 | 
Legfrissebb hozzászólások (21426 - 21445)
 |  |  | | | |  |  |  | | deeptrip:
Nekem ezek elég komoly aktuális javulásoknak tűnnek a viselkedésben, ha már így akarod ezt megközelíteni:
- Az üléseken Timmy viselkedését nyugtalanság, félelem, pánik és szorongás jellemezte. Időnként megnyugodott és megengedte a kísérőknek, hogy ölbe vegyék, megdörzsölgessék vagy gyengéden megetessék. Hosszabb időkön át semmilyen kapcsolata nem volt a környezetével. Egy későbbi ülésen mintegy két óra telt így el, amikor is hirtelen felállt, szemei elkerekedtek a megdöbbenéstől, és azt suttogta Láttam Istent. Az ezt követő üléseken jóval nagyobb szókincset kezdett használni, elhagyta az echolaliát és az ismételgetést.
- A kezelés előtt Stevie nagyon visszahúzódó és izolált volt és senkinek sem válaszolt. Rendkívül katatón állapotok és katatóniás dührohamok között ingadozott. Támadó és destruktív volt, és különösen a fiatalabb és magatehetetlenebb gyermekek iránt fizikai agressziót is mutatott. Ezekben az időszakokban kényszerzubbonyt (teljes zubbonyt) kellett ráadni és el kellett különíteni. Sosem beszélt senkivel, nem lehetett szemkontaktust teremteni vele és kizárólag a saját világában élt. (...) Hamar felfedeztük, hogy Stevie jelentős szókinccsel rendelkezett, amelyet szokásos állapotában sosem használt. Olyanokat mondott például, hogy A zene követi a mintákat, aztán nevetett és azt mondta Szeretlek titeket minták. Szívminták, ó, milyen gyönyörű nő, egy egész ház, tele változásokkal. Ritmikusan és nagyon kecsesen mozgatta a testét a zenére. Rendkívül élénk lett, mosolygott, néha kuncogott és úgy tűnt, teljesen megigézik az élményei. Ezeknél a gyerekeknél igen szokatlan volt az ilyen típusú reakciók ilyen hosszú időtartama.
Az egyik ülés vége felé az egyik férfi kísérő Stevie mellett ült és fogta a kezét, amikor Stevie egyszer csak kinyitotta a szemét és így szólt: Beszélnél hozzám, David?, mire David azt felelte: Igen, Stevie, majd egy pillanat múlva azt mondta "Nem tudom, mit mondjak, amire Stevie így válaszolt: Csak beszélj hozzám a szemeiddel. Mindez egy olyan gyerektől, aki általában vagy katatóniás volt, vagy erősen destruktív.
- A kezelés előtt Floyd állandóan hiperaktív és izgatott volt, és nem akart kapcsolatot másokkal. Napjait az udvaron töltötte, mégpedig azzal, hogy teljesen elmélyülten kis bogarakat keresett és nézegetett. Ha nem az udvaron volt, két könyvet nézegetett, amelyek rovarokról és bogarakról szóltak. Ha a személyzet tagjai megpróbáltak kapcsolatba lépni vele, csak repetitív válaszokat adott bogaraktól és nem érdekelte senki sem, aki a kérdéseire válaszolt. Úgy tűnt, hogy az idő legnagyobb részében aktívan hallucinál. Nem folytatott verbális kommunikációt.
Az első ülésen Floyd figyelemre méltó reakciót adott a szerre. Félórán belül nyilvánvalóvá vált, hogy szenzoros változásokat tapasztal, ellazulttá vált és elmosolyodott őszinte emberi mosollyal. Az első szavai ezek voltak: Mit csináltatok velem? Még nem halt meg. A könyvében lévő képekre nézett és így szólt: Nem én teszem valódivá, nem én. A személyzet egyik tagja azt mondta, Ugye életben vagy?, amire ő azt válaszolta, hogy: Nem, nem, nem, nem lehetek életben, ez túl jó. Visszanézett a könyvre és azt mondta, Na jó, ez nem lehet, kapcsold ki, kapcsold ki, aki csinálja ezt. A személyzet egyik tagjára nézve így szólt: Ó Judy, ne legyél valódi, ne legyél valódi. Megérintette a személyzet egy másik tagját, a szemébe nézett és azt mondta, Ne legyél valódi, ne legyél valódi, ki kell jutnom innen. Nem akarok életben lenni, félek magamtól, kapcsold ki. Tom, ne legyél valódi. Én már nem vagyok valódi többé. Vak vagyok. Ne, ne, ne, látok. Akkor megnyugodott, a személyzet több tagjára is ránézett és végül így szólt: Hogy lehet, hogy mind ugyanazok vagyunk? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | ALTEREGO
Ugyan abban a világban élünk, ugyan azon a helyen, Csak a te fádon alma, az enyémen kígyó terem.
