 |
Legfrissebb hozzászólások (115801 - 115820)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nargile, én is így látom a dolgot.
Indiában egy fejlett mester napi 24 órában fogadhat tanítványokat, "vendégeket" és az ember akkor megy oda, és annyi időt tölt vele, amennyit szeretne. Magyarországon még hasonló sincsen. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Én a Dunában szoktam úszni. Ott szeretek legjobban, az uszodákat nem csípem. Természetben összehasonlíthatatlanul békésebb... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyszer sikerült szereznem a suliból étert. Egész kevés volt a kémcsőben, átöntöttem hát a kiürült és (ott helyben kémiaórán) kitisztított orcsöppesüvegbe. Nem sokkal később egy buli után otthon egyedül bepróbáltam, de a hatásokról csak annyit, hogy remekül kitisztította az orromat, és nagyon kellemesen aludtam.
De hogy ontopic legyek, én sosem vállalnék be egy űrutazást Anettkával, és sosem úsznám át a Dunát, amég ilyen mocskos. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Éppen ez az amiben nem vagyok igazán biztos :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tudod, hogy a dualizmuson átlépjenek és megtalálják az Egységet:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát, nem hinném, hogy így olvasás után el lehetne sajátítani ezt a dolgot, csakis hosszú gyakorlással + jó mesterrel. Az utóbbit meg biztos nehéz megtalálni Magyarországon. Valamelyik ismerősöm mesélte, hogy egy hazai tantrikus közösséghez akart csatlakozni, aztán kiderült, hogy az egész arról szólt, hogy gruppen-orgiákat tartanak valahol a Balaton mellett... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az én hozzáállásom az, hogy amíg nem jutok el a megvilágosodásig, addig a többi embert tükörnek használom saját magam megértéséhez. különösen odafigyelek arra, amikor azt érzem, hogy valami zavar, vagy taszít egy másik emberben. ezekbe az érzésekbe próbálok belemerülni, és addig figyelem őket, amíg végül rá nem jövök, hogy konkrétan mi is az, ami zavar. minden ilyen zavar kioldásával közelebb kerülök a megvilágosodáshoz (tudat-tisztulás).
az embereknek azokban a részeiben pedig, amelyek gyönyörűek, gyönyörködöm, és az ilyen megnyilvánulásokat/tulajdonságokat inspirációként "hasznosítom".
igazából azt gondolom, hogy semmi esélyem igazi kapcsolatot teremteni bárkivel addig, amíg a saját legmélyebb középpontommal való kapcsolat helyre nem állt. csak ekkor fogok tudni úgy viszonyulni valakihez, hogy azt nem érzem folyamatos "hazugságnak". (mondjuk az én igazi emberi kapcsolatról alkotott elképzeléseim eléggé maximalisták.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem a segítés ott kezdődik, hogy teret nyitunk a másik számára... és ezt meg lehet érezni. lehet, hogy a másik ember egy szót sem szól, nem is csinál semmi különöset, de mégis jól érezzük magunkat a társaságában és fellazulunk, mert érezzük, hogy semmit nem vár el tőlünk, teljes mértékben elfogad úgy ahogyan éppen vagyunk, az összes hiányosságunkkal és hibánkkal együtt.
mondjuk ezt megint csak olyasvalaki tudja megcsinálni, aki maga már hibátlan (pontosabban tudatosan hibás), ugyanis amely hibák még nincsenek tudatosítva, azok másokban is zavarni fognak és ez lehetetlenné teszi, hogy szabad teret biztosítsunk az ilyen hibával rendelkező emberek számára...
a konkrét cselekedetekben megnyilvánuló segítés már ebben a feltételeket nem szabó, nyitott térben kéne, hogy végbemenjen, mindig az adott helyzet megkívánta speciális módon, intuíció által vezérelve.
na eddig az elmélet az ideális segítésről.
ennek enyhébb változata: megpóbálok ráhangolódni a szituációra és utána hagyom, hogy az érzéseim vezessenek. figyelek arra, hogy mikor ijedek meg (hogy nem fogom tudni kezelni a helyzetet), és ezt az ijedséget hogyan próbálom esetleg palástolni azzal, hogy elkezdek "dobozolni". ha sikerül észrevenni a dobozolást, akkor le lehet állítani és vissza lehet menni az érzésbe.
amikor a segítség puszta gondolatok alapján megy, akkor szerintem nem sokat ér. mindenesetre külsődleges segítséget (pl. pénzt vagy élelmet, ruhát a rászorulónak) így is lehet adni, mert ez nem igényel mélyebb kapcsolatot (bár nem is zárja ki azt). ha nincs mélyebb kapcsolat, hanem csak egy elemi szükséglet ideiglenes kielégítéséről van szó, akkor az eltévedés veszélye sem áll fenn. de ha már lelki dolgokban adunk segítséget, akkor már beléptünk a másik intim szférájába, és akkor már abszolút nem mindegy, hogy milyen indítékok vezérelnek.
