 |
Legfrissebb hozzászólások (117511 - 117520)
 | |  | | | | |  | |  | | | Képernyőrecsavarodva
csüng a csönd a csilláron
fehér, borzasztó falak közt
nyomorodott parketta kobold
vagyok, kényszerűn
benső falakat rakok,
s lebeg egy lila függöny
ki a térre, lélek füstön
élek, nem élek
ragadós nemi élet;
betegség az ember
fertőző bélsár tenger
morajlik: elhaló nyögések
csúsznak a porba
te fojtod borba
én fojtom magamba
nem értesz, nem értelek
most hagyjál, figyelek;
Istent rajzolom pirosra
zsírkrétával, papirosra
s nevetve tűzöm ébenfa
koporsónkra
mert már meghaltál
egyszer, mikor
hatévesen -a kakaó után-
elaludtál.
Buta ragrím az élet.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | gombadilitoma: [;)]
"Nem programozás-e így bármi, amit gondolsz, hiszel, amit a tapasztalatokból levonsz?"
Szerintem nem; a programozáshoz aktívan kell ismételgetni és/vagy kijelenteni a gondolatot/hiedelmet, hogy belúpolódjon.
A tapasztalatok függnek az előzetes elvárásoktól (a Szet); a kognitív disszonancia csökkentése kihat a levonásra.
Amikor Homen egyes szám második személyben, Cellux pedig többes szám első személyben oltogat, azzal saját programozásukat is erősítik :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én a figyelőt mindig a Tudatnak tekintem, lényegünk legmélyét, hiszen nincsen semmi személyiség jegye, nem ítél és nem gondolkozik: csak figyel és létezik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén:
Nem programozás-e így bármi, amit gondolsz, hiszel, amit a tapasztalatokból levonsz? És ha nem hiszed el, hogy programozol, akkor nem is programozol? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux:
"tehát amit mondjuk ekivel megtapasztalsz, annak az ellenkezője hajlamos felerősödni utána? (nekem mostanában ez a teóriám.)"
Ha ezt hiszed (=programozod magadba), akkor felerősödik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | homen:
"cserébe azért amit ad, el is vesz belőled vmit csak máshonnan"
Ha ezt hiszed (=programozod magadba), akkor elvesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga: nekem ez a Figyelő, amiről beszélsz, még mindig csak egy pararéteg (személyiség-összetevő), legfeljebb mélyebben van, mint a külső, világi "én".
Amiről én beszélek, az egy olyan "dolog", ami - teóriám szerint :-) - minden létezőben közös. És erre az ember minden kétséget kizáró tapasztalati bizonyítékot szerez, amikor odakerül (tehát hogy ott a Lét alapjába merült bele, nem valami egyéni dologba - ezért mondom, hogy az univerzummal való egység).
|
| | | | |
|
