 |
Legfrissebb hozzászólások (114711 - 114720)
 | |  | | | | |  | |  | | | | A biblia nem csupán szó, a biblia Isten szava. A biblia az igazság irott formában. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Valóban ott vannak a válaszok a bibliában, és minden vallásban, de azok csak szavak. Szerintem egy keresztény sem hiszi el, hogy néhány szó, amit esetleg papírra vetettek, maga a tökéletes válasz, és annak felfogása.
Az intellektus nem alkalmas ezen természetű igazságok felfogására. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Válaszok mind benne vannak a bibliában |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ha mosolyogni szeretnék látni valakit elmondok neki egy jó viccet stb."
Van egy pár haverom, akiket könnyen mosolyra deríthetnék, ha azt mondanám nekik: Lsd dobtam az italodba! - és igaz lenne -
Asszem jó darabig nevetnénk...: ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Érdekes...
Én is olvastam mostanában ebben a témában érdekes dolgokat.
A hindu filozófia szerint, nincs megnyilvánulás tudat nélkül.
Amikor az első legkisebb elemi részecskék létrejöttek, már azoknak is kellett hogy rendelkezzenek tudattal, de itt a tudat kifejeződési lehetőségei igen csekélyek.
Ha megnézzük az ásványokat, ott még mindig minimális a tudat kifejeződése. Aztán amikor az anyag egyre összetettebb lett, megjelentek az aminosavak, ott már jelentős fejlődést tapasztalhatunk, hiszen képesek "lemásolni" önmagukat. Az egysejtüeknék járva már felfedezhetjük, amint megjenik a születés-halál ezzel állandóan frissen tartva az állományt, és látható, hogy egy egysejtű már sokkal magasabb tudatosságot képvisel, mint az ásványok. Kicsit nagyobb ugrással, elérkeztünk a majmokhoz. Itt már kifinomult érzékszervek, és cselekvőszervek állnak a tudat rendelkezésére, a tudathordozó eszköz (agy) is látványosan fejlett.
Könnyen belátható, hogy egy majomnak egy születés-halál ciklus között már sokkal több, színesebb tapasztalat éri a tudat"át". Amikor viszont az embert vesszük szemügyre, ott már sokkal többről van szó. Egy embert látványosan több tapasztalat (tudás) ér életében, mint egy majmot, és amiért a teremtés csúcsának tekinthető:
Itt merül fel először az anyaggal oly' régen kölcsönhatásba lépett tudatban (anyagban?) a kérdés: Miért vagyok?!
Az egész fejlődési ciklus a tudatért történik. A tudat túl van mindenen ami anyagi, nem születik, ezért nem is hal meg, egyszóval örök. Felmerülhet a kérdés: akkor miért ez a hosszú, vesződséges fejlődési ciklus? Nyilván erre a kérdésre jelenlegi fejlettségi szintünkön nem kaphatunk kielégítő választ, mivel tudathordozó eszközünk nem alkalmas ennek felfogására. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | minstrel: akkor remélem én sem hiába fizetem a TB-t, van remény.... :)
Megint lesz Műcsarnokos móka, szokásos színvonalas választékkal.
Gondoltam párat kiemelek, de nem tudtam eldönteni hogy melyiket mert mindegyik annyira jó, úgyhogy bátran!
"Kedves filmrajongók!
Folytatódik a Műcsarnok filmklubja, mindenkit szeretettel várunk.