Ugyan abban a szobában vagyunk, ugyan abban a testben, És mikor a tükörbe nézel, én állok veled szemben.
Én vagyok belőled, kinek szemében már kialudt a fény, Én vagyok, aki máshogy lát, mint minden emberi lény.
S ha úgy érzed, hogy szép világunk tőlem remeg meg, Törd hát össze e torz tükröt, csak nehogy te repedj meg.
﴾SIT﴿
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Kb olyan erős, mint az mdpv, a shopok meg mefedron vagy methylone analógként hirdetik ....
|
| |  |  |  |


 |  |  | | | |  |  |  | | Csak egy kis figyelmeztetés:
Nagy valószínűséggel methedrone-t kaptam/próbáltam egy barátommal, aminek a hatása (nazális fogyasztás) egész kellemes, de az utóhatásai olyan sokáig eltartanak, hogy 10-12 óráig kizárt az alvás.
Kis dózisban (50mg) kellemesen el tud lazítani, beszélgetős, sétálós, szociális.. kb. 2 óra után már evés, alvás, erekció is rendben, de 100mg felett már nagyon durva, vigyázzatok vele...
Fejenként körülbelül 250 mg fogyott 2 óra alatt, este 9-kor az utolsó utca, és reggel 6 körül bóbiskoltam el kb. 10 percre, másnap meg délutánig 100 körüli pulzus.
Szerencsére semmiféle pánik vagy rosszullét nincs, a pulzus nagy és nem tudsz aludni, ami mondjuk önmagában elég stresszes lehet...
Óvatosan, vagy inkább sehogy! |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Sziasztok! Nem találtam topicot a kérdésemhez szóval ide írom. Tudnátok mondani olyan erdős, rétes , zöld helyeket Budapesten (vagy a közelében) ahol nem járnak nagyon és alkalmas tripre? Köszönöm! |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Ha nem volt sokáig nyitva, akkor nem biztos, hogy elfertőződött (annyira, hogy baj legyen). |
| |  |  |  |


 |  |  | | | |  |  |  | | Felnyitottuk a sporalenyomatot szabad levegon. Mistake. Szerintetek még müködhet? Vagy hasonló tapasztalatok.. ? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | A világosság felé
Én már úgy járok a földön, mint évezredek üres bölcsessége, lábam alatt tudós, s oktalan porhüvelyek tömkelege, szolgálnának bár aranyfonálként mely elvezet a fényre, s nem mint ketrec, megannyi hiábavaló szentencia koporsó. Törékeny szobor vagyok, fodor idő, s tér óceánján, nem kísér szerencse, csupán az ösztön, hogy porba dugjam fejem, s reszkessek ha lecsap a villám, vajon mikor vesztem életem, a nagy hitek is csak az ég felé fordítják a tekintetet.
Ám Ti számlálatlan csillagok, s Te sápadozó hold, úgy pöffeszkedtek odafent mint minden titkok tudói, hallgattok, s ha már feneket kerítettek nektek, hát irigyen őrzitek mindazt mit belétek képzelnek.
De én vigasztalhatatlan vagyok, mint kit a mély vízbe löktek, a világosság felé tartok, nyomomban lohol ezernyi halál, bármi szóvirág nyugtot nem adhat, szemem lehunyni nem tudom már, az igazságot messziről látom, de az igazság engem nem talál.
Ezüst köpönyegem lassan kopott gúnyára cserélem, Mit cserélem? A kor szaggatja le rólam ifjúságom szövetét, helyébe ezernyi nyavajából készít felöltőt a mulandóság, világcsúf mintát ráncból, s foghíjból szabva rá.
Lassan kihunyok vagy lobbanva elégek, ez minden mit tudok, kitörni, ez hősnek való tett lenne már, a végtelen hajt, hogy legyőzzem az élet labirintusát, Minden ember egy csillag-szólt a boszorkány.
