 |
Legfrissebb hozzászólások (115821 - 115830)
 | |  | | | | |  | |  | | | ha térítés alatt azt érted, hogy másokra erőltetjük a saját elképzeléseinket, az nem jó. ha térítés alatt azt érted, hogy megnyilvánítjuk a saját igazi természetünket és hagyjuk, hogy ez kifejtse a hatását a környezetünkben, az okés. a nagy kérdés az, hogy mi különbözteti meg a kettőt egymástól. ezt nehéz eldönteni. (a keresztes vitézek is biztos meg voltak győződve arról, hogy amit csinálnak, az az Isten akarata szerint való.)
egy lehetséges iránymutató: ami korlátoz, az nem jó, ami tágítja a lehetőségeket, az jó. az az elmélet/filozófia/vallás/világnézet, ami a világ összes érző lényének lehetőséget ad a megszabadulásra, jobb, mint az, amelyik csak az élőlények egy zárt osztályát tartja erre érdemesnek/alkalmasnak.
(de most, hogy ezt írom, valami azt súgja, ez sem biztos. ez is csak egy elmélet, ami megint bemerevítette a valóságot. a tényleges valóság mindig szabadság. és a szívből jön. ennél többet nem lehet róla mondani. mindig más alakot ölt, aszerint, hogy mikor mire van szükség.)
az, hogy eltávolítjuk a hit útjában álló akadályokat, azt jelenti, hogy szépen lassan kigyomláljuk a tudatunkból azokat a rögeszméket, amelyek az "énről" mint a "külső világot" a maga uralma alá hajtó, mindentől független, önálló világegyetem-uralkodóról szólnak és ehelyett inkább az önismeret folytonos elmélyítése révén addig vonjuk egyre beljebb és beljebb (közelebb és közelebb) az ént a világtól elválasztó határvonalat, amíg meg nem értjük, hogy az én mint szilárd, önálló létező nem létezik. ha ezt belátjuk, akkor az énképzet nyom nélkül elenyészik és csak a világ mindent felölelő teljessége marad.
ennek az egyik lehetséges útja a szellemi gyakorlat.
a másik (számunkra talán könnyebben követhető) az, hogy megpróbáljuk beteljesíteni az összes egoista rögeszménket. ha azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk a saját elképzeléseink szerinti tökéletes világot létrehozni, akkor próbáljuk meg, és eközben figyeljünk oda, hogy mit érünk el. ha tényleg sikerül önerőből egy teljesen tökéletes világot felépíteni, akkor nincs szükség a szellemi kutatásra. ha viszont nem sikerül, ha azt tapasztaljuk, hogy a legpozitívabb törekvéseink ellenére is csak káoszt teremtünk, hogy egy átláthatatlan katyvasz az eredmény, amit jobb lenne elfelejteni, akkor ez elvezethet annak a tényleges megértéséig, hogy az "önerőből és kitartással a világ ellen" jellegű harcok soha a büdös életben nem lehetnek sikeresek, pont azért, mert abból az alapvető félreértésből fakadnak, hogy vagyok egyszer ÉN, és van másik oldalról a világ. amíg belül meg vagyunk győződve arról, hogy az egó képes a világon győzelmet aratni, addig lehetetlen a tudat megnyugvására gondolni. ez a legbelülről fakadó hit (hogy az én képes a világ megzabolázására) a szamszára és benne a teljes nyugati civilizáció fő hajtóereje.
a para az, hogy pusztán az értelemre hagyatkozva sohasem lehetsz teljesen biztos abban, hogy elég kitartó voltál-e. mindig mondhatod magadnak azt, hogy csak azért nem sikerült a tökéletes világ, mert nem akartad elég erősen, vagy mert nem küzdöttél eléggé érte. ilyenkor alázhatod magadat egy kicsit, hogy aztán még jobban összeszorítsd a fogad és menj vissza pénzt keresni vagy akármit, hajtasz tovább, hogy végül elérd a földi paradicsomot. ezt a küzdelmet csinálja az egész emberiség már néhány ezer éve (szimbolikusan a bűnbeesés óta).
ki lehet kerülni ezt a problémát úgy is, hogy kitalálod: össze kell fogni másokkal és együtt, vállvetve már el lehet érni valamit. ez igaz is, de bármit érjen is el az ember, az előbb-utóbb elmúlik. a grandiózus alkotások lehet, hogy tovább fennmaradnak, de azok is elmúlnak. ha a cél az egó hatalmának biztosítása és konzerválása, akkor minden erre az alapra épített dolog recsegni-ropogni fog. gyümölcseiről a fát.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ha vesztek egybe sok füvet (>10g), akkor a szárat rakjátok félre, úgyis baromi unalmas azt őrőlni, inkább süssétek meg sütibe. Tök jó, és nem a drága termős virágot kell beleaprítani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az biztos, h nem nyugtató. Ezt találtam: "kb. 30 másodpercig (!) tart a hatás, szédülés, szívdobogásérzés, hõhullám, néha hányinger. Szexuálisan izgató hatása lehet, segíti a merevedést és erõsíti az orgazmust." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | rush=e-por? Vagy én tudom rosszul, és az ípor az nem lónyugtató? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | valami nagyon durva nyugtató vagy nemis tudom, nemakarok hülyeséget írni azzal hogy lónyugtató, mert ezt is csak mondták nekem a használói... jól szétcsap azt jeee.
én sem éltem még szerves oldószerekkel, és amilyen puha vagyok úgy néz ki nem is fogok. pedig hazudnék ha aztmondanám nemérdekel mit érez a buszon fújó, leszállási nehézségekkel küzdő, de valamit mégis magának tudó lány... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | :)Nem. Dehát én mondjam meg, aki még nem próbálta? Egyik haverom szokott mindig buliba vinni, azt mondja, visszahozza az eki hatását...mástól kérdezd |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | S egyébként? Mármint gondolom nem hoztad volna fel, ha egy izolált csoport használná csak...
mivel nem vagyok buzi, és momentán a perisztaltikus bélmozgásom sem kényszerít gyors vécéremenetelre, ezért kérdem én: csak ennyi a hatása? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A rusht régen a homokosok vették (gondolom, most is), mert kilazítja a végbélizmokat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " a mi feladatunk, hogy eltakarítsuk a hit útjában álló akadályokat..."
Tevékenyen vagy egyfajta karmikus kisugárzással, spontán gondolod (ahogy azt az agressziónál is tárgyaltuk)? Egyesével megtéríteni az embereket (nem a kereszténység, hanem az igazságkeresés felé), vagy meg sem próbálni?
Amúgy meg érzem, ahogy a lényeg lecsepeg az írásaidból, és mindig arra világítasz rá, amire épp szükségem van a probléma magasabbrendű megértéséhez. Köszönöm, bár lehet, hogy nem direkt csinálod. |
| | | | |
|
