 |
Legfrissebb hozzászólások (124701 - 124720)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nomad, ezt a problematikát úgy fogalmaztam meg magamnak régebben, hogy vajon mit mondanék, ha a gyerekem odaállna elém és megkérdezné "Miért lettem?". Egyelőre halvány gőzöm nincs, talán azt felelném, amit apám tett, hogy mert nagyon szerették egymást anyámmal... Vajon rosszabb válasz ez, mint bármely másik?
(Hozzátartozik, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az én gyerekem rám ütne és ilyen "marhaságokat" kérdezne ;)) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | DeadMan: én is kezdek belegabalyodni - önmagamba! :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szóljatok rám hal elkezdek hülyeségeket írni, mert kezdek belegabalyodni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem ebben az egész gyerek kérdéskörben az a legfurcsább, hogy mennyire egyoldalúan áll hozzá mindenki. Honnan tudjátok, hogy mit tesztek azáltal, hogy lesz egy gyereketek? Gyakorlatilag az ismeretlenből behoztok valakit ebbe a világba (azaz a ti(mi) világotokban(unkba)), annélkül hogy ebbe az illetőnek BÁRMI beleszólása lenne. Ha valaki megöl egy embert, akkor kitaszítja a mi világunkból, az ismeretlenbe. Mind a kettő az én felfogásom szerint erőszak (ami önmagában véve még egyéltalán nem feltétlenül rossz). Kizárólag az irányban van különbség. Mért kellene feltétlenül jónak tekinteni, ha valaki életet ad, és rossznak, ha elvesz? Egyáltalán el lehet e venni valakinek az életét, vagy ezt mindenki csak saját magának tudja megtenni, a másik csak egy eszköz, hogy elhidd a saját halál képességedet. Engem mindíg fel szokott háborítani az az arrogancia amivel egyes emberek a gyerekvállalást kezelik, hogy hát, becsúszott, vagy na, most már igazán kéne egy. A jó szándék feljogosít egy embert arra, hogy életet adjon? Akkor az "elmebeteg", aki pl. megöl valakit, hogy megmentse a gonosztól, az ugyanolyan elbírálásban kellene, hogy részesűljön, mint a egy anya. Mért értékesebb az amit mi most átélünk, anál, amit esetleg teljesen més módon taptsztalnak valakik. Az élet-adás gyakorlatolag egy önző és beszűkült nézőpont eredménye miszerint én, tudom mi kell másoknak. Pont ugyanolyan térítés, mint mikor valaki az egyetlen-igaz-utat akarja megmutatni. Addig, amíg nem tudom mit teszek azáltal, hogy gyereket vállalok, biztosan nem tennék ilyen tudatosan, bár lehet, hogy egyébként sem.
A képhez hozzátartozik, hogy én meglehetősen sokat voltam depressziós, sokat gondoltam az öngyilkosságra, és próbáltam is, gyűlöltem magamat, az életet, és a szüleimet, amiért belekényszerítettek ebbe az egészbe. Kurva nehéz volt megtanulni nem gyűlölni magamat és őket emiatt. (legalább 10 évembe került, és még most sem teljesen ok) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga: viszont vannak olyan emberek akik nem csak a megértést akarják, csak zsigeri alapon vonzódnak egymáshoz, vagy csak az egyik vonzódik a másikhoz zsigeri alapon és a másik pedig a közeledés/megértés "eszközét" látja a dologban ez a félreértés szvsz vezet a szívmegszakadásos problémához, tehát sztem a fő probléma forrás az ha nem veszik észre vagy nem "küldenek" jeleket a másiknak hogy kinél miben rejlene ez az egész kapcsolat. pl egyéjszakás kalandot akar az egyikük és a másik is azt mondja hogy igen nekem csak ennyi kell de nem gondolja őszintén, csak közelebb akar kerülni a másikhoz legalább egy kis időre és reménykedik hogy utána mégicsak meggondolja a másik magát viszont ez nem következhet be (szvsz ha az egyikük már alapvetően kijelentette ezirányú szándékát). Tehát ittt is szívmegszakadás van pedig egyértelműen tisztázták hogy kinek mi kell csak az egyikük alaptalan reményeket ébresztett magában és ezért "bűnhődnie" kell. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A "csak a testemet akarja" persze a dolgok durva leegyszerüsítése volt :) Amiről szó van, hogy ha valaki a barátom lesz (mint már lentebb írtam), nem érzek felé szexuális vonzalmat. Plusz bennem vannak olyan (tán idealista) gátak és feltevések, hogy a párom barátai/haverjai sem tekintenek engem "prédának", tekintettel a páromhoz fűződő kapcsolatukra. Tehát -olyan esetben, ha pl. a párom (akár ex is) barátja az enyém is lesz- nem vesezm a jeleket, mert feltételezem, hogy lojális a barátjával. Ugynezen az elven, ha tudom valakiről, hogy van párja, eszembe sem jut kikezdeni vele... és ezt a mentalitást feltételezem a barátaimról