DAATH

A pillanatnyi felvillanás néha felér egy egész élettapasztalattal.

Oliver Wendell Holmes

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok


Kategória:

Interjú


Kiadó:

Daath


Kiadás éve:

2006 /



Beküldő:

Siphersh


Szerkesztő:

Én+te+ö=gén



Eredeti szöveg

Nyomtatható változat

Kapcsolódó témakör:

A "Pszichonauták" c. dokumentumfilm


Felkerülés ideje:

2006. október 12.


Utolsó módosítás:

2012. június 4.



Érdeklődés:

13628 letöltés
63 szavazat


Súlyozott pontszám:

4.76 pont


Szavazatok aránya:

84% kiváló
14% jó
0% átlagos
0% rossz
2% borzasztó



Értékelés:

kiváló

átlagos
rossz
borzasztó




Felmérés: Online teszt az iskolai drogmegelőzésről (magyar)
Felmérés: DMT entity encounter study (angol)
Felmérés: Personality, Substance Use, and Microdosing (angol)
Felmérés: Global Ayahuasca Project (angol)


Pszichonauták:

Pszichonauták

(a film szövege)

Pszichonauta: olyan személy, aki különféle 
tudatmódosító technikákat használva, például 
hallucinogén szerek segítségével, belső felfedező
utazásokat tesz saját pszichéjében. 

A pszichonauták szerint az így megtapasztalt 
spirituális élmények - helyesen feldolgozva - tartós 
és pozitív hatással lehetnek a mindennapi életre.

Siphersh
- 22 éves voltam, amikor először volt pszichedelikus élményem, de akkor nem tudtuk, hogy mi ez az egész. Semmilyen információnk nem volt róla, csak azt tudtuk róla, amit a tévében láttunk. Előtte mondjuk füvezgettünk a haverokkal, és körülbelül az volt az elképzelésünk, hogy valami hasonló lehet. Úgyhogy eléggé tanulságos volt az első élmény, mert röptében kellett kitalálnunk, hogy egyáltalán miről van szó.

Talamon
- Amikor én vettem be először pszichedelikumot, nem is tudtam, hogy mi. Legelső pszichedelikus élményem az volt, hogy marihuánát szívtam, jelentős mennyiséget, tisztán, és egyszer csak kijelentettem a barátaimnak, akik már tapasztaltak voltak, hogy nagyon furcsán érzem magam. És aztán mondta az egyik barátom, hogy, hát, azért csinálja az ember, hogy furcsán érezze magát.

Nargile
- Hát, tudjuk azt, hogy a droghasználat, az egyidős az emberi civilizáció történetével. Igazából egyetlen egy olyan népcsoportot ismerünk a történelemben, akiknek egyáltalán nem volt semmiféle tudatmódosító szerük, ez a népcsoport az észak-amerikai inuitok, vagy közismertebb nevükön az eszkimók. Valószínűleg náluk mondjuk ilyen érthető okokból sem alakult ki droghasználat, mert ugye mondjuk egy jeges, havas pusztaságban mondjuk kevés dolog van, amivel az ember a tudatát módosíthatja. Hacsak nem valami romlott fókamájat eszik, vagy valami hasonlót.

Nomad
- A halálközeli élmény volt az, ami igazán érdekelt engem. Nekem ez volt a központi kérdésem. Tulajdonképpen évekig jártam Iaido-zni, ami egy japán kardművészet, és ott is az fogott meg talán a leginkább, hogy a régi szamurájok milyen hozzáállással tudtak bármelyik pillanatban meghalni, végül is. És tulajdonképpen ezt évekig gyakoroltam is, hogy minden reggel, meg este próbáltam egy ilyen rövid meditációban felkészülni, hogy aznap fogok meghalni.

Metametta
- Részben önismereti célokból kezdtem el pszichedelizálni, másrészt pedig azért, mert szembe jött. És ha már szembe jött, akkor úgy gondoltam, hogy jobban teszem, ha jobban megismerkedek ezzel az életérzéssel, illetve azzal, amit ez nyújthat.

Én+te+ö=gén
- Én tudományos kutatásra használom ezeket a szereket, mivel érdekel a pszichedelikumok által elérhető tudatállapot, ezek a szubjektív élmények, amiket meg lehet tapasztalni, és ezek tudományos szempontból sokat jelentenek, mert ezeken keresztül sokat meg lehet tudni a tudat működéséről, mivel a módosult tudatállapotok során sok pszichológiai alrendszer nagyon jelentősen megváltozik, és ezért a változásból észlelni lehet, hogy tulajdonképpen mi is van ebben a fekete dobozban.

Siphersh
- Azt hiszem, elsősorban a kíváncsiság volt az, ami újra és újra visszavitt ehhez az élményhez. Mert olyan távlatok vannak benne ebben az élményben, ami érzékelhetően hozzátartozik a léthez. Hozzátartozik ahhoz, hogy emberként benne vagyunk ebben a világban, de ezek nélkül a szerek nélkül nem lehet megtapasztalni ezeket.

"Ha az észlelés kapui tiszták lennének, az ember mindent olyannak látna, amilyen valójában: határtalannak."
- William Blake

Cellux - Egyrészt úgy tűnik, hogy nincs értelme megosztani mással ezeket az élményeket, mint aki eleve benne van a témában, mert annak tudnak valamit nyújtani. Ugyanakkor viszont ezeknek az élményeknek egy olyan univerzális jelentősége van, hogy az az érzésem, hogy ez mindenkit érint.

