 |
Legfrissebb hozzászólások (21426 - 21435)
 | |  | | | | |  | |  | | | deeptrip:
Nekem ezek elég komoly aktuális javulásoknak tűnnek a viselkedésben, ha már így akarod ezt megközelíteni:
- Az üléseken Timmy viselkedését nyugtalanság, félelem, pánik és szorongás jellemezte. Időnként megnyugodott és megengedte a kísérőknek, hogy ölbe vegyék, megdörzsölgessék vagy gyengéden megetessék. Hosszabb időkön át semmilyen kapcsolata nem volt a környezetével. Egy későbbi ülésen mintegy két óra telt így el, amikor is hirtelen felállt, szemei elkerekedtek a megdöbbenéstől, és azt suttogta Láttam Istent. Az ezt követő üléseken jóval nagyobb szókincset kezdett használni, elhagyta az echolaliát és az ismételgetést.
- A kezelés előtt Stevie nagyon visszahúzódó és izolált volt és senkinek sem válaszolt. Rendkívül katatón állapotok és katatóniás dührohamok között ingadozott. Támadó és destruktív volt, és különösen a fiatalabb és magatehetetlenebb gyermekek iránt fizikai agressziót is mutatott. Ezekben az időszakokban kényszerzubbonyt (teljes zubbonyt) kellett ráadni és el kellett különíteni. Sosem beszélt senkivel, nem lehetett szemkontaktust teremteni vele és kizárólag a saját világában élt. (...) Hamar felfedeztük, hogy Stevie jelentős szókinccsel rendelkezett, amelyet szokásos állapotában sosem használt. Olyanokat mondott például, hogy A zene követi a mintákat, aztán nevetett és azt mondta Szeretlek titeket minták. Szívminták, ó, milyen gyönyörű nő, egy egész ház, tele változásokkal. Ritmikusan és nagyon kecsesen mozgatta a testét a zenére. Rendkívül élénk lett, mosolygott, néha kuncogott és úgy tűnt, teljesen megigézik az élményei. Ezeknél a gyerekeknél igen szokatlan volt az ilyen típusú reakciók ilyen hosszú időtartama.
Az egyik ülés vége felé az egyik férfi kísérő Stevie mellett ült és fogta a kezét, amikor Stevie egyszer csak kinyitotta a szemét és így szólt: Beszélnél hozzám, David?, mire David azt felelte: Igen, Stevie, majd egy pillanat múlva azt mondta "Nem tudom, mit mondjak, amire Stevie így válaszolt: Csak beszélj hozzám a szemeiddel. Mindez egy olyan gyerektől, aki általában vagy katatóniás volt, vagy erősen destruktív.
- A kezelés előtt Floyd állandóan hiperaktív és izgatott volt, és nem akart kapcsolatot másokkal. Napjait az udvaron töltötte, mégpedig azzal, hogy teljesen elmélyülten kis bogarakat keresett és nézegetett. Ha nem az udvaron volt, két könyvet nézegetett, amelyek rovarokról és bogarakról szóltak. Ha a személyzet tagjai megpróbáltak kapcsolatba lépni vele, csak repetitív válaszokat adott bogaraktól és nem érdekelte senki sem, aki a kérdéseire válaszolt. Úgy tűnt, hogy az idő legnagyobb részében aktívan hallucinál. Nem folytatott verbális kommunikációt.
Az első ülésen Floyd figyelemre méltó reakciót adott a szerre. Félórán belül nyilvánvalóvá vált, hogy szenzoros változásokat tapasztal, ellazulttá vált és elmosolyodott őszinte emberi mosollyal. Az első szavai ezek voltak: Mit csináltatok velem? Még nem halt meg. A könyvében lévő képekre nézett és így szólt: Nem én teszem valódivá, nem én. A személyzet egyik tagja azt mondta, Ugye életben vagy?, amire ő azt válaszolta, hogy: Nem, nem, nem, nem lehetek életben, ez túl jó. Visszanézett a könyvre és azt mondta, Na jó, ez nem lehet, kapcsold ki, kapcsold ki, aki csinálja ezt. A személyzet egyik tagjára nézve így szólt: Ó Judy, ne legyél valódi, ne legyél valódi. Megérintette a személyzet egy másik tagját, a szemébe nézett és azt mondta, Ne legyél valódi, ne legyél valódi, ki kell jutnom innen. Nem akarok életben lenni, félek magamtól, kapcsold ki. Tom, ne legyél valódi. Én már nem vagyok valódi többé. Vak vagyok. Ne, ne, ne, látok. Akkor megnyugodott, a személyzet több tagjára is ránézett és végül így szólt: Hogy lehet, hogy mind ugyanazok vagyunk? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | ALTEREGO
Ugyan abban a világban élünk, ugyan azon a helyen,
Csak a te fádon alma, az enyémen kígyó terem.
