
Én+te+ö=gén: A kábítószerek és pszichotrop anyagok jegyzékeiről és veszélyességi kategorizálásáról
Összefoglaló és javaslat
A kábítószerek és
pszichotrop anyagok jegyzékeiről
és veszélyességi
kategorizálásáról
Én+te+ö=gén <enteogen(kukac)daath.hu>
Eredeti szöveg: 2005. október 10.
Végleges változat: 2007. február 27.
Bevezető
Az Európai Unió Tanácsa 2004. október
25-én fogadta el a tiltott kábítószer-kereskedelem
területén a bűncselekmények tényállási
elemeire és a büntetésekre vonatkozó
minimumszabályok megállapításáról
szóló 2004/757/IB kerethatározatát, amely
szerint a tagállamoknak 2006. május 12-ig meg kell
felelniük a kerethatározat rendelkezéseinek. A
kerethatározat rögzíti, hogy egy cselekmény
akkor nem tartozik a kerethatározat alkalmazási körébe,
ha az elkövető a cselekményt kizárólag
saját, személyes fogyasztására hajtja
végre. A büntetésekkel kapcsolatban a
kerethatározat - egyebek mellett - előírja,
hogy legalább öt évig terjedő
szabadságvesztéssel kell büntetni azon elkövetőt,
akinek a cselekménye olyan kábítószerekkel
kapcsolatos, amelyek "a legnagyobb mértékű
egészségkárosító hatást
fejtik ki, illetve több ember egészségét
jelentős mértékben károsították"
[EU04]. Ebből az következik - és ez a
tagállamok feladata -, hogy a jogalkotónak meg
kell határoznia azon kábítószerek
jegyzékét, amelyek veszélyesebbek az ember
egészségére. Ennek a különbségtételnek
általánosan elfogadott nemzetközi gyakorlata
nincs, az ilyen lista elkészítése nem
büntetőjogi, hanem orvos-szakmai és drogpolitikai
kérdés [IRM05].
I.
A kábítószerek és
pszichotrop anyagok nemzetközi szintű szabályozása
1.1 A kábítószerek és
pszichotrop anyagok szabályozása három
nemzetközi ENSZ egyezményen alapul: az 1961-es Egységes
Kábítószer Egyezményen [UN61], az 1971-es
pszichotrop anyagokról szóló bécsi
egyezményen [UN71], valamint a kábítószerek
és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni
1988-as bécsi egyezményen [UN88], mely az ilyen szerek
előállításához, gyártásához
is használt vegyi anyagokkal végezhető egyes
tevékenységek szabályozását írja
elő.
1.2 Az 1961-es Egységes Kábítószer
Egyezmény négy jegyzékbe (I - IV) sorolja a
morfin-szerű, kokain-szerű és kannabisz-szerű
hatással rendelkező anyagokat. A jegyzékek
különböző mértékű megszorító
intézkedéseket szabnak meg a bennük szereplő
anyagokra (csökkenő szigorúsági sorrendben:
IV, I, II, III). Az aktuális jegyzékek az ENSZ
Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző
Testületének (INCB) ún. "Sárga
listájában" találhatók [INCB04].
- az I. és II. Jegyzékben szereplő
kábítószerek "visszaélésekre
adhatnak alkalmat és káros hatásaik lehetnek,
vagy kábítószerré átalakíthatók".
A II. Jegyzékben felsorolt kábítószerek
néhány, a kiskereskedelem tekintetében előírt
rendszabály kivételével ugyanolyan ellenőrzési
rendszabályok alá esnek, mint az I. Jegyzékben
felsoroltak: szükséglet becslése, statisztikai
kimutatások, gyártás és behozatal
korlátozása, stb. (pld. a morfin az I. Jegyzékbe,
a kodein a II. Jegyzékbe tartozik)
- a III. Jegyzékben olyan kábítószer
tartalmú készítmények vannak felsorolva,
melyek hatóanyagai az I. vagy II. Jegyzékben
szerepelnek, de kivételt képeznek az egyezmény
néhány rendelkezése alól, mert "az
általuk tartalmazott anyagok miatt semmiféle
visszaélésre nem adnak alkalmat és ártalmas
hatást sem fejthetnek ki, továbbá a kábítószer
sem könnyen nyerhető vissza belőlük" (pld.
max. 100 mg kodeint tartalmazó tabletták).