Biga
- Hát, az első fázisban van egy ilyen felgyorsulás, amikor az ember kezdi... elsősorban ilyen testi ingereket, tehát elkezd fázni, vagy éppen melege van, végtagjait furán érzi, ilyesmi. Ez tart egy olyan fél-egy óráig. Ilyenkor kezdődik az intenzív fázis. Ilyenkor már a tudatra is erősen hat. Hát, ööö... innentől kezdve az érzékek összekeveredésétől a személyiség lefoszlásáig bármi történhet.

Ajtóablak
- Nagyon különbözik attól maga az utazás, hogy csukott szemmel, vagy nyitott szemmel csinálja-e az ember. A Grof-féle pszichedelikus pszichoterápiában, amikor a nagyobb mennyiséget az ember egyszerre beveszi és megküzd saját tudattalanjával, akkor ezt ő csukott szemmel ajánlja, és nemcsak hogy csukva van a szem, hanem be is van kötve. És egy fülhallgatón keresztül jön a zene, tehát az összes többi környezet ki van zárva. És akkor egy ilyen mély tripre van esély. Nyitott szemmel nagyon más az élmény, természetesen. Vagy nagyon más az élmény akkor, hogyha az ember utcán, vagy embertársai között mozog.

Siphersh
- Az ember megtapasztalhatja azt, hogy ami a hétköznapi valóságban mozdíthatatlannak és magától értetődőnek tűnik, az nem feltétlen magától értetődő. Nem tűnik el a valóság, és nem változik át valami egészen mássá attól még, hogy egy kicsit másként jelenik meg. Egy kicsit mást gondol róla az ember.

Talamon
- Kinyitotta a tudatomat a hallás szempontjából. Most már olyat hallok meg a zenében, amit régen nem. Van úgy, hogy a villamos is szférák zenéjét énekel. Van úgy, hogy a metró goát játszik. Van úgy, hogy a fűtőtest, ahogy beindul, drum n’ bass-t játszik. Teljesen a tudat szabad játéka minden tapasztalás.

Én+te+ö=gén
- Minden trip tulajdonképpen egy nagy élmény, mert mindegyik teljesen más. Hogyha valakinek nagyon hasonló tripjei vannak, akkor valószínű, hogy túl gyakran használja azt a bizonyos szert egy ugyanolyan hozzáállással, és ezért lesznek hasonlóak a tripjei. De hogyha más és más élményt tud elérni vele, akkor mindegyik tripre úgy emlékszik, mint egy nagyon jelentős és nagyon egyedi élményre.

Metametta
- Másképp láttam a világot, és hirtelen kinyílt előttem a lényeg, és lehullottak az addig felszedett feleslegek: sminkek, ruházatok, amiket köteles voltam hordani, mert rámadták a szüleim és a környezetem.

Siphersh
- A misztikus élmény, vagy a pszichedelikus élmény egyfajta lecsupaszodás. A csupasz ember. Ahogy ha levetjük a ruháinkat, akkor is emberek vagyunk, de már nincsen rajtunk az, amit a kultúra számára jelentünk. És ha saját magunkat ilyen lecsupaszodott formában tudjuk látni, az egyfajta mélyebb emberség. Egy kevésbé történelmi ember, és jobban természeti, közvetlen, igazi ember.

Talamon
- Szerintem a hétköznapi ember nagyon le van szűrve frekvencia-tartomány szempontjából, amit felfog. És az ilyen pszichedelikus energiacsatornák, ezek képesek kicsit tágra, tágabbra nyitni ezeket a tapasztalási szinteket, és ebből kifolyólag van, ami megmarad, van, amire emlékezik az illető, van, amire nem. De mindenképpen átmegy a tudatán. Tehát befolyásolja.

Nomad
- Tulajdonképpen felfogható ez tanulási folyamatnak, és ez végül is a halálfélelemnek a legyőzése volt, valamilyen szinten, legalább is maga az élmény, az arról szólt, hogy nem azt éreztem, hogy na, majd meg fogok egyszer halni, amit végül is mindenki, aki belegondol ebbe, az érezhet, hanem hogy most fogok konkrétan meghalni, és ez ellen semmit nem tehetek már. És ahogy az egóm abbahagyta a kapálódzást, utána volt egy ilyen óriási katartikus átesés-élmény. Aztán maga az az átesés-élmény vált egyre kisebbé, a kapálózás egyre rövidebbé, és egyszerűen ez elmúlt. És nincs mit adnia ilyen szempontból a továbbiakban.

"Az ember hasonlatossá válik ahhoz, amiben gyönyörködik."
- Platón

Siphersh
- Általában inkább a keleti miszticizmushoz szokták kapcsolni, asszociálni a pszichedelikus drogok fogyasztását, a buddhizmus jut eszébe róla az embereknek, vagy a jóga, és a keresztény misztikus hagyományoktól sokan úgy gondolják, hogy nagyon távol áll, és valamiképpen szembe megy vele. De személy szerint számomra a vallásosság az elsősorban mindenféleképpen közvetlen misztikus tapasztalatot jelent.

