DAATH

Szerepjátszás és manipuláció nélkül szeretni forradalmi tett.

Rita Mae Brown

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok


Kategória:

Beszámolók / külföldi (fordítások)


Kiadó:

Erowid


Kiadás éve:

2006 / 2015



Fordító:

Facombkivammá


Beküldő:

Facombkivammá


Szerkesztő:

Én+te+ö=gén



Eredeti szöveg

Nyomtatható változat

Kapcsolódó témakör:

Hajnalka


Felkerülés ideje:

2015. május 21.


Utolsó módosítás:

2015. május 21.



Érdeklődés:

4040 letöltés
3 szavazat


Súlyozott pontszám:

4.58 pont


Szavazatok aránya:

100% kiváló
0% jó
0% átlagos
0% rossz
0% borzasztó



Értékelés:

kiváló

átlagos
rossz
borzasztó




Felmérés: Online teszt az iskolai drogmegelőzésről (magyar)
Felmérés: DMT entity encounter study (angol)
Felmérés: Personality, Substance Use, and Microdosing (angol)
Felmérés: Global Ayahuasca Project (angol)


JGZotU:

Skizofrénia kiváltása és a jelentőség-mérőm kikapcsolása

Az élmény éve: 2006.
A dózis:
T+ 00:00 – 600 hajnalkamagból készített kivonat
T+ 00:40 – 300 hajnalkamagból készített kivonat

Örömmel jelentem be, hogy megoszthatom az LSA-val tapasztalt élményeimet. Egy pár éve hallottam először arról a lehetőségről, hogy „LSD-szerű” anyagokat legálisan ki lehet próbálni. Beléptem a hadseregbe, ezért nem volt alkalmam élni ezzel a lehetőséggel. Mivel annyira kevés „tudományos” információ áll rendelkezésre az LSA-ról – ellentétben az LSD-vel, amiről rengeteg klinikai teszt eredményét lehet megtalálni – a széles körű anekdotikus történetek elolvasása az első legfontosabb lépés, így örülök, hogy az én kis részem is hozzáadhatom a keresgéléseidhez.

ELŐKÉSZÜLETEK

Egy online kiskereskedőtől vettem 1200 Heavenly Blue hajnalkamagot. Különböző forrásokból azt szűrtem le, hogy nagyjából 600 mag elfogyasztása esetén garantált a hatás, anélkül, hogy az irányítás túlzottan kicsúszna az érdeklődő kezéből, függetlenül a magok erősségétől [fordító megjegyzése: első próbálkozásra ez nagyon nagy dózis]. Elhatároztam, hogy egy egyszerű hideg vizes kivonatolást fogok alkalmazni, mert féltem, hogy az LSA-t tönkretenné az öngyújtófolyadékkal történő extrakció.

Az egyik barátommal kempingezni mentünk, úgyhogy a sátrazás előtt két nappal beszereztem egy kávédarálót. Olvastam figyelmeztető tanácsokat arról, hogy a daráló túlmelegedésére figyelni kell, ha nem akarjuk, hogy a vegyület tönkremenjen, de ez a veszély nem állt fenn az általunk vásárolt grindernél. A finom port két üvegbe osztottuk szét, és nagyjából két bögre vizet adtunk hozzá. Ez után betettük őket a hűtőbe két napra, alkalmanként megforgatva, hogy felkavarjuk a leülepedett részt.

Az alábbiakat vettem a triphez: egy szintetikus (nem-abszorbens) szűrőt, sűrített narancslevet, Pepto-Bismolt [fordító megjegyzése: bázisos bizmut-szalicilát, egy hasmenés kezelésére használt bizmut só - hazánkban is kapható] és gyömbérsört. Természetesen tisztában voltam a hányinger, és az ebből fakadó bad trip lehetőségével is. Azt szűrtem le az olvasottakból, hogy ha a magokat megszűröm, nem lehet semmilyen gyomor-problémám, a gyömbér és a Pepto-Bismal használata esetén pedig főleg nem. Egy nem-abszorbens szűrőt használtam, mivel féltem, hogy a kávéfilter meg fog kötni valamennyit a LSA-ból. A narancslevet pedig azért szereztem be, mert páran halvány javaslatot tettek a trip közben csökkenő C-vitaminszint helyreállítására. Így a bögre aljába tettem egy kevés narancslé-koncentrátumot, és fölé helyeztem a filtert, és az oldatot kétszer megszűrtem.