- a IV. Jegyzékben feltüntetett kábítószerek,
melyek az I. Jegyzékben is szerepelnek, "különösen
alkalmasak visszaélések elkövetésére
és káros hatásaik lehetnek, továbbá
ezeket a veszélyeket nem ellensúlyozzák jelentős
gyógyászati előnyök" (pld. heroin).
1.3 Az 1971-es pszichotrop anyagokról szóló
bécsi egyezmény szintén négy
jegyzékbe foglalja a pszichotrop anyagokat, amelyek - az
1961-es egyezménytől eltérően - csökkenő
szigorúsági sorrendben: I, II, III, IV. Az aktuális
jegyzékek az INCB ún. "Zöld listájában"
találhatók [INCB03].
- az I. Jegyzék anyagainál "a
visszaélés különösen komoly
közegészségügyi kockázatot jelent és
gyógyászati hasznosságuk nincs, vagy nagyon
korlátozott".
- a II. Jegyzék anyagainál "a
visszaélés lényeges közegészségügyi
kockázatot jelent és gyógyászati
hasznosságuk csekélytől mérsékeltig
terjed".
- a III. Jegyzék anyagainál "a
visszaélés lényeges közegészségügyi
kockázatot jelent és gyógyászati
hasznosságuk mérsékelttől jelentékenyig
terjed".
- a IV. Jegyzék anyagainál "a
visszaélés kisebb mértékű de
jelentős közegészségügyi kockázatot
jelent és gyógyászati hasznosságuk
csekélytől jelentékenyig terjed".
1.4 Az 1988-as kábítószerek és
pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni bécsi
egyezmény két jegyzékbe (I és II)
foglalja a kábítószerek vagy pszichotrop anyagok
gyártásában gyakran használt vegyi
anyagokat. Az aktuális táblázatok az INCB ún.
"Piros listájában" találhatók
[INCB05].
II.
A kábítószerek és
pszichotrop anyagok nemzeti szabályozásai
2.1 A nemzetközi egyezmények kimondják,
hogy rendeleteik megvalósítása a felek
alkotmányos rendelkezéseinek
figyelembevételével, jogrendszerük és
nemzeti joguk keretei között, mindezek megfelelő
tiszteletben tartásával történhet. Ez
jelentős mozgásteret enged mind a szankciók és
büntető rendelkezések, mind a jegyzékek
módosításának vonatkozásában.
Pld. a kábítószerek és pszichotrop
anyagok saját, személyes fogyasztása
Németországban alkotmányos jogok alapján,
Olaszországban pedig népszavazás eredményeként
nem számít tiltott cselekménynek.
2.2 A kábítószerek és
pszichotrop anyagok használatát az egyezmények
gyógyászati és tudományos célokra
korlátozzák. Míg az 1961-es egyezmény
egyáltalán nem követeli meg az egyéb
használat tiltását, az 1971-es egyezmény
szankciókat követel meg, de nem kötelez
büntetőjogi lépésekre. Egyes országok
(pld. Magyarország, Franciaország, Svédország)
az egyezményekben vállalt minimális
kötelezettségeiket túlteljesítve tiltják
és büntetik a használatot. Az EU 2004/757/IB kerethatározata sem kíván tanácsi iránymutatást jelenteni a személyes fogyasztásra vonatkozóan.
2.3 Az egyezményeken alapuló jegyzékeket
a felek nemzeti szinten kiegészítéssel és
újrakategorizálással módosíthatják.
A kiegészítés igen gyakori: az
egyezményekben szereplő 260 anyagon kívül kb.
ugyanennyi szer van nemzeti ellenőrzés alá vonva a
különböző országokban. Az
újrakategorizálásnak több országban
(pld. Hollandia, Olaszország, Spanyolország) is bevett
gyakorlata van, melynek célja a "kemény"
és "könnyű" drogok büntetőjogi
szétválasztása. Az USA 5 szövetségi jegyzékbe
foglalja az ellenőrzött anyagokat és e felosztás alapján szab
ki eltérő mértékű büntetéseket; ezt a rendszert minden tagállam egy hatodik, saját jegyzékkel egészítheti ki.