Nomad
- Elkezdtem mindenféle vallásokat, filozófiákat és mindenféléket olvasni, hogy ki mit mond erről, mert az egyértelmű volt számomra, hogy ez egy nagyon fontos és érdekes élmény volt, és szerettem volna rá valamiféle választ találni. És eleve az szűkítette le a kört, hogy melyikek azok a vallások vagy filozófiák, akik egyáltalán lehetségesnek tartják azt, hogy tudatállapot-módosító szerekkel el lehessen transzcendens élményt érni. És aztán ezen belül, amelyiknek a tanításai ellentmondásban voltak a tapasztalatommal, az nyilvánvalóan ki volt lőve. És így lettem buddhista, tulajdonképpen.

Biga
- Nekem meghatározó élményem volt - ez már elég sok éve volt, öt-hat éve, amikor az indián sámánizmussal vagy nagualizmussal foglalkoztam. Ez egyrészt a Castaneda-féle könyvekhez kapcsolódik, másrészt a világon mindenhol fellelhető sámán tradíciókhoz, akár Szibériától elkezdve a magyar sámán tradíciókig. Azért is fogott meg annyira, mert próbálta beépíteni a pszichedelikus szereket ebbe a valóság-keresésbe, a spiritualitással kapcsolatos kutatásukba, és valahogy megmagyarázta számomra, vagy próbálta megmagyarázni, hogy mi történik ilyenkor.

Én+te+ö=gén
- A pszichedelikumoknak van egy ilyen felhasználási kultúrája, hogy a spirituális irányba kinyitják a felhasználót. Ezt végül is vallásfüggetlenül, egy ilyen általános szellemi irányzatnak lehet venni, mert az jön le végül is, hogy mennyivel több minden van, mint amit az ember az addigi világképében megtapasztalt, és ez a keresés felé elindítja az embereknek egy nagy részét.

Nargile
- Önmagában egy droghasználat, az nem fogja senkinek megspórolni az utat, úgymond, a vallásos fejlődésben. Ez igazából a személyiségtől függ. Hogyha valaki már eleve egy ilyen úton van, és jó irányban halad, akkor őt ugyanúgy a droghasználat, az akár elő is segítheti ezen az úton, de hogyha valaki teljesen úgymond avatatlanul, vagy teljesen barbár módon áll hozzá ehhez a dologhoz, és kizárólag mondjuk gyönyörszerzésre használja a drogokat, vagy teljesen mást vár tőlük, akkor őt ez nem fogja semmilyen vallási transzcendens élményhez vezetni.

Siphersh
- A misztikus élményhez is szokták hasonlítani ezeket az élményeket, és a misztikus élményről általában úgy szoktunk beszélni, hogy akinek szerencséje van, annak megadatik, de nem lehet kiprovokálni. Bizonyos értelemben a pszichedelikus élmény, az nem más, mint egy kiprovokált misztikus élmény.

Biga
- Később, ahogy haladtunk ennek a tanulmányozásában, itt is végül is kiderült, hogy ezek a szerek csak számukra is egy ilyen kapunyitó szerepet töltöttek be, úgymond egy ilyen energiát adtak az embernek, hogy túllépjen önmagán, hogy nyitottabbá váljon. És később már maguk ezek az indián tanítók is mondták, hogy valójában el kell hagyni ezeket. Tehát a csónakot le kell tenni. De nagyon fontosak, hogy az ember elérjen egy olyan sebességet, vagy így fogalmaztak, hogy egy kezdő sebességet elérjen az ember, amivel rá tud szállni erre a csónakra. De amint már kiért a vízre, akkor le kell tenni ezt a csónakot. Igazából a tanításaik nagy része azután arra is vonatkozik, hogy mikor ismerjük fel azt az időpontot, amikor már le kell tenni ezt a csónakot.

Nomad
- Hát, szerintem, saját tapasztalatok alapján, legalább is, azt mondanám, hogy ez ugyanaz a hegy, amit a különböző pszichedelikus szerekkel lehet elérni, vagy megtapasztalni, meg amit a különböző meditációkban. Csak az a különbség, hogy nincs maradandó eredménye egy pszichedelikus tapasztalatnak, hacsak az ember nem kezd el gyakorolni, például.

"A valóság az, ami nem hajlandó megszűnni attól, hogy nem hiszünk benne."
- Philip K. Dick

Siphersh
- Szerintem az teljesen természetes, hogy a valóság mindenki számára valamennyire mást és mást jelent. Van egy olyan közös valóságunk, amit a szavainkkal kifejezünk, vagy ahol testileg érintkezünk egymással, ami mindannyiunk számára valóság. De az ember, és az embernek a valóságtudata, vagy a valóságérzete, az ennél sokkal több.

Biga
- Szerintem a valóság az, amit átélünk, tehát én kicsit tágabban értelmezem, mint amit mondjuk az érzékszerveinkkel érzékelünk. Én ugyanolyan valóságosnak tekintem az álmokat, vagy például a pszichedelikus élményeket is. Elég, ha azt vesszük, hogy számos felfedezés például egy álomban született. A benzol-molekula, vagy egyéb, más felfedezések. Tehát, aminek hatása van a mindennapi életünkre, azt én valóságnak tekintem.

Én+te+ö=gén
- Én általában a szubjektív létélményre szoktam gondolni, mint a pszichológiai valóság, ami éppen abban a pillanatban körülvesz valakit, és ez nagyrészt kulturálisan kondicionált. Azt nem mondanám, hogy ezekkel a szerekkel megtapasztalt módosult tudatállapotok, azok távolítanának ettől a konszenzus-valóságtól, mert ugyanúgy lehet használni a konszenzus-valóság megismerésére. Mert mindenképpen egy információ-özön, és végül is ezt egy segédeszközként lehet használni.

