 |
Legfrissebb hozzászólások (26306 - 26315)
 | |  | | | | |  | |  | | | "The very action of trying to get rid of an impediment or obstruction to being present validates the belief that the impediment exists. The harder we work at removing it, the more solid and real the impediment becomes. This process also conditions and reinforces a belief that presence is an experience that can be lost and found. To this extent then, our practice can condition and further prolong the pain and suffering that it is designed to remove."
"Írmagját se tűrd magadban semmiféle világjobbító szándéknak." /Weöres Sándor/
(És igen, az erdőirtás képe bennem is fel szokott merülni, és eléggé rémisztő tud lenni néha.)
köszi a reflexiókat.
azt hiszem, azért nyomatom ezt az "önmegsemmisítő gép" ideát, mert vonzanak az indirekt módszerek, valószínűleg azért, mert félek a direkt odanézéstől (és ez a betegség). nekem eddig nem sikerült elengedni, vagy ha mégis, mindig beleestem az ynul által belinkelt cikk emlegette csapdába, és aztán amikor megpróbáltam az ott leírtak szerint kikavarodni belőle, akkor szép lassan belekerültem egy rekurzív kényszerzubbonyba, aminek a vége mindig az lett, hogy "áh, hagyjuk". egyszerűen túl van vezérelve az agyam. (és nő sem vagyok, hogy immanens képességem legyen a meghaladásra.)
ehelyett az az idea kristályosodott ki bennem, hogy felépítek magamból valamit, ami kérlelhetetlen matematikai törvényszerűségeknél fogva - amik nem rajtam múlnak (remélhetőleg) - meg fogja magát haladni és akkor úgy végem lesz, mint a botnak. csinálok magamnak egy olyan szitut, amit nem lesz esélyem pervertálni. ez az indirekt módszer, erre utaltam azzal a járművel is, ami a torta közepe felé visz, miközben megsemmisíti önmagát.
persze sokkal könnyebb lenne megfordulni, meglátni és elfogadni a kinyújtott kezet, de az nekem valamiért nem megy.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Ezékielnek írt kommentemben"
Hát ez nagy lett!! : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én+te+ö=gén,
Ha már megtörtént, nem bánom. Inkább kikaparom belőle a profitot (nyilván nem pénzről van szó). Olyan szemlélettel rendelkezem, hogy mindenből tanulok, nincs jó, vagy rossz. Mikor elkezdtem használni a szereket, meg akartam ismerni önmagamat, a pszichémet, és jobb emberré válni. Mondhatni, ez a kedvenc hobbim nem beállni, hanem tudatosan figyelni és elemezni, hogy később az tudat alá süllyedve komoly alapot adjon az élethez - , szóval úgy érzem, több lettem általa. Ha nem jut az életembe, bulikat sem csinálok (vagy nem olyan arculattal+szuggesztív zenei vonulatokkal), nem értek a nőkhöz, negatívan gondolkozom, trágár vagyok és úgy amblokk szorongó, elfojtott, egyszerűen elfuserált. Egy picivel kerekebb lenne a fejem is: ) Az is lehet, hogy most egy komoly cégtulaj lennék, de mint ember, nem tetszenék önmagamnak.
A terapeuta sajnos sokkal drágább, mint a kábítószer. Annak örülök, hogy magamat tudom támogatni, mert lehetne rosszabb is. A mennyiséget az engem körülvevő emberek szabták meg, szóval ha kevésbé volt jó a társaság akkor a jó érzéshez többet használtam. Kis mennyiséget használni a legjobb barátoddal, az nagyságrendekkel jobb érzés.
Hogy a kender javítana rajtam, nem igaz, arról lehet szó, hogy magam javítok magamon, a kender hatása alatt (önhipnózis). Illetve a tapasztalatok, amiket átélek. Ezékielnek írt kommentemben a * résznél leírtam, mit gondolok ezzel kapcsolatban.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezékiel,
A börtön effektus triviális, ha a kender végezne egy maradandó finomhangolást, akkor nem lenne indokolt, logikus a többszöri használata. Ebből levezethető, hogy az ember állandósítani akarja az életében a pozitívumokat, és úgy gondolom, az eddigi pillanatig való puszta létezés véleményem szerint elsősorban a vegetatív idegrendszerbe bevésődött eseményekhez kötődő sémák- egy nagyon erőteljes hatással bír az életünkre, akkor ha ezt egy adott tartamban, vagy mélységben felül tudjuk írni, akkor kívánt hatást gyakorolhatunk az életünkre*. Legalábbis az agyam ezt mondja, és szeretünk neki hinni az agyunknak akkor is, ha mondjuk a dohányzást jó dolognak ítéli meg.