2.4 Az egyezmények és a nemzeti jegyzékek
közötti legjelentősebb eltérés a
kannabisz és származékai
kategorizálásának esetében van. Ez a
nemzeti gyakorlat az 1961-es egyezményt kritizálja,
amely a kannabiszt a heroinnal egy veszélyességi
kategóriába sorolja. Az eltérő nemzeti
kategorizálást a kannabisznak a többi droghoz
képest alacsonyabb veszélyességi mutatói,
farmako-toxikológiai tulajdonságai, valamint szélesebb
körű elterjedtsége és elfogadottsága
indokolják.
2.5 Néhány országban (Nagy-Britannia,
USA) az ún. analóg törvények
ellenőrzés alá helyezik a jegyzékeken
szereplőkkel "lényegesen hasonló"
anyagokat is. Mivel a hasonlóság fogalmának jogi
meghatározása nem egyértelmű és az
anyagok hasonlóságáról adott szakértői
vélemények is jelentősen megoszlanak, így
az analóg törvények gyakorlati használhatósága
gyenge és nem javallt.
III.
A kábítószerek és
pszichotrop anyagok hazai szabályozása
3.1 Magyarországon az 1961-es kábítószer
egyezményt az 1965. évi IV. törvényerejű
rendelet, az 1971-es pszichotrop egyezményt az 1979. évi
XXV. törvényerejű rendelet, az 1988-as kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni
egyezményt pedig az 1998. évi L. törvény
hirdette ki.
3.2 A 2005. évi XXX. törvény mindkét
egyezményt hivatalos magyar fordításaikkal és
aktualizált mellékleteivel együtt hirdette ki
("Sárga lista": 46. kiadás, 2004. december;
"Zöld lista": 23. kiadás, 2003. augusztus). A
törvény 7. § (2) bekezdése ezeken kívül
egy A) és B) nemzeti jegyzékeket tartalmazó melléklettel egészítette ki az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvényt. Ez a két jegyzék azokat az anyagokat tartalmazza, amelyek nem az 1971-es pszichotrop egyezmény mellékletének I. és II. Jegyzéke alapján minősülnek kábítószerrel egy tekintet alá eső veszélyes pszichotrop anyagnak:
- az A) Jegyzék 13 anyagot tartalmaz, melyek az
1971-es pszichotrop egyezmény I. Jegyzékén
szereplő pszichotrop anyagokkal azonos elbírálás
alá esnek Magyarországon, azaz gyógyászati
célra nem, kizárólag tudományos célra
alkalmazhatók. Ez a jegyzék tartalmazza egyrészt
az EU által a tagállamok számára előírt
ellenőrzött hatóanyagokat, másrészt
azokat a szereket, melyek nemzeti ellenőrzése hazai és
nemzetközi rendészeti hatósági
tapasztalatok alapján szigorúbb.
- a B) Jegyzék 5 anyagot tartalmaz, melyek az
1971-es pszichotrop egyezmény II. Jegyzékén
szereplő pszichotrop anyagokkal azonos elbírálás
alá esnek Magyarországon, azaz gyógyászati
célra alkalmazható, szigorúan ellenőrzött
szerek.
3.3 A Büntető Törvénykönyvről
szóló 1978. évi IV. törvény 286/A.
§-ának (2) bekezdése alapján kábítószeren a) az 1961-es kábítószer
egyezmény mellékletének I. és II.
Jegyzékében meghatározott anyagokat, b) az
1971-es pszichotrop egyezmény mellékletének I.
és II. Jegyzékében meghatározott
anyagokat, valamint c) az emberi felhasználásra kerülő
gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény
mellékletének A- és B-jegyzékeiben
meghatározott anyagokat kell érteni. A törvény
semmilyen módon nem tesz különbséget az egyes
kábítószerek között.
IV.