ADAGOLÁS

Az előkészületek után az egész lötty úgy nézett ki, mint egy nagyon magas pohárnyi barna narancsszörp. Egy nagyon enyhe ízt éreztem a narancslén kívül, amit nem tudtam teljesen beazonosítani, de nem volt kellemetlen. Az egészet két részletben ittam mag. Arra számítottam, hogy a várt hatások egy fél órán belül jelentkezni fognak. Szerencsétlenségemre, nagyon erős hányinger lett úrrá rajtam. Nem az a gyomrot felkavaró görcs jelentkezett, amit több leírásban olvastam, hanem az a kényelmetlen érzés, amikor tudod, hogy hányni fogsz, emellé társulva egy közepes erősségű felpuffadtság-érzés, avagy a túltelítettség érzése. És ezen a Pepto-Bismol és a gyömbér sem tudott segíteni. Nagyjából 40 percig voltam képes az egészet magamban tartani, utána az egészet kihánytam, a lehető legerőteljesebb módon. Kezdtem néhány enyhe vizuális hatását érezni, javarészt egy enyhe disszociációt, ahol láttam a követ, de a kavicsos utat már nehezen, láttam a fákat, de nehezemre esett az erdőt is látni, satöbbi.

Ez után még maradt egy 600 magos dózis. A barátom azt mondta, hogy megfelezi velem a dózisát, mivel ez az én ötletem volt. Először elutasítottam, de aztán belementem. Elfeleztük a dózist, így mindkettőnknek volt egy 300 magja a következő narancs-dzsúszhoz. Ugyanúgy jártunk el, mint az előzőekben, de most elhatároztam, hogy lassabban fogom meginni. A barátom az egész adagjának kétharmadát egyből legurította. 40 perccel később erőteljes hányás keretében meg is szabadult tőle, ahogy az előzőekben ez nekem is sikerült. Nagyjából egy óra alatt ittam meg az én dózisom, és nem is jelentkezett semmilyen emésztőrendszeri probléma. A második dózis megivása után minden időközt regisztráltam.

AZ ÉLMÉNY

Az átélteket négy fázisra fogom elkülöníteni. Az első három fázisban, ami nagyjából 12 órát foglal magába, azt mondom, hogy el voltam szállva. Az utolsó fázisban már úgy ahogy önmagam voltam, de egy kicsit még éreztem az érzékcsalódásokat.

ELSŐ FÁZIS

Az első fázis nagyjából két órával kezdődött a második adag leküzdése után. Vártam a hatásokat, amikor hirtelen beütött a felismerés, hogy a trip megkezdődött. A hatások teljes mértékben kognitívak voltak. Nehéz leírnom őket, mivel a tudat egy teljesen másik állapotába kerültem, de azért megpróbálom. Arra jutottam, hogy az agyam azon része, amely a fontosságért és jelentőségekért (elsősorban a gondolatoké) volt felelős, teljes kikapcsolt. Gondolataim szelvényei csak haladtak előre és előre, lehetetlennek találtam, hogy egy végkövetkeztetésre jussak, vagy hogy az agyam tudatosan egy másik témára tereljem.

Amikor megpróbáltam a hatásokat elmagyarázni a barátomnak, csak egy rövid, párszavas frázisig jutottam, mielőtt rájöttem, hogy mennyi háttér információt vagy kontextust kéne biztosítanom ahhoz, hogy megértethessem vele. Úgy éreztem, „leereszkedtem a fraktálba”. Ez a metafora a régi, 90’-es évekbeli fraktál képernyővédőkből eredt, azokból, ahol a részletek mindig egyre finomabb és finomabb szintjeire közelítesz rá – valahányszor megpróbáltam egy ötletet kifejteni, mindig ráközelítettem a részletesebb aspektusaira, és ezt a folyamatot nem tudtam megállítani, csak haladt folyamatosan előre. Úgy éreztem, a gondolataim körbe-körbe haladnak, de anélkül, hogy lenne egy kitüntetett állomásuk vagy kiindulópontjuk. A lényegtelen ötletekben is nagy jelentőségeket láttam, úgy vélem, ez is annak volt a következménye, hogy képtelen voltam magát a jelentőséget definiálni.

