 | 
Legfrissebb hozzászólások (44076 - 44085)
 |  |  | | | |  |  |  | | "A másik dolog, hogy ha a legfelsőbb megvilágosodás az lenne, hogy minden csak illúzió, akkor maga a megvilágosodás is csak illúzió."
Ami egyébként - állítólag - így is van. Ez a legnagyobb csali, a végső átverés, a legnehezebb akadály.
Mert milyen a megvilágosodott ember? Mit jelent a tökéletesség? Szerintem azt, hogy az ember mindig, minden szituációban azt tudja tenni, ami helyes. És mi a helyes? Ami a mindenség mindenkori állapotával teljes összhangban van. De honnan tudja? És itt van szerintem a választóvonal, ha már akarunk ilyet állítani: a megvilágosodott ember "belülről", ösztönösen tudja, hogy mi a helyes. Nincs szüksége ideológiákra. Az itt és mosttal való élő kapcsolatában valahonnan a központból intuitív választ kap minden kérdésére.
Ő nem megvilágosodott, hanem normális (a szó abszolút értelmében).
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | "De az hogy valaki belenyugodott abba ami van, még nem jelenti azt hogy megvilágosodott."
Nem belenyugvásra gondoltam, hanem arra, hogy azzal foglalkozzunk, ami van, ne azzal, ami lehetne. Ne az álmokat (saját vágybeteljesítő fantáziáinkat) kergessük, hanem foglalkozzunk azzal, ami ott van az orrunk előtt. Spirituális szemszögből ezt úgy lehetne megindokolni, hogy a látható világ (az itt és most) a szellemi világ kivetülése, testet öltése; minden, ami a szellemben megvan, a világban is megvan, és a formákkal való *élő* kapcsolatban egyúttal a megfelelő szellemi alakzatokkal is kapcsolatba kerülünk. Ugyanezt sarkítottabban úgy lehetne fogalmazni, hogy a szellem (Isten) nem létezik (mert csak a teremtésben válik láthatóvá). A "van" létige is csak a teremtett dolgok viszonylatában nyer értelmet, tehát felesleges a láthatón túl valami mást keresni, a látható végső soron a szellem maga (erre utal az, hogy a Buddha felismeri, hogy minden illúzió).
Ha a szellem megnyilvánulásával nem vagyunk hajlandóak közvetlen kapcsolatba kerülni, hanem azt elutasítjuk, mint megvetendő dolgot, és közben mégis a szellemet hajszoljuk, akkor az olyan, mint a buddhista példában a szegény ember, aki egész életében a gazdagságot kereste, és nem vette észre, hogy egy drágakő van a zsebében.
Elsőre persze ez itt és mostban való létezés nagyon unalmasnak, esetleg félelmetesnek tűnhet, de - állítólag - ha hajlandóak vagyunk komolyan szembenézni azzal, hogy esetleg soha nem fogunk megvilágosodni és minden, ami számunkra adatott, csak az itt és most közvetlen valósága, akkor az önfeladás által képessé válhatunk a jelenben való valódi elmélyedésre - addig nem mertük leállítani a verklit, mert azt hittük, akkor elpusztulunk -, ez az elmélyedés - állítólag - fokozatos megnyíláshoz vezet, a megnyílás megértéshez (bölcsesség) és végül az itt és most "közepén" megtaláljuk azt, amit azelőtt "odakint" (jellemzően a jövőben, vagy egy másik dimenzióban) kerestünk.
Mindez persze spekuláció, a valóság, amiről szól, a családban, az iskolában, a munkahelyen, a boltban, stb. található. Mindig ott, ahol éppen vagyunk.
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | "Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be". Kodály Zoltán
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | opsz, ezt tán te találtad ki? :D :$ esküszöm magamhoz nyúlok akkor :D ebbe belefáradtam nem kicsit, de igazán szellemes :D |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | de lehet jobb így mintha mindenki mezítláb lenne =) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Akkor is visszaáll vegre ha virágzás után a virágok nagy részét levágod, de a főszáron maradjon egy két ág, pár levéllel. Nyilván nem tetszik egy növénynek az ilyesmi, de akkor is újjá tud éledni, de ezt nem lehet éveken keresztül ismételgetni.
Az is előfordulhat hogy megunja a vegzálást és virágozni kezd, elvirágzik és meghal, hiába a 18 óra napi megvil, de ha még a nappalok is rövidebbek vagy rövidülnek akkor biztos könnyebben bekövetkezhet.
A lágyszárúaknak meg különösen nem tetszik az ilyesmi. (A félfás szárúak is ide tartoznak)
Teleltetés ablakban, szárazon kell tartani, kis cserépben, leginkább csak spriccelgetni, ha nyúlna vissza vágni.
Próbáld szoktatni a gondolathoz hogy kevés lesz a fény meg a víz, aztán ha megállta a növésben/nyúlásban ültesd át egy kisebb tőzeg cserépbe és vágd vissza a gyökereket is. ezután egy jó darabig nem fog csinálni semmit, a gyökerek sem fejlődhetnek mert ahogy átnőnek a tőzeg cserépen a levegővel érintkezve elhal a hegyük, úgyhogy marad úgy ahogy van.
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Akartam is kérdezni, hogy arrafelé mennyi elektromosság jön be az ablakon :)
Egy lehetséges elmélet az, hogy ha a növény levirágzik, utána azt gondolja hogy jön a tél, és mint aki jól végezte dolgát, elszárad. Viszont ha utána ismét hosszú fényperiódust kap, azt gondolja, tavasz van, és ismét növekedni kezd.
Viszont ha napi 16 óra fény éri, például nyáron, vagy rövid napokon az esti lámpafény, akkor valószínûleg nem fog virágozni. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | GHB vérplazma koncentrációja utólagos adag elfogyasztása után:
http://href.hu/x/9daz
Látható, hogy a második, ugyanakkora adagtól sokkal magasabb lesz a vérplazma koncentráció, így érthető, miért olyan könnyű túladagolni!
Utólagos adagként mindig csak keveset szabad fogyasztani, órák elteltével is. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Jürgen F. vagyok, jónevü németországba emigrált magyar pszichiáter. Ha bárkinek tanácsot adhatok, kérem jelezze. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | "A kotton a mi nemzedékünk üvegcipellője: ha egy idegennel találkozol, felveszed, táncolsz benne egyet, aztán eldobod. Mármint a kottont, nem az idegent." |
| |  |  |  |

|