DAATH

Legnagyobb keserűségemre mindennap egyre bölcsebb leszek.

Lord George Byron

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok

VEZÉRLŐPULT

Témakörök

Új hozzászólás


Regisztráció

Jelszócsere

Emailcsere


Legrégibbek

Előző tucat


Teljes lista


ADATOK

Kategória:

Filozófia


Létrehozó:

bombadiltoma


Létrehozás ideje:

2004. november 8.


Utolsó hozzászólás:

2019. február 25.


NÉPSZERŰSÉG

Érdeklődés:

8759 letöltés
258 hozzászólás


KERESÉS

Mit:



Hol:

anyagok
könyvtár
fórum
kapcsolatok


[Rendben][Törlés]



Felmérés: Personality, Substance Use, and Microdosing (angol)
Felmérés: Global Ayahuasca Project (angol)


Mi tartott vissza, amikor halálvágyad volt?

bombadiltoma, 2004. november 8.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

 
258. ¯\_(ツ)_/¯2019. február 25. 01:39
 
 
Be kell valljam, viszonylag jómódú, középosztálybeli családból származom, akik halálosan szeretnek engem is meg testvéreim is, egy rossz szavam nem lehet rájuk, emellett eddig az élet egyszer sem kevert le akkorát, hogy arra azt mondjam, hogy kemény volt. Akár Aranyhaj is lehetnék.
Egyetlenegyszer akartam meghalni: amikor életemben legelőször képszakadásig ittam (rendben, nem pszichodelikus, de topic-ba vág).
Abból az estéből jó pár óra kimaradt, de amikor a J. barátom megjegyzett egy ilyet, hogy "Nyugi, reggelre erre úgyse fogsz emlékezni..." onnantól emlékeztem egy kis ideig. Erre:
Nem depresszióból, de meg akartam halni. Abban a pillanatban az tűnt a leglogikusabbnak, mert akkor volt egy elég furi gondolatom, hogy jól elmagyarázzam, megpróbálom vizuálisan:
Rájöttem, hogy van Isten (nem a Family Guy-os öreg szakállas csávó) akit leginkább Napként tudnék szimbolizálni. Amikor megszületsz, akkor a Nap meggyújt egy kis gyertyát: ez leszel te. Aztán amikor meghalsz, ez a láng újra... "visszacsatlakozik" a Naphoz.
Ez alapján az esett le, akármit csinálok, mindegy, mert nem számít. Porból leszünk, porrá leszünk. Mit számít ha most halok meg vagy ha 60 év múlva? Nem számít.

Amikor közöltem barátaimmal, nagyon gyorsan elpakolták a késeket arról az asztalról, aminél épp ültem/rajta feküdtem, és próbáltak lebeszélni a dologról, erre még emlékszem, állítólag elindultam a hátsó sufniba a grillezős nyársakért...
De mint látjátok nem jött össze szerencsére...
 

 
257. uncensored2012. június 30. 15:10
 
 
http:// http://www.thesecret.hu/ongyilkos
 

 
256. costa2012. június 30. 14:17
 
 
celluxnak igaza van. szerencsés ember vagy, mert mindent feladhatsz. nem kell búcsúznod senkitől. nem kell visszanézni csak menni. úton lenni és keresni azt a helyet, ahol jó. van ilyen hidd el. kerekedj fel és ne nézz vissza.
 

 
255. cellux2012. június 30. 13:56
 
 
"Talán egy másik világban majd szebb sors vár rám. Vagy az örök sötétség."

Vagy annak a belátása, hogy valójában mi történt veled, és örökkévalóságig tartó szenvedés amiatt, hogy nem hagytál magadnak lehetőséget a probléma megértésére és megoldására.
 

 
254. cellux2012. június 30. 13:52
 
 
audiofly: szerintem gyűjts pénzt, ülj fel egy buszra/vonatra/repülőre, menj el egy másik városba/országba, és próbáld meg ott újrakezdeni. vagy térj meg Jézus Krisztushoz, az is a halál egy formája. bármi jobb, mint kinyírni magad.

a jelenlegiből való kiábrándulás nélkül nincs gyökeres átalakulás. inkább örvendezz, hogy ennyire lenullázódtál, így lehetőséged nyílik arra, hogy valóban változtass.
 

 
253. neutroncsillag2012. június 30. 12:36
 
 
Nem-ajánlom.
Loop-lehet-belőle.
És-mi-lehet-borzalmasabb-annál-mint-újra-újra-elkövetni-ugyanazt-a-hibát.
Nézz-fel-este-a-csillagokra.-nézz-rá-bármire-úgy-mintha-elősször,vagy-utoljára-látnád.
Lenyűgöző-csodában-élünk.
A-halálod-el-fog-jönni-érted,hamarabb-mint-gondolnád.
Semmi-értelme-öncélúan-kilépni-a-játékból-(MERT-NEM-LEHET-KILÉPNI)
 

 
252. Audiofly2012. június 29. 23:24
 
 
Itt a vége. Úgy döntöttem befejezem az életem. Még a módot nem találtam ki, de rá kellett jönnöm, hogy nem érzem jól magam ebben a világban. Ennek oka lehetett az is, hogy aki tehette kicseszett velem. Életemben soha egy percig nem voltam igazán boldog. Talán egy másik világban majd szebb sors vár rám. Vagy az örök sötétség.
 

