 |
Legfrissebb hozzászólások (128431 - 128440)
 | |  | | | | |  | |  | | | Valami olyasmire gondolsz, hogy ha valaki látja, mi a helyzet, akkor nem bűn, sőt inkább kívánatos arra programoznia "vakon normakövető" embertársait, amit jónak lát?
(Nekem ebben a "programozással" van bajom. Azt gondolom, hogy ha valami jó, akkor az a létmódjával önmagát igazolja és ezért nem kell propagálni. Jó bornak nem kell cégér.)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Hitet viszont nem lehet akarattal létrehozni."
Azt hiszem (nem 100%-osan ;), hogy igazad van abban, amit írtál, de csak bizonyos emberekre vonatkozólag, akik felülvizsgálják a "készen kapott hiteket", nem vakon követik azokat.
Aki elhiszi azt, hogy a fokrémtől boldogabb lesz, az miért ne hihetne el bármi mást, ha elégszer sulykolják bele?
Akarattal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A pénztárca csukva tartásáról nekem különben az jutott eszembe, hogy igazándiból lehet, hogy akkor cselekszünk hatákonyan, ha szarunk a pénzre, és szórjuk, gondolkodás nélkül. Ugyanis igaz, hogyha feleslegesen költünk, akkor _anyagilag_ esetleg a Cocacola-t tamogatjuk, de legalább nem hagytuk magunkat belevinni abba a tévhitbe, hogy a pénz bármit is számít. Vagy legalábbis elindultunk egy ilyen úton.
A cigányok jutnak eszembe, akiknél van egy olyan szokás, vagy volt még nemrégen, hogy a munkával megszerzett pénz szentségtelen, ezért amikor megkapták a fizetést, leültek kártyázni, és újraelosztották a szerencse alapján, ezzel megszentelték.
Vagy pl. Szibériában jellemző, hogy a természeti népek annyira nem becsülik a pénzt, hogy amikor megkapják a segélyt, elisszák. Nekik az az igazi érték, ha vadásznak valamit a tajgában.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, ennyit a pontokba szedett ellenérvekről. :-)
Szombat éjszaka megettem egy ekit, egy barátommal, aki állítólag már két éve várt erre a pillanatra.
Jó volt.
Hogy szeretetdrog-e, azt nem tudom, az biztos, hogy bennem igen szélesre kitárt egy kaput, aminek a másik oldalán csupa olyan dolog van, ami egyébként is, csak általában rejtve. (Mondjuk ez a tripről is elmondható, a különbség talán abban fogható meg, hogy míg a trip a tudat kapuját tárja ki, az eki az érzelmekét.)
Az egész teljesen automatikus, részemről semmi teendő, semmi döntés nem szükségeltetik (nem úgy, mint a papírnál), csak beveszed, aztán egy óra múlva ott vagy. Falak lebontva, emberek közel, minden olyan egyszerű és szép. (De így visszatekintve az igazi szív, az mégis mintha valahogy hiányozna belőle. És közben ezt nem hinnéd el, mert annyira...)
Hallucinált érzelmek... Naja. Az érzelmeknél azt hiszem ez hülyeség. Egy érzelem vagy van, vagy nincs. Az ekivel kapcsolatban talán azt lehetne mondani, hogy lehetővé teszi a szokásosnál mélyebb érzelmek átélését is. (Hogy negatívat is lehet-e, azt nem tudom, de nem tűnik túl valószínűnek.)
Barátommal egymásba kapaszkodva dülöngéltünk az erdőben, kb. olyan tudatállapotban, mint a legdurvább berúgás legvégén szokott lenni, abban a nagyon letisztult, képben levősben, ahol mégis valamiért lassan, kimérten, elfolyósan, minden szót ízlelgetve beszél az ember nem-hülyeségeket, hanem nagyon is mély dolgokat, és minden kimondhatóvá válik, az is amitől mindig féltél vagy nem akartad, elmondod és utána mosolyogsz azon, hogy a megoldás mennyire triviálisnak tűnik.
Aztán reggelre elmúlt, és én nagyon fáradt voltam, energia leszívva, kimerülten, de azért valahol mégis elégedetten és békésen hevertem a sátortető alatt.
