 |
Legfrissebb hozzászólások (124701 - 124710)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nomad, ezt a problematikát úgy fogalmaztam meg magamnak régebben, hogy vajon mit mondanék, ha a gyerekem odaállna elém és megkérdezné "Miért lettem?". Egyelőre halvány gőzöm nincs, talán azt felelném, amit apám tett, hogy mert nagyon szerették egymást anyámmal... Vajon rosszabb válasz ez, mint bármely másik?
(Hozzátartozik, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az én gyerekem rám ütne és ilyen "marhaságokat" kérdezne ;)) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | DeadMan: én is kezdek belegabalyodni - önmagamba! :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szóljatok rám hal elkezdek hülyeségeket írni, mert kezdek belegabalyodni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem ebben az egész gyerek kérdéskörben az a legfurcsább, hogy mennyire egyoldalúan áll hozzá mindenki. Honnan tudjátok, hogy mit tesztek azáltal, hogy lesz egy gyereketek? Gyakorlatilag az ismeretlenből behoztok valakit ebbe a világba (azaz a ti(mi) világotokban(unkba)), annélkül hogy ebbe az illetőnek BÁRMI beleszólása lenne. Ha valaki megöl egy embert, akkor kitaszítja a mi világunkból, az ismeretlenbe. Mind a kettő az én felfogásom szerint erőszak (ami önmagában véve még egyéltalán nem feltétlenül rossz). Kizárólag az irányban van különbség. Mért kellene feltétlenül jónak tekinteni, ha valaki életet ad, és rossznak, ha elvesz? Egyáltalán el lehet e venni valakinek az életét, vagy ezt mindenki csak saját magának tudja megtenni, a másik csak egy eszköz, hogy elhidd a saját halál képességedet. Engem mindíg fel szokott háborítani az az arrogancia amivel egyes emberek a gyerekvállalást kezelik, hogy hát, becsúszott, vagy na, most már igazán kéne egy. A jó szándék feljogosít egy embert arra, hogy életet adjon? Akkor az "elmebeteg", aki pl. megöl valakit, hogy megmentse a gonosztól, az ugyanolyan elbírálásban kellene, hogy részesűljön, mint a egy anya. Mért értékesebb az amit mi most átélünk, anál, amit esetleg teljesen més módon taptsztalnak valakik. Az élet-adás gyakorlatolag egy önző és beszűkült nézőpont eredménye miszerint én, tudom mi kell másoknak. Pont ugyanolyan térítés, mint mikor valaki az egyetlen-igaz-utat akarja megmutatni. Addig, amíg nem tudom mit teszek azáltal, hogy gyereket vállalok, biztosan nem tennék ilyen tudatosan, bár lehet, hogy egyébként sem.
A képhez hozzátartozik, hogy én meglehetősen sokat voltam depressziós, sokat gondoltam az öngyilkosságra, és próbáltam is, gyűlöltem magamat, az életet, és a szüleimet, amiért belekényszerítettek ebbe az egészbe. Kurva nehéz volt megtanulni nem gyűlölni magamat és őket emiatt. (legalább 10 évembe került, és még most sem teljesen ok) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga: viszont vannak olyan emberek akik nem csak a megértést akarják, csak zsigeri alapon vonzódnak egymáshoz, vagy csak az egyik vonzódik a másikhoz zsigeri alapon és a másik pedig a közeledés/megértés "eszközét" látja a dologban ez a félreértés szvsz vezet a szívmegszakadásos problémához, tehát sztem a fő probléma forrás az ha nem veszik észre vagy nem "küldenek" jeleket a másiknak hogy kinél miben rejlene ez az egész kapcsolat. pl egyéjszakás kalandot akar az egyikük és a másik is azt mondja hogy igen nekem csak ennyi kell de nem gondolja őszintén, csak közelebb akar kerülni a másikhoz legalább egy kis időre és reménykedik hogy utána mégicsak meggondolja a másik magát viszont ez nem következhet be (szvsz ha az egyikük már alapvetően kijelentette ezirányú szándékát). Tehát ittt is szívmegszakadás van pedig egyértelműen tisztázták hogy kinek mi kell csak az egyikük alaptalan reményeket ébresztett magában és ezért "bűnhődnie" kell. