 |
Legfrissebb hozzászólások (104031 - 104040)
 | |  | | | | |  | |  | | | pl 2.
Buddhistának lenni annyi mint gyakorolni, dolgozni a tudattal, és ha valaki ezt ténylegesen csinálja, az eredmény, a tudat tisztulása nem marad el, aminek eredménye többek között a drogokról való lemondás. Mivel ez a módszer az aktív, dinamikus munkáról szól, nem pedig a passzív dogma, szabály, törvény elfogadáson múlik, a fogadalmak is különböznek, attól függően, melyik ágon milyen szinten áll valaki. Ha a buddhizmus egy szabálygyüjtemény lenne,a részegítő italok tilalma a hinayána országokban ezek szerint komoly ellentmondásokban állna azzal, hogy pl tibetben egy szertartáson, amit Buddháknak mutatnak be, alkoholt is fogyasztanak. De egyrészt kultúrális különbségek is vannak, másrészt az alkalmazott módszerek is teljesen mások.
Valóban megfigyelhető, hogy nyugaton sok buddhista fogyaszt mindenfélét, sokan füvet, stb-t. De ez azért van, mert sok olyan embert vonz ez a fajta út, akik a tudat módosítását drogokkal is próbálgatják. Szóval azt mondanám, hogy akik még nem hagyták abba a drogozást, de már gyakorolnak, azok is buddhisták, legfeljebb még nem azon a szinten állnak, hogy megtegyék a felismerést, hogy ez káros.
Mikor elkezdtem tudatmódosítani, még azt hittem ez egyenértékű, de mivel az eredmény múlandó, csak flesselgetni lehet. Kb egy éve hagytam abba mindenféle fűtől kűlönböző anyagot (kivéve egy exet ettem Infected partyn, mert az volt a kényszerképzetem, hogy másként nem tudok majd elkezdeni táncolni, de ekiből egész életemben 2,5-et ettem össz, szóval az az egy elég volt, és már tudok táncolni egyébként is (milyen meglepő)). Aztán a meditációnak kezdtem megmutatkozni az eredményei, de mivel még erősen tisztulási szakaszban vagyok, sokat téptem, hogy tompítsam a fájdalmat, amivel az önfelismerés jár. Aztán végre megkaptam a tanításokat, amik ennek is végetvetnek végre, miszerint a tépéstől lerombolom azt, amit meditációval felépítettem, tehát cask akkor érdemes ilyesmit csinálni, ha teljesen hülye vagyok.
Ezt egyébként múlt pénteken kaptam, tehát az elhatározás nem régi, de annál határozottabb. Először baromira el voltam keseredve, hogy -bassza meg- ki kell vennem az életemből azt a mankót, ami olyan bársonyos könnyedséggel töltötte el a legnehezebb pillanatokat is, hogy mostantól csak fogcsikorgatás és vérveríték következik. Aztán belegondoltam, hogy mért is végzem a tisztító meditációkat - hogy a felismeréseken keresztül ki tudjam venni magamból amit nemes egyszerűséggel hívhatunk szarnak is. De ennek a felismerése MINDENKÉPPEN fájdalommal jár, hiszen ezek a boldogsában akadályoznak, ráadásul a felismerés révén belátom, hogy ez én vagyok. De ha állandóan amikor valami ilyen történik belájtolok, és élvezem a tompa zsibbadtságot, akkor nemcsak újra elrejetem ezeket, de még akadályozom is a kiürülésüket. Szóval amire szükségem van a tisztító fázis átvészelésére, az humorérzék és barátok, nem tompítószerek és önjsajnálat. Úgyhogy mostantól úgy döntöttem, hogy a fűből is elég (sört még iszok, mert hülye azért vagyok).
Persze bárki mondhatná, hogy ezt már számtalanszor hallotta számtalan embertől, és az elhatározás még csak pár napos, de szerencsére már több mint egy évnyi meditációban töltött pozitív tapasztalat van mögöttem, és tegnap jötek haza Talamonék, akik hoztak egy kis hasist, én sem szívtam akkor már két hete, és másfél hónapja nem láttuk egymást (azelőtt szénnészívtuk magunkat minden nap), úgyhogy nagy volt a kisértés, de nem volt igazán nehéz megállni, a többi pedig még könnyebb lesz:) Azért persze kérdezzetek meg egy év múlva, mert eddig et csak merő szócséplés, de akkor is az a véleményem, hogy a ki gyakorol, az előbb-utóbb megkapja azokat a tapasztalatokat, amik révén abbahagyhatja az anyaghasználatot. Mivel a Dharma csak most érkezik nyugatra, még nem alakultak ki azok a módszerek, amik ezt (az anyaggal történő tudatmódosítást) gördülékenyebbé teszik, de szerintem két-három évtized múlva, már azért nem lehet majd azt mondani, hogy sok buddhista szív füvet... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Az intenzitása lesz kisebb, az időtartam szerintem ugyanaz. Mondjuk én még most se jöttem le rendesen a 38 órája megevett másfél bélyegemről.
