintettem, de kb. 2 hónapja egy trip során jöttem erre rá. Talán az előző életem magyarázat lehet arra is, hogy egyáltalán a fórumon vagyok. Szerencsének tekintem, hogy nem az ópiumszármazékokat választottam, hanem a pszichedelikus szereket, mert erre legalább fizikailag nem szokok rá, de veszélyeztetettnek tartom magam, mert 10 éve élek ilyen szerekkel kisebb megszakításokkal. Sok egyéb dologra is sikerült visszavezetnem előző életemmel kapcsolatban, de találnom de talán ez a legérdekesebb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A halálért nem haragszom az Istenre. A haldoklásért igen. A létezés megteremtése a <<Legyen!>> isteni jóindulatot sugároz. A létezés befejezése, a <<Ne legyen!>> istentelenül gonosz.
A megtestesült és megfeszített Isten - maga az ember. Én vagyok Jézus, akit valaki kerget bennem, mert <<nehéz neki az ösztön ellen rugódznia>>. Az a valaki is én vagyok, aki kergeti őt."
Popper Péter |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (ha úgy érzed, hogy magyarázatom túlságosan kívül van a divatos spirituális redundancia, valamint a közérthetőség határmezsgyéin, s hirtelen kérdéseid támadnának, melyeket továbbagyalással nem tudsz megoldani/avagy olyan észvesztőbe jutnál - a pszicherintusban -, ahol segedelmem potenciálisan jelentős lehet, akkor jelezd bátran.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Revemu:
csak egy illúzió volt, amikor megértettem, hogy miért van a lényeknek halálvágya azon felül, hogy meg akarnak szűnni/meg akarnak szüntetni egy léthelyzetet.
akkor azt láttam, hogy végtelent közelítő dimenziókban renderelődik ugyanaz a helyzet, és amikor az tökéletes lesz, akkor a tökélyt elérő anyag - emberek esetében a tudatos alany - törlődik a rendszefolyamatokból, és néha szintet lép, de ugyanakkor ennek az anyagnak a többi dimenzióba akkreditált hasonmása is megszűnik (baleset, öngyi, egyéb...), sok esetben átkerül egy másik renderbe (reinkarnáció). de van amikor más történik, ám azt az élményement nem tudom még értelmezni, mivel tudásom felett áll.
ennek a változásnak vannak fájdalmas és orgiasztikus oldalai is, e jelenlegi szempontból, mint a már említett illúziót, mint potenciális észlelést vizsgálva.
persze ez egy, az eleve elrendeltséget igazoló, zavarbaejtő élmény volt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Audiofly:
Ne félj a józanságtól, az is csak egy átmenet :) |
| | | | |
| | | | | | 600. ezékiel | 2011. szeptember 12. 08:58 |
| | | | | | | bardo
Egy igazságot viszel A sírba |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A helyzet az, hogy egy bizonyítékot találtam hogy kik is vagyunk valójában. Ne féljen senki se a haláltól, csak egy átmenet. Most kész vagyok de egy józan pillanatban közzé teszem vagy egy sírba viszem az igazságot. |
| | | | |
| | | | | | 598. Revemu | 2011. szeptember 7. 21:19 |
| | | | | | | | kérlek mesélj még erről... te ezt hogyan élted meg? |
| | | | |
| | | | | | 597. Revemu | 2011. július 28. 11:53 |
| | | | | | | (az eleje az előző posztban kezdődik)
[...] Figyeltem, vártam felhevülten, izgatottan mégis kiváróan. A tekintetemmel hol a távolba, hol közelre és jobbra-balra szemlélve a terepet, szokatlan neszekre-zajokra lettem figyelmes amik mintha jeleznének, hogy ez valaminek az előszele. Gyanúm beigazolódott, ezek a furcsa motoszkálások a levéltakaró alatt csak felerősödtek és megsokszorosodtak, valami már tényleg a közelben volt, mikor is az egyre közeledő, felerősödő zavaró hang már-már irritálni kezdte a fülemet, hirtelen egy furcsa, új érzés volt bennem amit még soha sem éltem át ilyen mélyen, arcomon a kíváncsiság jele átváltozott, elborult, és félelembe burkolózott. A szörnyű elviselhetetlen sikoltó-üvöltő hang már csak pár lépésnyire lehetett tőlem, de a forrása még nem mutatkozott meg. Egyszer csak abban a pillanatban a lombkoronaszint egy sávban széttárult, és egyre csak közeledett felém, bár látni még mindig nem láttam, hogy ezt mi okozná. Ott fogott el az a különös érzés melyet még sosem tapasztaltam, a belső énemet szorította és nem engedte el, ugyanakkor a tudatom egy szemrebbenési idő alatt testem felkeltette a földről és menekülőre fogta. Abban a pillanatban majdnem azt hittem vége, olyan kilátástalannak még sosem éreztem magam, jobban még sosem féltem abban a pillanatban, mint egész életemben. Szerencsére nem vesztem oda, sikerült tovább mennem, ekkor a furcsa zajlások csillapodtak és bár még mindig úgy éreztem, hogy követnek, utam a természet irányítása alá helyezve már nem volt olyan intenzív félelmem és talán igen, abban a pillanatban lehet, hogy valamit láttam de lehet, hogy csak éreztem, de nem volt idevaló dolog. A túrám során rengeteg rejtélyes kalandon estem át (ennél talán még extrémebbeken is), csak az már nem ebbe a témakörbe tartozik. Viszont egyszer rászedem magam és leírom az egészet, mert ez a nap eléggé meghatározó volt számomra és nem szeretném, hogy nagy része feledésbe merüljön. Nagyjából ez volt az első alkalom, hogy ilyen módon szemtől-szembe néztem saját magammal, egy szembeállítást kaptam Én és Halál(?) között... |
| | | | |
| | | | | | 596. Revemu | 2011. július 28. 11:12 |
| | | | | | | ideaweed,
Bocsi a megkésett válaszért, azért még kitárgyalhatjuk az esetemet.. Mivel te is gyanítottad, hogy te onnan a gép előtt esetleg félreértelmezhetted az esetemet amikor 'menekülnöm' kellett így hát leírom részletesen.