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Csavargó
Csavargó vagyok tán, bár több az otthonom, s hazám mint bárkinek e földön. Fáradatlan űz az ok tovább, forró láz mi nem hagy alább, s hívogat, hogy megláthatnám a sejtéseket ma már, lehet meglelem, hogy miért zöldebb ott fenn a fű, s a hegyoldal... |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Esetleg a valeriana lehetne, bár nem mondanám hatástalannak, de kellemes. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Én elsődlegesen annyit akartam ezzel, hogy függőség != elvonási tünet.
Amúgy a dohány esetében a dolog trükkje hogy az emberben mindig kialakul az az egyfajta megnyugvás amikor elszív egy szálat. Másoknak státusz szerepet tölt be, a reggeli/ebéd/utazás/stb... pillanatát szentelik meg. Lehet szűk keresztmetszetet választottam a leírásban (hedoinizmus) de végülis a pavlovi reflexeink kielégítése is egyfajta örömforrás ;) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | "Sidney Cohen 1960-ban megjelent cikke (LSD: Side Effects and Complications, J. Nerv. Ment. Dis. 130:30, 1960.) negyvennégy szerző publikált adatait foglalja össze, akik körülbelül ötezer személynek adtak LSD-t vagy meszkalint, összesen több mint huszonötezer alkalommal. A kutatók által vezetett pszichedelikus ülések száma egyénenként egy és nyolcvan között változott. A normális önkéntesek csoportjában az ülést követően megkísérelt öngyilkosságok aránya nem haladta meg az egy ezreléket, negyvennyolc óránál tovább húzódó reakciót pedig az alanyok 0,8 ezrelékénél figyeltek meg. A pszichiátriai betegeknél kicsit magasabbak voltak a számok: átlagosan 1,2 ezrelékük kísérelt meg öngyilkosságot, a sikeres öngyilkosságok aránya 0,4 ezrelék, a negyvennyolc óránál hosszabb reakciók aránya pedig 1,8 ezrelék volt. Ha ezeket az eredményeket összevetjük a pszichiátriai terápia egyéb eljárásainak mutatóival, akkor az LSD-kezelés fölöttébb biztonságos módszernek tűnik, különösen, ha olyan, akkoriban rutinszerűen használt módszereket választunk az összehasonlítás alapjául, mint az elektrosokk, az inzulinkóma-kezelés vagy a pszichosebészet.
A felügyelet nélkül zajló önkísérletekkel kapcsolatos negatív utóhatások és komplikációk gyakoriságát vizsgálva gyökeresen eltérő eredményre jutunk. Amikor a hatvanas évek végén a San Francisco-i Haight-Ashbury klinikán jártam, David Smith, az intézmény vezetője arról számolt be, hogy naponta átlagban tizenöt "bad tripet" kell kezelniük. Bár ebből nem következik, hogy klienseik mindegyikénél hosszú távú reakció lépett volna fel, a problémás esetek száma így is jól mutatja, hogy egy LSD-ülés kimenetelében milyen meghatározó szerepet játszanak az extrafarmakológiai tényezők."
/Stanislav Grof: LSD-pszichoterápia/
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Olvastam Fishert, de ő se írja, hogy egy skizó gyerkőc LSD-n normálisan kezdene el viselkedni, csak, hogy felhasználták a terápiában ezt a szert eredményesen. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | "Egyik szer sem okoz függőséget, ezt tisztáztuk. A függőség személyi eredetű, félelemből (jajj, de szar lesz az elvonási tünet) vagy hedoinizmusból (jajj de magasan szállok és ezt élvezem) kialakult kényszeres szerhasználat."
A cigitől nem száll az ember magasan, tulajdonképpen nem idéz elő változást a közérzetben, mégis elég gyorsan rá lehet szokni, úgy, hogy az ember észre sem veszi, (áh én csak hétvégi bulikon dohányzom, csak maradt pár szálam...) tehát nem számol az elvonási tünetekkel.
Vagy ebben az esetben a mozdulatsor megszokása játszik szerepet, esetleg tudat alatt fél az ember a rászokástól?
Ha ki akarnám forgatni a szavaidat, akkor azt a kérdést tenném fel, hogy szerinted megelőzés szempontjából jobb nem beszélni az elvonási tünetekről? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Bocs a túl sok kérdésért de lenne még egy : Tud valaki valami gyakori növényt ami kiszárítva , elszívva finom ízű, nem nagyon van szaga, és semmi hatása nincs, valamint jó lenne JWH-018 -at felitatni vele. Dohány nem nagyon tetszik mert nem dohányzok, kicsit zavarna. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Mitől veszélyes a használat?
