 |
Legfrissebb hozzászólások (100211 - 100220)
 | |  | | | | |  | |  | | | Weöres Sándor - A Halálról
Az ember kétféleképpen mentesülhet egyéniségétől: vagy alá-süllyed, vagy fölé-emelkedik.
Vannak emberek, kik úgy belemosódnak a tömeglélek alaktalanságába, vagy valamely zűlöttség értelem-alatti áramába, hogy teljesen feloldódik benne, eltompulnak és külön-létezésük csak látszat. És haláluk már csak e látszatnak a halála: testük felbomlásával a külön-létük utolsó jele is megszűnik, végképp beleolvadnak a sötét, ragacsos áradatokba. Ez a kárhozat.
És vannak, akik egyéniségük fölé emelkedve, igazi lényükké a személytelen, örök mértéket teszik; halálukban úgy omlik le róluk a különlét, mint egy börtönfal és átömlenek időbeli, zárt életükből az időtlen, határtalan teljességbe. Ez az üdvösség.
Legtöbb ember a haláláig őrzi egyéniségét. Tervei, körülményei, apró kedvtelései jelentik részére az élet értelmét, s a haldolkás perceiben feltáruló időtlen végtelenségtől, az üdvöségtől éppúgy visszariad, mint az elfoszló tudat alól feltörő homályos vonzástól, a kárhozattól; egyikben sincs érzés, értelem, változás, tagoltság, melyek az ő kedvteléseihez szükségesek; szétmálló ösztöne az élet végső roncsába kapaszkodik, s ez már nem nyújt menedéket. Az élet, változás, idő kicsúszik alóla, a változatlan örökléttől iszonyodva elhúzódik: dermedt állapotba kerül, melyből az élet tagoltsága és a lét teljessége egyformán hiányzik. Meghalás utáni sorsa kis-részben attól függ, hogy miképpen emlékeznek rá, imádkoznak-e érte, földi és nem földi jószándékok segítik-e; főképpen pedig attól, hogy volt-e az életében valamely egyén-fölötti, általános erény, mely nem a személyiséghez, hanem az alkat mélyén rejlő örök mértékhez tartozik, a személyiség elpusztulásával nem pusztul el és őt támogatni bírja. Ez a tisztítótűz |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | szerinted van értelme annak ha közhelyeket sorolsz anélkül hogy tudnád miről beszélsz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | PUFFF!...
Visszaolvastam a topicot az ősidőkig,
a #1226 törölve!! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A kritikánál még a feltétel nélküli dícséret is többet ér."
rossz kontextusban hazsnálod a kritika fogalmát.. bár valamennyire szubjektív.(nem kötözködés, csakhamár szóbakerült). A kritika a legkifinomultabb formája (lehet) a cselekvéseink mások gondolataiban történő tükröződéseiről való visszajelzéseknek. Ez már csak azért is jó, mert amíg (lehet hogy ezt csak én érzem így) nem látjuk, hogy idegen (nem a sajátunk) tudatok hogyan értelmezik azt, ami a miénbnen létrejött, nem is tudjuk igazán, mi jött létre a miénkben. A kritika egyáltalán nem negatív, sőt következményeit tekintve nagyjából nélkülözhetetlen(szerintem).
off bocs |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hali,
bár keresgélek egy jót a Guglival,
azért ha tud vki egy jó linket,
amit már felfedezett és érdekes dolgok
vannak rajta (szigorúan csak a példa kedvéért
mondjuk spóra inf;)
, kíváncsian várom,thx. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
"Ha az életünkben nincs ott az állandó varázs,
az csak azért lehet, mert mi magunk döntöttünk úgy,
hogy megvizsgáljuk a tetteinket, és méricskélésbe
veszünk vélt alakjukon ahelyett,
hogy meghajolnánk a bennük rejlő hatalom előtt."
Antoin Artaud
===
"Itt van - most.
Kezdd elemezni
és el is veszíted."
Huang Po |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re#45#
Anyám is valahogy így adja elő magát(-?), szerintem
mégsem skizo, egyszerűen ő így Látja -- így Éli meg,
és vannak akik nagyon görcsösen ragaszkodnak
a szemléletükhöz, szinte magukra is rá erőltetik.
"...Én itt állok, te ott állsz,
miért nem látod amit látok?!..."
(underground) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Amit írtam tényleg hülyeség,
de én úgy élem meg a dolgokat hogy a belső
ellentéteimet fel kell oldjam,
így jobb,
most is ez történt...
THX |
| | | | |
|