ARCOK A TÖMEGBŐL
Egyén és közösség viszonya a filmművészetben
Két stílusirányzat vizsgálata (Exponált expressziók, Álomözön a
boncasztalon) és egy tematikus sorozat (Hímnem-nőnem) után most a
társadalomban tengődő embert helyezzük a középpontba. Mit látnak a világ
filmes alkotói a közösségbe beilleszkedő, annak érdekeiért harcoló, vagy
éppen a többségtől elhatárolódó, ellene lázadó, a társadalomba belebetegedő
individuumból? A vetítéssorozatunkra ellátogató érdeklődő megismerkedhet a
kérdésre adott néhány lehetséges válasszal. Látható lesz itt az amerikai
átlagcsalád válságos magánélete (Cassavetes), a fogyasztói társadalom által
diktált vágyaikba belecsömörlött élvhajhászok orgiája (Ferreri), a bűbájos
kisvárosi miliőben tevékenykedő emberek élete (Fellini), a legmélyebb
poklokat megjáró, ártatlanul is bűnhődni kész Szophoklész-hős tragédiája
(Pasolini), a személyiséget eltorzító lakóközösség rémdrámája (Polanski), a
törvényt erkölcstelen környezete ellenére vasakarattal óvó western-idol erős
tartása (Hawks), a mindennapok egyhangúsága ellen a bűn jegyében lázadó
szerelmespár története (H. Lewis), a jelentéktelenségből kitörni próbáló,
féltékenység, bosszú és kapzsiság ördögi körébe kerülő borbély
sorstragédiája (Coen-testvérek), a polgári társadalom látszat-biztonságát
leleplező diák-duó szadizmusa (Haneke), vagy a társadalmi szerepét
lecserélő riporter kalandos identitás-váltása (Antonioni). Akinek ez a
mozgókép-özön önmagában nem elegendő, az a vetítések utáni eszmecserék alatt
a film iránt elkötelezett szakmabeliek előadása révén elégítheti ki
információéhségét. A kiadós társasági élet után remélhetőleg minden
résztvevő egyre több arcot fog megismerni a tömegből.
október 13.
John Cassavetes: Arcok (Faces, 1968 - 130 perc)
október 20.
Marco Ferreri: A nagy zabálás (La Grande bouffe, 1973 - 135 perc)
október 27.
Federico Fellini: Amarcord (1973 - 127 perc)
november 3.
Pier Paolo Pasolini: Ödipusz király (Edipo re, 1967 - 119 perc)
november 17.
Roman Polanski: A bérlő (Le Locataire, 1976 - 125 perc)
december 1.
Howard Hawks: Rio Bravo (1959 - 141 perc)
december 8.
Joseph H. Lewis: Gun Crazy (Fegyverbolondok, avagy A nő halálos veszély,
1949 - 86 perc)
december 15.
Joel és Ethan Coen: Az ember, aki ott se volt (The Man Who Wasn't There,
2001 - 116 perc)
január 5.
Atom Egoyan: Exotica (1994 - 103 perc)
január 12.
Michael Haneke: Furcsa játék (Funny Games, 1997 - 108 perc)
január 19.
Michelangelo Antonioni: Foglalkozása: riporter (Professione: reporter, 1975
- 119 perc)
A vetítések szerdánként 18 órakor kezdődnek a Műcsarnok Előadótermében.
Belépőjegy: 450 Ft
Sorozatszerkesztő: Vidákovich Márton
Információ: vidmar@freemail.hu, 06-30-393-7923 vagy 460-7003"
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sőt, az egész daath is csak egy vicc;)
aki komolyan veszi, az komolyan mondom vicces ember;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | rumcais: a világunk (világfelfogásunk) csak eszköz a köpüléshez. egy világfelfogást jobbnak nevezni, mint egy másikat, csak a világfelfogás mögött álló én szempontjait figyelembe véve lehet. számomra akkor jó egy világfelfogás, ha maximalizálja a köpülés hatékonyságát.
az egyensúly eszményéért pl. ezért lelkesedem. tapasztalataim alapján, ha kiegyensúlyozódnak bennem a pólusok, az akadálytalanná teszi az energia áramlását (így jóval hatékonyabban működik a köpülés). [igazából a kiegyensúlyozott állapotban a köpülés akadálytalan "átfolyássá" szelídül, amely hihetetlen energiaszinteket hordoz és mégis olyan lágyan simogató, természetesen áramló, mint a víz. ugyanez a folyamat a legdurvább köpülésnek, szenvedésnek, purgatóriumnak érződik, amikor a tudat tele van a tudatlanság kőtömbjeivel, amikor ezerrel dolgozik a karma-daráló.]
nem azt vizsgálom, hogy mi az illúziók mögötti valóság. azt keresem, hogy melyik a számomra legoptimálisabb illúzió. és én az illúziómat valóságnak hívom. (hozzátehetném, hogy "szubjektív" valóság, de ennek nem igazán lenne értelme, lévén magától értetődő.)
a végső valóság az, hogy CSAK a szubjektív illúzió létezik. ha ezt beláttam, akkor a szubjektív illúzió megszűnik az "objektív valóság" alacsonyabbrendű kistestvérének lenni. a szubjektív illúzió és az objektív valóság egybe csúszik. és ettől kezdve az illúziónk (a világunk) nem egy elképzelt, idealizált "objektív valósághoz" képest válik értékessé, hanem önmagában. tulajdonképpen még fejlődnie sem kell, tökéletes most, ebben a pillanatban is (de ennek a belátása már advanced level). [ugyanakkor mégis vannak referenciapontok, de ezeket csak az illúzió-rendszer működésének folyamatában lehet megragadni.]