Nomad
- Hát, azt gondolom arról a hozzáállásról, hogy ezek a valóságtól való menekülést jelentik, hogy nyilván vannak ilyen emberek, akik számára ez ezt jelenti, de ad egy, feltételezve, hogy nemcsak empirikus tapasztalati úton lehet, és külső, objektív megfigyelésekkel vizsgálni a valóságot, hanem nagyon is fontos a szubjektívnek a megfigyelése. És mivel hogy ez ezt rendkívül könnyűvé teszi, ezért ez nemhogy menekülés a valóság elől, hanem egyenesen a valóság vizsgálata, annak egy energikus módszere lehet. A másik pedig, hogy a valóság az, amit tapasztalunk. Egy tapasztalatra azt mondani, hogy illúzió, egy másikra, meg hogy nem, Az szerintem eléggé szűklátókörű. Pláne, hogy ők is, akik ezt mondják, azok a saját feltételektől függő, saját világuk saját tapasztalata alapján mondják azt egy másikra, hogy az illúzió.

Cellux
- Nem lehet bebizonyítani senkinek, hogy valaki, aki drogozik, az nem a valóság elől menekül, mert lehet úgy is nézni. Én voltam egy olyan korszakomban, amikor erre büszke voltam. Tehát azt mondtam, hogy oké, ha nem tudom bebizonyítani azt, hogy nem a valóság elől menekülök, akkor úgy hívom a dolgot, hogy én a valóság elől menekülök, de erre büszke vagyok. És azt gondolom, hogy egy csomóan jártak előttem, például ilyen költők, vagy írók, akik elmenekültek ebből a világból egy fantáziavilágba, és abból a fantáziavilágból ihletet merítettek olyan művek létrehozására, amik aztán azokat az embereket is inspirálják, akik viszont nem.

Metametta
- Akik ezt mondják, hogy menekülés a valóság elől, tisztában vannak azzal, hogy az a valóság, amit mi, emberek felépítettünk, rettenetes. Nem igazán kellemesen élhető, és csak úgy tud az ember benne kellemes valóságot teremteni saját maga számára, hogyha azt felépíti. Még akkor is, hogyha helyesen használjuk és jól a pszichedelikus szereket, akkor is nagy eséllyel pályázhatunk arra, hogy egy saját valóságot építünk föl. Például itt van Bill Gates. Sok-sok híresség mind LSD-t használt a hatvanas években, és tessék, felépítettek először egy saját valóságot, majd valóban egy konszenzus-valóságot, amibe sokan mások is menekülhetnek, lásd Internet.

Siphersh
- Én úgy sejtem, hogy sokkal jobban különbözik az egyes embereknek a valóságtudata, mint ahogy azt mi akár csak elképzelni is tudnánk. Vannak, akik félnek ettől a különbözőségtől, ettől a sokféleségtől, mert csak a közös valóságban érzik magukat biztonságban. Hogyha valakinek egy kicsit más a valósága, ha egy kicsit máshogy érez, vagy máshogy gondolkodik, akkor az bizonytalanságot jelent, kiszámíthatatlanságot jelent, és talán ezért van, hogy sokan vannak, akik megpróbálják rávenni az embereket, hogy csak a közös valóságban gondolkozzanak, csak a közös valóságot fogadják el.

Ajtóablak
- Az összes olyan negatív dolog, ami összekötődhet a pszichedelikumok használatával pont abból származik, hogy ezek a szerek az emberre ráöntik a valóságot. Ráöntik azt, amit eddig nem volt hajlandó, vagy nem volt képes észrevenni, ezért mondjuk elnyomta a tudattalanba. Vagy nem csak azért, mert nem volt hajlandó, hanem egy csomó gyerekkori emlékre nem emlékszik az ember, mert ez így természetes. Tehát hogy ez pont nem menekülés a valóság elől, és a - nevezzük így - megkattant emberek, azok pont azért kattannak meg, merthogy nem bírnak mit kezdeni a hirtelen rájuk ömlő valósággal. Amit hát nehéz is megtanulni ezzel bánni. Mindenki tudja, hogy például a serdülőknek, akire így hirtelen ráömlik a felnőtt világ, milyen nehéz megtanulni ezzel bánni.

Siphersh
- Ha valóságnak azt nevezzük, amit az újságban olvasunk, amit a tévében látunk, amiről beszélünk, amit a törvények meghatároznak, amit hagyományosnak tekintünk, akkor bizonyos értelemben mindenképpen egyfajta menekülés, egyfajta visszamenekülés a közvetlen, a személyes, egyéni valóságba. Én azt hiszem, hogy ha valaki úgy érzi, hogy menekülnie kell, ha úgy érzi, hogy szeretne valamennyire elhatárolódni, vagy legalább is visszalépni egy fajta valóságból, akkor nem feltétlen azzal az emberrel van probléma. Lehet, hogy a valóság nem tökéletes. Lehet, hogy nem véletlen, hogy az embereknek egy része, a fiataloknak egy része nincsen megelégedve azzal, amit a sajtóból vagy a tévéből közös valóságként megkapnak.

