 |
Legfrissebb hozzászólások (112391 - 112400)
 | |  | | | | |  | |  | | | jaja, ezt még én sem mertem kipróbálni, pedig többször téma volt, hogy na akkor...? de kicsit para. hallottam egy olyat csákó mikor csinálta és beteg is volt rosszkor tüsszentett egyet aztán meg utána automatikusan vette a levegőt aztán beégett belül rendesen...
tán szerintem érdemes előtte vízzel gyakorolni.
én úgy tudom permetet kell ráköpni a tűzre, és én is hallottam, hogy fogak szempontjából eléggé egészségtelen, a rossz ízéről nem is beszlélve... azt mondta nekem srác hogy szokott belőle önkénytelenül kicsit nyelni is néha, hát egészségére. : )
mindenesetre jól néz ki az biztos. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | szigorúan 5db, és kb annyiba van mint egy egyliteres kóla.
kár hogy nekem nem tetszik a hatása. Nagyon befordít, az egész csak abból áll, hogy gyorsanvazzeakövetkezőtmerelmúlikahatás.
lehet, hogy most az ide kívánkozó kérdés/célzás ütközik az irányelvekkel? :] (szia Siph) nem tudjuk meg soha. Az öncenzúra áldozata lett.
--64 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | http://hajnalka64.uw.hu/trip01.txt
mégsem ide írom be, 6,5k-s lett (jegyzettömbben ofkorsz)
nem mellőztem a csúnya, randa szavakat, elnézést érte azoktól, akik nem szeretik, szerintem muszáj néha. (Néha? :])
Oi!
sok hajnit mindenkinek!
--64 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem a Csögyam Trungpa szövegei (főleg a Koronázás c. verse, amit a Szútrák topikba is levéstem) szentségek. Általuk megtapasztaltam a létezés mélységeit. Hogy ez azért volt-e, mert a szövegek ebből a mélységből származnak vagy azért, mert a Csögyam Trungpa szellemi nagyságába vetett hitem elég erős volt ahhoz, hogy létrejöhessen bennem ez a mélység (függetlenül a szöveg valóságos jelentőségétől), azt nem tudom. De talán mindegy is.
Szerintem egy szent szöveg mindig számtalan szintet tartalmaz, és ezekből a szintekből mi általában csak a legfelső rétegeket látjuk. Egy szöveg mélységét számomra többek között az mutatja meg, hogy ha az ember elkezd rá koncentrálni, ha "belemegy" a szövegbe, ha igazán figyelemmel olvassa, akkor milyen mélyre lehet benne jutni.
A profán szövegekben az ember egy idő után általában elakad, ellentmondásba ütközik, homályos területre téved. Az ilyen szöveg írója nem látott le elég mélyre, és mivel nem látta a mélyebb szinteket, elhitte, hogy a szövege helyes, pedig csak a felsőbb szinteken volt az. A szent szövegekben (pl. Csögyam Trungpa) ezzel ellentétben a mélybúvárkodáskor az ember sokszor a tudatban kézzelfogható módon jelentkező bizonyítékokat kap arra, hogy aki a szöveget írta, az számított az olvasó mélybúvárkodására, és a szöveg tele van útjelzőtáblákkal, meg trükkös csavarokkal, amelyek segítenek eljutni addig, ameddig a szöveg csak vinni tud. A legjobb szövegek egészen odáig elvisznek, ahol már csak az olvasó bátorságán múlik az utolsó lépés megtétele (ez az a lépés, amit a szöveg már nem tud megtenni helyettünk).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | van egy dolog, amit még nem mertem kipróbálni(na jó, sok ilyen van).
szertnék egyszer tüzet fújni:) de nem tudom mire kell vigyázni, hogy nehogy visszaégjen, meg félek hogy kortyolnék egyet a petróból.