MÁSODIK FÁZIS

Nagyjából négy óra múlva, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy képtelen vagyok megkülönböztetni az emlékeim a képzelettől. A dolgok, amiket mondtam a barátomnak összekeveredtek a gondolataimmal, amiket mondani akartam, de nem voltam biztos benne, hogy kimondtam-e vagy sem. Ekkor ránéztem a barátomra, és azt mondtam: „Teljes mértékben totálisan kibaszottul megőrültem. Szerinted ezelőtt őrült voltam? Akkor még nem láttál semmit.” Szerintem akkor voltam e fázis tetőpontján. Továbbra is problémám akadt a valós és képzelt történések elválasztásával, és a beszélgetésünk néhány pontja briliáns jelentőségektől fénylett, mintha azok lettek volna a legfontosabb dolgok, amiket valaha is kimondtunk. Akkorra már a gondolatok némi koherenciáját visszanyertem, már képes voltam egy beszélgetést nagyjából három vagy négy mondatig is folytatni, annak ellenére, hogy még mindig képtelen voltam a gondolatom mélységét vagy szélességét kifejezni, mielőtt újra elvesztem. Az érdeklődésem felkeltette a körülöttem lévő dolgok életének metaforákba foglalása. Rájöttem, hogy nagyon erőteljesen képzelgek a gondolataim jelentőségéről, és próbáltam ezeket abszurd, de mégis izgalmas hasonlatokba önteni – szórakozásból.

Most kéne egy kicsit magamról is beszélnem. Mondhatni, a fatalista filozófia híve vagyok, gyakran érzem, hogy csak a halálra várok, és hogy kevés célom van az életben. Nagyon erős megküzdési mechanizmusom van, talán nincs célom, de van erős irányultságom, akárcsak egy feleségem és barátaim, akik boldoggá tesznek.

Akkor elkezdtem mélyen a fatalista filozófiára koncentrálni. És akkor újra, és úgy érzem, ez volt a legáthatóbb része a tripemnek, a belső jelentőség-mérőm teljesen kiütötte az LSA. Arra a következtetésre jutottam, hogy valamilyen szinten mindenki depressziós abból a tényből kifolyólag, hogy meg fog halni. Elképzeltem, hogy ez bizonyára egy világot átfogó összeesküvés, amire mindenki rájön egy bizonyos ponton, hogy az életnek nincs értelme se megváltó értéke, és ez az az igazság, amit senki nem tud mással megosztani, mivel akkora teher. Abban hittem, hogy annak ellenére, hogy ezt az emberek nem tudják direkte kifejezni, diszkréten elhelyezik a művészetükben és a zenéjükben. Egy elég depresszív képzelgés volt.

Egyre jobban meg voltam győződve a valóság szubjektív természetéről. Nem emlékszem pontosan a gondolataimra, de eléggé alkalmatlannak éreztem magam a gondolattól, hogy nincsen objektív nézőpont. Felváltva éreztem úgy, hogy a barátom egyszer nagyon közel van hozzám lélekben, máskor pedig nagyon távol. Bizonyos pontokon a beszélgetés alatt úgy éreztem, hogy akadályok nélkül kommunikálunk, mintha egy ember lennénk. Néha pedig azt éreztem, mintha két földönkívüli lennénk, akik képtelenek kapcsolatba lépni egymással, és sosem fogják megérteni egymást, mert nem egy helyről származnak.

HARMADIK FÁZIS

A harmadik fázis a trip 7. vagy 8. órájában kezdődött. Egyre koherensebbek lettek a gondolataim, de néha még mindig bezárultam a képzelgéseimbe. Erről a részről nem érdemes sokat beszélni, elmentünk aludni, én pedig követtem a gondolataim végeláthatatlan sorát amíg feküdtem a hálózsákban, és egyre erősebben éreztem magam depressziósnak. Attól féltem, hogy az anyag hatásának elmúlása után ez a depresszió megmarad, hogy talán elértem egy olyan depresszív megvilágosulást, ami életem végéig velem marad.

