 |
Legfrissebb hozzászólások (117511 - 117520)
 | |  | | | | |  | |  | | | homen:
"cserébe azért amit ad, el is vesz belőled vmit csak máshonnan"
Ha ezt hiszed (=programozod magadba), akkor elvesz. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Biga: nekem ez a Figyelő, amiről beszélsz, még mindig csak egy pararéteg (személyiség-összetevő), legfeljebb mélyebben van, mint a külső, világi "én".
Amiről én beszélek, az egy olyan "dolog", ami - teóriám szerint :-) - minden létezőben közös. És erre az ember minden kétséget kizáró tapasztalati bizonyítékot szerez, amikor odakerül (tehát hogy ott a Lét alapjába merült bele, nem valami egyéni dologba - ezért mondom, hogy az univerzummal való egység).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "folyamatos meditációval (az érzékelés kisarkításával, térbeli figyeléssel) sokkal több mindent érhetsz el."
ez alatt az adódó szituációkban való 100%-os jelenlétet érted?
és ezt gyakorlod is? ha igen, nehéz volt ide eljutni vagy szinte magától kialakult? (vagy ez még csak az ideál, amiről tudod, hogy egyszer meg fogod valósítani?)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "cserébe azért amit ad, el is vesz belőled vmit csak máshonnan"
dear homen, ezt fejtsd ki bővebben is. tudom, hogy könnyű így gondolni (főleg, ha az ember már túl van a drogozós korszakán), de szeretném tudni, hogy ezt most csak azért írtad, mert tetszik, vagy van valami konkrétabb információd is erről.
leginkább az érdekelne, hogy mi az, amit elvesz. az érzékenységből? a nyitottságból? tehát amit mondjuk ekivel megtapasztalsz, annak az ellenkezője hajlamos felerősödni utána? (nekem mostanában ez a teóriám.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem attól függ ennek az elengedős dolognak az eredménye, hogy kiben milyen energiájú a Figyelő, vagy nevezzem inkább Tudatnak. Ha elég nagy, simán elengedheti úgy az egóját, hogy a külső szemlélő semmit sem vág a dologból, az illető mégis teljesen korrekt egoless tripet él meg.
Nekem már az elején olyan tripjeim voltak, hogy a nevemet se tudtam, és a Figyelőm azzal volt elfoglalva, hogy hány darabra estem szét, és mindenkivel tudjon beszélgetni. :-)
Ha nincs Figyelő vagy gyenge, akkor van a bad/heavy trip.
Mármint az én teóriám szerint. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | átmenetileg megoldhat egy valósnak tűnő problémát, de cserébe azért amit ad, el is vesz belőled vmit csak máshonnan. egyedül a saját intelligenciád emelkedhet felül a parákon. a drogok megváltoztatják az érzékelést...ezzel annyit érhetsz el, hogy egyik illúzióból a másikba csöppensz, ugyanis az érzékelésért a fizikai tested a felelős, a drog pedig ebben a testben visz véghez változásokat. ezen felül már csak a tudatodon múlik hogy mit vagy képes leszűrni az áramló információból (a környezetedből)... :)
ha már az illúzió szónál tartunk, a szóban is bennevan az információ: ill-use (mint az illogikus): a helytelen testhasználat következménye az illúzió. vagyis azzal egyenlő...az illúzió a szűrt valóság.
a magyar nyelv (és itt most főleg nem az illúzió szóra gondolok:) kiváltképp remekül tükrözi a lényegi tartalmat. ezért ilyen parások a magyarok, mert a beszéd réseket nyit meg a tudatalattihoz (az olvasás is), és a mi szavaink elég hatékonyak úgy érzem. főleg ha ezeket használva is gondolkodunk...tehát vagyunk. ohm? folyamatos meditációval (az érzékelés kisarkításával, térbeli figyeléssel) sokkal több mindent érhetsz el. drogozni csak meditatív állapotban célszerű, vagy teljes koncentrációban...a kettő között marad az instabilitás (illúzió).
...consciousness...
...consciousness...
...consciousness...
...consciousness...
...consciousness... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Most átgondoltam és pontosítanék: volt azért olyan tripem azóta, amin jobban elengedtem magam, és voltak olyanok, amiken kevésbé.
Mondjuk ha az ember pararendszerét egy középponti mag köré szerveződő réteges struktúrának képzelem el, akkor a legbelső parák azok, amik a leginkább meghatározzák a személyiséget és a vágyakat/reakciókat, míg a legkülsők azok, amelyek legkevésbé.
