Kassai Melinda:

Takarékra állítva

Pragmatizmus és kannabisz Angliában

Tavaly nyáron az egyik londoni városrészben, Brixtonban a kábítószertörvény megszegőivel szembeni hatósági fellépést kísérleti jelleggel megváltoztatták, ami annyit tett, hogy a kannabiszfogyasztókkal szemben kezdeményezhető eljárásokat enyhítették: a letartóztatás és a feljelentés helyett a rendőrök azt a személyt, akinél kannabiszszármazékot találnak, szóbeli figyelmeztetésben részesítik, és elkobozzák tőle az anyagot. Ennyi. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy a rajtakapott személy nem válik büntetett előéletűvé. Az eredetileg hat hónaposra tervezett kísérletet februárban határozatlan időre meghosszabbították.

Az Egyesült Királyságban az 1840-es évektől egészen 1971-ig egy kannabisztinktúra legálisan felírható és patikában beszerezhető gyógyszer volt. Annak idején állítólag még Viktória királynő is használta menstruációs fájdalmai csillapítására, jelenleg azonban nemhogy egy ilyen tinktúra forgalmazása, de még az ipari felhasználásra alkalmas, jelentéktelen THC-tartalmú kenderfélék termelése is belügyminiszteri engedéllyel történhet: 1971 óta ugyanis éppen az angliai az egyik legszigorúbb kábítószertörvény (Misuse of Drug Act) Európában, maximálisan öt év börtönbüntetés szabható ki kábítószer, így kannabisz birtoklásáért is. A szigor azonban, úgy tűnik, harminc év alatt sem hozta meg a kívánt eredményt, az unión belül Angliában a legmagasabb a heroin-, az amfetamin-, az extasy- és a kannabiszhasználók aránya, sőt az utóbbi években jelentősen nőtt a 21 év alatti „problémás” drogfogyasztók száma is. Ez azt jelenti, hogy a viszonylag fiatalabb korosztályok még mindig aggasztóan nagyobb számban biztosítják a problémás fogyasztók csoportjának utánpótlását. A problémás drogfogyasztók száma a már régebben liberálisabb gyakorlatot folytató Hollandiában alacsonyabb, átlagéletkora viszont jóval magasabb, 30 év körüli. Mindez azt jelzi, hogy Angliában jelenleg a fiatalabb korosztályok tagjai meglehetősen veszélyeztetettek a problémás drogfogyasztás kialakulása szempontjából. Elgondolkodtató az a másik, a drogfogyasztás „problémás” mértékét jelző adat is, hogy az uniós országokban 1999-ben bekövetkezett, kábítószerrel kapcsolatos 7266 haláleset több mint egyharmada – 2857 – Angliában történt.

A miniszter közbelép

A brixtoni kísérlet nem a kábítószer-legalizációs mozgalom hívei nyomására, hanem belügyminiszteri kezdeményezésre született abból a praktikus megfontolásból, hogy az enyhébb eljárásmód lehetővé teszi, hogy a rendőrség több figyelmet fordíthasson a lopások, rablások, az utcai erőszak megelőzésére, felderítésére vagy éppen a kemény kábítószerek elleni küzdelemre. A legalizálásról hallani sem akaró brit politikusokat és Tony Blair miniszterelnököt voltaképpen David Blunkett belügyminiszter pragmatikus és racionális érvei tették kompromisszumkésszé. Blunkett ugyanis kiszámoltatta, hogy egy kannabiszbirtokló letartóztatásával és kihallgatásával kapcsolatos feladatok teljesítése átlagosan 10 rendőri munkaórát igényel, és ilyen irányú kihallgatással, jegyzőkönyvezéssel, dokumentálással évente öszszesen 74 000 munkaórát töltenek Angliában a rendőrök, ami ötszáz rendőr teljes munkaidejének felel meg. Mindez évi 50 millió fontjába kerül az államnak.

A kísérleti időszakban a brixtoniak 1340 rendőri és 1150 civil munkaórát takarítottak meg. Ugyanakkor a szigorúbb, úgynevezett A osztályú szerekkel, például a heroinnal, a kokainnal (a kannabisz jelenleg B osztályú anyag, az amfetaminhoz hasonlóan – a szerk.) kereskedők letartóztatása az adott időszakban 19 százalékkal nőtt.

Osztályidegen

A problémát David Blunkett kívánságára a tekintélyes és jelentős parlamenti befolyással bíró Advisory Council on the Misuse of Drugs (ACMD – kábítószer-visszaélési tanácsadó testület) vizsgálta meg, és tudományos tényekre hivatkozva, egyértelműen kiállt a kannabisz-származékok fogyasztásának enyhébb törvényi megítélése mellett. Az ACMD megállapította, hogy való igaz, a rendszeres és nagy mennyiségű füvezés függőséghez vezethet, az amfetaminnal, alkohollal vagy nikotinnal összehasonlítva azonban a szer úgynevezett függőségi potenciálja jóval alacsonyabb. Továbbá a kannabiszfogyasztás sem egyéni, sem társadalmi vonatkozásban nem hozható összefüggésbe jelentős egészségügyi problémákkal, mivel a kannabisz legkomolyabb, hoszszú távon jelentkező fizikai egészségkárosító hatása tulajdonképpen az elszívásából adódik, ugyanis több kátrányt tartalmaz, mint a közönséges dohány.