"Az állam és a törvény tekintélyére semmi sem veszélyesebb, mint ha olyan törvényeket hoznak, amelyeket képtelenség lesz betartatni."
- Albert Einstein

Cellux
- Hát a jelenleg hatályos törvényekhez nem szívesen szólok hozzá se pro, se kontra irányban. Tehát van ez a világ, igazgatja valahogy az Isten - vagy kinek hogy; nekem az Isten - és ő kitalálta ezeket a dolgokat, tehát arra jutottam, hogy ez úgy el van azért rendezve.

Talamon
- Hát nagyon nevetséges, kisgyerekek módjára megmondják, hogy melyik növény legális, melyik nem, holott csak úgy nő a természetben. És nem is nagyon értem, hogy miért csinálnak ilyet. Egyszerűen be van korlátozva a tudatuk, és együtt érzek velük. Semmi mást nem tudok tenni.

Siphersh
- A tilalom elméletileg lehet, hogy működhetne. Engem igazából jobban érdekel, hogy gyakorlatilag milyen hatása van. Ha az emberek másmilyenek lennének, ha az emberek... ha éppen azok az emberek, akik lázadni akarnak, és valami másra vágynak, azok az emberek éppen egyben szófogadóbbak is lennének, és visszatartanák őket a törvények, eléggé paradox állapot lenne, de ebben az esetben lehet, hogy valóban működne a tilalom. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy éppen azokat tartja vissza a legkevésbé, akiknek erre szükségük lenne.

Én+te+ö=gén
- Számomra az egy teljesen abszurd diszkrimináció, hogy léteznek különböző molekulák, és azokat az embereket, akik ezekkel kapcsolatba kerülnek, azokat úgy már mint csoport elítélik. Tehát anélkül, hogy egy konkrét következmény lenne, tehát hogy valaki valamit csinált, csak annyi, hogy bejuttatja ezt az anyagot a szervezetébe. Ez az egész abszurd, mert nem arról van szó, hogy vannak szerek, amik veszélyesek. Vannak szerek. Ennyi. Utána ezeket a szereket különböző emberek használják. Különböző adagolással, különböző időközönként, és utána valamit csinálnak ezekkel a szerekkel, különböző céljaik vannak vele. De ezt nem lehet ott elvágni az egészet, hogy ha van ez a szer, akkor ez a szer valamit előidéz. Egy molekula nem rontja el a társadalmat. A társadalmat azok az emberek rontják el, akik konkrétan valamit cselekednek egy bizonyos szer hatása alatt.

Nargile
- Ez is abból a téveszméből fakad, ahogy az emberek a drogokról gondolkodnak. Tehát az emberek ismerik az alkoholt, ismerik mondjuk a kávét, tudják, hogy ez milyen hatásokkal jár, és tudják, hogy vannak emberek, akik valóban alkoholistákká válnak, részegekké válnak. De tudják, hogy a legtöbb ember viszont mégis megmarad a normális, társadalom által elfogadott használatnál. Az emberek viszont nem tudják azt, hogy mondjuk az olyan szereknél, mint az LSD vagy a marihuána, vagy akár a gomba, ott is ez ugyanúgy működik, mint az alkohol esetében. Tehát az emberek ugyanúgy használják ezeket a drogokat, vannak emberek, akiknek ebből problémáik lesznek, ez viszont egy törpe kisebbsége az összes használónak. És a legtöbb használó igenis megtanul ezekkel a szerekkel okosan élni. Ésszel élni.

Ajtóablak
- Az emberi életet szerintem nem lehet ennyire beszabályozni, mert hogy az emberek szoktak veszélyesek lenni embertársaikra. Veszélyes valaki, aki mondjuk 12 órát végigrobotol, elfárad, hazamegy, és semmire másra nincs ereje, mint hogy bekapcsolja a tévét és megverje az asszonyt. És akkor nem lehet mondani, hogy mit kell betiltani. A sok munkát? Nem lehet betiltani az autóvezetést, mert időnként balesetet okoznak emberek, vagy... Nem ez a módja a problémák megakadályozásának. Hanem meg kell tanítani az embereket jól autót vezetni. Meg növeszteni kell az erkölcsi felelősségtudatukat, akármit is jelent ez. Hogy ha dühösen hazatérnek a munkából, akkor valami módszerrel fékezzék magukat. Tanuljanak meg meditálni. Hogyha drogokkal élnek, akkor azzal is tanuljanak meg bánni.

Én+te+ö=gén
- A tájékozottságot azért tartom fontosnak, mert aki nem ismeri ezt az egész témát, annak egy címszó alá: "drog" bekerül rengeteg minden. Körül-belül annyi közös van az összes drogban, mint az összes d-vel kezdődő gyógyszerben. Tehát gyakorlatilag semmi. Ezek teljesen különböző csoportok. A stimulánsok, a depresszánsok, a hallucinogének... A heroin nem LSD. A kokain nem pszilocibin, az amfetamin nem meszkalin. Ezeket nem lehet egy kalap alá venni. Ezek teljesen különböző hatású pszichoaktív szerek.