Egyedül tripelés téma: biztos emberfüggő, de nekem eddig kétszer volt nagyon szar, és mind a kétszer azért, mert egyedül maradtam. Ha nem is acidosok, de legalább valamilyen ismerős legyen veled, hogy amikor halálodon vagy, azt mondhassa neked, hogy "nyugi, nem halsz meg" :) Meg az se árt, ha a takonnyá lazult testedre vigyáz valaki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | üdvözlet!
hoztam nektek egy verset, kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá.
A RÉSZEG METRÓ
éjfél után kettő perccel
lopva betűző fekete karok
sín a sötétben sajog idegen
hidegek a villanykörte napok
végállomásozó telefüvezett
zajló szívű neonalakok
egyedül a metró aki tovakúszik
dimenziódús fura dinamika
többétörve a törvényt
üresen ásít az üvegalak-ablak
kusza fala alagúttá alakul
csavarodik oda hova fut ez a csoda
egy részeg lebeg a sínek felett
metállatfaj lehet szegény
éjszínköntösü csuda tünemény
vére-bakancsa a szomoru-kemény
ez a fura fekete legény
tova-hova rejti a kését erei elől
édes a lédús vér még kevereg a sör
felette mondd mért remeg ez a föld
az éjjeli metró egyedül aludt ma
várta utolsó tovarohadását
sánta a szentem a színbe bementem
láttam amint fölös embereket hányt
méla sugárral a keserü anyátlan
hullahalomtól zavaros agyában
kavarog a ritmus az éj fél
az éjjeli metró tökegyedül alszik
szivedelikus az álma
az álla-másnak dől
és a színeiről
nem mond soha eleget a fény
ami beleveszik eme szomoru remény
lénytelenébe
éjfél után kettő perccel
a részeg metró busa-buta fejjel
belefejel utak örök álmaiból szőtt
szürkealistakaróba
karóba feszíti a képet
amit elevenen éget
ez a valamire váró-
teremüres akarati lét
éjfél után kettő perccel
lefagy ez a fekete idő-
gép okozata nincs node minek ide már
tudod örök ez a részeg éjjeli metró
retró-grádba utazik aki odatart
kesereg az utakon a haragos akarat is
ugye csupa fura-kusza ponyvaregény
ez az élet
halad az idő már
halod az időt ugye hallod
zakatol a hajnali metró
viszi kicsi szivedet
kilesed az utakat
tudod ugye mi marad
SEMMI
kettő perccel reggel előtt
a hajnali metró tökegyedül utazik
álmos város várod a számod
négy meg-a három a fekete határon
mindenki tűnik
mindegy ki tűnik
a hajnali metrót sebeire fűzik
a részeg metrót szavaid elűzik
2004. október 16.
Mivel ez a vers elsősorban hangzásra épít, feldobtam netre egy közepesen jó felolvasott verziót, elérhető a http://maurauser.uw.hu/letoltes/ReszegMetro2.mp3 címen.
loltorénna.
üdv:
-- Mau |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha egy bélyeget ketté vágok, akkor az élvezet vagy az időtartam csökken? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Állandóan és örökre boldog szeretnék lenni. De mi is az?
Oké, mindenki boldog szeretne lenni, de nézzük meg, miben is keresik az emberek a boldogságot? Ha körbenézünk azt látjuk, hogy mindenféle múlandó, feltételekből álló dolgokban, mint például autó, ház, család, állás, stb, amik mind el fognak múlni, mert a feltételek változnak, ha máskor nem, hát mikor meghalnak.
Jó, keressünk valami állandó dolgot. Én két dologról gondolom úgy, hogy az lehet állandó. Az egyik az valami legbelül, amiről mindig is azt gondoltam, hogy az vagyok én. Ez nem az egóm, vagy ilyesmi, hanem valami ott legbelül, ami soha nem változott és amiről ha magunkhoz térünk eszméletvesztésből, akkor is azt gondoljuk róla, hogy ez vagyok én. Tegyük fel, de ettől miért lennék boldogabb?
A másik dolog szerintem a tér. Az a lehetőség, hogy dolgok megjelenhetnek, játszhatnak és eltűnhetnek. Például bele teszem a kezem az elöttem levő térbe, vagy kiveszem belőle, ettől a tér maga nem változott. A lehetőség, hogy mindez megtörténjen, változatlan. Oké, talán, de ettől sem lettünk boldogabbak egy szemernyit sem.
Buddha azt mondta, hogy ez a két dolog nem különbözik egymástól. Az amiről mindig is azt gondoltuk, hogy az vagyok én (és így pontszerűnek gondoltuk), az nem más mint a nyílt tiszta tér, amiben a dolgok megjelenhetnek. A tudatunk határtalan tiszta fény, a lehetőségek végtelen mezeje. De mit jelent ez?
Három dolog következik abból, ha ezt tapasztaljuk:
1. Ha a tudatunk a nyílt tiszta határtalan tér, akkor az azt jelenti, hogy mindent tudunk, ami benne történik. Nem csak azt, hogy Ló Béla bácsi mit főz nyolc házzal arrébb, hanem azt is, hogy mit gondol közben. Ráadásul mivel a tudatunk a lehetőségek végtelen mezeje, ezért természetesen félelemnélküliek leszünk. Ha mi magunk vagyunk a tér, amiben a dolgok megjelennek, akkor mi árthatna nekünk?
