 |
Legfrissebb hozzászólások (129951 - 129960)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Szerintem a bevezetőt néhányan félreértelmezték, többen meg még csak nem is értették... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Fűha! Hát nemtom. Én kb. négy hónapja álltam le. Először én is úgy álltam neki, hogy nagyon akartam. Illetve nagyon abba akartam hagyni és mellette nagyon nem is akartam abbahagyni. Szal ilyen érthetetlen módon nem tudtam mit akarok és végül vhogy kicsúszott az idő a lábam alól és azt vettem észre, hogy már három hónapja nem szívtam, holott el sem döntöttem igazán, hogy tényleg le akarok-e állni vagy sem. Na aztán ekkor már sokkal könnyebb dolgom volt, mert ott volt mögöttem az a negyed év, ami elég tisztességes inspiráció volt számomra.
Az eleje valóban nagyon görcsös tud lenni, ha az ember határozottan így áll hozzá. Ennek ellenére én a saját tapasztalataim alapján azt tudom mondani, hogy az igazi megpróbáltatások valóban néhány hónap után jönnek, és én úgy érzem ezeket semmivel sem lehet megszűntetni, max csillapítani. Hiába állsz neki teniszezni, didjeridoo-zni, festegetni... azok lefoglalják a tudatodat azokra az időszakokra, amíg előtte téptél. Ellenben ha már tovább mész, akkor ebben aa, nemtom hogy is lehetne ezt nevezni... *hosszútávú-tudatalatti*-ban valahogy kiütközik a hiányérzet, és kezdetben tudod, hogy a zé-féle kielégülés okozza ezt, mégis hesegeted a felismerést. Hazudsz magadnak. Aztán ahogy telik az idő, egyre többször ugrik ez be, majd végül ugyanott vagy majdnem ahol az elején, csak mellette sportolsz, zenélsz, művészkedsz : )
Ez a vége talán kicsit érthetetlen volt, de én azt vettem észre, hogy ha egy hosszútávon művelt cselekedetet akarsz kicserélni egy időben hasonló kiterjedésűre, az nem úgy megy, mint a matekban a behelyettesítés! Az elnyomott igenis törekedni fog az elnyomás ellen, hiszen a saját tudatod egy részéről van szó, és pedig a tudat nagyon konok tud lenni sokszor. Ragaszkodik az ő saját, eddig egyébként egész magas prioritást élvező pozíciójához, nehogy lejjebb csússzon a létrán.
Mindez úgy gondolom csak hosszútávon mutatja meg magát.(hónapos időszakokról beszélek) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Huuu... pret! A végén még szavadon foglak ! : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | gén: lehet, hogy rossz szót használtam, mikor a tudásszomjot írtam, bocs. De szerintem érted, h. mire gondoltam és gyanítom badtrip is hasonlóan áll a témához. Nem tartom magam annak a fajtának, aki büszke azokra, amiket tett az életben (bármi legyen is az) és nagypofával veri a mellét utána heted-hét országra és hülyeségeket kiabál. Nem. Pusztán a privát tapasztalatra vagyok kíváncsi. Nem mondom, hogy nincs benne maga a badtrip iránti kíváncsiság, de nem ez az elsődleges cél (höhö, szép is volna...!). Tehát a személyes tapasztalatra vagyok kíváncsi, és ha esetleg úgy sikerül, akkor magát a (hangúlyozottan!) kizárólag szubjektív élményt publikálnám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ugyanaz, amit te is mondtál. Igazad van, hogy amerikaiaknak készült, tehát ilyennek kell lennie. Szerintem a filmnek számomra annyi mondanivalója van, hogy jé ezek újitanak, és ez jó. Egyébként tényleg meg kell nézni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A fizikai függőség legyőzéséhez tényleg akaraterő kell, de a pszichikaihoz éppen semmiképpen nem szabad akarni. Ha valaki akarja, hogy ne legyen p.f. (lsd. a cim, ezt nem hagyhattam ki) akkor semmiképpen nem fogja elérni, sőt szerintem még rosszabb, mert még szarul is érzi mgát. El kell magadat foglalni valamivel, például sétálgatás a természetben, olvasás stb. De nagyon AKARNI, hogy leszokj, annak szerintem semmi értelme. A p.f. szerintem pont olyan, hogy egy pillanat műve leszokni, egyáltalán nem egy életre való program, amit tünetmentessé teszel. A p.f-nek pont az a tünete, hogy nem gondolsz rá, tehát ha tünetmentessé tetted, már le is szoktál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gen, leirtad, hogy en miert hasznalom a zozit... Egyedul az nem igaz ram, hogy a tarsasag kedveert, de a tobbit stimmel...