Siphersh
- Így ránézésre nekem úgy tűnik, hogy nem véletlen, hogy ebben a világban, amiben mi élünk, ebben a középkori kereszténységből kinőtt modern nyugati kultúrában pont az alkohol, a dohány és a kávé a legelterjedtebb és legelfogadottabb, leghagyományosabb drogok. A kávé, az egy olyan serkentőszer, amitől az ember többet tud dolgozni, az alkohol az, amivel az ember el tudja feledni a bánatát, hogy ne is kelljen rá gondolni, a dohány pedig, az én szememben legalábbis az abszolút függőséget okozó kábítószer. Szerintem, aki dohányzik, aki folyamatosan dohány hatása alatt áll, az kevésbé érzékeny. Egy tompítószer. Mind a három nevezhető tudatszűkítő szernek, hogyha a pszichedelikus drogok fogyasztását tudattágításnak nevezzük.

Nargile
- Az emberek egyszerűen nem képesek úgy beszélni, olyan hétköznapi, ésszerű, józan módon beszélni a drogokkal kapcsolatos élményeikről, mint ahogy bármi, mondjuk a szerelemmel kapcsolatos élményeikről, vagy akár a legális drogokkal kapcsolatos élményeikről. Hanem ezt valamilyen kis titkos fiókba elzárják magukban, és ezt nem hajlandóak így kinyitni ezt a fiókot. És egy álarcot mutatnak a társadalom felé, és úgy gondolom, hogy ez a dolog nagyban szerepet játszik abban, hogy az embereknek az a része, akiknek ezzel kapcsolatban nincsenek személyes élményeik, azok téveszméket táplálnak a drogokkal meg a droghasználókkal kapcsolatban. Nem tudnak ezekhez arcokat párosítani. Tehát nem tudják azt, hogy az, akit ők tulajdonképpen most büntetni akarnak, az akár a szomszédjuk, a gyerekük, akár a szüleik, vagy a testvérük, vagy a barátjuk. Tehát nagyon sok ember nem tud ehhez arcot társítani.

Én+te+ö=gén
- Mostanára már kiderült, hogy a korábbi drogpolitika, illetve az a médiapropaganda, ami mindenfélét elijesztésképpen terjeszt a szerekről, az végül is egy idejétmúlt és egy hatástalan módszer. Mivel ha azt állítja valaki, hogy „a cannabis ugyanolyan veszélyes, mint a heroin”, és ugyanakkor a fiatalok közel 50%-a kipróbálja a cannabist, és pozitív élménye van vele - vagy legalábbis nem lát semmilyen veszélyességet - akkor ez a régi típusú propaganda azt az üzenetet hordozza, hogy „a heroin ugyanolyan veszélyes, mint a cannabis”. Akkor ezek szerint, mivel a cannabist veszélytelennek találja a kipróbáló, ezért azt fogja gondolni, hogy a heroin is ugyanilyen veszélytelen, és nem tudja szétválasztani, hogy neki mind a kettőről mást és mást hazudtak.

Siphersh
- Szerintem a legfontosabb az lenne, hogy nyíltan és a tapasztalatok alapján és valamennyire szakmai alapon beszéljünk a törvényekről. A törvények hatékonyságáról és a törvények mellékhatásairól. Amíg a drogpolitika vagy a drogtörvények kérdése egy választási kérdés, egy propaganda-kérdés, amíg olyan boszorkányüldöző retorikában beszélnek róla, hogy aki illegális szereket fogyaszt, az "az ördöggel cimborál", addig szerintem nem lesz itt igazán értelmes, konstruktív társadalmi párbeszéd erről a kérdésről. De szerintem a drogtörvények hatékonysága és az esetleges mellékhatásai nem ideológiai kérdések.

"A tapasztalat olyasvalami, amihez csak közvetlenül azután jut az ember, hogy szüksége lett volna rá."
- Arthur Bloch

Talamon
- Olyan szempontból lehet veszélye, hogy valaki nem nagyon van tisztában a tudatosságával, és akkor belekeveredik valami fogalmi, vagy fogalmi úton elindult érzelmi zűrzavarba. És akkor annyira megbonyolódik, hogy ez egy ilyen hisztériához, vagy valami úgymond pszichés tapasztaláshoz vezet, amiből önmagától nem tud kijönni. És lehet, hogy így marad. Elképzelhető. Az embernek mindenképpen éreznie kell, hogy most ha beveszem a pszichedelikumot, akkor bármi megtörténhet. És ha ezt tudom, és tisztában vagyok vele, hogy ha beveszem a pszichedelikumot, bármi megtörténhet, akkor bármi meg is fog történni.

Ajtóablak
- A bad trip is egy nagyon érdekes dolog. Nekem inkább olyan élményeim voltak, hogy megértettem, hogy jé, hogyan is keletkeznek azok a bad tripek, amiket láttam, vagy amikről hallottam, hogy hogyan lovallják bele magukat emberek bizonyos csapdába. Hogyan szívódik bele az agyuk. De megint csak, hogyha az ember már képzett, és én valamennyire képzett aggyal vágtam ebbe bele, akkor meg lehet állítani ezeket a hatásokat, és akkor az ember nem úszik bele bad tripnek nevezett dolgokba.

Metametta
- Az lehet, hogy ha valaki gyakran, kis dózisokat használ, és hozzászokik ahhoz, hogy ezt a kis dózist pont hogy könnyen kontrollálja, könnyen lavírozgat benne. Az összes felmerülő negatív, kellemetlen élményt kiszűri. És akkor hirtelen bevesz egy nagyobb dózist, és rájön arra, hogy ez a drog nem az a drog.