NEGYEDIK FÁZIS

Valamikor sikerült elaludnom. Mikor felkeltem, nagyjából 14 óra telt el a trip kezdete óta, és még a hajnal előtt jártunk. Valahogy még mindig az LSA hatása alatt éreztem magam. Képes voltam már makogás nélkül beszélni, de még mindig nehézségeim akadtak a kommunikációmnak értelmes keretet adni. Például, kimentem a sátorból, mert túl hideg volt az alváshoz. A ruhák, amik rajtam voltak, túl koszosak voltak ahhoz, hogy visszamásszak bennük a hálózsákba. Amikor tiszta ruhákkal visszatértem, azt akartam mondani a barátomnak, hogy aludni szeretnék, de azt mondtam „ittam egyet és átöltöztem”. Tudtam, hogy nem fogja megérteni, de nem tudtam, mit mondjak neki. Még mindig az előbb említett tévképzetemben éltem, de éreztem némi reményt, hogy visszaszerzem majd a küzdési vágyam. Ahogy a sátortábor környékén sétáltam, tapasztaltam a „lélegeznek a falak” vizuális élményt.

LÁBADOZÁS

Nagyjából 24 óra telt el, mire visszakerültem a normális állapotba, leszámítva a fáradtságot. Lassan visszanyertem a józanságom, visszatértem a feleségemhez, és minden a régi kerékvágásban ment tovább. Bár ma, egy pár nappal az élmény után, újra úgy érzem, hogy a halál egy kicsit közelebb jár a nyomomban, többször jelenik meg az elmémben, de nem hiszem, hogy ez az érzés még sokáig megmaradna.

MEGJEGYZÉS

Anélkül vágtam bele ebbe a dologba, hogy tudtam volna, mire számítsak. Rengeteg leírást olvastam az LSD-ről, és abban bíztam, hogy hasonló élményben lesz részem. Őszintén megmondva nagyon nehéz megítélni azt, ami történt. Néha azt éreztem, hogy mintha egy másik fajta részegségben lenne részem, azzal a különbséggel, hogy nem csak kicsit belassultam, hanem az agyam bizonyos részei teljesen kikapcsoltak vagy túlpörögtek. E mellett fogok kitartani. Úgy gondolom, sikerült jobban rálátnom, hogyan működik az LSD és az LSA. Zavarodottá tett azáltal, hogy az agyi funkcióm megváltoztatta, és átállította a belső jelentősség-mérőm, olyannyira, hogy azt gondoltam, amit átélek sokkal jelentősebb, mint amennyire valójában. Jelenleg nem vágyom arra, hogy újra kipróbáljam ezt a szert.

Természetesen tudom, hogy amit átéltem, az bizonyára egy bad trip volt. Nem akarok senkit sem lebeszélni arról, hogy kipróbálja. Én csak egyszerűen nem leltem örömöm abban, hogy kikapcsoljam az agyam bizonyos részeit, miközben a metaforikus értelemben vett kormány mögött ülök. Az egész idő alatt biztonságban voltam, és sosem voltam kitéve annak a veszélynek, hogy másokban vagy magamban kárt teszek, leszámítva talán az ügyetlenségem.

A barátom, akinek jó gyakorlata van az orvostanban, azt mondta, hogy egyértelműen úgy viselkedtem, mintha skizofrén lennék. Visszagondolva, talán ez lehetett a legértékesebb dolog, amit átéltem. Már sokkal jobban átérzem a mentálisan zavartak helyzetét, mivel én is azzá váltam hat óra erejéig. Egyértelmű, teljesen logikus, és jelentőségteljesnek tűnő gondolatmeneteim voltak, de képtelen voltam kifejezni őket, mert nem tudtam elismételni őket, mielőtt egy másik fuvallat el nem ragadott volna.

© Copyright 2006, 2015 Erowid.


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH nem hoz létre saját csoportoldalakat a közösségi hálókon.