Szóval, aznap reggel kezdődött az egész badtripem aminek kiváltó oka egy para hallucináció volt (fegyvert fogtak rám amit teljes mértékben de külső szemlélőként éltem meg, olyan volt mintha előre láttam volna meg, hogy mi fog történni és tulajdonképpen ezért is kezdtem gyorsan elmenni onnan. Gyakorlatilag egy pillantásnyi időre lejátszódott előttem az egész jelenet, akkor jött a gyors eltiplizés onnan két haverral együtt. Az utunk most a nagyvárosból egy közeli kisvárosba (lakóhelyünkre) vezetett, ahol gondoltuk hogy megpihenünk egy elhagyatott tákolt házikóban ami a kisváros csőszének a telkén helyezkedett el. letelepedve a kisházban gondoltuk hogy egy kis nyugalom érdekében elszívunk egy jointot. Kis relaxálás után hogy-hogy nem odakeveredett autóval a csősz, ahonnan a két haverom a futás opciót választotta, én utánuk (szerencsére jó futó vagyok) így hát legelőre kerültem ahol haveroméktól elváltam, én a kis városka peremterülete felé futottam amit erdősávok vesznek körül, kalandos út vezetett oda, nem is tudom miért oda mentem, valami úgy éreztette velem, hogy ott csakis biztonságba lehetek, ígyhát én arra is mentem :)
A következő fejezet pedig már, hogy az erdőben tartózkodok, furcsa hangok elől bóklászok étlen-szomjan-fáradtan, a háttérzajok továbbra sem akartak megszűnni, ha megálltam pihenni csak egyre erősebbek voltak, már-már érthető szavakat véltem felfedezni mint az "arra ment!-ott van!-keressétek!" szavakat, mivel úgy gondoltam kutyával is keresnek ezért egyik pulóveremtől megváltam és otthagytam. Tovább bóklászva céltalanul, a természetben felfedezni véltem olyan gyönyörű dolgotat amit amúgy lehet, hogy sosem láttam volna meg :) mivel étlen-szomjan voltam már ott több órája, ezért a salátára hasonlító növényekből elkezdtem fogyasztani (sóskát találtam is) továbbá kísérletezgettem pár növénnyel még, plusz egy patakból is ittam pár kortyot (ismertem a forrását, ami régebbben még iható volt).
Majd amikor már nagyon fáradtnak éreztem magam és elegem is lett az egészből hogy folyamatosan "követnek" azaz hallottam azokat a neszeket, fura beszédszerű hangokat, és a még furább nem épp emberi beszédhez hasonlító hangokat, láttam mindenféle mozgásokat messziről a leveleken-ágaok keresztül, motoszkálásokat is véltem felfedezni, néha egy-egy kisebb madár riadtan repült el tőlem nem messze, mintha jelezné erős, nyugtalan csiripelésével, hogy ott valami nem frankó. Szóval, elhatároztam magam, hogy most inkább kiderítem, mi is az ami nem száll le rólam, és ha baj is lesz belőle, de inkább már tudni akarom hogy szívatnak-e vagy tényleg követnek és keresnek, csomó minden jutott akkor eszembe, de nem érdekelt, csak tudjam már meg végre, hogy mi ez az egész. Akkor fogtam magam, és egy nagyobb fának a tövében leültem, letámasztottam magam mellé a sétabotom, és figyeltem...
folyt köv.. :) |
| | | | |
| |
| 
 |