én most ott tartok, hogy van egy valóságom, és azt optimalizálni igyekszem.
részletesebben az optimalizálásról: az embernek elképzelései vannak, amelyek mentén a világ erői struktúrákba rendeződnek. na itt van egy kapcsolódási pont az abszolúthoz: az erők az abszolútból jönnek, viszont az elrendeződésük mintáját az ember világképe szabja meg. az erők csak a tudati struktúrák által léphetnek megnyilvánulásba. ez a megnyilvánulási drive hajtja a létesülést előre, és ez az oka az evolúciónak is: egyre fejlettebb szubjektív valóságok jönnek létre, hogy az erők egyre nagyobb része tudjon ezek révén megnyilvánulni. ezért van pl. hogy a múlt szellemi tanításai ma már csak részlegesen adekvátak, hasonlóképpen a tudományos elméletekkel is. mindig újabb szellemi építmények (mémek) kellenek, új hordozók a megnyilvánulásra törő isteni potenciál számára.
én egy olyan tudati konfiguráció, valóságkép létrehozására törekszem, amelyben a tudatomba befolyó erők harmonikus rendbe tudnak szerveződni és így az evolúciót tökéletesen le tudják követni (szolgálni). harmonikus alatt valami olyasmit értek, mint amikor a puzzle összeáll, egyetlen darab sem lóg ki belőle. más szóval: akkor teljes a kép, amikor nem marad megoldásra váró filozófiai - magát a világfelfogást érintő, nem pedig abból következő - probléma.
szóval teljesen szubjektív az egész, így nem tudsz belekötni. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hello! Egyik haveromnak a tabi bevétele után nagyon hányingere van. Elég nehezen múlik el de elmúlik ;-) Van rá valami megoldás? (Természetesen a karikáról nem hajlandó lemondani, pedig már mondtam neki hogy a sok anfetamin egyszer összezavarja a kis buksiját :-))))))))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ferge írja:
Egy érzet megfogalmazásához először is azt hiszem tisztáznunk kellene a semmi, mint általános létező fogalmát. Hisz mi si a semmi. A semmi az ami mindig is létezik, pont úgy, mint a létező. Hisz a létezésben önmagában benne foglaltatik a nem-létezés. Pont úgy mint az életben a halál. A dialektikus harc így válik teljessé. A semmi érzete így a létezés érzetének hiányát jelenti. Tehát a semmi a létező reális megcáfolása.
A semmi érzete teljes és eredendően természetes állapot, amelyben az ember az üresség teljességével néz szembe. De itt mi is az érzet? Az érzet az érzés. A semmi érzése ezek szerint a semmi érzete. Az érzelmek pedig az emberi lélekbben mindig csakis ideiglenesek (persze ennek ideje mindig szubjektív). így a semmi érzete csakis a teljesség hiányát jelenti.
Neutrino cikkkéhez hozzászólva:
Talán az élet értelme a halál. Ez így nehezen értelmezhezhető. Szóval: születés életed kezdete, így kezded meg életedet, majd halálod akkor nyer értelmet, ha életed (a születés és halál közti résznek) értelmet adtál. Halálod is így lesz értelmes. Ha meglelnéd életed célját, és azt meg is valósítottad nem lenne már értelme életednek. Pont az életed lényege hogy megleld annak értelmét. Ha ezt megtetted életed értelmet nyer és így halálod sem hasztalan. Ha célod megleled próbáld megvalósítani. Légy egzisztencialista. Valósítsd meg önmagad! Légy az akivé kell válnod, és hagyj magad után nyomot, hogy lássák te meglelted életed értelmét. Válj valakivé... |
| | | | |
|