Heroin esetében az IV használatból eredően elsődlegesen maga a tű a gondok okozója, nem a szer. Szennyezések, nem szakszerű beszúrás, közös tű vagy kirívó esetben beletörik a karba.
Mitől veszélyes a heroin?
Magában semmitől. Többen is írták hogy a tiszta heroin egy igencsak tolerálható és nem vagy csak kis mértékben toxikus anyag, évekig, évtizedekig lehet használni mindenféle gond nélkül. Ha viszont hozzávesszük a beszerzést és az alacsony hatóanyag + nagy dózisú szemét kombót, rájöhetünk hogy nagyon veszélyes tud lenni az utcai heroin használata.
Mitől addiktív a heroin?
Egyik szer sem okoz függőséget, ezt tisztáztuk. A függőség személyi eredetű, félelemből (jajj, de szar lesz az elvonási tünet) vagy hedoinizmusból (jajj de magasan szállok és ezt élvezem) kialakult kényszeres szerhasználat.
Mitől munkaképtelen az az illető aki addikcióból eredően napi szinten heroint használ?
Semmitől, egy idő után, mint minden más szer, nem ad semmi erőteljes tudatmódosító hatást és ez a tolerancia nevű dolognak köszönhető. A tényleges problémákat az anyagi finanszírozás és az alapból kilátástalannak tűnő helyzet adja.
Az elvonási tünetek ugyan szörnyűek, de nem hal bele az ember, mint mondjuk az alkoholéba. Ha meg már túl van rajta, mindent kezdhet elölről.
Ilyen tekintetben durva példával élve a tiszta heroin rendszerezett fogyasztása semmivel sem rosszabb mint a rendszeres dohányzás. Évekig fenntartható és csak kis mértékben befolyásolja a mindennapokat. De az se szükségszerű hogy rászokjon az ember.
Azt tudtad hogy azoknak az időseknek akiknek krónikus fájdalmaik vannak ópiátokat kell szedniük életük végéig? Van aki több évtizedig szed tramadolt és más hasonszőrű gyógyszert és különösebb baja nincs tőle. A tramadol a heroin viszonylatában meg olyan mint az MDMA a mefedron viszonylatában. Rövidebb ideig hasonló de erőteljesebb hatást kelt az emberben. (durva sarkítással)
Alapvetően az emberek hibája a függőség és az hogy ilyen számban érintett a társadalom. Túl sok az akarat és jellem gyenge, nemtörődöm egyén, ráadásul sok embernek az intelligenciája is elég alacsony ahhoz hogy bárki vagy bármi az orránál fogja vezesse. A megoldás, minden olyan dolognak a világon (nem csak szerek) ami másokban nem tesz kárt az engedélyezése és erős preventív jelleggel felhívni a figyelmet a veszélyekre. Az önpusztítás vagy szerhasználat egyéni és nem társadalmi döntés, a társadalomnak nem döntenie kell az egyén helyett hanem segítenie hogy azt az utat amit választott a legfelelősségteljesebben viselje |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Szín: -nincs szín- Logó: -nincs logó- Forma: -nincs forma-
Sziasztok!
Zöld tevés karikáról tud valaki valamit? Állítólag pszichedelius jellegű hatást fejt ki. Amt-n kívül még mi lehet benne, annyira nem vágom ezeket az újfajta dolgokat most... talán mtx? Vagy lehet, hogy fenetilaminos? Eléggé megragadta a fantáziám amikor meghallottam, hogy van ilyen bojgli... |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | AUTIZMUS
Egy sötét szobában, a sarokban ülök. Véres könnyel szememben, messze kerülök A valóságtól, mely bánt.
Kezem ökölbe szorítom, és üvöltök, Csak magamban. Tombolok, arcomba ütök. Tornádó pusztít némán.
S ha már elfogyott az összes könny e testből, És elszállt a kínzó fájdalmam lelkemről, Felemelem hát fejem.
A nyugtató csönd hasítva zúg fülembe. Nincs kijárat! Be vagyok zárva lelkembe, Min nincs ajtó, sem ablak.
Keresem a rést, mint csapdába esett vad, Kaparom a falat, körmöm is fölszakad, De nincs! Nincs már kijárat.
(SIT)
|
| |  |  |  |

|