 |
Legfrissebb hozzászólások (2363 - 2382)
(Témakör: a fűről hosszú távon)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Az ilyen félgrammos cigik elég veszélyesek tudnak lenni :) Egyébként meg szerintem nagyon egyénfüggő, hogy kinek mekkora mennyiség kell a jó állapot eléréséhez. Régen is mindig csak lestem hogy mekkora cigiket gyártanak a haverok, amit aztán jól el is szívtak, miután két-három kör után kiestem a játékból ők még nyomták egymásnak a shotokat :) Beparáztatni senkit sem akartam, sorry. Azért szívok már nagyon keveset mert sajnos már nem nyújtja azt az élményt, mint annak idején. "Karrierem" csúcsán heti 1 grammot fogyasztottam kábé 2 éven keresztül. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Én régen szerettem(6-7 éve), mikor szinti szünetet csináltam.Amúgy én se rajongom érte |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A nyáron szülinapünneplés miatt szerváltam havertól egy félgrammos cigit. Úgy volt, hogy hatan is leszünk rá, végül ketten álltunk neki, de szinte csak én szívtam. Elkezdtem szédülni, leültem, s három órát feküdtem, haluztam össze meg vissza. Azóta félek töle és kerülöm a füvel való kapcsolatot :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Olvasgattam és láttam, hogy vmelyik hozzászóló írta, hogy 29éveen egész évbe 4g jointot tolt el...és akkor beparáztam...
Én hetente tolok el2g-ot kb....nem egy fél évbe:///
És most ráparáztam a dologra ugy istenesen:/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deadness:
"Azt hiszem igazad van"
Szerintem ebben nem lehet sem igazam sem hamisom, mert ez nem egy igaz/hamis típusú kérdés volt :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszönöm. Azt hiszem igazad van, DE!
Feldmár is azt mondja, ne higyj el semmit! Mindíg kételkedj, kutass a saját válaszaid után! :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deadness:
"Normális ez Z-től?"
Érzelmileg súlyozott memória-flashbackek? Simán.
Kutakodtál a padlásodon és most éppen régi fényképeket találtál.
Szerintem örülj, hogy nem egy pszichiáter húzta ki belőled sok 8000 Ft-os óra után, hogy milyen traumádat lenne ideje feldolgoznod. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Érdekes élményem volt néhány napja... Annyira kiütött a Z, hogy egy óra hosszát csak feküdtem, és beszélni is alig bírtam, de nem ez a lényeg!
Egy olyan érzést hozott elő belőlem amit nem szerettem volna... Volt valaha egy barátnőm, akivel a kapcsolatunk nagyon szélsőséges volt, tűz-víz kb., életem legjobb és legrosszabb kapcslata volt egyben, és kb. 30 mp-re előhozott minden negatív élményt, érzelmet, és teljesen kézzelfoghatóan úgy éreztem magam, mintha még mindíg abban a kapcsolatban lennék! Kegyetlenül fájt, főleg, hogy nem értettem miért jött ez elő!? Normális ez Z-től? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Úgy emlékszem a drogriporter oldalán olvastam, hogy a legtöbb fűszívó a 30-as éveire felhagy a szívással. Tényleg érdekes, idén összesen 4 g zöldet fogyasztottam el és ez a tempó egyre lassul. Most 29 vagyok, simán el tudom képzelni, hogy egy-két éven belül évi 1-2 jointra redukálódik az adag. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
Olyat nem mondtam és nem is mondanék, hogy "a függőség irányít", mert az értelmetlen tárgyiasítás-alanyiasítás-démonizálás lenne; szerintem e tekintetben már korábban is egyetértettünk.
Az egyik központi kérdés tényleg az "akarat megváltozása".
Ha a különbözö idöpontokban egymásnak ellentmondó akarataid oda-vissza történö váltakozásait "én irányítok"-nak hívod, akkor elfogadod az "én" akaratának alapvetö inkoherenciáját. Ez az inkoherencia egy idöbeli eltolódásként is magyarázható, például amikor az egyén (egy-én?) a hosszú távú céljaival ellentétes rövid távú célokat is akar. Ez konfliktust okozhat, amit az egyén meg akar oldani, tudatosan kijelentve problémamegoldási szándékát (pld. "le akarok szokni"). Attól, hogy ezt nem függöségi vagy irányítási problémának nevezed, a konfliktus mint jelenség még létezik. Te ezt mivel magyarázod?
Szerintem a szabad akarat a "feltartóztathatatlanságnak", vagyis egy változási folyamatnak a bekövetkezési valószínüségétöl való, elözetesen tudatosan deklarált irányú eltéréseként értelmezhetö.
"Hanem azt nem értem, hogy a szabadságom miért igényelné az ilyen igazolást."
Az igazolást nem a szabadságod igényli; a szabadságod az, hogy egy helyzetben akármit cselekedhetsz. Ha egy elképzelt helyzetbeli cselekvésedröl van elözetes elképzelésed (pld.: "abba tudnám hagyni, ha akarnám"), azzal egy önmagadra utaló jóslatot teszel; ez a jóslat igényli az igazolást.