A pszihikai fuggosegben az egyik legrosszabb dolog, hogy masra sem tudsz gondolni, csak arra, hogy "tekerni kene".
Nomad, en akkor is kellemetlenul erzem magam, ha tudom, hogy par nap mulva lesz, de "most" eppen nincs.
En harom hete nem pippantottam, eloszor azert, mert eppen nem volt ra penzem, utana azert, mert hivatalos voltam egy ballagasra (tobb, mint 20 eve ismeri egymast a "ket csalad", nagyon jo viszonyban vagyunk), es amikor ott voltam (2 nap, 130 kilometer), eszembe sem jutott a zozi.
Miota hetfon hazajottem, azota egyre tobbszor gondoltam arra, hogy fel kellene emelni a telefont, es beujitani egy adagot, de eddig sikerult megallni. Azt vettem eszre, hogy minel gorcsosebben "le akarok szokni", annal rosszabb. Minden napra kellene valami, ami tulszarnyalja a kender altal nyujtott elmenyt, ami szaz szazalekig lekot. Regen ('97-ig) nagyon veszelyes eletet eltem, minden nap eletveszelyben voltam, ettol az adrenalinszintem a plafont verdeste, szepen ra is szoktam az adrenalinra, de miota abbahagytam, amit akkor csinaltam, azota nem talaltam semmit, ami betolthetne az urt, ami bennem tatong. A szamitogep, a kender, az alkohol, a "bulizas" mind csak potcselekves, es egyutt sem kepesek megadni azt, amit az adrenalin egymagaban nyujtott nekem. Neha, amikor valamilyen szinten veszelyes helyzetbe kerulok, akkor egy pillanatra ujra atelem azt, amit anno evekig folyamatosan ateltem, es utana olyan, mintha egy pillanatra bekukucskalhattam volna a menyorszag kapujan, utana visszadobtak volna a (rossz ertelemben vett) pokolba.
A fuggosegbol nem lehet kigyogyulni, legfeljebb tunetmentesse teheto a betegseg. Vannak alkoholistak, akik evtizedekig nem isznak, de attol ok meg alkoholistak maradnak, ezt mar tobb helyen is olvastam, es tobb "volt" alkoholista is mondta nekem.
maaf, aki mar megint nosztalgizazik...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: persze nekem is egy kicsit 'sok' volt néha, de ez inkább abból fakad, hogy amerikaiaknak készült a film és nekik más kell, hogy lekössék a figyelmüket.
Sokan a Charlton Heston jelenetet mondják, hogy túlzás volt, de szerintem rendben volt az is teljesen. Az öregúrnak szerintem sikerült megőriznie a méltóságát annak ellenére, hogy úgy tüntették fel, mintha ő lenne a felelőse egy személyben annak a kislánynak a haláláért. Már az is tökös dolog tőle, hogy megadta az engedélyt, hogy bekerüljön a filmbe ez a jelenet. (Bár nem tudom mennyire kellett ehhez áldását adnia.)
Az is egy kicsit teátrális, amikor a két columbine-i sráccal küzd a töltények forgalamazása ellen a boltban, de a végeredmény a fontos. Csak megváltoztatja a dolgokat!
Nekem a kedvenc részem amikor összefoglalja Amerika történetét abban a rajzfilmben. Az egy igazán bátor dolog szerintem és mellette még vicces is. Nem tudom mondjuk egy hazafias amerikai mennyire találja ezt viccesnek....
Szóval jó volt az a film hidd el és nem volt annyira hatásvadász! Melyik rész akasztott ki a legjobban? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A pszichikai függőség kialakulásának elkerüléséhez tényleg fontos, hogy ne épüljenek ki érzelmi "termékkapcsolások".
Tehát ne használj semmit:
- Nyugtatóként, ha valami feldühített
- Vigaszként, ha valami elszomorított
- Jutalomként, ha valami sikerült
- Élményerősítőként, ha az alapélmény is várhatóan kellemes
- A társaság kedvéért, ha a társaság minden alkalommal használ vmit
|
| | | | |
|