Az önpusztítási vágyról jó pár bekezdést lehetne írni, az utána következő mondatokban közös nézőpontot fedeztem fel. Én is úgy tanultam meg a védőpajzs használatát, mert sajnos nem minden ember jó, vagy elég magas szintű hozzá.
A fű által okozott szabadság illúziójának Háborúja témájában, nekem egy raktár, és tárgyak jutnak az eszembe. A tárgyak az életben tett (teremtett) dolgok, és mások például barátok - életét és saját életünket befolyásolják. A példa egyszerű: Az egysíkú emberek számára nincs választás. Ha azt mondja az élet, hogy hozzon - a példa kedvéért legyen egy fényképező, a raktárról ez jut eszembe egy fényképezőt, akkor hozza A fényképezőt. Egy van, ezért A fényképező. Nem bonyolult az élete, de még leejtheti útközben, vagy kifényezheti mire megérkezik. Ha tőled kéri az élet, akkor egyből azt kérdezed: rendben, de milyet? melyiket? mit tudjon? mik a kritériumok? Az ebből eredő válasz: amit a legjobb tudásod szerint adsz, és nincs több kérdés.
Ez nehezíti a döntéseidet, az önkritikádat, aminek ki vagy téve a hétköznapi ember mellett az életben. Olyan változókkal is számolnia kell az agyadnak, amiket más nem ismer, nincs a tudatában. Az igazság az, hogy a több választási lehetőség nem tesz szabadabbá. Megnehezíti, meghosszabbítja a döntéseid, és utólag is fennáll a lehetősége annak, hogy megbánod a választásod a többi lehetőség láttán. A fűvel számtalan plusz lehetőséget kapsz, amik ha nemtépetten nem is lebegnek a szemed előtt, tudsz a létezésükről.
Aki drogokat használ, az előtt a legtöbb kapu nyitott. (Ez drogok tiltásának politikai oka, ismerete hiányában ocsúdnak fel az emberek, hogy miért nem füvezhetek legálisan, mikor az alkohol károsabb, stb..). A élet törvényéről az igazságszolgáltatás törvénye lett mintázva. Így hangzik: A törvény nem ismerete, nem mentesít a következmények alól (mondhatnám, hogy ezt Én találtam ki, de szerintem a közös tudatból van). Szóval ha anyagoztál, hiába nem kérted ezt a többsíkúságot (vagy pont emiatt szereted), attól még megkaptad, és ez felelősséggel jár.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "pont azért támogatom a pszichedelikus pszichoterápiát, hogy ha egyszer lehet, elmehessek betegnek és meggyógyulhassak"
én inkább elmennék egészségesnek egészséget hirdetni.
a betegség: luxus.
nem kell a gyógyuláshoz sem betegségtudat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Megtanulni egymáshoz kapcsolódni sok szinten és felismerni, hogy van valami amivel teljesen egyedül vagyunk egy érmének a két oldala. Úgy értem, mi más okozhatna nagyobb empátiát, mint felismerni Azt a fajta magányt. Ennek elismerése és a szívbe ültetése nélkül viszont a kapcsolódás sokszor alapjaiban kisiklik, mert valami olyasmit akar orvosolni, amit nem lehet."
Ez gyönyörű. "the heart asks pleasure first..."
---
Más: amúgy túl sok címkézésnek csak erdőírtás a vége. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Salviaval ertel el intravenas dmt hatast? :D Es most ezt akarod Yopoval megismetelni? Na ne vicceljetek maan.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Peter Fenner was a monk for nearly a decade before he disrobed, realizing that the Buddhist practices he was engaged in weren't leading him to what he was looking for. He then looked to Western psychotherapeutic technologies, and in the process developed a non-dual teaching that relates in part to Madhyamika, Advaita Vedanta, and Western psychology."
http://www.radiantmind.net/index.php/radiantmind/written-entry/beyond-practice/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a pszichedelikus pszichoterápia betegségtudatot ébreszt"
ez nekem nem gond, mert kapásból betegnek tartom magam. ha valaki azt mondja, hogy "a gyógyulás első lépése a betegség-tudat kialakulása", akkor sűrűn bólogatok. pont azért támogatom a pszichedelikus pszichoterápiát, hogy ha egyszer lehet, elmehessek betegnek és meggyógyulhassak (megengedhessem magamnak, hogy meggyógyuljak = legyen végre valami, amiről minden komponensemmel el tudom hinni, hogy működhet és így minden szinten meg tudom adni neki a zöld lámpát).
|
| | | | |
|
