 |
Legfrissebb hozzászólások (104821 - 104830)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Arra gondoltam, hogy egy adag (kb300) darált magot tiszta alkohollal bekeverem, áztatom, rázogatom, kevergetem, ülepítem, és az üledékről leszívom fecskendővel az alkoholt, és egy üvegedényben elpárologtatom, végül a száraz port kinyalogatom az edényből, vagy vízzel felöltöm, és megiszom. Természetesen sötét, és hüvös helyen csinálnám. Szerinted érdemes kipróbálni? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | A magban az LSA kötött állapotban van. Ha kivonod, oldott állapotban lesz, és akkor nagyon instabil vegyület. Addig amíg nem vonogatod ki, addig nem kell rá különösebben vigyázni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :DDD
Grossfater is megúszta :)
Á, nem fogok leszokni :/ napi 1-2 szállal kiíbírom, de ez keeelll. grrr :/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De bizony! ;)
Amikor már nem is tudsz magadról, nem is vagy ember, csak egy tudatállapot. Ez az ego-loss. A kamerás dolog nálam is van, de én inkább tudatnak hívom. Ez egy formába sűrösödött tudat ami szépen reflektorfénybe állítja a különböző rétegeket. Pl. a legkülső a személyiséged, utána a hétköznapi éned, utána a filózos utána az érzős és utána a megszünős éned következik. :) Szóval a végén már lehullik rólad minden és beleolvadsz a kozmikus tudatállapotba. Itt szerintem maga olyan, hogy gondolkodás, meg belső párbeszéd egyáltalán nem létezik, mert az is csak egy réteg rajtad. Másnap amikor lejössz róla és próbálom feldolgozni ezeket az állapotokat, akkor nem vagyok képes elhinni, hogy nem ÉN voltam, aki most épp gondolkodik, hanem valami teljesen más. Szóval most is amikor írome zeket, próbálom megérteni, de ezt megérteni nem lehet, csak tudhatsz róla és átélheted.
Papirozva biztos sokan tévéztetek már. Mi történik olyankor? Tudsz magadról? Nem? Akkor miről tudsz? Hát arról, hogy mi megy a tvben. Vagy teljesen beleveszel a filmbe, vagy 3. szemlélőként (UFO feeling) odaképzeled magad a jelenetekbe. Mindenesetre itt is arról van szó, hogy az a tudatfelhő, ami szerintem leginkabb TE vagy, az be lett a tévé által szippantva. És lőn világosság! Te voltál a történet, te voltál a szereplő, te voltál a film! Ez mi ha nem ego-loss? :) De érted nem csak emberi egód lehet, lehetsz bármi, a tudat nem ismer határokat.
Végülis a hétköznapjaimba ebből az maradt meg, hogy egyre többször férkőzik tudatomba az, hogy milyen vagyok kívülről. Én ezt hívom tudatosságnak, persze ez még kezdeti stádium, de várom a folytatást. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja, de mondjuk énnekem volt olyan éményem a pszilocibin gombával, amikor a kamera valahogy nem mutatta az illúziókat, például azt sem, hogy én egy személy volnék, és akkor tisztán olyan volt, mintha az, amit eddig egy személy létélményének hittem, valójában pontosan az, ami: egy kamera, és semmi több.
Nem ezt hívják végül is ego-vesztésnek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Embernek lenni csak illúzió. Valami, amit a kamera mutat. Mert a kamera nem egyszerűen csak egy világot mutat, hanem egy illúzió-kavalkádot. Valójában tényleg csak kamera ez az "én", egy kamera, amin keresztül a mindenség önmagára tekint. Vagy olyasvalami tekint a mindenségre, ami a mindenségen túl van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Küldönös szemmel nézem most a létforgatagot. Sejtelmes, érdekes, és furcsa, egyre inkább közelit ahoz az állapothoz amiben egy ideje tartózkodom. Elképzeltem, hogy egy kamerához vagyok hasonló, ami tulajdonképp nem élő, és nem reagál a dolgokra, csak átsuhannak rajta, nyomot hagyva a szalagon. Valamiben azért mégis más vagyok mint egy kamera, és ez teszi furcsává az érzést. Nyilván ha kamera lennék, fel se tűnne hogy kamera vagyok, mivel nem vagyok az, ezért tűnik fel. Ellenkezik a természetemmel. Vajon van valami, ami azt képzeli, hogy ember, netán olyan ember, mint amilyen én vagyok? Vajon ő hogy érezheti magát? Nem érezné magát ő is furcsán? mondjuk egy kamera, aki azt "képzeli" magáról hogy ember, nemcsak átmennek rajt az infók, hanem meg is éritik némelyest, reagál a történésekre legfőképp érzelmileg...hmm ez egy nagyon érdekes kérdés. Vajon lehet, hogy tényleg egy kamera vagyok? Vagy valami más? ME nem is tudom minek furcsább lenni, kamerának vagy embernek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát, nekem egyik agyhullámmanipulátor se jött be, a hemysyncre nem akartam ráhangolni valamiért, a brainwave egyik preset-je meg eccer nem akart kikapcsolni időben úgyhogy egész éjszaka szólt bele a fejembe ami reggel majdnem szétdurrant.
egyébként biztos jó sokmindenre, orrdugulás elhárítás vagy gyomorforgatás, el lehet vele olyan szintekre jutni ahová talán több éves gyakorlással sem, de kicsit "szintetikus" meg az is negatív hogy
1-a hullám nem úgy változik ahogy éppen ott akkor abban a pillanatban tudatom vagy testem szeretné
2- kizár minden más rezgést és az agy egész területét szinkronizálja, teljesen belefagyok az adott állapotba és se lejjebb se feljebb nem enged.
meg persze az agyhullám nem minden.
most olvasom Osho tól A Meditációt, lehet hogy hasznosabb lesz |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | danika: "Tépjetek lefekvés előtt és olyan kómásan alszotok, hogy semmire se emlékeztek. Az a baj, hogy arra se hogy aludtál-e vagy sem, szal k*rva fáradt vagy. :)"
hehe, ez erdekes amit irsz en evek ota ugy alszom, hogy lefekves elott meg elfustolom a kis fustolni valomat. sot a legjobb ejjel felkelni, olyankor oltari nagy a nyugalom es a fust az meg hozza is tesz. en ezt szinten csak ajanlani tudom mindenkinek. viszont az a hatulutoje a zoldnek, hogy az ember reggel ugy ebred, hogy nem tudja kicsoda, hol van es mit keres ott. azonban ez a "semmi erzete" hamar elmulik es az eletem masodpercek alatt visszater. de ugy hogy egy picit meg kell ra probalni emlekezni. de valoszinuleg ezekben a pillanatokban vesztem el emlekeimet az almaimrol.
csokival viszont egesz mas a helyzet. azzal aztan nem csak hogy mindennap emlekeztem az almaimra, de meg tudatosan is gyakran sikerult almodnom. es a csokinal meg az a legjobb, ha felkeles elott 2-3 oraval meg eldorrentek nehany slukkot. igy a reggeli ebredes NAGYON kellemes:)) probaljatok ki... |
| | | | |
|
