 |
Legfrissebb hozzászólások (115861 - 115870)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nos igen...a legnehezebben követhetőt, sőt, legnehezebben elfogadhatót állítod. Ahogy Camus azt mondja a Pestisben, hogy az emberek azért humanisták, mert hiszik, hogy pont velük nem fog megtörténni a rossz (azaz elkapják a pestist), ugyanúgy nehéz belátni azt, hogy személyes életvitelünk magával vonja egyes jó/rossz dolgok bekövetkeztét - azaz nem tőlünk függetlenül, kvázi random következnek be.
Én is valami ilyesmit próbáltam írni - beleszőjük magunkat a Lét hálójába, és minden minta befolyásoló tényező az egészre nézve. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "de mit csináljunk mi, gyarló földi lények, akik azt hisszük, hogy ez minden, amit tapasztalunk, és ami ezen kívül van, arról sejtelmünk sincs?"
Ha ez ennyire zavar nyugodtan elmehetsz szerzetesnek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "Minden félelemben eljön egy pont, amikor az ember azt mondja, hogy basszameg" ez így pontatlan, eljön legalább is egy pont, amikor az ember már nem akar ezen a szinten maradni, és nem akar tovább félni. Lehet higgadt belenyugvással is kijönni belőle, és ha az ember így cselekszik, pl a halálfélelemmel, megszüntethető, sőt át lehet jutni a "halálba". Tehát szerintem az agressziónak az a veszéllye, hogy az ember a félelemből való kitörésnek akarja használni, de valójában ugyanazon a szinten marad, csak a saját hülyeségétől nem látja, tehát míg a félelemben jön szembe a rossz karma, és azt szeretnénk, ha később, vagy egyáltalán nem jönne, addig a dühnél egyre jobban belelovalhatjuk magunkat, a harag újjabb rossz karmát okoz, ez újabb szenvedés, ez növeli a dühöt, hiszen minnél nagyobb a düh, annál gyorsabban forog az elsó kerék visszafelé, és annál jobban csak ezt a kereket látjuk, afelette lévő szintekkel pedig nem is foglaltkozunk. Ilyenkor - én vagyok a félelmetesen erős sebezhetetlen jogosdühü lény, világ - pusztulj az utamból. De ekkor valójában csak egy démont engedett az ember benne élni, érvényesülni, és neki adja az energiájat. Hát ezt nevezem én főbukásnak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A félelem tehát a kerék lassításából és a körülöttünk lévő kerekek saját sebességéből adódó súrlódás szenvedése. Minden félelemben eljön egy pont, amikor az ember azt mondja, hogy basszameg, ebből elég, onnantól az indulat vezérli, ez azt jelenti, hogy a harag démona irányítja az alsó kerék forgását, és az a környezettel ellentétes irányban forog. A feldühödés mámorító érzését már mindenki érezte, hatalmat, erőt ad, olyan, mintha egy páncélt öltöttünk volna magunkra, ha eléggé megadja magát valaki a haragnak, akkor a legyőzhetetlenség érzését is adhatja. Ezek azonban illúziók. Mivel ilyenkor az ember a legalsó síkon gondolkodik, az összes felette lévő nincs tudatosan szabályozva, tehát a sérülések a tudattalanban maradnak. Az ember ilyenkkor nem tud megfelelően harmonikusan beilleszkedni a világ folyásába, tör-zúz maga körül, hiszen ellentétes a forgása, mindenkit megbánt maga körül. Minden engedés a dühnek sérüléseket okoz a magasabb szinteken.
Fontos még elmondani, hogy ezek az erők, nem "gonoszak", ennek a fogalomnak csak ezen a szinten van értelme, ezek az erők azok, amelyek az embert a felemelkedés felé hajtják, ha jól tudja felhasználni az energiájukat, és démonokként jelennek meg, ha rosszul. Ezeknek az erőknek is természetes a forgásirányuk, csak mivel az ember merít az erejükből, benne tükröződnek (emiatt fordul meg az irány), és individualizmust fognak okozni, tehát egyéni felemelkedést, aminek nincs értelme, és BUKÁS az eredménye minden esetbe.
Ezért mondja szerintem Jézus is, hogy oda kell tartani a másik orcádat is, hiszen he elszaladsz, csak késlelteted, ha odamész, és vállalod a verést, akkor szembenéztél vele, sőt, megmutattad a másik idiótának is, hogy nem KELL engedni az agressziónak, az pedig hogy egy ilyen helyzet egyáltalán felmerüljön az életedben te is kellettél, tehát mindenképp megérdemled. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Amíg nem azzal ébredtek fel reggel, hogy ma vajon megöltök e egy embert, addig nincs olyan nagy baj az agresszióval, könnyen lehet rajta segíteni. A most következő fejtegetés lehet, hogy csak az én fantáziálásom, ráadásul Steiner szerint sem szabad olyan dolgokról beszélni, amit még nem értettem meg teljesen, mert másokat tévútra vezethetek, de remélem túl általános lesz ahhoz, hogy nyersen felhasználható legyen.
