 |
Legfrissebb hozzászólások (115801 - 115810)
 | |  | | | | |  | |  | | | Tegnap hazafelémenet a batthyány téren az egyik abc mellett az üres sörösüvegemet próbáltam rátukmálni egy részeg, idősebb hajléktalanra. Az első jel az volt, hogy parfümtől illatozott, miközben a feles vodkáját szorongatva állt, a szakálla frissen volt "fazonozva", stb. Nem fogadta el. Sajnos túl részeg volt ahhoz, hogy összefüggően beszélhessen, sőt, talán nem is akart. Szimbólumokban beszélt. Amikor megkérdeztem tőle, hogy Arahat-e, akkor csak nézett, majd megkérdeztem, olvasott-e buddhizmust. Nem emlékszem mit mondott, mert én is elég kész voltam, másrészt nagyon elkenten beszélt, és nem értettem rendesen. Majd azt kérdeztem meg, hogy megvilágosodott ember-e. Nevetett, és azt mondta hogy igen, csak az emberek nem értik a kutyanyelvet. Tudós volt az öreg, megkérdezte, tudom-e, hány parszek egy négyzetméter. Ez az ember segített rajtam alélt részegségével és ködös mondataival, olyan lökést adott, amiért csak hálás lehetek.
Cellux...kezdem a saját bőrömön tapasztalni mindazt, amit írtál. Ha intenzíven élsz, naponta történik veled valami életbevágóan fontos, amivel jobban megértheted a lét fonák dolgait. És mióta újra olvasom a daathot, még tudatosabb vagyok - így még inkább igaz az előző mondatom. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Az igazságban való szilárd megállás sajnos életkorfüggő erény. És amíg életbölcsességünk el nem ért egy bizonyos szintet, addig sajnos valószínű, hogy semmit sem, vagy sokkal kevesebbet tudunk tenni az emberekért, mint amennyire mi kapacitálva érezzük magunkat. Rám legalábbis - talán mert fiatal vagyok - nem hallgatnak az idősebbek, az igazán felnőttek (a felnőtt itt nem egyenlő a szellemi érettséggel, bár azt kéne jelentenie), pedig sokszor tudom, hogy az én tanácsaim talán leegyszerűsítenék a problémáját. Talán ez az az ego által ösztönzött segítségnyújtás, amiről írtál, lehet, hogy ott bukok, hogy az ÉN tanácsaimat akarom expresszálni, anélkül, hogy elvonatkoztatnék attól, ki mondja kinek, és kinek az agyában (tehát az enyémben) fogant meg a jobbító szándék. Ez tényleg huszadrangú, mégsem tudok tőle egyelőre elszakadni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha látod a másik hibáját, akkor meg tudsz neki bocsátani és így segíteni is tudsz rajta.
a más emberekben lévő negativitások csak úgy tudnak működni, ha találnak maguknak olyan ellenpólust, aminek neki tudnak feszülni (ami élteti őket). pl. az agresszió ellenpólusa a félelem... ha az ember semmilyen tudati szinten nem fél a lehetséges támadástól, akkor az agresszió meg sem jelenik.
tök érdekes megfigyelni, amikor egy ember, aki már évek óta használja ugyanazt az interakciós sémát energiaszerzésre, találkozik valakivel, akinek nem akad be az adott séma (pl. nem reagál félelemmel az illető által kisugárzott elnyomó, alávető hatásra)... érdekes látni a tanácstalanságot... ezt jelenti az, hogy "a negativitás kifordul az igazság hegyén"... a részrehajlástól való mentesség, az igazságban való szilárd megállás olyan erő, amin minden hamisság kifordul, erőszak nélkül
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hibák tudatosítása...ha egy emberben önnön hülyesége, korlátoltsága stb. zavar, akkor ezt nem tudom tudatosítani magamban olyan szinten, amilyen szinten ő áll ebben, mert mondjuk én nem vagyok ennyire sötét. Mármint a butaságra gondolok, a rosszindulatú fajtára, amikor az adott ember még - a gondolati sík helyett - az érzéseiben sem tiszta - egész lényét beszennyezte a mocsok (mondjuk, hogy túlságosan elmerült a tudattalan létben). Mondjuk ezeken az embereken sehogysem lehet segíteni, mert ez olyan, mintha a monitoromat próbálnám meggyőzni a hegeli dialektika hasznosságáról. Legalábbis személyes tapasztalataim ezirányba mutattak eddig.
"ki lehet kerülni ezt a problémát úgy is, hogy kitalálod: össze kell fogni másokkal és együtt, vállvetve már el lehet érni valamit. ez igaz is, de bármit érjen is el az ember, az előbb-utóbb elmúlik. a grandiózus alkotások lehet, hogy tovább fennmaradnak, de azok is elmúlnak. ha a cél az egó hatalmának biztosítása és konzerválása, akkor minden erre az alapra épített dolog recsegni-ropogni fog."
Tegnap lefekvés előtt találomra felcsaptam a Teljesség felét, és szerencse, hogy maximálisan hiszek a jelekben, mert ez most is beigazolódott, mert olyat olvastam, ami ma a te írásod kapcsán idevág. Álljon hát itt a bölcselet:
Az eszköztelen hatásról
A jelenkori tudomány ismeri a szuggesztiót: az ember-léleknek eszköz-nélküli, kényszerítő ráhatását a másik ember-lélekre; mégis, a ráolvasás, kegyelet, ima hatóerejét babonának tekinti.
A ráolvasás, igézés; lelki hatás, mellyel valakit segítenek, vagy rontanak.
A kegyelet, szellem-idézés, szellem-riasztás; lelki hatás, mely az életből kijutott lény felé árad.
Az ima: rákapcsolódás az élet-fölötti erőre; általa saját képességünket sokszorosra növeljük. Egy társadalmi intézmény, mit pénz, hatalom, tekintély létesít és ápol, ritkán él néhány emberöltőt; s a szerzetesrendek megmaradnak, pedig csak egy-egy imádkozó koldus teremti őket.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Anyesz, hát ez az egész, az univerzum, a világ, te,én, a többiek, satöbbi, satöbbi;)
szerintem a folytonos szemkontaktus a legegyszerűbb kapu |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jön Sri Chimnoy is pl...- ez se sűrűn lesz még egyszer;)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile, én is így látom a dolgot.
Indiában egy fejlett mester napi 24 órában fogadhat tanítványokat, "vendégeket" és az ember akkor megy oda, és annyi időt tölt vele, amennyit szeretne. Magyarországon még hasonló sincsen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én a Dunában szoktam úszni. Ott szeretek legjobban, az uszodákat nem csípem. Természetben összehasonlíthatatlanul békésebb... |
| | | | |
|
