 |
Legfrissebb hozzászólások (115811 - 115830)
 | |  | | | | |  | |  | | | egy aids-es homoszexuális férfi kurva
:)
Bocs :D
kicsit fáradt vagyok mostanág |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | ugyanakkor nem állítom, hogy a világ jobbítására való törekvés nem üdvös dolog. csak annyit mondok, hogy ha bármilyen törekvés egoista indítékok által vezérelt, akkor az nem tud szép, igaz, teljes, valóban pozitív hatású dolgokat létrehozni. az alkotáson mindig tükröződik az indíték, amelyből fakadt.
ám ha valaki tényleg feladta az énjét és ezáltal tényleg a világ szolgájává vált, ha már nincs semmi önérdeke, ami a világi tevékenységei által sérülhetne... na az ilyen ember tényleg nekiállhat segíteni. tulajdonképpen az ilyen ember az egyetlen, aki igazán segíteni tud, mert mindenki más számára a segítség nem más, mint a világnak a saját jóról alkotott elképzeléseihez való hozzáigazítása - a valódi együttérzésnek nyoma sincs, max. az együttérzésről alkotott elképzelésnek megfelelő tudati pszeudovalóság megteremtéséről, hogy legyen már valami "érzelmi" bizonyítéka is annak, mennyire jó emberek vagyunk (az önző ember az egész tudat összes csodálatos képességét arra használja, hogy megteremtse és fenntartsa az "én" illúziójának szilárdságát - nagyon durva)...
még egy tipp: a gondolatok csalókák, az érzések sokkal megbízhatóbbak. érdemes az érzéseket fejleszteni, felszínre hozni, megtalálni velük a kapcsolatot, elmélyülni bennük. hagyni, hogy az érzések vezéreljék a gondolatokat és ne viszont. ha valaki eléggé elmélyed az érzésben, akkor megértheti, hogyan lehet teljesen érzésből élni az életet. a gondolatok csak arra valók, hogy kifejezést találjunk az érzéseknek. az érzések mindig most vannak, a gondolatok időbeliek. az érzéseken keresztül lehet kitágulni a vertikális dimenzióba.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha térítés alatt azt érted, hogy másokra erőltetjük a saját elképzeléseinket, az nem jó. ha térítés alatt azt érted, hogy megnyilvánítjuk a saját igazi természetünket és hagyjuk, hogy ez kifejtse a hatását a környezetünkben, az okés. a nagy kérdés az, hogy mi különbözteti meg a kettőt egymástól. ezt nehéz eldönteni. (a keresztes vitézek is biztos meg voltak győződve arról, hogy amit csinálnak, az az Isten akarata szerint való.)
egy lehetséges iránymutató: ami korlátoz, az nem jó, ami tágítja a lehetőségeket, az jó. az az elmélet/filozófia/vallás/világnézet, ami a világ összes érző lényének lehetőséget ad a megszabadulásra, jobb, mint az, amelyik csak az élőlények egy zárt osztályát tartja erre érdemesnek/alkalmasnak.
(de most, hogy ezt írom, valami azt súgja, ez sem biztos. ez is csak egy elmélet, ami megint bemerevítette a valóságot. a tényleges valóság mindig szabadság. és a szívből jön. ennél többet nem lehet róla mondani. mindig más alakot ölt, aszerint, hogy mikor mire van szükség.)
az, hogy eltávolítjuk a hit útjában álló akadályokat, azt jelenti, hogy szépen lassan kigyomláljuk a tudatunkból azokat a rögeszméket, amelyek az "énről" mint a "külső világot" a maga uralma alá hajtó, mindentől független, önálló világegyetem-uralkodóról szólnak és ehelyett inkább az önismeret folytonos elmélyítése révén addig vonjuk egyre beljebb és beljebb (közelebb és közelebb) az ént a világtól elválasztó határvonalat, amíg meg nem értjük, hogy az én mint szilárd, önálló létező nem létezik. ha ezt belátjuk, akkor az énképzet nyom nélkül elenyészik és csak a világ mindent felölelő teljessége marad.
ennek az egyik lehetséges útja a szellemi gyakorlat.
