 |
Legfrissebb hozzászólások (193 - 212)
(Témakör: a fűről hosszú távon)
 | |  | | | | |  | |  | | | :) Nézd Ohana
Én már rég felpattantam. Kb. 20 évesen. Mint említettem, azért álltam le a fűvel, hogy hátha jobb lesz a memóriám, meg jobban pörög az agyam, mert már kezdtem nagyon szétesni (lenullázódni) agyilag.
Szerencsére így is lett, és nem rúgtak ki a melóhelyről.
Nekem nem ezzel van a gondom, hanem hogy hangulatilag ugyanaz a kattógós lehangolt idegroncs vagyok, hiába álltam le, sőt így még rosszabb. És ez már szerintem így is marad örökre, de nem baj, majd ha megszedtem magam lóvéval szépen visszaállok az esténkénti füvezgetésre, azt jó lesz. Vagy heti egyszer kétszer.
Tehát öhm...igen szóval...tehát ő...meg hogy mivel hogy tehát... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A legkisebb fiam ( 10 hónapos) van hogy hatalmasat zakózik járás közben, leül, ordít, aztán feláll és továbbmegy. Van amikor kicsit tovább üvölt, ezt nevezik hisztinek.
Meg azt amit ti itt ketten leműveltek.
Gyerünk, pattanjatok már föl, aztán tovább!
Peace. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval egyszerűen maga a hatása, az érzés, amit ad az alkohol, az nekem jobb, mint a kokain. A fű is ilyen szempontból jobb, mint a morfium. Valamint a fű jobb, mint az alkohol:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erős mi?:) A régi fű fless jobb, mint a morfium. Ez gondolom némi magyarázatot igényel. Persze a morfium hatása alatt úgy éreztem, hogy az a legjobb a világon, de józan ésszel utólag belegondolva, inkább füvezek. Nem csak azért, mert az lassabban öl, meg nincs akkora elvonási tünete, hanem mert a fű érzés eleve valahogy természetesebb.
Eleinte a fű is erős eufóriát adott, ami valahol "hasonlít" a morfihoz csak kicsiben, és közben még azért itt van az ember, meg beindul a fantázia.
A morfiumtól nekem egyáltalán nem indult be a képzeletem.
Szóval lehet, hogy én vagyok az egyetlen, de nekem igazán csak a fű jön be, mármint amit régen adott. Meg nekem pl. az alkohol jobban bejön, mint a kokain. Persze a kokó hatása alatt úgy éreztem, hogy az a legkirályabb, mégis nekem mindig is az alkohol volt az igazi partidrog.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :) elég lehangolóan hangzik, ahogy visszaolvastam a hozzászólásomat.
Háát igen. Én már csak akkor lennék boldog, ha nappal kokainoznék, este meg morfium. Csak hát minek?! Az se az igazi. Számomra a legjobb drogélmény az volt, amit eleinte a fű adott. Az szerintem jobb, mint a morfium, mert annyira nem tompít el, meg az érdekes gondolatok stb...
Hát ezt sajnos már sosem kapom vissza. Talán hasis olajjal átitatott füvet kéne szívni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sonek
Én ezért nem filozofálgatok, mert kezdtem beleőrülni.
Elég bölcsesség számomra annyi, hogy az élet élvezete a lényeg, nem az értelmezése. A tapasztalatok, képletek, meg maguktól kialakulnak, ha figyel az ember, nem kell gyártani őket. Nem kell tudni semmit ahhoz, hogy boldog legyen az ember, csak találni dolgokat, amikbe bele tud feledkezni, amiket élvez. Meg valakit, akivel élvezheti. Végül is, nincs az élethelyzetekre előre legyártott örök érvényű megoldás. Úgyis tudod, mit kell tenned, ha odaérsz.