A jegyzékek felülvizsgálati
folyamata
4.1 Az egyezmények jegyzékeinek módosításáról
az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának
(ECOSOC) egyik szerve, a Kábítószer Bizottság
(CND) dönt. Az elbíráló
felülvizsgálatot az Egészségügyi
Világszervezet (WHO) Kábítószer-függőségi
Szakértői Bizottsága végzi, amennyiben
a) az 1961-es vagy 1971-es egyezményt aláíró
valamelyik fél bejelenti a módosítás
szükségességét, b) a CND ezt kéri,
c) az előzetes felülvizsgálat ajánlja az
elbíráló felülvizsgálatot, vagy d) a
WHO olyan új anyag meg nem engedett előállításáról
szerez tudomást, amely különösen komoly
népegészségügyi kockázatot jelenthet
és nincs elismert gyógyászati hasznossága.
4.2 A pszichoaktív szerek felülvizsgálata
során a Szakértői Bizottság által
figyelembe vett kritériumok: 1) a hasonlóság
ismert anyagokhoz és központi idegrendszeri hatások,
2) a függőségpotenciál, 3) a tényleges
visszaélések és/vagy visszaélések
valószínűségének bizonyítékai,
és 4) a gyógyászati hasznosság [WHO02].
V.
A veszélyesség- és
kockázatbecslés irányelvei
5.1 A kábítószerek és
pszichotrop anyagok veszélyességeinek és
kockázatainak becsléséhez jól
hasznosítható az Európai Unió Kábítószer
és Kábítószer-függőség
Európai Megfigyelő Központja (European Monitoring
Centre for Drugs and Drug Addiction, EMCDDA) által közreadott,
a kockázatbecslés egységes
eszközrendszerének alapelveit tartalmazó tervezete [EU99].
A tervezet szerint a drogok vizsgálatának során
meg kell különböztetni a kockázat (=a
károsodás megjelenésének valószínűsége)
fogalmát a veszélyesség (=a károsodás
súlyossága) fogalmától.
5.2 A kockázatok tekintetében
elkülönítendők az egészségügyi
és társas kockázatok. Az egészségügyi
kockázatok magukban foglalják mind az egyéni
(akut és krónikus toxicitás, fizikai és
pszichológiai függőségpotenciál,
pszichoszociális diszfunkciók), mind a közegészségügyi
(a drogok valamint a velük kapcsolatos információ
minősége és hozzáférhetősége,
a drogfogyasztók jellemzői, a droghasználat
kontextusa, a nem-használó populációra
gyakorolt hatás) kockázatokat. A társas
kockázatok becslésénél figyelembe
veendők a családra gyakorolt hatások (pld.
konfliktusok), a kulturális kontextussal kapcsolatos
következmények (pld. marginalizáció), a
droggal kapcsolatos bűncselekmények (pld. csempészet),
a bűnüldözés gazdasági költségei,
stb.
5.3 A veszélyeket vizsgálva a droggal
kapcsolatos veszélyek elkülönítendők a
droghasználat káros következményeitől.
Droggal kapcsolatos veszélyek többek között
a drog farmakológiai, toxikológiai jellemzői (pld.
az aktív dózis és a túladagolás
kis aránya), a társadalmi kontroll jellemzői (jogi
szabályozás, informális normák), a
droghasználat formái (pld. intravénás
bejuttatási útvonal) és a használók
individuális jellemzői (pld. kiskorú vagy
veszélyeztetett egyének). A droghasználat
káros következményei magukban foglalják
mind a droghasználóra, mind a szociális
környezetre gyakorolt káros hatásokat. Az
előbbihez tartoznak pld. a biológiai (toxicitás,
dependencia), pszichológiai (funkciókiesések,
személyiséget érintő hatások) és
viselkedéses (szociális szabályok figyelmen
kívül hagyása, agresszió) káros
hatások, az utóbbihoz pedig a családi (pld.
anyagi helyzet romlása), közösségi (pld.
munkahelyi balesetek), és társadalmi (pld. szervezett
bűnözés) káros hatások.
VI.
