 |
Legfrissebb hozzászólások (113511 - 113520)
 | |  | | | | |  | |  | | | raszták, hippik, guruk!!!:)
egy kis segítséget kérnék
a szívás már megy:) de a sütés főzés nem az erősségem.
ha valaki tudna egy leírást adni hogy kéne ehetővé tennem őzöldségét azt nagyon megköszönném.
de részletes leírás kéne köbö mintha egy ötéves gyereknek magyarázná valaki ilyen lépésről lépésre cuccra gondolok.
persze csak elméleti síkon
yenuel aki öt napja nem ezért vmi különlegesset akar
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "a felismert gondolatnál, és az elszálló szónál is sokkal nagyobb, hogy az interneten bárki elolvashatja. Olyan, mintha egy hógolyót kitennék a napra. Előbb-utóbb el fog olvadni."
hú ez mekkora.
hozzátenném, hogy ha azelőtt mondasz ki valamit (a neten, publikus helyen, ahol sokan olvashatják), mielőtt kikristályosodott volna, akkor a többi tudatban való felszívódás valamiképpen elveszi az idea erejét és nehezebbé teszi a kristályosodást. idő előtti születés vagy ilyesmi.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó, akkor megfogalmazom másképpen: :-)
"Az igazi talán az lenne, hogy a távolságtartó tudatosság mellett ugyanúgy élvezzük és átéljük, mint bárki más - ez a kettőség nehéz."
Részletesebben: "távolságtartó tudatosság" : valami ilyesmit jelent annak realizálása, hogy minden jelenség üres, "ugyanúgy élvezzük és átéljük, mint bárki más": ez a forma, a jelenség, a teremtett világ, a tudat tartalmainak összessége
csak akkor lehet a formavilággal tökéletes harmóniába kerülni, ha az ember belátta a jelenségek végső alaptermészetét (ami az üresség), mert csak így oldódhatnak ki azok a vágyak és ragaszkodások, amelyek a tudat neurózisát (betegségét, nemtudását) okozzák.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | badtRIP: Én is ilyesmivel próbálkozom, csak amikor volt a nagy átalakulásom, utána nem is tekintettem folyamatnak az életemet, sokkal inkább pillanatfüzérnek, vagy élményhalomnak - bárminek, csak nem az "előző" életem folytatásának. Aztán mostanában kezdem összekapcsolni egésszé, de most megint szembe kell nézni a régi dolgokkal, hogy szabadon tudjak emlékezni. Az a fura, hogy az életemre való visszaemlékezés nem egy lineáris folyamat, amiben egyre messzebbre megyünk vissza, inkább mintha egy mozaik darabkái véletlenszerű helyeken felvillannának, persze a véletlenszerűség is csak a tudatlanságomból fakad.
Biga: végre megértjük egymást, szerintem sem bűnhődésről van szó, hiszen szerintem nem létezik bűn, csak tudatállapotok. És nem csak vágy láncolat, hanem ellenszenv (harag, gyűlölet stb), és tudatlanság láncolat is. Én sem valami felettünk álló ítéletnek tartom, hanem egyszerűen a világ természetének. Szóval ha valaki kiugrik az ablakon, akkor a föld nem büntetésből fogja magához csapni a gravitációval, hanem mert ez a következménye, hogy kiugrott az ablakon. Ugyanígy ha valaki hazudik, agresszív, ostoba stb. lesz ennek megfelelő következménye.
Az egó pedig egy olyan dolog, ami persze, hogy kell egy ideig, de nekem volt szerencsém megpillantani az ezen túli állapotot, és mivel az sokkal örömtelibb, felismertem, hogy az egó meghaladása lenne a cél. Végülis olyan mint a pelenka. Egy ideig hasznos, aztán hasznos róla leszokni, bár felőlem mindenki addig gubózódik benne amíg kedve tartja.
Egyébként baromi jó dolog leírni ezeket a dolgokat, mármint, hogy milyen hülyeségeket gondoltam régen mert ez olyan mint a megtisztulás, de a felismert gondolatnál, és az elszálló szónál is sokkal nagyobb, hogy az interneten bárki elolvashatja. Olyan, mintha egy hógolyót kitennék a napra. Előbb-utóbb el fog olvadni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | bocs, de őszinte leszek, ez magyarázat nélkül nekem csak üres, forma nélküli okoskodásnak tűnik :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | danika próbáld meg Ice Tea-vel... Nekem az jó volt, nem éreztem azt a kellemetlen hajnalka ízt:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a forma üresség, az üresség forma
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez rendben, csak nem jó, ha közömbössé válunk. A tudatosságnak, az eltávolodásnak meg van ez a veszélye, hogy nevetségesnek tartjuk ezt az "álmot" (pedig a sajátunk), vagy közömbössé válunk. Az igazi talán az lenne, hogy a távolságtartó tudatosság mellett ugyanúgy élvezzük és átéljük, mint bárki más - ez a kettőség nehéz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megfigyeltem, hogy a magát szelleminek tartó többség egyfajta lenézéssel tekint az egóra. Egó nélkül nincs ember, a probléma nem az egó létével, hanem a szerepével van, nem mindegy, hogy ki irányít.