A legkülső parákat minden trip leoldja, a belsőket pedig attól függően, hogy mennyire "mélyreható" az utazás. Az első tripemen nekem minden parám elolvadt és megtapasztaltam egy olyan áldott állapotot, amit mondjuk tökéletességnek neveznék (paranélküliség). Az azóta eltelt tripeken pedig soha nem mentem ennek a közelébe, az alapvető parastruktúrákat nem igazán sikerült újra kiengedni (vagy ha igen, csak pillanatokra, és egyből el is indult a visszaépülésük).
Mintha a trip első szakasza lenne a lebontási fázis (amikor a parák szintről-szintre elolvadnak), a trip csúcspontja, középpontja (a peak) az, amikor az ember középpontja megnyilatkozik (univerzummal való egység), és a lejövési fázis az, amikor a parák szépen sorban visszaépülnek (esetleg másképpen, más elrendezésben, mint azelőtt).
A teóriám szerint egy trip alapvetően kétféle módon játszódhat le: az ember vagy átmegy ezen a nullponton (átfordul a világ - halál és újjászületés), vagy nem. Ha nem, abból lesz a fogcsikorgatva kijövés, ha igen, abból lesz a többé-kevésbé rendezetten kijövés.
Egy partin például sokszor jól érezhető, hogy az időben zajló partinak van egy "közepe", amikor a zene csak egy ilyen körben forgó örvény, ami egy pont körül lassan forog. Na ezeket a pontokat szerintem direkt azért rakja be a DJ a zenébe (tudatosan vagy ösztönösen), hogy ott át lehessen fordulni. Lehetőségteremtés (ami nagyon fontos egyébként szerintem egy partin, hogy legalább a lehetőség meglegyen, a kapu kinyíljon, aztán használja, aki tudja).
Az átalmenős tripek aztán tovább bonthatók aszerint, hogy az alany mennyi ideig tartózkodik a középpontjában. A legtöbben szerintem egyetlen szemvillanás alatt átmennek, úgy, hogy észre se veszik, mi történt. Ha viszont sikerül valahogy annál az átalmenős résznél eléggé tudatunknál lenni, hogy bele tudjunk zoomolni annak a pontnak a környezetébe (mint egy 1/x függvény, ahogy közelít az y-tengelyhez), akkor ott összekapcsolódhat az idő a végtelenséggel, és a pillanat törtrésze alatt olyan dolgokat tapasztalhatsz meg, amiről a különféle "megvilágosodottak" könyveket írtak tele.
Tulajdonképpen a tripnek ez a "közepe" szerintem kb. annyi információt hordoz, mint az élet maradék része (tehát a születéstől a trip-középpontig + a trip-középponttól a halálig tartó rész) összesen. Valamiképpen egymás tükörképei, abban a nullpont körüli részben benne van az egész világ, ideák formájában. Ott nyílik meg a merőleges kijárat.
Na, ezt keresem én azóta is. Egyszer már átnéztem azon a lyukon és ott - hát - elég "érdekes" "dolgokat" "láttam".
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Miért is nem bírnád elviselni a tippet a mennyi-hol-hogyanról? Részemről inkább csak viccolás volt, de olybá tűnik, a válasz komolyabb..."
Nekem egyáltalán nem tűnik egyszerű dolognak elengedni az egómat, amikor trippelek. Eddig életemben egyszer sikerült (legelőször) és akkor sem azért, mert akartam, hanem csak úgy, "véletlenül" így alakult. Azóta kizárólag azért utazom, hogy egyszer megint sikerülhessen ez az elengedés, mert tudom, hogy akkor megint bejutok oda, ahová azóta is vágyakozom (és amiről szerintem a trip igazából szól). És azóta sohasem sikerült, akárhogyan is próbálkozom (a legviccesebb az volt, amikor az volt a módszer, hogy ne legyen módszer - röhejes, mennyire nem bírok kiszabadulni a módszerkeresés útvesztőjéből).
Ha olyan settinggel utazom, amire ráparázok, annak nem az az eredménye, hogy el tudom engedni magam, hanem még sokkal erősebben kapaszkodom magamba, és emiatt fogcsikorgatva jövök ki a tripből és hetekig úgy érzem magam utána, mint egy megkötözött fogoly.
Én most már csak úgy utaznék, ha számíthatnék arra, hogy valamiképpen ki fogom tudni oldani a kapaszkodásaimat. És itt jutott eszembe az eki, mint lehetőség (amit valószínűleg ki is fogok próbálni majd valamikor).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A candyflip nagyon szép, fehér érzés.
Bennem csak a csillogó fehérség maradt meg, na és persze a Hidden Step Ozricéktól.
Akkor jöttem rá, hogy elértem az eszközökkel kiváltható boldogság egyik magas fokát, és pontosan ezért nem is próbáltam soha többé.
Biga, aki nem hiszi, hogy lenne kulcs
(mer ajtó sincs) |
| | | | |
|