a másik (számunkra talán könnyebben követhető) az, hogy megpróbáljuk beteljesíteni az összes egoista rögeszménket. ha azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk a saját elképzeléseink szerinti tökéletes világot létrehozni, akkor próbáljuk meg, és eközben figyeljünk oda, hogy mit érünk el. ha tényleg sikerül önerőből egy teljesen tökéletes világot felépíteni, akkor nincs szükség a szellemi kutatásra. ha viszont nem sikerül, ha azt tapasztaljuk, hogy a legpozitívabb törekvéseink ellenére is csak káoszt teremtünk, hogy egy átláthatatlan katyvasz az eredmény, amit jobb lenne elfelejteni, akkor ez elvezethet annak a tényleges megértéséig, hogy az "önerőből és kitartással a világ ellen" jellegű harcok soha a büdös életben nem lehetnek sikeresek, pont azért, mert abból az alapvető félreértésből fakadnak, hogy vagyok egyszer ÉN, és van másik oldalról a világ. amíg belül meg vagyunk győződve arról, hogy az egó képes a világon győzelmet aratni, addig lehetetlen a tudat megnyugvására gondolni. ez a legbelülről fakadó hit (hogy az én képes a világ megzabolázására) a szamszára és benne a teljes nyugati civilizáció fő hajtóereje.
a para az, hogy pusztán az értelemre hagyatkozva sohasem lehetsz teljesen biztos abban, hogy elég kitartó voltál-e. mindig mondhatod magadnak azt, hogy csak azért nem sikerült a tökéletes világ, mert nem akartad elég erősen, vagy mert nem küzdöttél eléggé érte. ilyenkor alázhatod magadat egy kicsit, hogy aztán még jobban összeszorítsd a fogad és menj vissza pénzt keresni vagy akármit, hajtasz tovább, hogy végül elérd a földi paradicsomot. ezt a küzdelmet csinálja az egész emberiség már néhány ezer éve (szimbolikusan a bűnbeesés óta).
ki lehet kerülni ezt a problémát úgy is, hogy kitalálod: össze kell fogni másokkal és együtt, vállvetve már el lehet érni valamit. ez igaz is, de bármit érjen is el az ember, az előbb-utóbb elmúlik. a grandiózus alkotások lehet, hogy tovább fennmaradnak, de azok is elmúlnak. ha a cél az egó hatalmának biztosítása és konzerválása, akkor minden erre az alapra épített dolog recsegni-ropogni fog. gyümölcseiről a fát.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha vesztek egybe sok füvet (>10g), akkor a szárat rakjátok félre, úgyis baromi unalmas azt őrőlni, inkább süssétek meg sütibe. Tök jó, és nem a drága termős virágot kell beleaprítani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az biztos, h nem nyugtató. Ezt találtam: "kb. 30 másodpercig (!) tart a hatás, szédülés, szívdobogásérzés, hõhullám, néha hányinger. Szexuálisan izgató hatása lehet, segíti a merevedést és erõsíti az orgazmust." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | rush=e-por? Vagy én tudom rosszul, és az ípor az nem lónyugtató? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | valami nagyon durva nyugtató vagy nemis tudom, nemakarok hülyeséget írni azzal hogy lónyugtató, mert ezt is csak mondták nekem a használói... jól szétcsap azt jeee.
én sem éltem még szerves oldószerekkel, és amilyen puha vagyok úgy néz ki nem is fogok. pedig hazudnék ha aztmondanám nemérdekel mit érez a buszon fújó, leszállási nehézségekkel küzdő, de valamit mégis magának tudó lány... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | :)Nem. Dehát én mondjam meg, aki még nem próbálta? Egyik haverom szokott mindig buliba vinni, azt mondja, visszahozza az eki hatását...mástól kérdezd |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | S egyébként? Mármint gondolom nem hoztad volna fel, ha egy izolált csoport használná csak...
mivel nem vagyok buzi, és momentán a perisztaltikus bélmozgásom sem kényszerít gyors vécéremenetelre, ezért kérdem én: csak ennyi a hatása? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A rusht régen a homokosok vették (gondolom, most is), mert kilazítja a végbélizmokat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " a mi feladatunk, hogy eltakarítsuk a hit útjában álló akadályokat..."
Tevékenyen vagy egyfajta karmikus kisugárzással, spontán gondolod (ahogy azt az agressziónál is tárgyaltuk)? Egyesével megtéríteni az embereket (nem a kereszténység, hanem az igazságkeresés felé), vagy meg sem próbálni?