"Ha valóban szabadságom van leülésre késztetni a kutyát, akkor ez a szabadság csak akkor valódi szabadság, ha azt is megtehetem, hogy nem utasítgatom a kutyát semmire, hanem békénhagyom."
Ha nem történik semmi közötted és a kutya között, akkor nem bizonyítható, hogy neked akármilyen ráhatási potenciálod lenne a kutyára.
"Ha valóban szabad vagyok abban a döntésemben, hogy füvezek vagy sem, akkor arra is megvan a szabadságom, hogy folyton füvezzek."
Ha folyton füvezel, akkor nem létezik a "vagy sem" alternatíva, aminek hiányában - egy lehetöség esetében - nem lehet döntésröl beszélni.
"A szabad akarat a nem változtatás szabadságát is jelenti."
A "nem változtatás" csak akkor értelmes kifejezés, ha egyáltalán felmerül a "változtatás", mint akaratlagos, irányított interakció.
"Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy csak annak para, hogy bezárta-e az ajtót, aki nem hajlandó visszafordulni a második buszmegállótól leellenőrizni, hogy tényleg bezárta-e."
Aki a bizonytalanság állapotát kellemetlennek éli meg, annak para.
De van olyan is, aki nyitva hagyja az ajtót és ez nem zavarja.
Meg olyan is, akinek eszébe se jut az ajtó.
"Ha valaki elhatározza, hogy két hónapig nem füvezik, de nem "sikerül" neki, akkor ettől elmúlik a függőség-parája szerinted?"
Nem a függöség-parája, a függöség-bizonytalanság-parája.
"Ha elhatározza, és "sikerül" nem füveznie, miközben azt figyeli, hogy hogyan tűnnek elő a füvezhetnék csírái a szándékoltsági mátrixának a sarkaiban, és önmagától elidegenítve, objektivizálva tekintve rájuk elgondolkodik az élet nagy kérdésein, attól szerinted csökkenni fog a függőséges parája?"
Akár. Az önmegismerés csökkentheti a parákat. Ilyenkor fel lehet ismerni az ingereket, kondicionálásokat, automatizmusokat, más emberek hatását a saját szerhasználatra, gondolati-cselekvési láncokat, egyéb alternatívákat, stb. Az ilyen szüneteltetés után tudatosabban lehet élvezni az utána következö füvezést vagy nem-füvezést.
"De a függőség valójában [...] az én személyem szerves része."
Szerintem te egységesebbnek és stabilabbnak veszed a személyt, mint amilyen. A személynek nincs szerves része, csak különbözö energiamennyiséggel változtatható részei. A függöséged - illetve a függöségeid mixtúrája - a jelenlegi állapotodat jellemzi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha ez a tv gyerekeketfigyelte volna ennyi éven keresztül akkor is ezt tapasztalta volna:
"TVvusers today are playing russian roulette with their mental health".
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tetszik a Guardian-cikk, bár szerintem jobban kihangsúlyozhatta volna a legalizálás és a veszélyek kapcsolatát.
Jó sok sztorit összeszedett, az biztos. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén, én a dohányról gyakran le akarok szokni, de furcsának és értelmetlennek tartanám azt mondani, hogy amikor mégis rágyújtok, akkor nem akarok rágyújtani, de a függőség irányít. Hanem az történik, hogy megváltozik az akaratom: rá akarok gyújtani. Továbbra is ugyanúgy én irányítok, csak éppen rá akarok gyújtani.
Másik oldalról meg úgy is fogalmazhatunk, hogy ha le akarok szokni és tényleg leszokok, ennek semmi köze a szabad akarathoz vagy akármihez, mert nem különböztethető meg a szabad akarat a feltartóztathatatlanságból eredő változástól. A szándék hatalma nemcsak filozófiai értelemben illúzió. Semmilyen értelemben nem tekinthető a szándékos cselekvés okának, ellentétben a kutyának adott utasítás esetével.
De én nem is azt kérdeztem, hogy hogyan lenne a leszokás akármi igazolásának tekinthető.
Hanem azt nem értem, hogy a szabadságom miért igényelné az ilyen igazolást. Ha valóban szabadságom van leülésre késztetni a kutyát, akkor ez a szabadság csak akkor valódi szabadság, ha azt is megtehetem, hogy nem utasítgatom a kutyát semmire, hanem békénhagyom. Ha valóban szabad vagyok abban a döntésemben, hogy füvezek vagy sem, akkor arra is megvan a szabadságom, hogy folyton füvezzek. Ha a szabadság megköveteli a saját igazolását, akkor ezzel önkorlátozóvá válik, és máris nem valódi szabadság.
A szabad akarat a nem változtatás szabadságát is jelenti.
Ha én egy kitartóan krónikus füves lennék, amiről itt ugye szó van, és úgy érezném, hogy ki kéne próbálnom pár hónapig nélküle, _mert_ ezt megköveteli a szabadságom, akkor nem érezném magamat szabadnak. Viszont ha úgy lennék a dohánnyal, mint a marihuánával, hogy eszembe sem jutna, hogy "én irányítok-e", és nem akarnék leszokni, satöbbi, akkor szabadnak érezném magamat a dohánnyal kapcsolatban is.