Fejlődés szempontjából mellesleg jobb egy feltűnő, erős, agresszív egó, mert aki lassan tudatossá válik, hamarabb észreveszi és helyreteszi.
A gyenge, ravasz, sírós kis egók a veszélyesek :-) Amilyen nekem is van :-)
Szerintem a halálvággyal semmi probléma, ha nem menekülésről szól. Az egó valójában nem akar meghalni, hiszen az egyik olyan alkatrészünk, ami halálkor megsemmisül, miért akarná saját pusztulását? Ő csak menekülni akar, ha a menkülés-vágy eltűnik, marad az örök kíváncsiság - ami szerintem természetes. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szeritnem halalvagya csak addig lehet az embernek amig ragaszkodik az egojahoz. bennem ezt a ragaszkodast pont a pszichedelikumok szuntettek meg. hiszen ha az ember mint kulso szemlelo tekint magara, akkor barmi is tortenjen ezzel a testel, az teljesen kozombos a tudat szamara. amikor az ember ebben az allapotban van, es bizonyos dolgokkal elotudja hozni a mult beli emlekeit az olyan mintha megegyszer atelne azokat. es ami a legerdekesebb, meg a legroszabb dolgokra is nyugalommal tekintek vissza, es mindig az az erzesem hogy erdemes volt atelni a dolgokat. ilyen multba utazassal mar rengetegszer probalkoztam, es megprobaltam visszamenni a szuletesem pillanataig. sikerult visszaemlekeznem olyan korai idoszakra, amikor meg a vilagot magam korul egyaltalan nem ertettem. talan par hetes, vagy honapos lehettem amikor meg csak fekudtem a kisagyban es csak figyeltem a korulottem torteno dolgokat. szoval az egyik legkorabbi erzes amit sikerult visszaideznem az az volt, hogy en magam vagyok valami. most lenyegtelen hogy mi, talan egy tudat, vagy lelek. es ez a valami mikor megszulettem, felvette ezt a testet, mint valami ruhat, hogy valamit csinaljon. az erzes lenyege az volt, hogy az elet csak egy szerep, amiben barmit megtehetek, hogy eljussak egy bizonyos erzeshez, amiert vegulis ugy dontottem, hogy megszuletek. egy vegtelenul valtozatos vilag, amiben az ember azt csinal amihez kedve van. de kesobb jott valami ami rendszerbe fogta gondolataimat, szabalyokat es korlatokat alitott elem, mig vegul teljesen elfelejtettem ezt az erzest, nem hogy ez az erzes iranyitana a gondolataimat. azt hiszem a korulottem levo emberek tettek ezt, elvalasztottak a lelkemet a testemtol, es az o eletfelfogasukbol letre jott az egom. ami mivel nem en vagyok folyton ketelyek kozott van, es masok elmebeteg gondolataibol tartja fent magat, ami aztan a kulombozo erzesek hullamvasutaba ultet, es mar nem valaszthatom meg hogy mit keresek. csak maguktol jonnek az erzesek, a szeretet, gyulolet, onsajnalat, depresszio, ongyilkossag... es ha nem lennenek pszichedelikomok, akkor talan csak halalom pillanataban jottem volna ra, hogy az egesznek nem volt semmi ertelme.
persze az nem jelenti azt hogy mostmar ugy gondolom, hogy dejo hogy elek. volt egy enem ami azt mondta, hogy a vilag az maga a paradicsom, csak ki kell menni a termeszetbe es ott maradni. meg volt egy masik enem is amelyik elkeseredett azon hogy emberek millioit olyan dolgok iranyitjak amik szart sem ernek es soha nem foglyak eszre venni hogy mennyire felesleges amit csinalnak. akkor azt hittem az a helyes ut, hogy baszok az emberekre es nem foglalkozok veluk. de most mar tudom, hogy ez sem jarhato ut, mert ezzel is korlatozom magam. es abba a vegtelen szabadsagba amit akkor ereztem nem fer bele egy fal, amit az emberek es magam koze allitok. annyit tudok csak, hogy az emberekhez ugy kene viszonyulnom mint az allatokhoz,(az allatokat szeretem) de az emberek mar nem tisztak mint az allatok, csak az egojuk babjai. |
| | | | |
|