Szóval osszuk fel az emberi gondolkodást a csakrák szerint síkokra, attól függően, hogy mit érzékelünk, a puszta túlélést, és ragaszkodást (legalsó emberi kerék), vagy azt, hogy minden egy(legfelső emberi kerék). Mivel a világon mindennek tudatossága van, ebből nem csak az következik, hogy pl a kőnek, vagy az egéralátétnek is van bizonyos szintű tudatossága, hanem a gondolatok és érzések is magasabb síkokon lényekként jelennek meg. Tehát ha valaki dühös lenne, (és mivel ez nem egyedi jelenség), az a lény, amely belépett az elméjébe, és mindenki máséba is, aki valaha volt/lesz dühös, egy démmonak tekinthető. (nem szeretnék többet írni a démonokról, mert utána az ember hajlamos lesz gondolkozni róluk, ezáltal belépést nyit számukra az elméjébe, és ez igen káros következményekkel járhat, bár ez is felszínes dolog, hiszen a végső cél kiismerni az összeset, hogy már ne árthassanak). A szamszárának (forgatagnak) van egy forgási iránya, ha az ember "elfogadja a sorsát", harmónikusan létezik, stb. akkor a csakráinak forgása megegyezik az egész forgásának irányával. Mivel minden velünk történő dolog a karma eredménye, ezért bölcs dolog elfogadni ami jön, és nem finnyázni, mert künönben csak később kamatostul jön vissza minden. A félelem szerintem nem más, mint először is hibás látásmód - a gyökércsakra -ragaszkodásból szemlélni dolgokat, (hiszen csak itt van értelme arról beszélni, hogy vajon szegény ÉN megmarad-e, ugye nem lesz "baja"), másrészt nem fogadja el az ember a sorsát, szeretné lassítani a forgás sebességét, hogy a dolog később következzen be. Ebből is látszik például, hogy a halálfélelem a megismerés határaival függ össze, és akinél ez megmarad, nem is fog egy szint fölött fejlődni. Minden félelem olyan érzés, hogy tudni véljük, hogy egy dolog be fog következni, de nem szeretnénk ilyen gyorsan, jó lene még egy kis idő, hogy felkészüljünk az eseményre. Ez vonatkozik pl egy vizsgára való felkészülésre, éppúgy, mint hogy ha a sötét sikátorban szembejönnének a rosszarcúak, akkor jótt tenne egy save&exit, néhány év karatézás, és utána innen folytatni, nyilván egészen máshogy állna utána az ember egy ilyen helyzethez. Valójában az összes ilyen helyzet elkerülhető lenne, kivéve a halált, bár nem az elkerülés a jó szó rá, inkább, hogy az ember a tiszta karmája miatt nem kerül ilyen helyzetbe.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile: egyetértek
ugyanakkor szerintem is elegendő az, hogy ezek az írások a "cikkek" között szerepelnek, ez eléggé elkülöníti őket
én is azt gondolom, hogy ezek az írások végső soron elveszik az írójuk hitelét... (persze lehet, hogy majd csak a végítéletkor derül ki, hogy hülyeségeket írtak...)
olyan ez, mint a Jehova Tanúi propagandaújság... azt se úgy védem ki, hogy bele se olvasok (ez elég gyenge lenne, hiszen az ilyen elutasító hozzáállás a saját félelmeimtől való menekülésre is utalhat), hanem úgy, hogy teljesen elmélyedek benne, átadom magam a gondolatmenetnek és aztán belülről, az értelem fényével világítom át, így találom meg, ami nem stimmel... így teljesen nyugodt lehetek, nem veszélyeztet az adott dolog... ha az ember ilyen módon áll hozzá mindahhoz, amit olvas, akkor a végén tényleg csak az marad felszínen, ami értékes
(persze lehetne mondani, hogy könnyű nekem, az emberek többsége tőlem eltérően úgy kajálja be a dolgokat, ahogy kapja, és hogy igenis legyünk tekintettel az olvasótábor összetételére, igazítsuk a szájtot a legkisebb közös nevezőhöz, stb. de ez nekem nem tetszik - ha valaki csontra elhiszi, amit akár pro, akár kontra oldalon írunk - vagy bármi más médium közöl - azzal nem kívánunk foglalkozni, egészen addig, amíg börtönbe nem akar zárni bennünket)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Baromira tetszik. Nevetségesen tetszik.
A mester gondterhelten tömi pipáját,
lelke nem folyik át élete szitáján
kavargó szférákon, ködfoltos szeleken,
lángoló nyarakon, fagyhalott teleken.
---
Hisz ha már megvan az értelem,
az igaz kincs,
érdemes-e mennybe törni,
ami tán nincs -
is?
Arany sugarakban fürdöm én,
égi márvány;
keressem-e szent istenem,
ki csak bálvány -
jaj?
---
Munkásinduló
Borúsan dörren a gyár harangja,
megvénhedt munkásokra száll haragja.
Ha tudtak, meghaltak volna már,
"Minek születtem" - mondhatnák akár.
Felkiált az égbe a bajuk,
de Isten nem hallhatja szavuk,
megsüketült, ahogy mi is tettük,
tíz forintért a megváltást vettük -
de nem vettük észre,
hogy a ganajunkat ettük. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok
Már többször próbátam megrendelni salvia palántát + személyesen is behozni de mindig megatta szegény magát az úton....
Szoval felvennem a kapcsolatot valakivel akinek sikerult itthon életben tartanie a kis csodát es esetleg szaporítania is.Szüksegem volna a segítsegere.....
Köszi Gaber |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Csak úgy szüntetheti meg valaki a földi élet utáni vágyat, ha Felsőbbrendű Ízt tapasztal."
ez asszem igaz... de mitől függ, hogy valakinek megadatik-e egy ilyen tapasztalat? a buddhista szerzetesek, miután első alkalommal sikerült bepillantaniuk "a függöny mögé", megsokszorozott erőfeszítéssel törekednek a cél elérésére (már látják a célt és ez lehetővé teszi, hogy tényleg mindent ennek rendeljenek alá - amely kizárólagosság pedig végül egyetlen pontra szűkíti az egész tudatot ami ott átbújhat a végtelenbe)
de mit csináljunk mi, gyarló földi lények, akik azt hisszük, hogy ez minden, amit tapasztalunk, és ami ezen kívül van, arról sejtelmünk sincs?
|
| | | | |
|
