DAATH

Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, a félelem maga.

Franklin Delano Roosevelt

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok


Kategória:

Cikk


Kiadó:

HVG


Kiadás éve:

2001 / 2001



Beküldő:

Minstrel


Szerkesztő:

Minstrel



Nyomtatható változat


Felkerülés ideje:

2002. május 7.


Utolsó módosítás:

2002. május 7.



Érdeklődés:

8491 letöltés
12 szavazat


Súlyozott pontszám:

4.22 pont


Szavazatok aránya:

50% kiváló
17% jó
33% átlagos
0% rossz
0% borzasztó



Értékelés:

kiváló

átlagos
rossz
borzasztó




Felmérés: Online teszt az iskolai drogmegelőzésről (magyar)
Felmérés: DMT entity encounter study (angol)
Felmérés: Personality, Substance Use, and Microdosing (angol)
Felmérés: Global Ayahuasca Project (angol)


Nagy Gábor:

Mellre szívták

Gyógymarihuána Kanadában és az USA-ban

Kanadában a világon elsőként törvényben engedélyezték a marihuána használatát a gyógyíthatatlan, illetve rendkívüli fájdalomtól szenvedő betegek számára. Sőt e célra kísérletképp kormánypénzből egy elhagyott manitobai bányában kendert termesztenek. A világ számos más országában, valamint az USA kilenc államában is megtűrt a lágy drogok használata, s kiváltképp elnézőek azokkal, akik súlyos fájdalmaik enyhítésére használják a kenderszármazékokat.

Ha helytállóak a hírek, a kanadai Manitoba államban már készülnek a marihuána alapjául szolgáló vadkender betakarítására. Flin Flon városkában – amelynek ajándékboltjában 6 ezer póló kelt el „Kanada marihuánatermesztő fővárosa” felirattal – egy elhagyott rézbánya területén a Saskatchewan állambeli Prairie Plant Systems nevű vállalkozás vetette és takarítja be a kendert, méghozzá teljesen törvényesen. A céggel tavaly decemberben az ottawai kormány kötött öt évre szóló, 5,8 millió kanadai dollár (1 kanadai dollár = 180 forint) értékű szerződést, amely évi 400 kilogramm kannabisz előállítására jogosít. Ebből a tervek szerint azok részesedhetnek majd, akiknek Kanada július 30-ától – a világon elsőként – megengedi, hogy legálisan marihuánát tartsanak, vásároljanak, illetve korlátozott mértékben maguk is termesszenek (HVG, 2001. augusztus 4.).

Az ottawai szövetségi kormányt egy bírósági döntés kötelezte arra, hogy tegye lehetővé az egyebek mellett fájdalomcsillapító hatású marihuána használatát azoknak, akiknél ez orvosilag indokolt. Az 1999 óta érvényben lévő kanadai törvények alapján a fű gyógyászati célú alkalmazására eddig is volt lehetőség, ám ezt az egészségügyi minisztériumban kellett kérvényezni, s az engedélyt a szabályok lazításáig 292-en kapták meg. Ezentúl azonban elegendő egy orvosi igazolás arról, hogy valakinek a tudomány jelenlegi állása szerint már csak egy éve van hátra, vagy például szklerózis multiplexben, rákban, AIDS-ben, ízületi gyulladásban, valamilyen gerincbetegségben szenved. A különleges növényben ugyanis 483 különféle vegyület található, amelyek közül egyesek csökkentik a betegség okozta hányingert, növelik az étvágyat, mások értágítók, valamint a szintetikus gyógyszereknél sokkal jobb hatásfokú fájdalomcsillapítók, ráadásul megfelelő adagolás mellett kevesebb a mellékhatásuk is (HVG, 1997. február 8.). A rászorulók saját termesztésből vagy vásárlásból fedezhetik a szükségletüket, de legfeljebb egyhavi készletet halmozhatnak föl.

Mindez nem jelenti azt, hogy Kanadában legalizálták volna a marihuána fogyasztását, termesztését vagy kereskedelmét. A kannabiszszármazékok birtoklásáért az érvényben lévő törvények alapján öt évig terjedő börtön és 2 ezer kanadai dollár bírság szabható ki, ám erre – noha 1999-ben 39 541 ezzel kapcsolatos őrizetbe vételt regisztráltak – szinte soha nem kerül sor. A legtöbben megússzák felfüggesztett elzárással, próbára bocsátással vagy pénzbüntetéssel. Szigor már csak azért sincs, mert Kanadában a marihuána könnyen hozzáférhető, és sokan élnek is vele: az orvosszövetség becslése szerint a 30 milliós országban 1,9 millióan gyújtanak rá rendszeresen egy jointra.

A kanadai döntés visszhangja nem maradt a határokon belül. Az Egyesült Államokban attól tartanak, a szabályok lazítása nyomán a kanadai szövetségi rendőrség által jelenleg becsült évi 800 tonnánál jóval több marihuána talál majd utat hozzájuk. Vállalkozó kedvű kanadaiak, holland mintára, máris kannabiszkávézókat nyitnának az amerikai határ mentén. Washington hivatalosan semmiféle kábítószerrel szemben nem hajlandó engedékenységre, a fogyasztás visszaszorítására háborút hirdetett. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság egy májusi döntésével egyhangúlag úgy határozott, hogy a marihuána orvosi célú használatra való terjesztése sem ad feloldást a büntetőjogi következmények alól.