is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azmirra: igen értem amit mondasz igazából itt télleg sok szerepe van annak hogy veszed-e a jeleket de amikor a máskik csak "játszik" akkor nem igazán tudod eldönteni hogy komolyan gondolja-e mert pont az a játék lényege hogy komolynak tünjön a "komolytalan" szándék. Az meg mindig is problémát jelentett ha a másik nem ugyanazt akarja mint te és fordítva, ebből következően adódnak a félreértések és a "szívmegszakadások". Szal szerintem akkor kezdődik a gáz mikor az egyik fél nem veszi észre ogy a másik már nem csak úgy vonzódik hozzá mint azt a másik "elvárja". Ha ezeket a jeleket nem veszed észre akkor kezdődnek az igazi problémák, mert ha közelebb engeded magahoz "puszta barátságból" akkor ő azt "beleegyezésnek" veheti és még tovább kközeledik, és máris félreértettétek egymás szándékát és kész a baj :-(
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azmirra: Azért ezeket a jeleket elég finoman is lehet adni. A tudat alatt szvsz minden nő észreveszi, aki gyakorlottabb, már az elején látja. Nem akarom vádolni a nőket, mert a legtöbbjük az elején tisztázni akarja, hogy mire számítson. A férfi meg persze megígéri. De a természet nagy úr. És ismétlem, a legszomorúbb az, hogy nem a testedet akarják. De ha átléptek egy határt, és éppen egy vonzó teremtésről van szó, a férfi közel akar magához. A két lélek akar közeledni egymáshoz. Ugyanúgy beszélgetni akar veled, de úgy, hogy közel akar bújni. Meg akar érinteni. A két lélek pedig csak egy módon kerülhet a legközelebb egymáshoz, ha ellenkező nemről van szó... Szóval nem tudok egyetérteni ezzel a "csak a teste kell" dologgal. Biztos van ilyen is persze. Nem lehet ezt szétválasztani, ha már van vonzalom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, Dead, magam is nagyon élvezem ezt a net nyújtotta előnyt.
Főleg, mert én azt tapasztaltam már többször (hogy ontopik legyek, ez az egyik saját kis "köröm"), hogy ha valamely ellenkező neműhöz emberként közeledek, félreérti és "csak a testemet akarja". Jó, ez vicc, de komolyan több, általam barátságnak hitt kapcsolatot tett tönkre, hogy kiderült, a nemem/kinézetem erős befolyással bírt a másik bevonódására.
Az ilyen helyezetekben nem érzem azt, hogy "jó tetszeni" valakinek, csak valami megalázottság félét, hogy a másik nem az embert látta bennem.
Persze talán én vagyok naív és nem akarom, így nem veszem a "jeleket". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga: ezt én is tapasztaltam már nem egyszer, de ez szerintem fordítva is igaz. Mindenkinek hízik a mája ha "húú ez a pasi/csajszi is odavan értem" és lehet hogy nem lesz semmi vagy nem is akar semmit mégis eljátszik az illetővel kicsit ez ilyen kegyetlen játék. A másiknak meg utána megszakad a szíve...igen ez télleg kegyetlenség (szvsz) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azmirra: Sajnos a mostani tárasadalomban nagyon sokan vannak vele úgy hogy nem látnak mást egy emberben mint tárgyat mely valamilyen célt szolgál (sajnos általában én is).Ellenben mondjuk ez a fajta "ismerkedési módszer" (értsd: neten keresztül) sokkal inkább előtérbe helyezi az illető személyiségét, belső értékeit (viszont ez van úgy hogy csak addig tart míg egy személyes találkozás le nem zajlik és megint ott vagyunk ahonnan elindultunk). körök...höh mégse vok offtopic :)) De igazából életcélnak sem utolsó találni egy olyan párt aki nem csak a külső alapján ítél meg és nem csak "arra" kellesz neki.
üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Össze akartam vele futni, amíg a városban járok, hogy beszélgessek vele egy kicsit. Ebédszünetben, egy fél órát. Tulajdonképpen úgy jártam, ahogy a Daath bölcsesség mondta: "túl messzire mentem ahhoz, hogy megtudjam, milyen messze mehetek". Természetesen könnyen lehet, hogy ez a legjobb, ami történt. Én viszont képtelen vagyok ezt a feszültséget fenntartani. A nők úgy látszik, kifejezetten élvezik, hogy tetszenek másoknak, fogadják a bókokat, fogadják a finom célzásokat, szemeznek egy kicsit, mosolyognak. Ezalatt én szépen, törvényszerűen egyre inkább vonzódok felé, mert többet gondolok annál, mint ami van. A vége pedig ugyanaz, ő visszautasítja, neki tökéletesen elég ez a kis flört. Azt hiszem, jobb lesz, ha sosem látom többet. Fáj a szívem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem akartalak megbántani, Biga, csak nem értem tisztán a helyzetet. Miből derült ki, hogy a "hölgy határai ennél sokkal merevebbek"?