2. A tudat azon képessége, hogy megjelenhetnek benne dolgok, pedig maga a gyönyör. Olyan, mintha minden pillanat a tudat képességeinek ünnepe lenne. Ez maga a külső ok nélküli öröm.
3. Mivel a tudat határtalan, ezért természetesen együttérzőek leszünk. Ebből aktív szeretet jelenik meg, ami erőfeszítés nélküli spontán és állandó aktivitást jelent.
Na és most hogy ezt tudjuk miért nem vagyunk bolgok? Mert ezt tapasztalni kell. Erre való a buddhista gyakorlás.
Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot!
CFP
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem aki alkoholt iszik, az hülye. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szép a felvetésed, majd írhatuink róla könyveket is, mert szvsz minden ilyen agyi csiholmány kompatibilis egy másikkal, már csak azzal is, hogy emberek időnként úgymond változnak és keresnek maguknak egy másikat.
Ami szerintem a dolog sava-borsa, hogy ezeket - legyen szó akár hitbéli ideológiáról, akár vallásról, tudom is én - mind tanulás révén nyerjük, az pedig egy folyamat és 1 röpke élet olykor még arra is kevés, hogy valaki igazán egyféle valamilyen legyen, nem véletlen hát, hogy az efféle szerepek annyira masszívan be tudnak tokosodni és oly nagy a hatalmuk.
Ezek csak fogalmak és kész. A köztudatban önálló életre kelnek (merthogy a valóság interszubjektív természetű, a társadalom meg tán még ennél is több), de amúgy csak bálvány mind. Ki-ki úgy él és úgy él vissza velük, ahogy akar (meg ahogy tud). Akár a legnagyobb jóhiszeműséggel is, hiszen pl. bizonyos körökben nagy divat lett az amatőr buddhizmus, amivel baromi bölcsnek lehet látszani, csak hát ez a bölcsesség ritkán terjed túl a moralizáláson. Egyszerűen nem ebbe születtünk bele. Pont.
Én azért azt vallom, néha nem árt kisütni az agyat és elvágni mindenféle múlthoz való pókfonalakat. Ilyenkor aztán izolált leszek és magányos, mint aki tökegyedül van a világban. Lehet felfedezni újra. És kevesebbet gondolkozni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
a szükséges rossz, kicsit "tré" kifejezés, szerintem... szükséges rossznak én azokat a dolgokat tarTom, amit megkell csinálnod, véghez kell vinned, azért, hogy az adott úton/szituban továbbhaladj, de amúgy nagyon utálod, vagy legalábbis nincs ínyedre az egész, s egyébként nem csinálnád meg..
miért jó bogyózni?
röviden: feeling miatt, bővebben? hát bővebben..
az egésznek van egy sajátos varázsa, ami persze valamilyen szinten mindig másképp jön le, de gyökereiben nem változik. mindenki boldog, önfeledten bulizik, mosolyog, toleráns, empatikus stb stb. szóval csak pozitív tulajdonságokkal rendelkezik. ott denszelsz a tömegben, de mégsem vagy egyedül, s ott senkisincs egyedül, mert mindannyian egy egységet alkottok.
végig nézel party közben az arcokon, s rádmosolyognak, szemezel a mosolygó szemű csajokkal, jönnek világítórudas arcok, aztán ott nyomják az arcodtól 10 centire, amitől majd megörülsz, de mégis hagyod, mert kurva jó.
pacsi és szeretetflash van mindenütt, s a loveflash elárasztja a tudatodat és az egész testedet.
egyszerűen kiakarod adni magadból azt, ami benned van, s most itt az idő és a hely, h ezt megtehesd.
aztán persze a hangok és a fények..
amikor jön egy kedvenc track, akkor ez az érzés az egekig szökik, s rájössz, hogy milyen jó élni, s milyen jó lenne örökre bebogyózva maradni.
persze van az egésznek egy másik oldala is.. az árnyoldala
volt, hogy jópár hónapig nem csináltam, s elvoltam így is, igaz nem is mentem elektronikus partikba, leszámítva egy-két hagyományos diszkót, de ott meg valahogy nem dukál ez.
aztán utána újraütöttem,
volt egy nagyobb parti, ahol rájöttem, hogy ezt az egészet nem kéne csinálni, úgy ahogy van ez egy hamis világ, s csak saját magamat csapom be, s a rossz úton haladok.
hazamentem, kitöröltem a mobilomból az exes képeket, összegyűrtem és a szemetesbe dobtam a bogyós fényképeket, amiket csináltam anno, amolyan mementoként, vagy fenetuggya. szóval mindentől igyekeztem megszabadulni, ami erre emlékeztet. s ez tartott kb 1 hétig. a következő héten már szerveztem a következő partit, s vele együtt a aszokásos adagokat. szóval valahogy rájöttem arra, ami már korábban is megfogant bennem, hogy ha 1x elkezdted, akkor már abbahagyni nem tudod, maximum szünetelteni ideig-óráig |
| | | | |
|