A legfőbb joghatóságig eljutott pert a saját bevallása szerint a füvet fiatal korában megkóstoló, de „le nem tüdőző” Bill Clinton elnöksége alatt, 1998-ban indította a szövetségi igazságügy-minisztérium, megakadályozandó, hogy a San Francisco elővárosában, Oaklandban található „kannabiszszövetkezet” a kaliforniai törvényeket kihasználva marihuánát áruljon a súlyos fájdalommal küzdő betegeknek és haldoklóknak. Az ügyben első fokon határozó bíró a szövetségi államügyésznek adott igazat, amit egy fellebbviteli bíróság felülbírált, elfogadva a gyógyászati indoklást. Ezt semmisítette meg a Legfelsőbb Bíróság, mondván, egy 1970-es szövetségi törvény a „szigorúan ellenőrzött, veszélyes anyagok” közé sorolja a kannabiszszármazékokat, amelyekről megállapítja, hogy „nem bírnak gyógyászati jelentőséggel”.

A májusi határozat azonban nem jelenti azt, hogy be kellene zárni a gyógyászati céllal, orvosi igazolás ellenében marihuánát árusító helyeket. A többségi véleményt jegyző Clarence Thomas – aki a Legfelsőbb Bíróság legkonzervatívabbnak tartott tagja – ugyan kizártnak tartotta a fű orvosi használatának eltűrését, ezt azonban megkérdőjelezte a liberálisokhoz húzó John Paul Stevens, David H. Souter és Ruth Bader Ginsburg, akik szerint a határozat csak a „nagy mennyiségű” marihuána forgalmazására vonatkozott, s nem alkalmazható a „rendkívüli fájdalmat enyhítő” egyes esetekre.

A legfelsőbb bírósági döntés súlyát csökkentheti az is, hogy az Egyesült Államokban a marihuána termesztésének, birtoklásának és fogyasztásának szankcionálása általában nem a szövetségi igazságszolgáltatás, hanem az egyes államok hatásköre. Helyi szinten pedig hajlamosak a toleranciára, már csak azért is, mert a kannabiszszármazékok fogyasztása az Egyesült Államokban is elterjedt. Az USA tudományos akadémiája orvostudományi intézetének egy 1999-ben napvilágot látott tanulmánya azt állítja, hogy a legutolsó rendelkezésére álló adatok szerint, 1996-ban 68,6 millió amerikai, a 12 év fölötti lakosság csaknem harmada legalább egyszer életében kipróbálta a marihuánát vagy a hasist. A könnyű drogok fogyasztása elsősorban a 18-25 év közöttiekre jellemző, 34 éves kor után pedig jelentősen visszaesik. A marihuána könnyen hozzáférhető: az olcsóbb fajta kis zacskóban mért unciája (mintegy 30 gramm) New Jerseyben már akár 20 dollárért is megkapható, míg New Yorkban a közepesnél valamivel jobb minőségű, Chronic vagy Chocolate néven futó változatért 100-200 dollárt kérnek, az extrafinomságú és erejű Hydro és Bubble Gum unciája pedig akár 300-600 dollárt is érhet.

A marihuána orvosi felhasználását – és hosszabb távon törvényi engedélyezését – szorgalmazó szervezetek között feltűnt egy „triumvirátus”, amelynek tagjai anyagilag is támogatják a kampányt. A csoport vezéralakjának a magyar származású multimilliárdost, a 70 éves Soros Györgyöt tartják – aki a kilencvenes évek eleje óta segíti a drákói amerikai törvények enyhítését szorgalmazó szervezeteket –, s a trió tagja még az ötödik legnagyobb amerikai autóbiztosítóban mintegy 1,15 milliárd dolláros részesedéssel bíró , 67 éves Peter Lewis, illetve a legnagyobb amerikai magánegyetem-hálózatot birtokló 80 éves John Sperling. A hármas – amelynek mindegyik tagja kipróbálta fiatalabb korában a marihuánát – 1996-ban egyesítette erejét, s nem kis mértékben az ő pénzügyi támogatásuknak köszönhető, hogy az év novemberében egy kaliforniai népszavazáson többséget kapott az a kezdeményezés, amely lehetővé tette a marihuána orvosi célú felhasználását és az oaklandihoz hasonló „szövetkezetek” létrehozását.

A Wall Street Journal amerikai gazdasági napilap értesülései szerint a trió azóta mintegy 20 millió dollárt költött arra, hogy államról államra haladva elérje a könnyű drogok szabályozásának enyhítését. Ennek is köszönhető, hogy 1996-ban Arizonában, két évvel később Alaszkában, Nevadában, Oregonban és Washingtonban, 1999-ben Maine-ben, tavaly pedig Coloradóban referendumon engedélyezték a marihuána gyógyászati alkalmazását, amit 2000-ben Hawaiin törvényhozási aktussal hagytak jóvá.

Egyelőre nem tudni, hogyan érinti a Legfelsőbb Bíróság döntése ezeket az államokat, a határozat ugyanis csak szövetségi hatáskörről rendelkezik, s vajmi kevés az esély arra, hogy az említett kilenc államban a helyi igazságszolgáltatás semmibe vegye a szabályozás referendummal, illetve törvénnyel szentesített lazítását. A „gyógyfű” támogatói pedig nemcsak a szövetségi kormány és az államok közti jogi határvonalakra mutogathatnak, hanem az orvostudományi intézet említett jelentésére is, amely szerint a marihuána a közhiedelemmel ellentétben nem „nyit kaput” a kemény drogok felé. A szakvéleményt annak idején megrendelő Barry McCaffrey tábornok, a Fehér Ház kábítószer-ellenes hivatalának azóta távozott vezetője aligha erre a konklúzióra számított, ezért sietett is megjegyezni, hogy „újabb vizsgálatokra van szükség”.

© Copyright 2001, 2001 HVG.


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH nem hoz létre saját csoportoldalakat a közösségi hálókon.