Biga
- Én azt a veszélyt látom, hogy például - a buddhisták úgy mondanák, hogy ne tévesszük össze a Holdat a Holdra mutató ujjal. Tehát szerintem idővel érdemes rájönni arra, hogy ezek a drogok csak mutatnak valamit, és nem maguk a drogok a felébredéshez vezető utak, hanem csak valamilyen útjelzők.

Siphersh
- Nekem úgy tűnik, hogy ami meg tudja ijeszteni az embert, az többnyire az, hogy ha nem képes vagy nem hajlandó elfogadni valamit, ami megjelenik. Hogyha az ember tiltakozik ellene. Hogyha az ember megpróbálja kizárni a saját tudatából azt, ami megjelenik, és ez feszültséget okoz. És hogyha erre a feszültségre az ember még ijedtebb ellenállással reagál, akkor az tovább fokozódhat. Valószínűleg ezért van, hogy vannak, akik kipróbálják ezeket a drogokat, és utána a közelébe sem mennek többször, mert érzik, hogy ez nem nekik való. Ez nekik túl ijesztő. Ők nem hajlandóak feloldódni valamiféle alapvető valóságban, mert nekik fontos, hogy minden percben meglegyen számukra a hétköznapi hitviláguk.

Talamon
- Az ember nem biztos hogy tudja, hogy őneki érdemes-e LSD-t tapasztalnia. Vagy pszichedelikumot tapasztalnia. Mert lehet, hogy ő annyira nincs tisztában saját magával, hogy nem látja azokat a lehetőségeket, ahol beakadhat. Az ember általában racionális szinten gondolkodik, és ezek mentén, fogalmak mentén az érzelmi szinteken elszáll. És akkor most valami bizonytalan van, és nem bír szembenézni vele, akkor azt mondja, hogy fél. És hogy a félelem, az ha pszichedelikummal rázoomol az ember a félelemre, akkor félelem. Félelem, félelem. Egyre intenzívebb félelmet érez, és ez veszélyes lehet.

Én+te+ö=gén
- A tudományos megközelítés annyiban segítene, hogy ezeket meg lehetne ismerni, ezeket a szereket. Mert gyakorlatilag az elmúlt 30-40 évben ezeket nem lehetett kutatni. Politikai okokból be lettek tiltva a szerek, és ezért nem ismerjük őket. És a veszélyességhez természetesen hozzátartozik, hogyha valami ismeretlen dolog van, amit nem lehet megtiltani, ezért mégis használva van, és nincsenek tudományos tények ezekről, hogy ezeket hogy lehet biztonságosan használni. Ez természetesen már az ártalomcsökkentés, de az ártalomcsökkentés egy teljesen egyértelmű dolog, ami tulajdonképpen ez lenne az állam illetve a társadalom feladata.

Metametta
- A civilizált emberek többségének kötelezővé tenném egy pszichedelikus élmény megélését ellenőrzött körülmények között. Mert az építő lehet.

Siphersh
- Ezek nagyon intenzív élmények. Ezek gyakran nagyon mély élmények, amik nagyon megérintik az embert lelkileg is. És hogyha az ember egyszer megtapasztal valami olyat, amit nem tud hova tenni, akkor nem az lesz a következő gondolata, hogy gyorsan, gyorsan, megint, újra. Jellemzőbb az, hogy ha az ember elfogyaszt egy nagyobb dózisú LSD-t vagy pszilocibint, utána egy időre inkább elmegy a kedve attól, hogy újra csinálja. Azt mondják, hogy fel kell dolgozni az élményt. Ki kell találni, hogy mit kezdjen vele az ember. Ki kell találni, hogy mire jó ez. Vagy egyszerűen csak ki kell pihenni. Nem jellemző, hogy akárki függővé válna ezektől a drogoktól. Azok más drogok, amiktől függők lesznek az emberek.

Talamon
- Szerintem az alkohol veszélyesebb. Az alkohol szörnyű drog. Az alkohol hatása alatt olyasmit tesznek az emberek, ami például pszichedelikumokkal eszébe sem juthat, szerintem.

"A dolgok nem változnak; mi változunk."
- Henry David Thoreau

Nomad
- Az egy nagyon érdekes kérdés, hogy ugyanaz az ember vagyok-e, mint ami ezek az élmények előtt voltam. De hát nyilván ugyanaz az ember sem vagyok, mint aki felszállt a buszra reggel. Eleinte egyértelműen az volt a válaszom erre, hogy nem, és a régi énem az haldoklik, leválnak rólam a hibás vagy felesleges darabok, és egy új születik meg. De utána ez később átalakult azzá, hogy ezt egy teljes folyamatnak élem meg, és igen, ugyanaz az énem előtte is és utána is, és folyamatosan.

Cellux
- Nem alakított át, tehát nem csinált olyasmit, mint amiről néha ír a szakirodalom, hogy totál konverzió, hogy valaki megtér, vagy totál ellentétes irányba fordul az élete. Inkább azt mondanám, hogy adott egy nagyon biztos alapot. Nagyon biztos alap, ez az Istennek a létezése. Ugyanakkor valahogy ez a nagyon biztos alap egy kín is. Egy szenvedés... tehát nem vagyok többet szabad. Valahogy ez ilyen furcsa. Hogy valahogy úgy ebbe beleláttam, most már nem élhetek csak úgy, nem lehetek többé ártatlan, vagy valahogy elvesztettem az ártatlanságomat.