Ugyan abban a szobában vagyunk, ugyan abban a testben,
És mikor a tükörbe nézel, én állok veled szemben.
Én vagyok belőled, kinek szemében már kialudt a fény,
Én vagyok, aki máshogy lát, mint minden emberi lény.
S ha úgy érzed, hogy szép világunk tőlem remeg meg,
Törd hát össze e torz tükröt, csak nehogy te repedj meg.
﴾SIT﴿
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kb olyan erős, mint az mdpv, a shopok meg mefedron vagy methylone analógként hirdetik ....
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak egy kis figyelmeztetés:
Nagy valószínűséggel methedrone-t kaptam/próbáltam egy barátommal, aminek a hatása (nazális fogyasztás) egész kellemes, de az utóhatásai olyan sokáig eltartanak, hogy 10-12 óráig kizárt az alvás.
Kis dózisban (50mg) kellemesen el tud lazítani, beszélgetős, sétálós, szociális.. kb. 2 óra után már evés, alvás, erekció is rendben, de 100mg felett már nagyon durva, vigyázzatok vele...
Fejenként körülbelül 250 mg fogyott 2 óra alatt, este 9-kor az utolsó utca, és reggel 6 körül bóbiskoltam el kb. 10 percre, másnap meg délutánig 100 körüli pulzus.
Szerencsére semmiféle pánik vagy rosszullét nincs, a pulzus nagy és nem tudsz aludni, ami mondjuk önmagában elég stresszes lehet...
Óvatosan, vagy inkább sehogy! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Nem találtam topicot a kérdésemhez szóval ide írom.
Tudnátok mondani olyan erdős, rétes , zöld helyeket Budapesten (vagy a közelében) ahol nem járnak nagyon és alkalmas tripre?
Köszönöm! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha nem volt sokáig nyitva, akkor nem biztos, hogy elfertőződött (annyira, hogy baj legyen). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Felnyitottuk a sporalenyomatot szabad levegon. Mistake. Szerintetek még müködhet? Vagy hasonló tapasztalatok.. ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A világosság felé
Én már úgy járok a földön, mint évezredek üres bölcsessége,
lábam alatt tudós, s oktalan porhüvelyek tömkelege,
szolgálnának bár aranyfonálként mely elvezet a fényre,
s nem mint ketrec, megannyi hiábavaló szentencia koporsó.
Törékeny szobor vagyok, fodor idő, s tér óceánján,
nem kísér szerencse, csupán az ösztön, hogy porba dugjam fejem,
s reszkessek ha lecsap a villám, vajon mikor vesztem életem,
a nagy hitek is csak az ég felé fordítják a tekintetet.
Ám Ti számlálatlan csillagok, s Te sápadozó hold,
úgy pöffeszkedtek odafent mint minden titkok tudói,
hallgattok, s ha már feneket kerítettek nektek,
hát irigyen őrzitek mindazt mit belétek képzelnek.
De én vigasztalhatatlan vagyok, mint kit a mély vízbe löktek,
a világosság felé tartok, nyomomban lohol ezernyi halál,
bármi szóvirág nyugtot nem adhat, szemem lehunyni nem tudom már,
az igazságot messziről látom, de az igazság engem nem talál.
Ezüst köpönyegem lassan kopott gúnyára cserélem,
Mit cserélem? A kor szaggatja le rólam ifjúságom szövetét,
helyébe ezernyi nyavajából készít felöltőt a mulandóság,
világcsúf mintát ráncból, s foghíjból szabva rá.
Lassan kihunyok vagy lobbanva elégek, ez minden mit tudok,
kitörni, ez hősnek való tett lenne már,
a végtelen hajt, hogy legyőzzem az élet labirintusát,
Minden ember egy csillag-szólt a boszorkány.
|
| | | | |
|
