 |
Legfrissebb hozzászólások (132061 - 132070)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Ivy I, ennek szerintem is a gyarapodásban lenne a helye! Több szempontból is tanulságos. Ezt pénteken nyomtad ? Asszem vmelyik nap én is belátogatok a jóöreg cseszkóba : ) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Most ettem meg tovabbi 50 magot. Nagyon nagy feeling!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nemreg kajaltam be 50 magot.. most puffadtsag. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | L nezest nem tud valaki hazhoz futart hozni aki a zoldet adja-veszi az utcakon!?
Tehat jelentkezzen az itt talalhato lakcimet amit a kupon tetejen feltuntettem |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | HJAajj fiuk ewn most nagyon keszen vagyok.
Az igazadt megvallva asszem hajni+zold Isten!!!
Csak igy tovabb!!!
Akkors megvallottam oszinten nektek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Topictársak!
Bocs az elütésekért és helyesírási hibákért, de még nem találom meg teljes biztonsággal a billyentyűket, néha melléütök :o)
Minstrel! Ugye nem tiltasz ki floodolásért? :o) Lehet hogy a "Gyarapodás"-ba kellett volna mennie, de ilyet én még nem éltem át, ezért nyomattam a fórumra, hogy mindenki azonnal olvassa!
Még egyszer gyerekek: ne becsüljétek le Hajnit, csínján vele, és tisztelettel! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Trip lecsengése:
No, ekkor jött a szapora :o) Ezt népiesen cifrafosásnak is mondják :o) Kb. 4-5-ször vonultam ki e célból a klotyóra, és minden alkalommal elszívtam egy-egy szofit, összekapcsolandó magamat a külső világgal. A lábam még mindig fájt, de tudtam hogy a trip elmúltával a fájdalom is el fog múlni, ezért már csak arra vigyáztam, hogy ne köhögjek, mert akkor kicsit a vérnyomás miatt újra belenyilallt.
A klotyón ülve közben átestem egy lájtos lecsós lejövő kattogáshoz hasonló élményen, minden színtelen és kopott volt körülöttem, de azzal vigasztaltam magam, hogy ez már a trip lecsengésének ideje, és el fog múlni.
kb. az ötödik fosásra már kezdett a dolgok kopottsága mérséklődni, éreztem, lassan vége lesz... Ez kb. hajnali kettőkor volt. Lefeküdtem és némi agymozizás és CD-csillogású kék-zöld-sárga-piros tűzijéték után elaludtam... Hogy valójában meddig agymoziztam, arra nem emléxem, mert az idővel még mindig gondom volt belül, az órát pedig már nem néztem, mert biztos voltam a megérkezésben.
Reggel vigyorogva ébredtem, mert egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen lehet Hajnitól!!! :o))) Kb. 1,5 Hoffmann egyenérték! Ez nem igaz! Eszméletlen! Elszívtam egy eukaliptusz- spanglit, majd vigyorogva gondoltam vissza Hajnira :o)
Egy darabig még némi remegés, de egyébként semmi másnaposság... A remegés is valszeg a mérgező alkaloidoktól volt, ezért legközelebb a maglisztből vizes oldatot fogok csinálni, és csökkentem a dózist...
Kb. ennyi...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De ekkor elkezdődött a párbeszéd:
Belső Ember: - Soha nem jövök ki, itt fogok örök időkig bolyongani a bennem megnyíló újabb és újabb ezernyi világban!
Külső Ember: - Ez csak egy trip, pár óra és elmúlik!
BE: - De nekem nincsenek órák, nincs idő, soha nem jövök ki!
KE: - Néz, itt van a telefonunk, rajta az óra, fel is tettem a töltőre, nehogy lemerüljön és te elveszítsd az időt! Nézz rá, ez az óra fog összekötni téged a külső világgal az én időmben!
BE: - Nem megy! Amíg neked eltelik egy perc, az nekem egy örökkévalóság! A te perceid eltelhetnek, de az én örökkévalóságaim soha! (Para a köbön, bad trip-szerűség indul!)
KE: -Ne félj, én itt vagyok, nem lesz bad triped, én kérem érted Jézust, hogy ne hagyjon bent, pár óra, és újra együtt leszünk, egyek leszünk te és én!
BE (egyre jobban parázva): - Nem érted? Neked eltehet az a pár óra, de nekem soha nem fog letelni, mert kiestem az időből! Örökre külön leszünk, te és én! Te majd el fogsz menni Jézussal ha hív, de én ittmaradok, és örökre bolyongani fogok elménk világaiban!