Siphersh
- Azt az irányt, hogy számomra mi fontos, hogy milyen irányba megy az életem, hogy mik azok a dolgok, amikkel foglalkozok, ezeket egyáltalán nem érintették ezek az élményeim. Legalábbis nem tudnám elkülöníteni más élményektől, amik évek során lassan-lassan az embert érik, ahogy egyre inkább felnőtté válik, vagy egyre inkább megtalálja azokat a dolgokat, amik érdeklik. Soha nem volt számomra valami katarzis-élmény, vagy valami elkülönülő törés az életemben, hogy valami új irányba irányított volna engem ez az élmény. Nem.

Nomad
- Azért nem mondanám, hogy közelebb kerültem a valódi önmagamhoz, mert buddhista vagyok, és ebben nincsen "önmagam", de ezen kívül ez tény, hogy sokkal optimálisabbnak és sokkal a bennem lévő potencialitásnak sokkal közvetlenebb és akadálytalanabb megnyilvánulása az, amivé váltam. Egyelőre. Aztán remélhetőleg ez tovább folytatódik.

Ajtóablak
- Úgy tudom magamnak megfogalmazni a világképemet, hogy szerencsére nem szakadtam el a gyökereimtől. Nem egy tök más dolgot művelek most, ahogy korábban például gondoltam a spiritualitást, amikor még pusztán materialistának tartottam magam. Hanem ez egy van egy ilyen mag, ez a szüleim által kapott vallás, és így erre ráépültek a dolgok és így kitágult a világ. És ez is benne van, nem kellett kidobni, de hozzájött és kitágult.

Nargile
- Sokszor az emberek azért nem is tudják élvezni azt, amiben benne vannak, vagy azt, amit igazából élvezniük kellene, mert folyamatosan azon rettegnek, hogy megfeleljenek valaminek, vagy hogy túlságosan komolyan veszik saját magukat, és emiatt nem tudják elengedni magukat, és nem tudják élvezni azokat a pillanatokat. És aztán visszanéznek, és akkor meg már késő. Ezek a pszichedelikus élmények arra is segítettek ráébrednem, hogy nem érdemes annyira nagyon komolyan venni magunkat.

Talamon
- A pszichedelikumoktól nagyon sokat lazultam. Lazult a tudatom, mert nagyon merev volt. És mivel merev volt, ezért nagyon ragaszkodott ahhoz, amit elképzelt. Egy időben ráéreztem arra, hogy ettől meg kell szabadulnom. Ez az életem értelme. Hogy megszabaduljak a korlátaimtól. Módszeresen, megszállott módjára kerestem a korlátaimat, hogy azokat átléphessem. De aztán egy idő után elérkeztem oda, hogy automatikussá vált minden. Tehát hogy így egyízű, egyhegyű tapasztalás van. Történik a kilégzés, belégzés. Kilégzés, belégzés. És gyakorlatilag ez bőven elég ahhoz, hogy minden megtörténjen.

Nomad
- Három érdekes kérdés volt, számomra érdekes kérdés, amikor ebbe belekezdtem. Az, hogy megtudjam, hogy mi az élet, mi a halál, és mi vagyok én. És úgy vélem, hogy ezeket sikerült megválaszolni ilyen tudatállapotokban. Legfeljebb arra természetesen ez nem volt megoldás, hogy a mindennapi életben mit csináljak. Ehhez kellettek az egyéb, jól bevált módszerek, mint például meditáció és satöbbi. Hogy ezeket tényleg egy megtartható tudatállapotot tudjak létrehozni.

Siphersh
- Számomra a legnagyobb tanulsága talán az volt ezeknek az élményeknek, hogy az alapvető valóság, a hétköznapi gondolatvilágtól visszalépett valóságtudat, az nem csak egy filozófiai absztrakció, hanem közvetlenül megtapasztalható.

Cellux
- Egy dolog, amit tudok ajánlani mindenkinek, aki hatalmas feladatokat akar teljesíteni, vagy meg akarja váltani a világot, mondjuk a pszichedelikus fronton, vagy bármilyen más fronton, legyen az egyházi tevékenység, vagy karitatív, vagy bármi, hogy ha van hozzá kedve és indíttatása, akkor ugorjon bele a családalapítás prodzsektbe. Ugyanis most azt gondolom, hogy egy zen kolostorba elmenni 40 évre szerzeteskedni, az sokkal könnyebben és lazábban teljesíthető, mint egy családot úgy végigcsinálni, felépíteni, gondozni, ápolni, élni, hogy abból kinőjön egy szép fa. Nekem most, jelenleg ez az életfeladatom, és nagyon úgy tűnik, vagy nagyon bízom abban, hogy a családnak a minél mélyebb megélésével az Isten is elérhető távolságba fog kerülni.

Talamon
- Azt gondolom, hogy nem tudom, mennyi pszichedelikumot fogok még használni, nincs szükségem rájuk, már megmutatták, amit adnak. Az élet adja. Mint ahogy adja a páromat, vagy nem adja, vagy adja a napi betevőmet, vagy nem adja. Azt gondolom, hogy ha az ember elég szabad, akkor megteheti azt a luxust, hogy odaadja magát a pillanatnak, és ott is marad.


www.daath.hu/pszichonautak
2006

© Copyright 2006, Daath.


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH nem hoz létre saját csoportoldalakat a közösségi hálókon.