 |
Ki áll az egész hátterében?bong.com, 2006. március 6.  | |  | | | | |  | |  | | | Sonek
Te állsz az egész hátterében, ugye tudod? |
| |  | |  |
| | | | | | 129. sonek | 2010. január 14. 00:44 |
| | | | | | | úristen! ha filmet csinálok ebből, akkor bedarál a globális hatalmi elit? remélem. sőt, kit érdekel. dögöljenek meg!
kiváló cikk, már vagy 10x elolvastam, minden nap 1-1 új árnyalata mutatkozik meg, hol a tévében, hol egy elkapott beszélgetésben.... minden-kibaszott-hol.
köszi, ha elkészül a film be fogom dobni a közbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na az LSA nekem nagyon nem jött be (ha mégis nekimész megint próbáld farózsa maggal, abból elég 5-6, 7 már hánytatott, 5-öt megúsztam). Ha legál, akkor legyen inkább salvia kivonat (pl. 40X). |
| | | | |
| | | | | | 126. kayden | 2009. március 30. 23:08 |
| | | | | | | (kösz a válaszokat)
Vasárnap csináltunk LSA (vagy valami hasonlót) hajnalkamagból. Ez most jól beütött de mindig hányok töle :S toltunk mellé 3-an 2,5g-t nagyon jó volt az egész olyan felhőtlen jókedv jött rám :D . Rájöttem mikor kezdtem el agyalni azon a hüje kérdseken (mi az egész élet? kik vagyunk mi emberek? stb) kb 3 hete kezdődött és rájöttem hogy az a furcsa érzés hogy egész nap ilyeneken pörög az agyam ez a 3 hét olyan volt (már kezdödik megint) mintha egy év után érnék haza és olyan fura volt az egész mintha ez lenne a normális de mégis visszavágytam oda ahonnan "jöttem,, . A második cigi után viszont nagyon happy voltam ez a nagy vidámság kb 2 órán keresztül tartott kb... most is viszonylag jó kedvem van:) remélem eltart még pár napig |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az én fényem az alagút végén az éberség.
Éberség, éberség és éberség.
A dolgokat úgy látni, ahogy vannak.
Korábban az egész életem a misztikus élmények kereséséről szólt, aztán egy szép napon rájöttem, hogy a legnagyobb misztikus flessben vagyok éppen : az Életben.
(csak nem mindig veszem észre, vagyis nem mindig vagyok tudatos)
Felismertem, hogy tulajdonképpen ébren álmodok nap mint nap, és nem vagyok különb egy őrülttől :-) Felismertem és elfogadtam, aztán a tanítások jöttek maguktól.
Egy zen mestertől egyszer megkérdezték mi a zen.
- Ez az.
Regényeket tudnék írni a belső átalakulásról, de lehet nem ide való, és valószínűleg mindenkinek megvan a saját története erről.
|
| | | | |
| | | | | | 124. Orion | 2009. március 30. 11:44 |
| | | | | | | "Abban az állapotban úgy tekintettem valamennyi cselekedetemre (akár a múltban, akár a jövőben zajlott le), mint egy megmásíthatatlan, elkerülhetetlen folyamatra, szóval nagyon sorsszerű volt minden, mintha én csak megfigyelő lennék, akinek végig kell mennie azokon a tapasztalásokon, amik az életemben velem történnek."
Ez nekem is megvan minden alkalommal.
A szabad akarat... Huh, most perpillanat úgy érzem szabad akarattal rendelkezem, de abban is biztos vagyok, hogy volt ez másként is. Illetve úgy fogalmaznék, hogy mindig annyi szabad akaratom van, amennyi épp kell. Ha valamikor ez nincs meg, annak meg van az oka, és elfogadom. Amúgy épp ezért nem is szeretem használni az akarat, a kell és hasonló szavakat. Olyan erőszakosak.
Ciklikusság. Nem tudom, én már rég nem bontom ciklusokra az élményeimet. Egy folyamat van. Időnként, ha szükséges én is kiragadok egy-egy pontot vagy szakaszt, de alapvetően nem bontom periódusokra az egészet.
Fény az alagút végén? Mesélj! :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy végtelen ciklus, amiből úgy tűnik sohasem fogok kikerülni .....
Úgy 10 évvel ezelőtt, én örökkévaló ciklusnak neveztem el ezt az élményt. Akkoriban nagyon sokszor jött el ugyanaz a tapasztalás.
"Figyeltem, figyeltem és ekkor mintha már tudtam volna mi következik, elmosolyodtam, az egész lényem lángra lobbant, és bekövetkezett az Elmozdulás. Nincs rá jobb szó. Én akkor már nem létezett, egy nagy hatalmas egész legapróbb darabkája voltam, osztatlanul. És a nagy egész ugyanakkor bennem volt, semmi különbség nem volt köztünk, ugyanazok voltunk mi ketten. Eksztázis következett, de az idő mint fogalom, teljesen értelmetlenné vált, mi következik mi után? Valójában semmi sem következett, mindig is abban az állapotban vagyok, nem létezik más állapot, egészen eddig hülyítettem magamat, de miért?