Minden helyzet egyedi, és az adott pillanatban kell kitalálni, hogy mi újság van. Meg hogy hogy kell élni, hogy boldog legyél...hát talán józan ésszel. De nem akarok okoskodni, meg nem, mintha az írottakat rád vonatkoztatnám. Nehéz lehet neked, de egyszerűen csak ne agyalj annyit, minek?! Én is ilyen voltam, csak nem ennyire. Meg mondom, kevés gomba segít valamennyit egy időre. Valahogy jó irányba visz. Én szerintem egy roncs maradok már egész életemre. Szét füveztem meg ittam az agyamat a 20as éveimben, és hiába hagytam abba már több, mint egy éve, boldogtalan vagyok, és egyszerűen folyton rossz a közérzetem meg hiányérzetem van. Csak akkor múlik el, és érzek elégedettséget, amikor havonta egyszer füvezek. Majd öregkoromra visszaszokok rá, de még nem jött el az ideje. Még éber akarok lenni, nem úgy, mint az elmúlt 10 évben. Szóval nem sóvárgás ez már, csak egyszerűen nincs bennem életérzés már, és érzem, hogy sosem fogok már élni fű nélkül. Semmi értelme, hogy leálltam, csak legalább jobban fog az agyam másnap, ha előző este nem téptem, szóval ez nekem most fontos még sokáig. Lehet hetente kéne tépnem, nem csak havonta:) Az a durva, hogy ezt a fű tette velem. Hiába mondják, hogy ez nem heroin, mert fogod, eldobod, max egy-két hétig ideges leszel... ja, csak ha 10 évig toltad napi szinten, akkor még ha nem is oly mértékben, de egy élettelen sz@r maradsz egész életedre. Ha meg újra szívsz, akkor meg egy tompa sz@r, választhatsz. Én mindezek ellenére még mindig védem a füvet, mert mindig ez volt az egyetlen menedékem, ami rendbe rakott, miután szét.asztam magam egyes szerekkel. A probán bután gáz paráimból is a fű mentette meg a lelkemet. Mintha a pokolból mentett volna ki. A koffein mérgezés indukálta pánikrohamaiból is ez mentett ki. Volt, hogy egy évvel az eset után is még egy normál adag kávé visszahozta, bár nem olyan erősen, de újra rám jött kicsit a roham gyakran. Szóval ez egy tökéletes orvosság, de ha rákapsz, kiöli belőled az életet. Jól mondta Csernus, hogy "kinek mennyi a megrohadási ideje". 8 év, 15 év füvezés, és már közel sem fogod tudni úgy élvezni az életet, mint azelőtt. Még szerencse, hogy valamennyire tudom.
(Ezek a gáz, meg koffein parák még régen voltak, amikor még csak néhány éve füveztem. Szóval nem ezek tettek tönkre, utána még sokáig volt bennem életérzés, de észrevétlen napról napra kihalt, még a füvezős évek alatt, amikor egyébként már régóta nem is piáltam.)
Most is hiába szívok be, nem ad akkora élményt, mint az első 5 évben, hiába csak havonta tolom. Már csak az alap bódító hatása van, meg azért minimál eufória, bizsergés. Ennél már talán a pia is jobb érzés, csak valahogy mindig ott van bennem a remény, hogy visszajön egy kicsi a régi flessből, meg a "kaput" még kicsit mindig megnyitja, csak már alig jön át valami azon a kapun.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vegetálok..
bocsi a kései válaszért de nemigazán tudtam úgy összeszedni a gondolataim, hogy ne tűnjek teljesen hibbantnak - habár tulajdonképpen meghibbantam..
a tévképzeteket egyfajta forgatókönyvnek éltem meg, ahol én, mint egyik főszereplő hozzájárul a világ békéjéhez/titkok leleplezéséhez, ezeket nem részletezném inkább, öncélú fikció. lényegében egy ezoterikus összeesküvéselméletet ollóztam össze, annak minden irracionalitásával és komplett idiotizmusával. kb másfél-2 hónap leforgása alatt jutottam el az érdeklődéstől a teljes szerepátélésig. volt ott minden,telepátia, paranoia (követnek az ügynökök), hihetetlen remények(védelmeznek az ügynökök), meggyőződések a megyőződhetetlenről (az élet célja stb). a ravaszt a totális alternatív dimenzióugrásomhoz ez a cucc húzta meg http://www.lawofone.info/ ... +még annyi hogy hallucinációim nem voltak egyetlen kivétellel, amikor két rabbit láttam a szobámban, ahogy dícsérik egy általam festett képet az élet fájáról.. de ez akkor már teljesen sztoriban volt
ami pedig a füvezést illeti, talán majd rápöppentek ha ismét lesz életem, bár mit kezdjen szerencsétlen univerzum azzal az istenbarmával, akinek a kezébe nyomta a szép élet kulcsait, de a delikvens eldobta őket, hogy ő majd kovácsol magának még szebbet ,úgy, hogy fingja nincs a kovácsoláshoz? fél év leforgása alatt elvesztettem mindent, egzisztenciát, a kedvesem, a baráti köröm 9/10ét.. lelkesedést. bocsánat, ez nem volt kérdés. mindenesetre legalább megtudtam milyen megőrülni (nagyon érdekelt ez a kérdés csáth naplója óta); izgalmas, aztán, amikor rájössz, hogy a dolgokat csak te képzeled úgy, na az nem egy happy end. azóta sem álltam fel. néha imádkozom. de akkor is inkább csak bocsánatot kérek és megköszönöm mindazt a jót amit eddig kaptam. mást nem kérek, nem érdemlek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja meg egy örök mentsvár, hogy egy minimál adag gomba vagy lsd
biztos, hogy segít újra rendbe rakni magadat. Még ha valami miatt
rossz is lenne az utazás, kevés adag nem gáz, és utána mindenképp
újjászületettnek fogod érezni magad. Újra szép lesz a természet, és az élet. Új fejezet kezdődik, tiszta lappal. Egy hétig, amíg újra vissza nem züllesz:) de viccet félretéve ez egy hatásos módszer.