Amúgy meg érzem, ahogy a lényeg lecsepeg az írásaidból, és mindig arra világítasz rá, amire épp szükségem van a probléma magasabbrendű megértéséhez. Köszönöm, bár lehet, hogy nem direkt csinálod. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem magányos hősökre van szükség, akik az életküzdelemben a tudattalant kiköpülik és átvilágítják, hogy végén az egész egység fénybe legyen... nem lehet számítani a történelmi egyházakra... a katolikus egyház arra jó, hogy viszonyítási pontot adjon... van egy szervezet, aminek deklarált célja a krisztusi tanítás megőrzése... te a szervezet propagandájának köszönhetően elkezdesz foglalkozni ezzel a dologgal... aztán ráébredsz, hogy jé, erről a dologról nekem saját élményeim is vannak... viszont ezek az élmények konfrontálódnak azzal, amit az egyház akar tőlem... akkor most mi legyen... és itt kezdődik az, hogy az ember dönt: farizeus lesz inkább vagy forradalmár... Jézus forradalmár volt...
az egész vallásnak az a lényege, hogy az Isten a szívünkben van... ha ez igaz, akkor az a feladatunk, hogy újra felvegyük vele a kapcsolatot... ha ez a kapcsolat helyreáll, akkor el tudjuk kezdeni árasztani az Isten bölcsességét a világunkra... így megigazíthatjuk az egyházat is... de ha fordítva indulunk, ha az elhomályosulást választjuk az önkutatás helyett, akkor az elhomályosult tévtanítások (halott eszmerendszerek, filozófiák) megakadályozzák majd, hogy felvegyük a kapcsolatot a szívünk mélyén alvó Istennel...
a tévtanítás olyan igazság, amit megrontottak az ember vágyai... beszennyeződtek... ezért eltérítenek az útról... a Biblia (állítólag) tiszta, de ezt azért erre nem merném teljes biztonsággal kijelenteni... mindenesetre tisztább, mint sok filozófia... legalább nem elnéző a bűnnel szemben, nem mismásol, nem keni el a dolgokat... de talán jobban tesszük, ha nem az írásban bízunk, hanem keressük inkább a közvetlen kapcsolatot... úgyis minden útnak ez a célja... ha megtaláljuk a szívünkben, az érzéseinken keresztül az Urat, akkor minden más is megoldódik. és akkor kapunk Szentlelket, aminek a segítségével a Bibliát is ellenőrizni tudjuk majd... akkor majd kiderül, hogy tényleg félrefordították/eltorzították-e...
az ördög egyik legjobb trükkje az, amikor elhiteti velünk, hogy egyedül képtelenek vagyunk a világ megváltására... tulajdonképpen igaza van... nem mi váltjuk meg a világot, hanem az Isten váltja meg a mi világunkat, ha odaadjuk magunkat neki... ha az ördög uralma véget ér felettünk, akkor csak az Isten marad... a mi feladatunk, hogy eltakarítsuk a hit útjában álló akadályokat...
nem úgy kell szuperhőssé válni, hogy gyűjtögetjük a szuperhős-lét kellékeit... teljesen át kell adnunk magunkat a szívünkben élő Istennek, és akkor az lesz, aminek lennie kell... nem is biztos, hogy szuperhősök leszünk, lehet, hogy szőlőt fogunk termeszteni valahol vagy BigMac-et csomagolunk, vagy koldulunk majd az aluljáróban... attól függ, mire szánt bennünket az Úr... de ha a belső kapcsolat helyreállt, akkor mindez nem számít... mindennél édesebb az Úr érintése...
de tényleg.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A józan ész az, ami szerint a Föld lapos."
Akkor Kopernikuszék LSD-ztek? Akkor a morálhuszárok mind falsoskodnak (ezt egy cigány sráctól tanultam, amikor merészeltem azt mondani, hogy nincs cigim), és tényleg ennyire visszavetik a fejlődést az igazi józan ész irányába?
Cellux: valójában ha az egyház nem ezt tanítja, akkor minek van? Miért alakult át ennyire, hogy önnön létezését maximálisan, minden eszközzel fenntartja már majd' kétezer éve, de a lényeg közben elveszett? Elveszett a tanítás igazi lényege, hogy Jézus érettem és éretted és mindenkiért meghalt!