A veszélyességi kategorizálás
6.1 A kábítószerek és
pszichotrop anyagok veszélyesség szerinti
kategorizálását tehát elsődleges
hangsúllyal az egészségkárosítás
és a társas környezet veszélyeztetése
szempontjából kell elvégezni. A veszélyesség
megállapításához a jegyzékek
meglévő felosztásai csak annyiban vehetők
figyelembe, amennyiben azok szakértői véleményeken
alapulnak. A jegyzékeken szereplő drogokat több
körben, egyszerre egy tényező szintjén kell
csoportosítani. Ilyen csoportosítási tényezők
lehetnek például a hasonló a) hatások, b)
kémiai szerkezet, c) szertípus, és d)
droghasználati funkciók. Minden csoportosítás
után a csoportokat egyenként alá kell vetni a
fent említett irányelvek szerinti veszélyesség-
és kockázatbecslésnek, mely eredményeként
az adott tényező szerinti veszélyességi
csoportok alakulnak ki. A folyamatot minden tényező
szintjén meg kell ismételni, majd az egy-egy szinten
kialakult különböző veszélyességi
csoportokat a tényezőszintek irányában kell
összegezni. Az így kapott összegzett veszélyességi csoportokat nagyság szerinti sorrendbe rendezve a kívánt számú veszélyességi kategóriába lehet sorolni.
6.2 Az egészségkárosítás szempontjából legfontosabb figyelembe veendő tényezők: a) a nem megfelelő adagolás okozta életveszély nagysága, b) a használat rövid időtartamához viszonyítottan aránytalanul súlyos egészségkárosodás, valamint c) a megvonási tünetek komolysága.
6.3 A hatások hasonlóságának
elvén alapuló 1961-es egyezmény I. Jegyzéke
morfin-szerű, kokain-szerű és kannabisz-szerű
anyagokat tartalmaz, a II. Jegyzék pedig morfin-szerűeket.
Az egyéb hatású pszichoaktív anyagokat,
pld. az amfetamin-szerűeket, az 1971-es egyezmény
jegyzékei sorolják fel. Ez az egyezmény nem tesz
további különbséget az egyéb anyagok
hatásai között.
6.4 A kémiai szerkezet alapján az
1961-es egyezmény jegyzékei a kannabinolokon és
a kokainon kívül javarészt ópiátokat
és opioidokat tartalmaznak. Az 1971-es egyezmény I.
Jegyzéke kémiai szerkezet szerint amfetaminokat,
fenetilaminokat, triptaminokat és egy kannabinolt tartalmaz,
míg a II. Jegyzék vegyesen tartalmaz barbiturátokat,
amfetaminokat, egy fenetilamint, egy kannabinolt és egyéb
anyagokat. A kémiai szerkezet ismerete csak hozzávetőlegesen
jelzi a szerek várható hatásait.
6.5 A szertípus szerinti felosztásban
a jegyzékekben szereplő drogok 1) stimulánsok
(pld. kokain, amfetaminok), 2) intoxikánsok (pld.
barbiturátok), 3) depresszánsok (pld. ópium és
származékai), 4) deliriánsok (pld. ketamin és
PCP), 5) entaktogének (pld. MDMA), és 6) hallucinogének
(pld. kannabisz, LSD, meszkalin) [SHU92]. A felosztás egyaránt
alkalmazható a jegyzékeken nem szereplő drogokra
is, melyekkel az összehasonlítás hasznos és
javallt. A szertípus lényegesen kihat a szerhasználat
kultúrájára és ezen keresztül az
informális normákra is, amelyek csökkenthetik vagy
növelhetik a használat veszélyességét.
6.6 A droghasználat funkciója szerint
megkülönböztethető a 1) hedonista / rekreációs,
2) személyiségépítő /
csoportkohéziós, 3) hiánypótló, 4)
gyógyászati, 5) vallásos / spirituális,
6) politikai, és 7) gazdasági használat [BLA93].
Bár minden szerhez több, idővel változó
és területileg eltérő használati
funkció is kapcsolódhat, a funkciók jelenlegi
arányai által meghatározott használati
profilok hozzávetőlegesen jellemzik a szereket a
veszélyesség szempontjából is.
VII.
A jogi szabályozás hatása a
veszélyességre
7.1 Külön kiemelendő a droggal kapcsolatos
veszélyek és a jogi szabályozás kétirányú
kapcsolata. A kockázatok és veszélyek észlelt
növekedésére a jogi szabályozás
sokszor a kereslet és kínálat visszaszorítására
irányuló büntetőjogi szigorítással
válaszol. A túlzottan szigorító jogi
szabályozás azonban - amennyiben szakértői
véleményeket és nemzetközi tapasztalatokat
figyelembe nem vevő politikai döntéseken alapul -
olyan következményekkel is járhat, melyek az
elérni kívánt hatásokkal ellentétben
a kockázatok és veszélyek növekedéséhez
vezethetnek.