ami pedig a te segítségedet illeti, amit nekem adtál... az szerintem a kommunikációból jött. elég volt, hogy kapcsolatba kerültünk egymással és megpróbáltuk egymást elérni. pusztán a próbálkozás által már egy csomót tanultunk magunkról (én legalábbis igen). hiába fürösztöd magadban, csak másban moshatod az arcodat... vagy valami ilyesmi.
ilyen módon már a puszta létünkkel is segítségére vagyunk a környezetünknek, például minden cselekedetünkkel pozitív vagy negatív példát adunk másoknak. amúgy talán ez a segítség legjobb formája (mert ez a legkevésbé erőszakos). elvégre ha valaki eléri a teljességet, annak az egész lénye példaértékűvé válik, és nem nagyon kell győzködnie senkit arra, hogy megfigyelje, kikutassa, mégis miért működik olyan jól ez az ember...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Olyan tizenx hozzászólással előbb volt szó a kobralégzésről. A http://www.tantralap.hu/page/kobras.html -en remekül leírja testünk csakráit, meg a tantra lényegét...stb, nekem bejönnek a gondolatai... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux: ez jó... nagyon jó :-) ... épp hasonló dolgok foglalkoztatnak, már ami azt a részét illeti, hogy megpróbálok a gondolataim helyett a zsigereimre figyelni
Régi kérdésem viszont hozzád, hogy akkor, amíg az ember el nem jut abba az állapotba (az egyszerűeség kedvéért meg nem világosodik), addig milyen legyen szerinted a viszonya a többi emberrel, főleg segítésügyileg? Vegyünk pl. egy nagyon konkrét esetet, téged meg engem. Én nem voltam rá semmilyen mértékben sem felkészült vagy igazán alkalmas, hogy "segítsek" neked... de egyszer mintha azt mondtad volna, hogy mégis fontos tapasztalat volt. Szóval akkor, nem jó az, ha mégis segíteni akarunk, és tesszük, ahogy éppen tudjuk, még akkor is, ha egóból (is) fakad, mert valahogy így is "előrejutunk" mi emberek egymás által? Meg az is, hogy én inkább félnék nem akarni segíteni, mit akarni... Talán mert abból indulok ki, hogy nekem mindennel együtt legtöbbször a "legszakavatatlanabb" segítőszándék is jóbban esik, mintha úgy érzem, nem érdekli a másikat, hogy mi van velem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | egy aids-es homoszexuális férfi kurva
:)
Bocs :D
kicsit fáradt vagyok mostanág |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ugyanakkor nem állítom, hogy a világ jobbítására való törekvés nem üdvös dolog. csak annyit mondok, hogy ha bármilyen törekvés egoista indítékok által vezérelt, akkor az nem tud szép, igaz, teljes, valóban pozitív hatású dolgokat létrehozni. az alkotáson mindig tükröződik az indíték, amelyből fakadt.
ám ha valaki tényleg feladta az énjét és ezáltal tényleg a világ szolgájává vált, ha már nincs semmi önérdeke, ami a világi tevékenységei által sérülhetne... na az ilyen ember tényleg nekiállhat segíteni. tulajdonképpen az ilyen ember az egyetlen, aki igazán segíteni tud, mert mindenki más számára a segítség nem más, mint a világnak a saját jóról alkotott elképzeléseihez való hozzáigazítása - a valódi együttérzésnek nyoma sincs, max. az együttérzésről alkotott elképzelésnek megfelelő tudati pszeudovalóság megteremtéséről, hogy legyen már valami "érzelmi" bizonyítéka is annak, mennyire jó emberek vagyunk (az önző ember az egész tudat összes csodálatos képességét arra használja, hogy megteremtse és fenntartsa az "én" illúziójának szilárdságát - nagyon durva)...
még egy tipp: a gondolatok csalókák, az érzések sokkal megbízhatóbbak. érdemes az érzéseket fejleszteni, felszínre hozni, megtalálni velük a kapcsolatot, elmélyülni bennük. hagyni, hogy az érzések vezéreljék a gondolatokat és ne viszont. ha valaki eléggé elmélyed az érzésben, akkor megértheti, hogyan lehet teljesen érzésből élni az életet. a gondolatok csak arra valók, hogy kifejezést találjunk az érzéseknek. az érzések mindig most vannak, a gondolatok időbeliek. az érzéseken keresztül lehet kitágulni a vertikális dimenzióba.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha térítés alatt azt érted, hogy másokra erőltetjük a saját elképzeléseinket, az nem jó. ha térítés alatt azt érted, hogy megnyilvánítjuk a saját igazi természetünket és hagyjuk, hogy ez kifejtse a hatását a környezetünkben, az okés. a nagy kérdés az, hogy mi különbözteti meg a kettőt egymástól. ezt nehéz eldönteni. (a keresztes vitézek is biztos meg voltak győződve arról, hogy amit csinálnak, az az Isten akarata szerint való.)
egy lehetséges iránymutató: ami korlátoz, az nem jó, ami tágítja a lehetőségeket, az jó. az az elmélet/filozófia/vallás/világnézet, ami a világ összes érző lényének lehetőséget ad a megszabadulásra, jobb, mint az, amelyik csak az élőlények egy zárt osztályát tartja erre érdemesnek/alkalmasnak.