Legalább is én így éltem meg. Leválaszt a múlt kényszereiről. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sonek
Azért bármennyire rajta voltál, lehet olyat, hogy megvárod az estét a füvezgetéssel, és abból azért nem lesz gond szerintem.
Nekem is volt, hogy hetekig úgy éreztem, megkattanok, ha reggel nem pöffenthettem legalább pár slukkot, de aztán visszaálltam a csak esti használatra. Az első egy két nap volt csak remegős, de annyira nem vészes, utána meg már örültem, hogy megint a régi vagyok.
Szóval nem muszáj megtagadnod magadtól örökre.
Én simán visszaálltam a néhány heti rendszerességre 8-10 év kemény füvezés után. Néha olyankor pár napig hiányzik, de iszok egy keveset lefekvés előtt, és másnap már megint nem izgat a fű, meg a pia se.
Azért az is időszakos nálam, hogy pár napig egy feles lefekvés előtt, aztán egy két hétig megint nem. Lényeg, hogy zabálj eleget mindig, az megnyugtat.
Bár nem kértél tanácsot, csak gondoltam, jó ha tudod, lehet így is, ha VALÓBAN! így akarod. Én sem hittem, de tényleg fejben dőlnek el a dolgok, csak mindig ott munkálkodik az emberben a lehúzó energia is, amivel minden nap meg kell harcolni. Mármint az első sikerek után már nem is kell harcolni, mert te irányítasz már. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | @sonek: én is kíváncsi volnék rá és esetleg segíthet másoknak is, akik hasonló helyzetben vannak, de nem ismerték fel eddig! Köszi! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sonek:
Hú, ez azért húzós :I De köszi, mert jó gondolatébresztö.
Ha nem necces beszélned róla, akkor tömören leírnád, hogy nagyjából milyen témakörben mozogtak és miröl szóltak ezek a tévképzetek, elméletek és világmagyarázatok? De ne tekeredj bele, csak röviden, max. 7 sor, OK? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nos, én 7 hónapja vagyok teljesen tiszta.. bár az én mesém kevésbé szól a szabad akarat miatti felfüggesztésről, mintsem a körülmények általi kötelezvényről...
nagyjából 6-7évig füveztem rendszeresen, leghosszabb szünet nagyjából 10 napos lehetett. 2014től már nagyjából egész álló nap be voltam tépve, még munkában is téptem, ha éjszakás voltam. aztán már nem csak éjszaka. ehhez még hozzájárult a kemény kv-addikció, napi 4-6 kv teljesen átlagos volt. aztán valahol március-április körül megváltozott a helyzet. elkezdtem olyan tévképzeteket gyártani magam köré, olyan elméleteket és világmagyarázatokban hinni, amiket a mai nap sem tudok megmagyarázni, de ha mondanom kellene valamit, talán azt mondanám, hogy szerettem volna őszintén elhinni, hogy ebben a világban több van, mintsem azt bölcsemünk gondolni merné... aztán napról napra egyre keményebb elméletek születtek, mígnem egy napon már be sem jártam dolgozni, hanem egész nap csak téptem és minden hülyeségen agyaltam..