A jelentésből kiderül, hogy az eseti használat a különben egészséges személyeknél különösen nagy problémát, maradandó károsodást nem okozhat, legfeljebb időleges vérnyomás-ingadozást és mozgáskontroll-zavart. Ezért már az eseti használat is problémás lehet a vérnyomás- és szívproblémákban szenvedőknél, és károsan hat a skizofréniás (vagy arra hajlamos) egyénekre. A kannabisz-származékok fogyasztása továbbá károsan befolyásolja az olyan mentális funkciókat, mint a figyelem, a memória és teljesítmény, így az autóvezetőkre és gépkezelőkre is veszélyes lehet, de nem fokozza a veszélykereső viselkedést úgy, mint az alkohol.

Az ACMD abban a kérdésben, hogy a kannabiszszármazékok úgynevezett bevezető drogok („gateway drugs”) lennének más, súlyosabb kábítószerek felé, nem kívánt állást foglalni, annyit azonban megjegyzett, hogy ha a fogyasztás egyeseknél meg is nyitja az utat más szerek felé, ennek esélye akkor sem (lehet) nagyobb, mint az alkohol- és nikotin-fogyasztás esetében.

Mindezek után nem meglepő, hogy az ACMD a C osztályba sorolást javasolja, ami azt jelentené, hogy a kannabiszszármazékok egy csoportba kerülnének az anabolikus szteroidokkal és növekedési hormonokkal, vagyis mindez nem jelenti azt, hogy a füvet ártalmatlan szernek tekintik.

A bizottság a jelentésben úgy prognosztizál, hogy a törvényi enyhítés valószínűleg nem eredményezné a kannabiszszármazékok fogyasztásának növekedését. Viszont az eddigi szigorúbb törvénykezés nem eredményezte a fogyasztás csökkenését. Hasonló értelemben nyilatkozott különben korábban Mike Trace, az Európai Kábítószer- és Kábítószerfüggőség Monitorozási Központ (EMCDDA) főtitkára is. Ugyanennek a nemzetközi szervezetnek az igazgatója, Richard Hartnoll úgy tartja, „nem tapasztalható közvetlen öszszefüggés egy adott ország sajátos drogpolitikája és a drogfogyasztás mértéke és jellege között”. Azaz egy adott országban alkalmazott enyhébb drogpolitika nem jár együtt nagyobb, kiterjedtebb, kezelhetetlenebb drogproblémával, és megfordítva: a szigorúbb kábítószer-politika sem jelenti azt, hogy az adott országban a drogprobléma kisebb és kezelhetőbb lenne. A tekintélyes drogszakértő ezeket a tapasztalatokat elemezve kétli tehát, hogy egy „esetleges dekriminalizáció a kábítószer-fogyasztás jelentős növekedését eredményezné”.

A bizottság jelentése azért is rendkívüli jelentőségű, mert eddig még nem fordult elő, hogy ajánlásaival ellentétes értelemben intézkedett volna a kormányzat.

Befejezett hadműveletek

A tervezett lépést, amely Angliában harminc év óta az első enyhítés lenne ezen a területen, a közvélemény kedvezően fogadta, Brixtonban pedig eddig sem nagyon zavarhatta a lakosságot az utcákon itt-ott terjengő marihuánaillat. A környéken, egy 2000 fős mintán végzett közvélemény-kutatás eredménye szerint minden öt megkérdezettből négy támogatja a megváltozott rendőri magatartást. A média is üdvözli, hogy „változások vannak a levegőben”. A The Independent egyik cikkében például azt hangsúlyozta, hogy itt az ideje beismerni, hogy az úgynevezett „drogháború” vesztésre áll, és eljött az ideje egy olyan „őszintébb és józan észen alapuló megközelítés alkalmazásának, mely elsősorban a nagyobb károkat okozó drogokra koncentrál”. Fontosnak tartják annak beismerését is, hogy a drogok jelenlegi osztályba sorolása, valamint a hozzájuk kapcsolódó attitűdök irracionálisak. Ezért javasolják a jelen intézkedést eredményező hosszú vita más drogokra való kiterjesztését, sőt a nemzetközi egyezmények megváltoztatásának vizsgálatát is.

Noha a törvény még nem változott, az első ilyen irányú lépések már megtörténtek, mivel a hazai szabályozás megváltoztatásával párhuzamosan az angol politika jelenleg a nemzetközi egyezmények felülvizsgálatának és megváltoztatásának lehetőségeit is kutatja. A parlament ez év márciusában sorai közül már kiválasztotta azt a képviselőt, akit megbízott az angol álláspont ENSZ előtti képviseletével. Paul Flynn képviselő kijelentette, hogy a legközelebbi, a témában megrendezendő tokiói ENSZ-összejövetelen a kemény és lágy drogok egységes tiltásának megszüntetése érdekében fog felszólalni.

A kannabiszszármazékokkal kapcsolatos eddig bevezetett és a továbbiakban várható változások a többi tudatmódosító szerről zajló általános vita előjelét is megváltoztathatják. A teljes tiltásra való törekvés helyett egy realistább és differenciáltabb drogpolitika kialakítása is várható. Sokan tartják úgy, hogy ezután azoknak, akik az eddig alkalmazott drogpolitikát kívánják folytatni vagy még szigorítani szeretnének, majd világos magyarázattal kell szolgálniuk arra, hogy pontosan mit is akarnak elérni.

© Copyright 2002, 2002 Magyar Narancs.