 
251. nicergoline2012. május 13. 23:14
 
 
szerintem a világot elsődlegesen a táplálékszerzési mizéria tartja mozgásban, az ezutáni szintenjön a pina(mindegy ff vagy vagy nő) és a pénz.ha az utóbbi kettő ellátásában zavar keletkezik akkor jön a depresszió ami hosszútávon vezethet el egy egy cselekményig..de ha regisztráljuk mi az alapvető probléma akkor az fejleszthető ami által blokkolható a folyamat.a szorongást szerintem két sör, egy jo cigi, egy futás, egy xanax jol oldja.önmagában egy kis szorongás miatt nem lógatja fel magát senki.szerintem ahhoz még ezen kívül sokminden más is kell ami tartósan fennáll és napi szinten kínoz.
aztán ha pi+pé is van, jön a köv fokozat, ami már szerintem az ideákról szól.filozofiáról.van aki nem megy az ideákba bele és alkoholista lesz napi szinten, vagy szúr ezt azt.. van aki meg ebbe nem megy bele és ideázik tovább..
milyen jó lenne egy szép új világ :-) de ez ügyben csak azok tudnak tenni akiknek legalább minden alapvető megvan.hozzáteszem: szerintem.
 

 
250. uncensored2012. május 13. 22:17
 
 
Hát, öhm, honnan veszed, hogy senki nem fog megtalálni? A parton kavicsokat szedegető óvodásnak vagy a hobbipecásnak bizony nagy valószínűséggel oda fog tenni felpuffadt, víztől már félig feloldódott, sápadtkék tetemed.
 

 
249. gardenofeden12002012. május 3. 19:19
 
 
Most ez olyan hogy hagyok egy búcsúlevelet és beleugrok a Dunába, senki nem talál meg, és senki nem fog feltakarítani, sokkal nagyobb visszatartó erő szerintem hogy mindenki mást gondol hogy mi lesz a halál után. Az abszolút szkeptikusoknak végigfuthat az agyában hogy "mi van ha mégis van ez az Isten-Ördög cucc és én a pokolba kerülök", vagy a legerősebb hívő fejében megfordulhat hogy mivan ha csak a nagy feketeség vár és nincs is ez a menyország dolog.
 

 
248. uncensored2012. április 27. 23:08
 
 
Ajánlom, hogy nézzétek meg a Melancholia című filmet... Mozivásznon mindenképpen katarktikus élmény.
A depresszió valójában elfojtott agresszió. A film ezt mutatja meg olyan formában, hogy a záró jelenettel gyakorlatilag megmutatja neked, milyen felemelő érzés is lehet feloldódni a halál orgazmikus, pusztító erejében.

Mi tart vissza? Poppernek van egy írása arról, hogyan kell tapintatosan öngyilkosnak lenni, de a konklúzió ott is az, hogy nem lehet. Ha a család, barátok már nincsenek is meg, a hullád szerencsés megtalálójának biztosan elrontod a napját - a hetét - az életét... Tessék, már meg is nyomorítottál egy embert. Arról nem is beszélve, hogy valakinek fel is kell takarítania azt a kupit, ami utánad marad, és - bár ebbe szerintem nem sok öngyilkos gondol bele - az azért elég hervasztó...

Kellemetlen dolog ez, mindenképp, nincs olyan, hogy az öngyilkosság tettével ne hatnál senkire. Első blikkre talán 'passzív' lépésnek tűnhet - hiszen megvonásról van szó, az élet hiányának előidézéséről - de némi gondolkodás után szerintem egyértelmű, hogy ez egy nagyon is aktív, destruktív cselekedet. (Nem is beszélve az olyan esetekről, amikor valakinek azt adod karácsonyra/szülinapra, hogy elvágod az ereid... na az nagybetűs Geciség, ott bújik ki a szög a zsákból.)


Szerintem nem sürgős.
 

 
247. Tom0032012. április 27. 19:51
 
 
Én egyszer meghaltam álmomban és reinkarnálódtam. De nem az a pátosszal teli mennyei élmény volt. Halálom előtt minden torz, groteszk volt majdnem rajzfilmes, olyan vihar előtti csend uralkodott, pattanásig feszült idegekkel sétáltam egy parton, nagyon világos volt az egész és hirtelen egyedül találtam magam, sehol senki. A part kiszélesedett és a végtelenben találkozott az égbolttal, elveszett lélek voltam, hirtelen jött halálfélelemmel. Egyszer csak úgy spontán vagy valami tűzforrás által, már nem emlékszem, lángra kapott a testem és őrjöngve futásnak eredtem, miközben málott lefele először a bőr majd a hús a csontról. Dermesztő villanás, mentősök állnak körbe és én körülöttük sétálok és meredten nézek le a maradványaimra. Még fel se dolgoztam az elszakadást, máris egy villanás és minden elveszett. Egy kórházi ágyon fekszem, újszülöttként. Minden hideg és fémes körülöttem, ijesztő és ismeretlen. A hatalmas veszteség érzete hirtelen zúdul rám és vissza akarok térni az előző életembe, keseredetten néma sikolyra nyílik a szám és hirtelen felébredek. Verejtékben úszok, remegek, szédülök és még mindig valóságosként élem ezt meg.

Talán az újszülöttek is hasonló traumán mennek keresztül születéskor, a hirtelen elszakadt élet emlékfoszlányai még mindig velük vannak, csak mivel az már egy új test, szép lassan elsorvad az érzés? Szerintem ha hiszünk a lélekvándorlásba, ennek is megvan a valószínűsége.
Am. ezt az élményt lehet már leírtam korábban, végig ezen töprengtem, ha igen sry :P
 

Keresés e témakörben:

|< Legrégibbek  < Előző tucat  Teljes lista 


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH nem hoz létre saját csoportoldalakat a közösségi hálókon.