Dead, dehogy sértődöm, sokkal könnyebb lenne -ha annyi emberhez hasonlóan- el tudnám oszlatni hiú reményeim, hogy a husin kívül van még más értelmem is! ;)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azmirra: Biztosíthatlak Több vagy 50kg húsnál! Van ott csont is ;-) Nem megsértődni ám! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azmirra: kösz! Én nem tudom a kétféle vonzódást elválasztani egymástól. Akkor is boldog lettem volna, ha csak megölelhetem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga, szavaidból azt veszem ki, hogy itt pusztán egy dugásról való lecsúszás miatt szenvedsz. Eddig azt hittem, volt valami szellemi vonzalom is a dologban...
Most, hogy kiderül, a csaj nem kapható, nem akar találkozni veled?
Azért ez elég szomorú.
azmirra, aki abban reménykedik, több, mint 50 kiló hús |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Piacgazdaság és versenyhelyzed ;-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hali!
BT: Én is úgy vagyok ezzel a gyerek-nem-gyerek dologgal hogy nem aktuális tehát egyelőre nem, bár soxxor mondtam már sohase ennek több oka is van pl: ilyen világba minek, hogy szenvedjen? ááá akkor már inkább nem, akkor ami a mátrixban is elhangzott: az embereiség nem törexxik harmóniára a környezetével inkább olyan mint egy vírus csak szaporodik-szaporodik írtja a környezetét, hogy az utódoknak legyen élőhelyük,erőforrásuk... namost ha nekem nincs meg a repróm az nem jelent semmit mert pl van olyan család ahol pl dupla repro megvan tehát az én reprómat is pótolják, viszont ha nekem is lenne akkor még egy tégla a túlnépesedés falában...ha jól tudom akkor a Föld népessége folyamatosan nő nem pedig csökken, így elkerülhetetlen a túlnépesedés ami leginkább az első tételt erősíti hogy egy ilyen világba minek? Aztán persze ottvan a másik oldala is a dolognak hogy ugye a nagy kihívás hogy gyereknevelés meg ilyenek... és hogy tudjak nyomot hagyni a világban hogy legyenek akik tőlem származnak és emlékeznek rám... meg hogy fel ttudom-e nevelni a gyerekeimet úgy hogy nem követem el azokat a hibákat amiket (szerintem) a szüleim elkövettek és hogy tudok-e sikeres, jófej....gyereket "alkotni",nevelni.... ilyesmik ez mind ottvan a mérleg másik oldalán. Az igazi kérdés az hogy vajon idővel áttbillen-e a mérleg a másik oldalra (vagy biztosan át fog?!).
A szerelem meg megint egy másik dolog azzal én még most is hadilábon állok hogy miért azt talán csak legbelül érzem de megfogalmazni nem "tudom"?! És émelyítően bizonytalan vagyok hogy kell-e nekem minden amit a "szó" takar néha úgy érzem hogy igen ez az amire szükségem lenne, de valahogy nem igazán jön össze akibe szeretnék/ aki szeretné abba nem tuok szerelmes lenni... akibe/aki nem szeretné abba meg természetesen igen? (bár nem tudom hogy az szerelem-e egyáltalán sztem eddig egyedül egy nőt szerettem annak is végel lett és lehet hogy ez okozza azt hogy az agyam "letiltja" ha esetleg ismét jelentkeznének a "tünetek"...nemtom igazán és már kicsit én is belezavarodtam ebbe az egészbe...
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Vegha: A vallás nyelv és rendszer, a valóság egyfajta leképezése. Lényege éppen az, hogy megértsd és elfogadd úgy, ahogy van, mert szerkezetét bizonyos céllal alakították ki. Ha több helyről csipegetsz, épp a lényeg veszik el, épp ez a szerkezet sérül, és az egyszeri emberhez leszel hasonlatos, aki tévé-, kávédaráló- és lovaskocsi-alkatrészekből próbál összetákolni valamit. Aki ismeri már a dolgok közös gyökerét, természetesen létrehozhat másoknak új rendszereket, de épp a vallás az, ami eljuttat a dolgok közös gyökeréhez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy kis fejlemény: tisztázódott, hogy a hölgy határai ennél sokkal merevebbek. Tehát valószínűleg marad a szokásos, "inkább ne írjunk egymásnak többet." Hát unom már ezt a tapasztalatot, de ez van. Úgyhogy most legalább kipróbálhatom aamit tanultam, a tudatos szenvedést :-) |
| | | | |
|