7.2 A büntetés mértékét
növelő jogi szabályozás piacgazdasági
hatásai jól ismertek: a kábítószerkereskedelem
kockázatnövekedése miatt emelkednek az árak
és/vagy romlik a drogok minősége. A
profitnövekedés miatt fokozódó szervezett
kábítószerbűnözés társadalmi,
a minőségcsökkenés miatti anyagszennyezettség
pedig közegészségügyi káros hatásokat
okoz. A bűnüldözés gazdasági költségei
és a büntetések miatti marginalizáció
szintén mérlegelendők társas
kockázatokként. A többi korcsoporthoz képest
legnagyobb arányban kábítószert kipróbáló
fiatal felnőttek (18-35év) fogyasztás miatti
börtönbüntetése veszélyezteti társadalmi
beilleszkedésüket.
7.3 A kábítószerekkel és
pszichotrop anyagokkal kapcsolatos tevékenységek elleni
büntetőjogi szankciók megnehezíthetik a
kiegyensúlyozott drogpolitika egyéb területeit: a
kezelést és az ártalomcsökkentést.
Ilyen esetekben az ún. "alacsony küszöbű
szolgáltatások" hozzáférésének
és az ún. "megkereső munka"
kivitelezésének nehézségekbe ütközésével
növekedhet a fertőzések és droghalálozások
száma. Az összehasonlító tanulmányok
szerint az egyes országok droghasználati értékeit
inkább a nemzetközi kulturális trendek, mint az
alkalmazott büntetőjogi módszerek határozzák
meg.
VIII.
Javaslat
8.1 A fent említett elvek és módszerek
alapján javaslom, hogy a "Veszélyesebb
kábítószerek" listájára
az 1961-es egyezmény IV. Jegyzékében szereplő
következő anyagok kerüljenek fel:
Acetorphine (acetorfin)
Acetyl-alpha-methylfentanyl (acetil-alfa-metilfentanil)
Alpha-methylfentanyl (alfa-metilfentanil)
Alpha-methylthiofentanyl (alfa-metiltiofentanil)
Beta-hydroxyfentanyl (béta-hidroxifentanil)
Beta-hydroxy-3 -methylfentanyl (béta-hidroxi-3-metilfentanil)
Desomorphine (dezomorfin)
Etorphine (etorfin)
Heroin (heroin)
Ketobemidone (ketobemidon)
3-methylfentanyl (3-metilfentanil)
3-methylthiofentanyl (3-metiltiofentanil)
MPPP
Para-fluorofentanyl (para-fluorofentanil)
PEPAP
Thiofentanyl (tiofentanil)
8.2 A fenti listán az anyag nemzetközi neve
(International Non-Proprietary Name, röviden: INN) szerepel: az
angol változat vastagon szedve, a magyar változat
zárójelben; nemzetközi név hiányában
az 1961-es Egységes Kábítószer
Egyezménnyel összhangban az ún. "Sárga
listában" (46. kiadás, 2004. december) megadott
egyéb elnevezés (vastagítás nélkül).
IX.
Indoklás
9.1 Az 1961-es egyezmény IV. Jegyzékében
szereplő anyagok a meghatározás szerint "különösen
alkalmasak visszaélések elkövetésére
és káros hatásaik lehetnek, továbbá
ezeket a veszélyeket nem ellensúlyozzák
jelentős gyógyászati előnyök".
9.2 Az ezen jegyzékben szereplő opioidok
esetében leginkább a nagy mértékű akut toxicitás és
függőségpotenciál, a magas mortalitás,
az intravénás bejuttatási útvonalból
eredő fertőzések, a szer szennyezettsége, a
használat önpusztító jellege és
hiánypótló funkciója, valamint a magas
árakból eredő beszerzési és
kereskedelmi bűnözés indokolják a
veszélyesebb kábítószerek listájára
vételt.
9.3 Az ezen jegyzékben szereplő kannabinol
hatóanyagú szerek esetében az opioidokhoz képest
lényegesen kisebb toxicitás és alacsonyabb függőségpotenciál, az egyre szélesebb körű gyógyászati alkalmazások, a szorongásoldó hatás, a fertőzésmentes bejuttatási útvonal, a szerhasználati kultúra informális normái,
a rekreációs használati funkció túlsúlya, valamint a bűnüldözés
magas gazdasági-társadalmi költségei nem
indokolják a veszélyesebb kábítószerek
listájára vételt.