KE: - Nézd, itt van ez a könyv, Herman Wouk: Remény-e! Ez Isten népéről a zsidókról szól, a harcaikról a túlélésért, ez látod, időben történik és történt... amit most olvasol, az már a múlt, el fog telni az a pár óra, mint ahogy elmúlt 1948 és a függetlenségi háború; eltelik, mint hogy eltelt 1956 és a szuezi háború, eltelik, mint ahogy eltelt 1967 és a Hatnapos Háború, és mint 1973 és a Jom Kippur-i Háború! Látod, ezek mind elmúltak, eltelik ez a pár óra, és vége lesz a tripnek! Nyugodj meg!
BE: - Segíts, kérd Jézust!
KE: - OK, megteszem, egyre gondoltunk! Nem lesz baj, tátod, már éjjel egy óra, és amikor először szóltál akkor még csak fél egy volt!
BE: - Igen, valóban, de mégis félek, hogy nem jövök ki, de Jézus biztosan segít, elhiszem neked!
Ekkor valóban kettéváltam, de ez a két fél most már abbahagyta a párbeszédet. A KE dícsérte az Urat, BE pedig várta tőle a segítséget, de már nem félt igazán: tudta hogy az Úr kezében van, és valóban ki fog jönni! Néha még elő-előtört a para, de már nem volt annyira erős, mint előtte, amikor azt hittem, hogy bent maradok (pontosabban a BE hitte ezt...) Egyszer-kétszer még eszembe jutott, hogy felhívjam egy lánybarátomat, és beszéljek vele, hogy ne merülje el újra sajár elmém végtelen útjain, de azután azt gondoltam, hogy nem ilyesztem meg, ezért letettem róla (nyugodtam felhíhattam volna, mert a lány éjszakás műszakban dolgozik, tutira ébren volt.)
Egyre kevésbé féltem, már nem zavart a különválás, mert tudtam, hogy újra egyesülni fogok. Néha a BE "ránézett" KE-re, hogy mit csinál. Az teljesítette BE-nek tett ígéretét, és szünet nélkül dícsérte az Urat, miközben BE most már megnyugodva bolyongott a megnyílt világokban, de ez már nem volt ilyesztő, mert tudtam hogy ez egy trip hatása, ami valóban emúlik, ezért nem kell félni... BE követte a belsőmben megnyílt "linkeket" lelkem weboldalain, miközben KE Istent dícsérte folyamatosan. Ekkor már tudtam hogy a két ember egy, mindkettő én vagyok, és most már élveztem a dolgot. Ha néha nagyon messzire vittek a "linkek", kinyitottam a szemem, szóltam a "normális" lényemnek, hogy húzzon vissza egy kicsit, hogy ne tévedjek túl messzire :o)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A para ekkor még nem volt túl nagy, csak ezt érezte a Belső Ember... Kinyitottam a szemem, és az volt az érzésem, mintha egy linuxos konzol között kapcsolgatnék oda-vissza: az egyik konzolon be volt jelentkezve a Külső Ember, normális felhasználói jogokkal, amiket Isten adott az életre, de a másikon a Belső Ember root-jogokkal volt benn, ami az egész rendszer feletti felügyeletet jelenti, és ez egy kissé ilyesztő volt, mert root-ként egyetlen utasítással elszállhat az egész rendszer... A lábam fájt, de elviselhető volt a fájdalom, viszont már nem igazán tudtam, hol a választóvonal a két szint között, és ezért azt sem, hogy valóban fizikailag fáj-e, vagy vagy szomatikus kivetülése valami régebbi lelki sérülésnek, vagy bűnnek, hibának, esetleg Isten kegyelme, hogy megőrízzen valamitől a fájdalom által. Jéuzus Krisztus a "fájdalmak férfia" volt hústesti létekor a Szentírás szerint, és én valahogy az Isteni Kegyelem egy megnyilatkozását láttam ebben a fájdalomban... Ez nem volt azonos a szentek "stigmáival", nem akarta utánozni az Úr Jézus fájdalmait, sebeit, de éreztem, hogy ez a fájdalom egybekapcsolja a teljes testi-lelki-szellemi valómat, mert ez a három egy!
Közben néztem az órát a telefonomon, és az idő valahogy nem telt, pontosabban a Külső Embernek tudtam hogy rendesen telik, de a Belső Ember ezt nem érezte! Kikapcsoltam a zenét... Gondoltam, csendben figyelek mindkét emberre, hogy valahogy szinkronizáljam kettőjük idejét... Ekkor igen erős akusztikus hallucinációim támadtak! Különféle zajokat, zörejeket, effekteket hallottam a belső fülemmel, de ez sokkal valóságosabb volt, mint amit füllel szoktam hallani. Megijedtem kissé, de aztán rájöttem, hogy ezek az effektek a zenéből hallottak visszhangjai bennem, mert hatásukra kezdtek újra lefutni bennem az Ozric-zenék részletei, és ettől megnyugodtam... egy darabig...
|
| | | | |
|