Átalakult a közösség-jelleg is. Nekem az szimpatikus az őskereszténységben, hogy tevékenyen, csoportokban próbálják elérni azt, amit írtál. Most a csoportok eltűntek, mindenki visszahúzódott önmagába és úgy táplálja a hitét. De ez nem buddhizmus, hogy egyesével világosodunk meg, mert pont nem ez a lényege (igaz, ez a szocializmus eredménye pl. Mo-n)
Az átlagember tényleg nem képes a magvas gondolatokat értelmesen befogadni és felhasználni? Mert ha szertenézek a történelemben, nem úgy tűnik. A vallásháborúk voltak a legpusztítóbbak egész a 17. századig, a szocialista (egyébként szép és használható) eszmék is háborút indukáltak, még a felvilágosodás is, pedig az ész erejére támaszkodott. Nem tudom, miért ennyire gonosz az ember velejéig. Nem tudom, miért megválthatatlan. Vagy csak türelmetlen vagyok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mi az a rush? Valami kafa dolog, aminek kipróbálása nélkül az ember élete annyit sem ér, mint egy vödör háromnapos hal, vagy úgy álljak hozzá, mint a higítóhoz és társaihoz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "És legyenek érveid - legyőzhetetlenek"
hehe, ez nagyon ingoványos talaj... a végső igazság ugyanazért legyőzhetetlen, amiért Jézus fel tudott támadni a halálból... meghalt és utána újjászületett... a trükk az, hogy valójában nem ő született újjá (nem ő csinálta)... ő tényleg meghalt... az Isten szülte újjá őt. a hit ahhoz kell, hogy az ember merjen meghalni... és ha ez sikerül (átmegy a nullponton, a sátán segglyukán), akkor az újjászületés magától megtörténik... hasonló ez a belégzés és a kilégzés váltakozásához...
a keresztény szellemi úton az ember mindvégig a bátorságot és a képességet gyűjti ennek az egyetlen szellemi mozzanatnak a végrehajtásához. képessé válik az odaadásra. és ha végül odaadja magát, akkor utána - a jézusi áldozat bevégeztetettsége miatt - a többi már automatikusan megtörténik.
a végső csatában az Isten angyalai csatáznak a fellázadt angyalok seregeivel... a mi szerepünk csak annyi, hogy ennek a csatának a résztvevőit "megidézzük" a világi tevékenységeink révén, amilyen tisztán csak tudjuk... a többi az Isten dolga... mi ahhoz kellünk, hogy ennek a csatának (és vele a világ megváltásának) az ideája testet ölthessen az anyagban... ehhez persze kell a tisztaság, és legfőképpen az ítéletektől való mentesség
a Mátrix 3 vége nagyon jó példája ennek... ahogy Neo végül is "győzedelmeskedik"... látszik rajta, amikor végül megérti, hogy ő csak eszköz... felhagy a küzdelemmel és átengedi magát a halálnak... mert megérti, hogy nem őrajta múlik, hogy az egész előre el van tervezve, ő csak ahhoz kellett, hogy végül beteljesedhessen... meghal és a halálán keresztül az egész világot magával rántja a feltámadásba.
az egyetlen szilárd talaj az, hogy minden múlandó... semmi múlandót nem szabad állandónak tekinteni... nem az igazság a fontos, hanem az igazság forrása... találjuk meg a kapcsolatot a gyökérrel és utána minden, ami nem gyökér, átváltozhat, amivé csak akar... így, az Istenben megkapaszkodva megengedhetjük, hogy tomboljon a hurrikán... átengedhetjük magunkon az életet, teljesen átáradhat rajtunk, mert semmi nem érint bennünket már az Istenen kívül... az Isten az egyetlen, aki örökkévaló.
és ha az Istent állandóan érezzük, akkor már nem lesz szükségünk érvekre... minek fenntartani a gondolatokat, ha egyszer a gondolatok forrásával való kapcsolatunk helyreállt? jönnek majd a megfelelő gondolatok, a megfelelő időben... gondoskodik rólunk az Úr... .:-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én is rossz dolognak tartom a szipuzást. De nekem nem a gázbelegzés az ítéleti fókusz, hanem hogy "szerves oldószer". Etanol, meg ilyenek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | attól még lehet előítélet valami, mert nem emberekkel kapcsolatos... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cauldfield, tudom, mi a különbség. Azért mondtam utána Külön. És ez nem előítélet. Hiszen, mint mondtam, az emberekkel semmi bajom...
Ez csak vmi olyasmi lehet, mint hogy nem veszek fel mandarinszínű nadrágot, de ha vki mellettem olyat hord, fel sem tűnik.
na jó.
levegőt azért szoktam néha venni:) |
| | | | |
|