állítólag a fogaknak is nagyon árt. igaz ez?
akad köztetek, aki próbálta már?
szoktak olyat csinálni az ügyesek, hogy játék közben átfújják a petrót a meteoron vagy angyalszárnyon. nagyon látványos, de...
gusztustalan lehet az íze.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a fájdalom sem biztos, hogy minden esetben önmagadhoz vezet.
kevés kivétellel akkor ismerjük fel, hogy mennyire fontos is volt valami, amikor véget ér. máskor meg hamis jelentősséggel ruházunk fel dolgokat, pont ugyanezért. ki érti ezt...
jó lenne, ha képesek lennénk mindig attól boldogok lenni, ami éppen van, ami pont MOST a miénk.
akkor szeretni, amikor viszont szeretnek, akkor örülni a nyárnak, amirkor 40 fok van árnyékban, télen nem szidni a hideget, hanem elmenni korcsolyázni...
ha van valami, vagy valaki, aki fontos, akkor értékeljük úgy, ahogy akkor tennénk, ha véget érne.
akkor szerintem könnyebb lenne elviselni a változást is, abban a tudatban, hogy amikor kellett, megtettünk mindent.
amikor úgy éreztem hogy minden értelmét vesztette, nélküle, fájt a hiánya is, de jobban fájt a bűntudat, amit minden haraggal eltöltött perc miatt éreztem.
az egyik legfélelmetesebb dolog, amivel valaha találkoztam, az az volt, amikor kettesben maradtam a fájdalmammal.
pontosabban kettesben a gondolataimmal, amik a fájdalmat generálták. ha hagytam őket elszabadulni, olyan mélyre sodortak, hogy úgy éreztem nemsokára megközelítem azt a határt, ahonnan már nincs visszaút. szándékosan feszítettem a húrt, amíg kishíján elpattant. furcsa módon örömet okozott az önmarcangolás, egy darabig. aztán gondolkodni kezdtem.
ha képes vagyok mélyíteni a depressziómat, mesterségesen gerjeszteni, akkor képes kell hogy legyek az ellenkezőjére is.
azóta bebizonyítottam magamnak, hogy így van. tudatosan kutatni kezdtem, hogy mitől érezhetném jobban magam, és ahogy megint az élet felé fordultam, az élet is újra felém fordult. a jó vonzza a jót.
a kiegyensúlyozott ember sugárzik, mint csernobil, a világ meg visszatükrözi ezt. ahogy azt is, ha negatív vagy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ez tökéletesen igaz a perpillanat bevagyokszívva-állapotra, nekem is néha könnyebben ment a nehéz kérdéseket feltenni és megválaszolni egy cigi mellett.
amiről írtam, az hosszú idő eredménye, fél év, egy év, nem tudom pontosan. lehet hogy több.
lassan alakult ki az érzelmi elbutulás, észrevétlenül romlottak el a dolgaink. ez nem azt jelenti, hogy nem éreztük soha jól magunkat, de minden igazán fontos kérdés a szőnyeg alá került. egy idő után egyszerűen nem volt kedvünk foglalkozni velük. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a kevlár egy speciális műanyag, magas hőfokon is megtartja a paramétereit.
amit a tüzeskedéshez használunk, az szövött heveder formában kapható.
az 5 cm szélesből úgy 3000 huf egy méter, 7 centisből kb. 3800.
egy meteorra (párra) kb. 120 cm kell, amit a láncok végére jó szorosan fel kell csavarni, hogy egy tömör tekercset kapj. az enyém belsejében egy alucső van, arra rögzíti a tekercseket 2-2 csavar.
petróleumba mártod és gyújtod. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Sad nem te vagy az első aki úgy beszél az ürességről mint fájdalmas tényezőről. Szerintem te az üresség alatt nem a semmit, hanem a magányosságot, egyedüllétet, unalmat érted? Létezik? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga engem nagyon megfognak ezek az indián dolgok. Aztékok se voltak semmit, azokkal kapcsolatban könyvet nem tudsz mondani? Amúgy azt ki vette már észre, hogy ez a sokak által negatívumként emlegetett egó, mi vagyunk saját magunk? Mármint úgy értem, hogy ha én lefekszem és elkezdek lazítani meg koncentrálni felváltva, mi az ami arra irányítja a tudatomat? Ki az aki kezeli ezt az egészet? Az egóm dönti el, hogy most mit szeretne kezdeni a tudatommal, ugyanakkor le is korlátozza így a végtelen tudatot. De mégis van benne valami, valami ami te vagy. Néha külön érzékelem egómat és tudatomat. Érdekes élmény. Na és persze itt van az akarat szócska. Honnan is fakad? Lényege tulajdonképpen egy megfogalmazódott cél eléréséhez szükséges energia. Szerintetek ez nem az egóból jön? Vagy az egó valóban egy koszos lepel az amúgy makulátlan emberi mivoltunkra? |
| | | | |
|