(de most, hogy ezt írom, valami azt súgja, ez sem biztos. ez is csak egy elmélet, ami megint bemerevítette a valóságot. a tényleges valóság mindig szabadság. és a szívből jön. ennél többet nem lehet róla mondani. mindig más alakot ölt, aszerint, hogy mikor mire van szükség.)
az, hogy eltávolítjuk a hit útjában álló akadályokat, azt jelenti, hogy szépen lassan kigyomláljuk a tudatunkból azokat a rögeszméket, amelyek az "énről" mint a "külső világot" a maga uralma alá hajtó, mindentől független, önálló világegyetem-uralkodóról szólnak és ehelyett inkább az önismeret folytonos elmélyítése révén addig vonjuk egyre beljebb és beljebb (közelebb és közelebb) az ént a világtól elválasztó határvonalat, amíg meg nem értjük, hogy az én mint szilárd, önálló létező nem létezik. ha ezt belátjuk, akkor az énképzet nyom nélkül elenyészik és csak a világ mindent felölelő teljessége marad.
ennek az egyik lehetséges útja a szellemi gyakorlat.
a másik (számunkra talán könnyebben követhető) az, hogy megpróbáljuk beteljesíteni az összes egoista rögeszménket. ha azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk a saját elképzeléseink szerinti tökéletes világot létrehozni, akkor próbáljuk meg, és eközben figyeljünk oda, hogy mit érünk el. ha tényleg sikerül önerőből egy teljesen tökéletes világot felépíteni, akkor nincs szükség a szellemi kutatásra. ha viszont nem sikerül, ha azt tapasztaljuk, hogy a legpozitívabb törekvéseink ellenére is csak káoszt teremtünk, hogy egy átláthatatlan katyvasz az eredmény, amit jobb lenne elfelejteni, akkor ez elvezethet annak a tényleges megértéséig, hogy az "önerőből és kitartással a világ ellen" jellegű harcok soha a büdös életben nem lehetnek sikeresek, pont azért, mert abból az alapvető félreértésből fakadnak, hogy vagyok egyszer ÉN, és van másik oldalról a világ. amíg belül meg vagyunk győződve arról, hogy az egó képes a világon győzelmet aratni, addig lehetetlen a tudat megnyugvására gondolni. ez a legbelülről fakadó hit (hogy az én képes a világ megzabolázására) a szamszára és benne a teljes nyugati civilizáció fő hajtóereje.
a para az, hogy pusztán az értelemre hagyatkozva sohasem lehetsz teljesen biztos abban, hogy elég kitartó voltál-e. mindig mondhatod magadnak azt, hogy csak azért nem sikerült a tökéletes világ, mert nem akartad elég erősen, vagy mert nem küzdöttél eléggé érte. ilyenkor alázhatod magadat egy kicsit, hogy aztán még jobban összeszorítsd a fogad és menj vissza pénzt keresni vagy akármit, hajtasz tovább, hogy végül elérd a földi paradicsomot. ezt a küzdelmet csinálja az egész emberiség már néhány ezer éve (szimbolikusan a bűnbeesés óta).
ki lehet kerülni ezt a problémát úgy is, hogy kitalálod: össze kell fogni másokkal és együtt, vállvetve már el lehet érni valamit. ez igaz is, de bármit érjen is el az ember, az előbb-utóbb elmúlik. a grandiózus alkotások lehet, hogy tovább fennmaradnak, de azok is elmúlnak. ha a cél az egó hatalmának biztosítása és konzerválása, akkor minden erre az alapra épített dolog recsegni-ropogni fog. gyümölcseiről a fát.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha vesztek egybe sok füvet (>10g), akkor a szárat rakjátok félre, úgyis baromi unalmas azt őrőlni, inkább süssétek meg sütibe. Tök jó, és nem a drága termős virágot kell beleaprítani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az biztos, h nem nyugtató. Ezt találtam: "kb. 30 másodpercig (!) tart a hatás, szédülés, szívdobogásérzés, hõhullám, néha hányinger. Szexuálisan izgató hatása lehet, segíti a merevedést és erõsíti az orgazmust." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | rush=e-por? Vagy én tudom rosszul, és az ípor az nem lónyugtató? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | valami nagyon durva nyugtató vagy nemis tudom, nemakarok hülyeséget írni azzal hogy lónyugtató, mert ezt is csak mondták nekem a használói... jól szétcsap azt jeee.
én sem éltem még szerves oldószerekkel, és amilyen puha vagyok úgy néz ki nem is fogok. pedig hazudnék ha aztmondanám nemérdekel mit érez a buszon fújó, leszállási nehézségekkel küzdő, de valamit mégis magának tudó lány... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | :)Nem. Dehát én mondjam meg, aki még nem próbálta? Egyik haverom szokott mindig buliba vinni, azt mondja, visszahozza az eki hatását...mástól kérdezd |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | S egyébként? Mármint gondolom nem hoztad volna fel, ha egy izolált csoport használná csak...
mivel nem vagyok buzi, és momentán a perisztaltikus bélmozgásom sem kényszerít gyors vécéremenetelre, ezért kérdem én: csak ennyi a hatása? |
| | | | |
|
