 | 
Legfrissebb hozzászólások (127861 - 127870)
 |  |  | | | | |  |  |  | | | rájöttem:
inkább legyek schrödinger macskája, mint pavlov kutyája... @:-) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | hogyan tagadhat le valaki valamit, aminek nem hisz a létezésében? úgy, hogy olyasmit tagad meg, amit más hisz. eszerint, ha másoik hisznek valamit, amit valaki nem, az akkor is létzezik...
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | a jövő most van a jövőben mindenki tizenöt percre híres lesz tizenöt percre? évente? havonta? hetente? naponta? óránként? percenként? képernyőre vitt valóság. ?UC=?Uget mosolyogj, benne leszel a tévében! jajúristenjajúristen! nem tudom kezelni a sztárságomat! :D mi az? az =
a régi egyiptomiak szerint érdemes nézni a temlomok udvarán játszó gyerekeket, mert nagy bölcsességeket tanulhatunk tőlük. a király u / nagymező sarkon van egy templom, mellette iskola, így szoktak az udvarán gyerekek játszani. ma jártam arra. nyári szünet van. :(
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Bard, szerintem ez nagyon jól hangzik, amit írtál. Én is úgy érzem, hogy ez nagyon fonotos és nekem is csak jó, ha nem azon gyötrődöm, hogy valahova feltétlen leverjem a szavak és állítások értelmét. Egyébként szerintem az Isten létét és természetét illető párbeszédben is ez a titok nyitja: ha egy ateista azt mondja, hogy nincs Isten, vagy egy hívő azt mondja, hogy van Isten, akkor például gyakorlatilag egészen biztos, hogy mást értenek a létige alatt. Sokkal szerencsésebb, és lelkileg célravezetőbb azzal foglalkozni, hogy az illető milyen belső élményét próbálja kifejezni az illető állítással, mint azon piszmogni, hogy közös megfogalamzást találjunk. Minden vita tekintély-harc. Szeretném rávenni a másikat, hogy az én megfogalmazásomat, az én belső képeimet elfogadja. Ez az egész a magányról szól. Az együttlét nem más, mint a személyes valóságok metszete, fedési területe, egybevágósága. Legyen szó akár érzéki, akár szellemi, akár lelki valóságról. Az agresszív vitában megpróbálom bizonyítékokkal, és egyéb agresszióval rákényszeríteni a másikat, hogy csatlakozzon be az én valóságomba. A baráti vitában pedig megpróbálok olyan mintát felmutatni, ami talán tetszeni fog a többieknek, hogy azt elfogadva engem is jobban elfogadjanak, és így erősödjön az együttlét, és enyhüljön a magány (ezt teszem például én is éppen most). Azért van minderre szükség, mert a mi kultúránk nagyon elkülöníti az embereket egymástól, és nagyon nehezen vagyunk képesek a fogalmi mintázatoknál alapvetőbb, eredetibb, természetesebb valóságközegbe visszaereszkedni, hogy valódi, természetes közösségben lehessünk az embertársainkkal.
Szóval, nagyon szépen szóltál, Bard! |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | ...és annak felismerése!
szerintem. állat idézetek vannak...
"A legfurcsább és legfantasztikusabb tény a negatív érzelmekkel kapcsolatban, hogy az emberek valójában imádják őket."
avagy mitől sikeres a thriller/horror/haditudósítós tévéhíradó/frakshow?
:DDD
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | cellux: igen. a szimbólumokat számomra nem elég a létrehozó szerinti jelentéstartalomm alapján "értékelni" (elég hülye szó...), hanem a saját magam által megszűrt, és abból felépített jelentéssel együtt kell (ehhez tartozik a mások által a dolognak tulajdonított jelentéstartalom vizsgálata is). meg a saját ráérzések. a végén az egész visszakristályosodik a kiinduló szimbólummá, amit most már könnyebb kicsomagolni, felidézve eszembe jut a mögötte húzódó jelentés. számomra ez azért fontos, mert szeretném tudni, hogy aki használja, helyesen használja, kihasználja, vagy félreérti e. szerintem a tudat fejlődőséhez ez fontos dolog, mert csak saját magamra támaszkodva sokkal több idő lenne a fejlődés, mintha más emberek taqpasztalatira is támaszkodnék. persze a kettő ettől még egyezhet... viszont ézrem magam annyira kritikusnak, hogy el tudjam dönteni, melyik rendszer vagy idea hasznos számomra.
igaz, egyelőre olyan vagyok, mint az amatőr sakkozó, aki ismeri a lépéseket, és két-három lépést még talán ki tudja számolni, de messze nem profi. hmmm talán csak gyakorlás kérdése... |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | "A boldogság énünknek a körülményekkel való egybeesése." José Ortega y Gasset
(köszönet Minstrelnek)
Akkor ezek inverzek? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | "annak belátása, hogy a valóság teljességét anyaginak vagy szelleminek egyaránt tekinthetem, nagyon megnyugtató, mert így megengedhetem magamnak, hogy a tudósokkal a saját nyelvükön beszéljek, anélkül, hogy feladnám mindazt, amit a valóságon keresztül Istenről megtudtam. lehetek materialista és spiritualista egyszerre, mindkét oldalon dogmák nélkül."
Itt inkabb arrol van szo, hogy mindenki, a tudós is, a spiritualista is a világot más szemszögből nézi, más nyelvet használ, csak vannak azonos szavak, amik azonban _mást jelentenek_ egyikük és másikuk számára. Ezért nem értik meg egymást. Viszont ha mindenkivel a saját nyelvén beszélsz, akkor nincs vita, csak gyarapodás. És ez nagyon jó.
Ha valaiknek más a világlátása, nem az érdekel, hogy melyikünknek van igaza, hanem, hogy hogyan is értette? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Carl Gustav Jung, meg kollektív tudatalatti, meg minden... Ugye? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Nekem eléggé nehezemre esik elképzelni, hogy valaki képes lehet ezeknek a szimbólumoknak a tartalmát pusztán gondolkodással, illetve a különböző hagyományok összehasonlításával megragadni.
Az intuíció szerintem itt már nélkülözhetetlen, különben csak okoskodás lesz az egészből, meg egymásnak ellentmondó elméletek.
Gondolom, az ilyen vizsgálódásoknál te is nagy mértékben támaszkodsz a pszichedelikus tapasztalataidra (illetve az azok nyomán felébredt intuíciódra). Vagy nem?
|
| |  |  |  |

|