mindenem megvolt és én mindent feláldoztam a tévképzeteim oltárán. pszichiátriára kerültem, szétcsapattak nyugtatókkal meg antipszichotikumokkal. miután kikerültem hetekig iszonyatos volt mégcsak kapizsgálni is, hogy saját döntsémből ugrottam az óceánba egy biztonságos és kényelmes hajóról.. közben integettem, hogy kapjátok be, én megfejtettem az élet értelmét. néha nevetek magamon, de többnyire sírok. a barátnőm is csak pár hónapig bírta, mert képtelen volt nézni a vergődésem és hogy ezzel a hozzáállással csak vámpírkodok rajta. azóta se sikerült kikecmeregnem ebből az állapotból, az akaraterőmet elvitte a repülő-spagettiszörny... nagyon sajnálom a történteket, és végtelenül szégyellem magam.
hogy milyen fű nélkül? arra emlékszem hogy milyen király érzés hazaérni egy hosszú nap után, tekerni egy dzsagont és kiülni az erkélyre és érezni, hogy biztonságban van az ember, van holnap... varázslatos. nos igen, a varázs elveszett, minden bizonnyal örökre. néha imádkozom, de legtöbbször csak okolom és szidom magam. szeretnék eltűnni a semmibe. se jó-se rossz, se szag se szín.
bocs, tudom, hogy egy nagy katyvasz amit ideszerencsétlenkedtem most. csak szerettem volna leírni... nem tudom hogy miért.
bizonyos embereknél van egyfajta egotuning jellege a spanglinak. nos én csak annyit fűznék hozzá, hogy soha ne felejtsen el hálásnak lenni és elégedettnek az ember, biztosan talál olyan morzsákat, fényíveket, amik erre okot adnak. és legyen mértékletes. nekem nem jött össze, össze is tört minden körülöttem. egy rossz paródiája lettem régi önmagamnak. remélem nem haragszik senki, hogy iderondítottam. elnézést.. jólesett leírni. béke |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor adok a szavadra:) kösz!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jó tíz évet átlagban heti olyan 5X. volt hogy kevesebbet, volt hogy többet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És amúgy te hány évig füveztél, és milyen rendszerességgel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó másfél éve nem füvezek. Egyáltalán nem mondanám szürkébbnek az életemet. Színesebbnek se, egyszerűen csak más. Nem olyan zajos talán, letisztultabb, és valahogy egyértelműbbek - ha nem is könnyebbek - a dolgok. A jó család persze mindenképpen sokat segít.
Egy év után bepróbálkoztam a spanglival, és éppen utána öntött el kicsit a depi. Nem azért mert annyira jó volt, nem is volt rossz, egyszerűen csak elkapott a "nnna ezt meg minek?" érzés. Jelenleg azt gondolom, hogy inkább csak problémát csinál a gondolataimban, hosszútávon. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval nincs itt senki, aki már évek óta egyáltalán nem füvezik?
Csak arra lennék kíváncsi, hogy ennyi idő után is szürkébbnek érzi az életet, mint mielőtt rászokott volna?
Vagy rendbe jött minden? Ha igen, mennyi idő alatt?
Főleg olyan füvezőkre gondolok, akik 8-10 évet voltak napi szintű fogyasztók, mint én. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kávét ittam eleget mindig. Napi minimum 2, de 3 az alap, meg néha 4.
Ha szívok, persze elmúlik, meg jó érzés, de valahogy nem olyan már az se, mint régen. Gondolom régen azért esett olyan jól, mert meg voltam feszülve estére, hogy végre szívhassak már, aztán jött a feloldozás.
De mindegy, azért persze jól esik mindig, meg olyankor elmúlik az üresség érzése valóban. Szerintem ez már így is marad. Nem véletlen mondják, hogy aki egyszer függő lesz, az az is marad lelkileg, max elnyomja magában. De én már szerintem max öregkoromban állok vissza rá, ha nagy fájdalmaim lesznek. Viszont ettől a havi egy, két alkalomtól nem tudok megválni. Lehet, egyáltalán nem kéne szívnom fél, egy évig, nem tudom, de az sose fog menni szerintem.
Mindegy, jól érzem azért magam, jó életem van, csak kíváncsi voltam, hogy van e olyan, aki teljesen leállt már pár éve, és annak ellenére még mindig ugyanezt érzi e. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már csak azt nem írtad le, hogy amikor szívsz, elmúlik-e az üresség érzete?
Az agyzsibbadásos dologra pedig javaslok egy vérnyomásmérést, majd valószínűleg szükség szerinti kávét :) |
| | | | |
|