9.4 Bár az 1971-es egyezmény I. Jegyzékében
szereplő pszichotrop anyagok is fokozott közegészségügyi
kockázatot jelenthetnek, de esetükben az 1961-es egyezmény IV.Jegyzékében szereplő opioidokhoz képest lényegesen kisebb toxicitás, alacsonyabb függőségpotenciál, a halálesetek alacsony előfordulási aránya, a bejuttatási útvonal
jellege, valamint a szerhasználati kultúra informális
normái nem indokolják a veszélyesebb kábítószerek
listájára vételt [DWF04].
Irodalom
[BLA93] Blätter A (1993) "Der erlernte Rausch".
Yearbook for Ethnomedicine and the Study of Consciousness, 2:119-145.
VWB Berlin.
[DWF04] Sense for Drug Policy (2004) "Drug War Facts". ISBN 0-615-12625-1. Canada.
http://www.drugwarfacts.org/factbook.pdf
[EU99] European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction (1999) "Guidelines for the risk assessment of new synthetic drugs". ISBN 92-9168-061-3. Luxembourg. http://www.emcdda.europa.eu/index.cfm?fuseaction=public.AttachmentDownload&nNodeID=16782&slanguageISO=EN
[EU04] Európai Unió (2004) "A Tanács 2004/757/IB kerethatározata (2004.
október 25.) a tiltott kábítószer-kereskedelem
területén a bűncselekmények tényállási
elemeire és a büntetésekre vonatkozó
minimumszabályok megállapításáról".
Official Journal L 335 , 11/11/2004 P. 8-11
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32004F0757:HU:HTML
[IRM05] Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (2005) "Előterjesztés a Kormány részére
az egyes nemzetközi szerződések kihirdetéséről
rendelkező jogszabályok, valamint a Büntető
Törvénykönyvről szóló 1978. évi
IV. törvény módosításáról".
IM/BüNT/2005/124.
[INCB03] International Narcotics Control Board (2003) "Zöld
lista". 23. kiadás, 2003. augusztus. http://www.incb.org/incb/green_list.html
[INCB04] International Narcotics Control Board (2004) "Sárga
lista". 46. kiadás, 2004. december. http://www.incb.org/incb/yellow_list.html
[INCB05] International Narcotics Control Board (2005) "Piros
lista". 9. kiadás, 2005. január. http://www.incb.org/incb/red_list.html
[SHU92] Shulgin A (1992) "Synthesis and
Structure-Activity Relationships of Hallucinogens in their Historical
Context". 1st International Congress of the ECSC/ECBS, Worlds of Consciousness, 1992, University of Göttingen, Germany
[UN61] ENSZ (1961) "A Genfben, 1972. március 25-én kelt
jegyzőkönyvvel módosított és
kiegészített, a New Yorkban, 1961. március 30-án
kelt Egységes Kábítószer Egyezmény".
2005. évi XXX. törvény. Magyar Közlöny
2005/64 (2005. május 13.), 3177-3254 o.
http://www.kozlonykiado.hu/nkonline/MKPDF/2005/MK64.pdf
[UN71] ENSZ (1971) "A Bécsben, 1971. február 21-én aláírt,
a pszichotrop anyagokról szóló egyezmény". 2005. évi XXX. törvény. Magyar Közlöny
2005/64 (2005. május 13.), 3177-3254 o.
http://www.kozlonykiado.hu/nkonline/MKPDF/2005/MK64.pdf
[UN88] ENSZ (1988) "A Bécsben, 1988. december 20-án, kelt, a
kábítószerek és pszichotrop anyagok
tiltott forgalmazása elleni Egyezmény". http://www.incb.org/pdf/e/conv/convention_1988_en.pdf
[WHO03] The WHO Expert Committee on Drug Dependence (2002)
"Thirty-third report". WHO Technical Report series 915.
Geneva, Switzerland. http://www.unicri.it/min.san.bollettino/altre/915-en.pdf
© Copyright 2005, Daath. |