Elégedetten konstatáltam, hogy ez az egy alkalom tökéletesen elegendőnek bizonyult. Semmiféle késztetést nem érzek rá, hogy megint nekimenjek, sőt, határozottan olyan érzésem van, hogy ezeket a falakat inkább nem szeretném kémiai úton piszkálni.
Most elég a falak mögötti térről való tudás.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Maaf!
Szerintem nem kell messzire menni. Hiszen ha jól tudom, a Csatanó maszlag is kiválthat hasonló tüneteket. És ha valami hasonlót, de esetleg szintetikusat szed? (Ez csak találgatás, de mi van, ha mégis?)
Vagy csak rajtamaradt. Hallhattunk már hasonlót. Ritkán, de előfordulhat.
Mindenesetre én is sajnálom, és hidd el, ha tudnék, akár fáradtság árán is szívesen segítenék neki.
Én sem szoktam mindenki baját magamra venni. Sőt!
De ez egy szélsőséges eset, ami mellet ha tétlenül elmegyünk, anélkül, hogy egy kísérletet is tennénk arra, hogy segítsünk neki, akkor azután mi miért várhatnánk el segítséget bárkitől is, ha tényleg bajban leszünk egyszer?
Töröm a fejem, de asszem egyenlőre csak megpróbálok egy privát mailben erdeklődni. Jobb nem jut eszembe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem hiszem, hogy tudnánk rajta segíteni.
(Nem vagyunk hozzá elég őszinték.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :D
-anyu mi az?
-feketeribizli
-akkor miért piros?
-mert még zöld... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerinten természetes, hogy úgy érezzük, nem illeszkedünk a többiekhez. gondold el, ha minden homogén lenne (sor), nem létezne semmi sem, viszonyítási alap híján.
ez indokolja a tökéletlenséget, mint a tökéletesség részét is (és zion szükségét a matrixban).
uyanígy az emberekkel is. ha mindenkinek ugyanazok a tulajdonságai lennének, nem létezne egyén.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na és akkor amit eredetileg írni akartam:
A tettek üzemanyaga a hit.
A hit mértéke meghatározza a tettek erejét, hatóképességét.
Ergo: amíg valaki nem hisz abban, hogy a környezettudatos életmódjával valóban előreviszi a dolgokat (segít a bolygón, vagy az embertársain, vagy bármilyen módon pozitív hatást gyakorol az összességre), addig felesleges ugrálni, mert pusztán gondolati alapról semmilyen komoly változást nem lehet elérni.
Ha viszont hisz benne, akkor senkinek nem kell őt nógatnia a cselekedetekre, ezek természetesen, spontán fognak fakadni abból a hitből, ami a sajátja. Spontán reakciói lesznek, amelyek esetleg más embereket meglepnek, ő pedig azon fog meglepődni, hogy mások meglepődnek, hiszen az adott reakciók számára természetesek.
Hitet viszont nem lehet akarattal létrehozni. Vagy megvárjuk, amíg a világ és az életünk kialakítja azt, vagy elkezdünk komolyan gyakorolni annak érdekében, hogy kibontakoztassuk.
Én igazából ezt az egy módját látom most a továbblépésnek. Minden más elégtelen: amíg nem vagyok tiszta, minden cselekedetem magként magában hordozza a gyökér romlottságát (akkor is, ha erről nem tudok, és ha a felszínen minden jónak tűnik). A gyökeret meggyógyítani: ez az elsőrendű fontosságú. Aztán utána lépésről-lépésre, kifelé haladva hagyni, hogy a tisztaság áthassa először a közvetlen környezetedet, aztán az utcádat, a városodat, az országot és végül az egész világot is (hagyni; nem akarni, nem erőszakoskodni, hanem hagyni, hogy amire rájöttél, az kibontakozzon - és ez egy nagyon lényeges különbség).
A 100%-os a hitet semmi sem tudja megállítani. Az ilyen hit ugyanis nem az ember tulajdonsága, aki látszólag birtokolja, az ilyen ember csak részesedik az igazságból. És aki látja, nem az embert látja, hanem az igazságot, amit az ember minden cselekedetében megnyilvánít. Ez elől nincs "menekvés".
Na ezt tudom elképzelni, mint megoldást. Mást nem.
return.of.the.jedi :-)
|
| | | | |
|