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A "csak a testemet akarja" persze a dolgok durva leegyszerüsítése volt :) Amiről szó van, hogy ha valaki a barátom lesz (mint már lentebb írtam), nem érzek felé szexuális vonzalmat. Plusz bennem vannak olyan (tán idealista) gátak és feltevések, hogy a párom barátai/haverjai sem tekintenek engem "prédának", tekintettel a páromhoz fűződő kapcsolatukra. Tehát -olyan esetben, ha pl. a párom (akár ex is) barátja az enyém is lesz- nem vesezm a jeleket, mert feltételezem, hogy lojális a barátjával. Ugynezen az elven, ha tudom valakiről, hogy van párja, eszembe sem jut kikezdeni vele... és ezt a mentalitást feltételezem a barátaimról is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azmirra: igen értem amit mondasz igazából itt télleg sok szerepe van annak hogy veszed-e a jeleket de amikor a máskik csak "játszik" akkor nem igazán tudod eldönteni hogy komolyan gondolja-e mert pont az a játék lényege hogy komolynak tünjön a "komolytalan" szándék. Az meg mindig is problémát jelentett ha a másik nem ugyanazt akarja mint te és fordítva, ebből következően adódnak a félreértések és a "szívmegszakadások". Szal szerintem akkor kezdődik a gáz mikor az egyik fél nem veszi észre ogy a másik már nem csak úgy vonzódik hozzá mint azt a másik "elvárja". Ha ezeket a jeleket nem veszed észre akkor kezdődnek az igazi problémák, mert ha közelebb engeded magahoz "puszta barátságból" akkor ő azt "beleegyezésnek" veheti és még tovább kközeledik, és máris félreértettétek egymás szándékát és kész a baj :-(
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azmirra: Azért ezeket a jeleket elég finoman is lehet adni. A tudat alatt szvsz minden nő észreveszi, aki gyakorlottabb, már az elején látja. Nem akarom vádolni a nőket, mert a legtöbbjük az elején tisztázni akarja, hogy mire számítson. A férfi meg persze megígéri. De a természet nagy úr. És ismétlem, a legszomorúbb az, hogy nem a testedet akarják. De ha átléptek egy határt, és éppen egy vonzó teremtésről van szó, a férfi közel akar magához. A két lélek akar közeledni egymáshoz. Ugyanúgy beszélgetni akar veled, de úgy, hogy közel akar bújni. Meg akar érinteni. A két lélek pedig csak egy módon kerülhet a legközelebb egymáshoz, ha ellenkező nemről van szó... Szóval nem tudok egyetérteni ezzel a "csak a teste kell" dologgal. Biztos van ilyen is persze. Nem lehet ezt szétválasztani, ha már van vonzalom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, Dead, magam is nagyon élvezem ezt a net nyújtotta előnyt.
Főleg, mert én azt tapasztaltam már többször (hogy ontopik legyek, ez az egyik saját kis "köröm"), hogy ha valamely ellenkező neműhöz emberként közeledek, félreérti és "csak a testemet akarja". Jó, ez vicc, de komolyan több, általam barátságnak hitt kapcsolatot tett tönkre, hogy kiderült, a nemem/kinézetem erős befolyással bírt a másik bevonódására.
Az ilyen helyezetekben nem érzem azt, hogy "jó tetszeni" valakinek, csak valami megalázottság félét, hogy a másik nem az embert látta bennem.
Persze talán én vagyok naív és nem akarom, így nem veszem a "jeleket". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga: ezt én is tapasztaltam már nem egyszer, de ez szerintem fordítva is igaz. Mindenkinek hízik a mája ha "húú ez a pasi/csajszi is odavan értem" és lehet hogy nem lesz semmi vagy nem is akar semmit mégis eljátszik az illetővel kicsit ez ilyen kegyetlen játék. A másiknak meg utána megszakad a szíve...igen ez télleg kegyetlenség (szvsz) |
| | | | |
|