Az Elmozdulásról beszélni lehetetlenség. Hazatértem."
Abban az állapotban úgy tekintettem valamennyi cselekedetemre (akár a múltban, akár a jövőben zajlott le), mint egy megmásíthatatlan, elkerülhetetlen folyamatra, szóval nagyon sorsszerű volt minden, mintha én csak megfigyelő lennék, akinek végig kell mennie azokon a tapasztalásokon, amik az életemben velem történnek. Valahogy személytelen voltam, és mintha a hűség eloldozhatatlan kötelékei kötöttek volna "oda".
Sokszor előfordult, hogy zokogva "tértem vissza", mert láttam mennyire nincs szabad akaratom ...
Az egész olyan volt, mint egy hatalmas, végtelen ciklus, mely feltartózhatatlanul hömpölyög, s mindig visszatér önmagába, mindig megismétli önmagát.
Csak később olvastam a Tan kerekéről, és sok tekintetben találtam hasonlóságot a Buddha tanításokkal, és a saját élményeimmel. De szinte minden tanításban ott a mag ( az esszénusoktól a burját sámánokig), minden tanítás egy pontból fakad, egyetlen középpontból. Sokan jártak már ott, de mindenki más szavakkal mondta el, amit átélt. Néhányan meg is szabadultak ebből a körforgásból ...
Mára elértem, hogy tudatosabban tudom megfigyelni ezt az élményt ( vicces, de a legkülönfélébb szerek is ugyanoda juttatnak el). És úgy cipőkanállal azt is érzem merre van a fény az alagút végén.
|
| | | | |
| | | | | | 122. Orion | 2009. március 29. 09:20 |
| | | | | | | | 15szörös kivonat volt, azt kifelejtettem. |
| | | | |
| | | | | | 121. Orion | 2009. március 29. 09:12 |
| | | | | | | Természetesen lehet, hogy nem egyről beszélünk. Nagyon ingoványos talaj ez, és csak örülni tudd az ember, ha mások élményeiben párhuzamot, hasonlóságot, netalántán egyezést talál a sajátjaihoz viszonyítva. Engem már ettek meg, semmivé égettek, megnyúztak, szóval pár variációm már volt... :-)
Azzal az ismerősömmel az élmények univerzalitása is szóba került. Azt hiszem az univerzalitás csak egy bizonyos szint felett következik be, és az egóvesztés még nem az a szint.
Ami viszont érdekes, hogy a legutóbbi ilyen élményem nekem is salviával voltak. 0,5-0,6 gramm, 7 részletben, zsinórban egymás után. Na jó még ezelőtt egy órával eltoltam 0,2-0,3 gramm füvet vizipipából. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hmm, amúgy lehet nem teljesen egyről beszélünk. Itt nem a szimpla egóvesztésről lett volna szó. Határozottan éreztem, hogy valami tudatos képződmény támadott rám, ami egyértelműen önző, gonosz szándékkal teszi ezt. Ez nem olyan, mint mikor levetkőzöd a korlátaid, ez inkább olyan, mintha valaki hátba verne egy acélrúddal, aztán rugdosni kezdene a földön, mert ki akar rabolni. Az ezt megelőző begyűrűzés pedig kezdetben még látványos és szórakoztató volt, csak egy idő után már végtelen ciklusnak tűnt, amiből sosem fogok kikerülni, és akkor kezdtem kicsit ráparázni (de szerintem ekkor épp túladagolásba ment az a salviázás, ha létezik olyan, kb. 1/8-ad gramm 40X füstje lement egybe).
Egyébként én úgy vagyok vele, hogy rohadtul ragaszkodom a saját kis életemhez, de ha elkerülhetetlen lenne a vége akkor már nem hisztiznék rajta. Pl. ha azt mondanák, lemészárolnak 1000 embert, akit random mód hajtottak össze az utcáról (idős, fiatal, gyerek, nő, és férfi vegyesen...), vagy megmenthetem őket, ha feláldozom magam, hát nem tenném, nem is üldözne a gondolat miért hagytam őket meghalni magam helyett, ez egyértelmű döntés volt. Viszont ha csak az én fejemhez fognák a pisztolyt, és kijelentenék hogy kivégzés lesz, nem könyörögnék sírva, egy "akkor lőjjé' bazdmeg"-el mennék a sírba. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kayden: "Én nőre gondoltam. Egy igazán jó kapcsolatra, de amit ezek a kis 16 éves pózer picsák csinálnak..."
Akkor lehet rossz helyen keresel... |
| | | | |
|