Te azt mondod, hogy a függőség csak annak para, aki nem hajlandó letesztelni a függőségét. Én viszont azt mondom, hogy éppenhogy annak para a függőség, aki szükségét érzi az ilyen tesztelgetésnek. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy csak annak para, hogy bezárta-e az ajtót, aki nem hajlandó visszafordulni a második buszmegállótól leellenőrizni, hogy tényleg bezárta-e.
Ha valaki elhatározza, hogy két hónapig nem füvezik, de nem "sikerül" neki, akkor ettől elmúlik a függőség-parája szerinted? Ha elhatározza, és "sikerül" nem füveznie, miközben azt figyeli, hogy hogyan tűnnek elő a füvezhetnék csírái a szándékoltsági mátrixának a sarkaiban, és önmagától elidegenítve, objektivizálva tekintve rájuk elgondolkodik az élet nagy kérdésein, attól szerinted csökkenni fog a függőséges parája?
Én nem hiszek a függőségben, és ennek gyakorlati okai vannak. Az az oka, hogy bizonyos helyzetekben kifejezetten kontraproduktív, beteges következményekkel járhat erre a metaforára támaszkodni. Mint például ebben az esetben, amiről itt szó volt. A függőség ilyen értelmezése, amiben potenciálisan szembe kerül egymással valamiféle szabad akarat és valamiféle "megváltoztathatatlanság", ez szerintem csakis egyetlen egy dologra jó: arra, hogy a függőséget tárggyá, sőt, alannyá tegyük, és hadászati jellegű pszichés módszerekkel lépjünk fel "ellene", annak reményében, hogy ezzel át tudjuk változtatni a függőt nem-függővé. Ez egy nagyon hasznos funkciója, sokan váltak egy megelégedettebb emberré ezzel a módszerrel.
De a függőség valójában nem egy kutya, nem egy tányér és nem is zongora, nem valami rajtam kívül álló dolog, aminek vagy ura vagyok, vagy nem vagyok ura. Hanem az én személyem szerves része. Mondom: nem azért mondom ezt, mert ízlésesebb mémnek tartom, hanem gyakorlati okokból, mint gyakorló keménydrogfüggő és marihuána-rajongó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A nő a fűfogyasztás és a kamaszkori problémák együttes jelenlétéből arra következtet, hogy a gondokat a kannabisz okozza, miközben elmulaszt megvizsgálni egy halom egyéb tényezőt, ami jelen lehet a kölyköknél. Persze valaki 14 évesen szétszív6ja a kifejletlen agyacskáját, éppúgy, ahogyan szétihatja, stb. Inkább egyetértek a tyúktojásos fickóval, ez az, amit tinédzsernek hívnak. És persze hogy különböző emberekre különbözően hat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért, mert a szabad akarat a változtatás szabadságát is jelenti.
Ha nincs változás, akkor nem bizonyítható a szabad akarat, mert nem különböztethetö meg a megváltoztathatatlanságból eredö változatlanságtól.
Klasszik példa 1:
Azt mondom az ülö kutyának, hogy: "Ülj!", és ha ülve marad, azt bizonyítéknak veszem arra, hogy a parancsomat teljesíti.
Klasszik példa 2:
Azért nem emelem fel a tányért fél kézzel, mert nem akarom.
Azért nem emelem fel a zongorát fél kézzel, mert nem akarom.
A függöséges para csak annak para, aki nem hajlandó letesztelni a függöségét és ezzel bizonytalanságban tartja saját magát.
A változtatás-teszttel egyértelmüen kiderül a függöség vagy a nem-függöség, és elmúlik az akut bizonytalanság-para. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én évente többször is előfordul, hogy 1-2 hónapig nem füvezek. Még soha nem okozott problémát.
Egyébként abból, hogy szabad akaratom van, és én döntök, nem értem, hogyan következik, hogy abba kéne hagyni a füvezést 1-2 hónapra. Ha én döntök, az szép dolog, de miért ne dönthetnék úgy, hogy eszem ágában sincs nem füvezni? Énnekem valahogy nincsen ilyen függőséges parám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bár nem szívok sokat (kéthetente, havonta), de nem jelent különösebb gondot a fű mellőzése. A legutóbb fél évre hagytam abba és csak a "szüreti mulatságok" miatt kezdtem el megint. Akkor kb. 10-15 dzsó ment el, de most egy hónapja megint semmi. Ha nem szívok is folyton ezen jár az eszem meg ha szívok is:) Ki érti ezt? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Látom behallt egy kicsit ez a topic, de sebaj. Amit viszont ajánlok a rendszeres riccizőknek, hogy vegyék a fáradságot és probálják ki 1-2 hónapot nélküle. MIért? Mert ember (szabad akarattal rendelkezel) és te tudsz dönteni a dolgok felett. Nem egy dolog határozza meg a napjaimat...én irányitsam, ne engem irányitsanak. Amikor az ember ilyennel probálkozik, akkor jön rá igazán, hogy mennyire is alakul ki a lelki függőség. Kiváncsian várom a válaszokat... |
| | | | |
|
